Az Orbán-rezsim nem csak szavakban él háborús retorikával, de mindennapjainkat, már gyermekeket is érintő döntésekben jelenik meg az egyre inkább újraaéledő magyar militarizmus: katonai középiskolák megnyitása, iskolai lőterek megjelenése borzolja főleg annak az ellenzéki közvéleménynek az idegeit, amelyik szemrebbenés nélkül veszi tudomásul, hogy vezető történésze különös vonzalmat táplál általában az egyenruhák, közte náci uniformisok iránt.

Írásomban egy hazai képet szeretnék adni Ungváry Krisztián által azóta válasz-nyilatkozatba adott, egyfajta mentségként felhozott "gyűjtőkről", amely tevékenység megítélése nem történészi hatáskör: kik vannak a hazai militarista hívők közt, kiknek vonzó a horogkereszt, miként nézhet ki a családi környezete egy ilyen embernek idehaza.

Önmagában a "gyűjtő" tevékenység nem mentesül sem büntetőjogi, sem morális, sem egyéb társadalmi megítéléstől, szemben azzal, amely kategóriának szerette volna a történész ezt beállítani.


Ami nem tetsző ránk nézve, nem írjuk meg: vannak érinthetetlen tekintélyek

Nem az első eset, hogy a hazai ellenzék aszerint (nem) kommentál eseteket, hogy melyik sajtóorgánum ad róla hírt, és milyen kikezdhetetlennek tartott szaktekintélytől nyel be akármit. Hogy a hír igaz, másodlagossá válik: "pestisrácokat nem kommentálunk" felkiáltással önálló morális értékké alakul át a történet azzal, ha az ellenzéki körben nem kedvelt jobboldali sajtó tudósít róla. A Pesti Srácok (PS) tett egy szívességet a történelmi emlékezetére csak szelektíven kényes nagyérdeműnek azzal, hogy közzétette Ungváry Krisztián facebook-nyilvános, horogkeresztes náci egyenruhát eladásra kínáló magánemberi akcióját:

Kép: A "Világháborús Magyar-Német-Japán gyűjtemények" facebook-csoportban Ungváry Krisztián privát regjéről a képen látható náci egyenruhát kínálja eladásra. A bejegyzés 2019. szeptember 27-ei a Pesti Srácok cikkének közlése alapján. Ungvárynak van hivatalos, történészi regje is, az egyenruhát nem ott kínálta eladásra.

Dacára annak, hogy képernyőkép készült a tavaly szeptemberi adás-vételről egy zárt, de belépéssel nyilvánosan látható facebook-csoportban, egyetlen magát ellenzékinek nevező sajtó sem vette a fáradtságot, hogy megkérdezze erről a történészt, ezt hogy gondolta, milyen célból kereskedik náci relikviákkal. De említésre méltónak sem találták az esetet.

Ungváry szerint egyébként tiltani kéne az önkényuralmi jelképeket.

Nyitott kapukat dönget a történész, mert Magyarországon és több európai országban is évek óta tiltva vannak az önkényuralmi, közte horogkeresztes jelképek, azok, amelyeket nem oktató célból adott el és tett közszemlére.

A jelkép − a törvényben fenntartásokkal engedett − felhasználási célját nem a felhasználó személy hivatása, hanem a felhasználás helye és célja határozza meg: a magánemberi adás-vétel magántulajdonból magántulajdonba történő átadással nem tartozik az oktató célú tevékenység körébe, ahogy Ungváry adás-vételi hirdetése sem oktató jellegű leírás a korszakról.

Írásom szándékoltan nem a jelképeket tiltó büntetőtörvény hazai történetét helyezi fókuszba, sem azt, hogy ezzel az akcióval Ungváry kimerítette a Btk. 335. §-át. A törvény jogszociológiai tanító céljáról majd írásom végén linkelek át cikkeket azoknak, akik nyitottak arra, hogy megértsék, hogy egyes jogszabályi korlátok nem elsősorban a büntetést, hanem a társadalmi normák kereteinek kijelölését és annak jobbító szándékú magyarázatát célozzák meg.

