Nemzeti klímavédelmi tervet fogadott el a kormány. Ez bizony már nagyon hiányzott a lelki üdvösségünkhöz, illetve opcionálisan az elkárhozásunkhoz.

A nemzeti klímavédelmi tervet – születési nevén: nemzeti energia- és klímavédelmi stratégiát – maga Kovács Zoltán, Nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár magyarázta el higgadtan, a valóságtól teljesen független magyar állami televízióban. Restellem, de a saját szememmel láttam.

A hitelesség rendkívül fontos, de vannak magasabb rendű célok is, például a lopás. Ha Kovács Zoltán valamit bejelent, azt a magyar kormány valóban komolyan gondolja. Az államtitkár savanyú arca mögött, rendkívül cinikus lélek, meg talán némi gyomorbaj lakozik. Fancsali arcával a csillagokat is képes lehazudni az égről.

Ismét felcsillant a reménytelenség.

Habony Árpádnak, a kormány felől érkező nyilatkozatok alapján pillanatok alatt sikerült megoldania azt a problémát, amellyel a Rogán-féle csapatnak, a rájuk zúdított töménytelen mennyiségű anyagi forrás ellenére sem sikerült. Ebből tőlük csak annyira futotta, a környezetvédelem, klímaváltozás csupán liberális koholmány, melyet multinacionális cégek finanszíroznak, mi meg amúgy is győztesen kerülünk ki abból, aminek létezését kormányszinten tagadjuk. Ez, így, ebben a formában talán még Orbán Viktort is leverte a lábáról, amit nem róhatunk fel számára. A miniszterelnöknek ebben az esetben tökéletesen igaza van. Egy ilyen kommunikációs katyvaszra nem érdemes nemzeti konzultációt felépíteni.

Kénytelenek voltak Cincinnatust visszahívni az eke szarvától, pontosabban Londonból, vagy valahonnan máshonnan, ahol eddig senyvedett. A lényeg, ismét itt van nekünk a kommunikáció Leonardo da Vincije, üdén, kipihenten, teljes fegyverzetben.

H. Árpád először is elővette a nemzeti szót, amely oly fájóan hiányzott már a klímavédelem elől. Így immár sajátunknak érezhetjük, és a Kárpát-medencére, azaz Nagy-Magyarországra vonatkoztathatjuk. Lehet belőle kedvező áron értékesíthető matricákat készíteni.

A gleccserek eltűnése számunkra nemigazán érdekes, majd építünk egyet magunknak, ha szükségesnek véljük. Felettébb bíztató számunkra, miszerint Mészáros Lőrinc, hazai gyártású klímaszerelő ismét jelentős bevételi forrásokhoz juthat majd az Uniótól, a nép legnagyobb megelégedésére. Ki értene jobban a klímához Magyarországon, mint egy hétpróbás gázszerelő? Erre varrjanak gombot a méregzöld aktivisták (® Habony GmbH).

A társadalom megosztása eddig mindig jelentős mértékben javította a kormány támogatottságát. Ha annyira kikerülhetetlen téma ez a fránya klímaváltozás, hát legyen. Ráadásul mindjárt kettő darab. Egy nemzeti, meg egy idegenszívű. A dolgok Isten kegyelméből ismét a helyükre kerültek. Kit aggasztanak különösebben az Ausztrál erdőtüzek, ha Magyarországon ez alapján pénzt lehet lenyúlni? Természetesen a hazaárulókat.

Pontosítsuk tehát egy kicsit a fogalmakat, amolyan Kovács államtitkár-féle bravúrral.

Vannak az internacionalista környezetvédők (már-már kommunisták, ez utóbbi kijelentés Kovács Zoltán szájából mászott elő), a méregzöldek (® Habony GmbH). Jellemzőjük, hogy teljes tudatlanságban hisztiznek, céljuk a nemzeti identitás felszámolása, istentelenek, garázda elemek, nem hisznek a Teremtésben, ellenben az evolúcióban igen, valószínűleg amint csak megtehetik, paráználkodnak, sőt fajtalankodnak. Tavasszal bizton országszerte pellengérre lesznek állítva, pontosabban kiplakátolva, vélhetően méregzöld alapon, fehér betűkkel.

Léteznek azonban a hazai klíma megmentői, akik jámborul félik Istent, hisznek a Teremtésben, szelíden mosolyognak az evolúción, kizárólag nemzetben gondolkodnak, nem globális klímaváltozásban.

A környezetvédelmi aktivistákat mifelénk rendszeresen összemossák a tudományos kutatókkal, amely arcátlanság ellen a domesztikált MTA nem fog tiltakozni. Greta Tuhnberget mindenki ismeri, Ernst Rauch (Global Climate & Public Sector Development; Chief Climate and Geo Scientist) nevét, valamint több ezer kutatóét jóval kevesebben. Ők nem azonos ligában játszanak az aktivistákkal, ráadásul vitatják is egymás kutatási eredményeit. A tudomány már csak ilyen, nem a hitre, tényekre épít. (A kettő nem zárja ki egymást. Lehet egy kutató hívő, de a publikációiban leírt eredményeit neki is tényekkel kell alátámasztania, nem bibliai idézetekkel.)

Vissza tehát a büszke nemzetre. Mostantól gondosan kiválasztott nemzeti klímaszakértők fogják teletömni a kiválasztottak agyát orosz álhírekkel, eszetlenségekkel, hazugságokkal. Valószínűleg a szentesi kissé győzőt, Georg Spöttlét, valamint a mindig kedélyes, simulékony, fürge észjárású Nógrádi Györgyöt, biztonságpolitikai szakértőt, tűzvédelmi felelőst, valamint elbűvölő modorú életművészt is be fogják vetni a globalizmus elleni harcban. Még talán Bogár László, nemzeti főokos is ki fog állni, hogy mondjon valami egészen misztikusat a témával kapcsolatban.

Ilyesmikkel Magyarországon könnyedén lehet választásokat nyerni. A nemzet szóval bármilyen gazemberséget be lehet adagolni a jámbor, istenfélő (nem az), konzervatív (az sem) célközönséggel. Ha meg valami gond lenne, ott vannak bűnbaknak az Árpi és az oroszok által legyártott méregzöldek. Ők tehetnek mindenről. Még gyújtogatnak is, ráadásul odavetik magukat a tűzvédelmi pászták elejbe.

Zseniális húzás volt ez a nemzeti klímavédelem, elvégre magyarok vagyunk, nem holmi Ausztráliában élő murrawarrik, vagy kábítószerfüggő koalamacik.

Keresztény-nemzeti alapokra helyezni a környezetvédelmet. Remek megközelítés! Áldás, békesség, meg hozzá rengeteg pénz! Rendkívül kreatív és káros elgondolás.

Pont olyan, amivel a kormány elterelheti a jámbor népek figyelmét a valódi problémáról, mely egyre inkább globális mértékűnek tűnik.