Többen némán konstatálják egy ideje a történész évek óta egyre "furcsább" habitusát

Nem tudom, hogy Ungváryt érdekli-e, de olvasóimat biztosan: cikkem kezdetekor többekkel is beszéltem, mert engem leginkább nem csak az eset, hanem annak közéleti elhallgatása döbbentett meg. Az ellenzéki sajtó reflektálátlanságával szemben többeket meglepett, vagy akár meg is döbbentett a történész kínálta náci egyenruha: az 1969-es születésű Ungváry kortársai és tőle fiatalabb korosztályból, közte családja tágabb ismeretségéből mondták el, hogy bár régóta némán konstatálják, milyen nosztalgiát érez a történész akár egyértelműen elítélhető oldalon harcoló katonák iránt is, de ez a náci egyenruha-ügy már kiverte a biztosítékot többeknél.

A társadalmi hallgatás egyik oka ahhoz hasonló, mint amikor rettentő kínos szólni valakinek, ha nyitva maradt a slicce.

Most tényleg épp egy történésznek kell elmagyarázni, mitől taszító, ha Hitler uniformisára izgul? Én mindenkit arra biztatok, ha valakit tásadalmilag kínos helyzetben lát, az ő érdekében szóljon neki, hogy Krisztián, ezt már ne, ez már rettentő ciki, és van, amit nem tehet meg egy értelmiségi.

Ungváry Krisztián már emléktáblát is javasolt a Budapestet megszálló német csapatok Wehrmacht-tábornokának, akinek sem a vélt "gettómentő" tevékenyégét, úgy a "budapesti gettót megtámadási terv" létezését sem tudta bevallottan dokumentáltan igazolni. A megtámadási terv puszta szóbeszédre épült - ugyanezen zsidók pl azt is terjesztették 1944-ben, nincsenek is haláltáborok, nem oda viszik őket - a megtámadni nem készült budapesti gettó megmentésére pedig  a fent citált "kávéházi történészi vitában" - amely történészi vitában történészként egyedül ült a pulpituson, gondolom, önmagával vitatkozva - a laikus közönség kérdésére Ungváry ott bevallotta, hogy nincs egy lehetséges kiadott akár parancsról, akár intézkedésről egyetlen igazoló dokumentum sem. Ungváry a népbírósági perben egy önmentegető, egyetlen személy vallomására alapoz csak, amikor már Schmidhuber nem élt.

Ezzel szemben dokumentált tény, hogy minden gátlás nélkül lehetett a gettókból kiterelt zsidókat Dunába lőni anélkül, hogy ez ellen bármit is tett volna az erről bizonyosan tudó Schmidhuber tábornok. A gettót megtámadni illetve a gettóból kivégzésre kivezettetni zsidókat pontosan ugyanaz a célú cselekmény: a Dunához kiterelés a gettó törvényi szabályát megsértő, fegyveres alakulatok által elkövetett túlkapási akciók voltak.

Ungváry Schmidhuber tábornoknak állítandó emléktábla-tervével elsők lennénk Európában, ahol német náci, magas rangú katonának dicsőítő emléket állítanának, ezt pl Németországban a holokauszt tagadásánál súlyosabb szinten büntetik. Emlékfutást már tervezett a tábornok tiszteletére a facebookon.


Militarista nosztalgia vs hadtörténeti kutatás

Az írásom főleg a militarista nosztalgia elítéléséről szól, bárki is művelje azt. Az ENSZ  a II. világháború lezárását követően 1945-ben azzal a céllal jött létre, hogy megelőzzék a háborúkat, és lehetőséget adjanak a tagországoknak konfliktusaik békés úton megtárgyalására.

A hadtörténészi hivatás és a militarista nosztalgia két külön fogalom. A militánsok 99 %-a nem történész.

A hadtörténet értő bemutatása sem járhat a hadviselés iránti nosztalgia építésével

A Magyar Nemzet végül megkérdezte erről a történészt, ahol első körben csak az az érdekes, hogy Ungváry válaszolt is, tehát az esetről nem tudósító ellenzéki média álmorális indíttatású, vagy nem tudom, miféle farkasvakságát maga a történész írta felül, mert nyilatkozott nekik. Ahogy évek óta szokása Ungvárynak a jobboldali Heti Válaszban és már egy holokauszttagadó, ELTE-docens szerzőjével megbukott Mandineren is publikálni, így különösen érthetetlen a hazai sajtó szakmaiatlan álprűdsége. Az Index és 24.hu Ungváry válaszát azóta már átvette.

Az eset megítélését tekintve érdektelen, hogy az egyenruha tavalyi adás-vételének közzétételével kivárt a PS tíz hónapot. Nem kétséges, hogy a leleplezésnek szánt közlést hozzákötötték akár Pokorni Zoltán kerületi polgármester gerinctelenségének köszönhetően szűnni nem akaró XII. kerületi turul-vitához, akár a Romsicsot és történész-tanítványait támadó "szabadkőműves-vitához", amely vitába érthetően és helyesen Ungváry is beszállt a történészi szakma oldalán, így most a nem kormányhű történészi kör egyik tagját a horogkeresztes egyenruha-üggyel támadják. Utóbbi esetben viszont már joggal:

A gyűjtő mint "szakmai" fogalom?

Ungváry a gyűjtő fogalmát úgy használja védekező érvében, mintha az egy átlagemberek felett álló, szakmai és feltétlenül törvényes tevékenység lenne, függetlenül attól, ki és miket gyűjt, hol szerzi be, hol és kiknek adja el. Nyilván, így érvelne a lopott festményeket árusító orgazdákról is, holott többségük kiváló művészettörténeti ismeretekkel rendelkezik. Az uniformisok és háborús relikviák gyűjtőtevékenységének a megítélése akkor sem történészi szakkérdés, ha Ungváry azt állítja róla.

A második világháborús egyenruhák ismeretében lehet szakértő, de azok használata után 70 évvel későbbi beszerzése nem tudományos készségeket kíván elsősorban. Vonzalom, érdeklődés kell a keresett tárgyhoz, ismeret, milyen polgári csatornákon leli fel, miről ismerszik meg az eredeti egyenruha, és pénz. Ezt elsajátítani bárki képes, ahogy az online világ megjelenése előtt sem tudományos múltú szakértők álltak és állnak a bolhapiacokon a földre terített vagy üzletek kirakatába tett relikviák felett. Én személy szerint az egyenruhák oktatási célú kiállítását sem értem, neten bármi fellelhető: az égvilágon semmit nem ad a II. világháború társadalmi ismeretéhez, hogy pontosan milyen hajtókában, milyen gombokkal követtek el népirtást. Ez ma egy történelmi film jelmezesének fontos, semmi másra nem jó.

Kép: náci relikviákat árusító, budapesti belvárosi üzlet kirakata / Fotó: RomNet

A RomNet 2015-ben háborodott fel azon, hogy milyen náci relikviákkal kereskedik egy budapesti üzlet, ez ügyben Kolláth György alkotmányjogász adott szakvéleményt, hogy ez bizony bűncselekmény, és amely büntetőjogi irányelvvel könnyedén feljelenthetné bárki jogszerűen Ungváryt is:

Kép: RomNet.hu cikk

Ungváry a nyilvános szakmai életrajzával is érvelt, amelyben ő ezt kendőzetlenül feltárta volna magáról, hogy különös vonzalma van a horogkeresztes náci egyenruhák iránt. Nem véletlen, hogy nem pont így hangzik az azóta megszűnt, illetve átalakulva a VERITAShoz került 1956-os Intézet ma is olvasható honlapján az önéletrajza:

Kép: Dr. Ungváry Krisztián hivatalos önéletrajza / www.rev.hu (a cikkemhez nem tartózó magánéleti adatok kitakarása tőlem)


Kik ezek a gyűjtők, mire használják ezeket az egyenruhákat?

Kétféle módon lehet akár festményt, akár népművészeti eszközöket, akár háborús relikviákat gyűjteni: közzétételre, kiállításra szánva, avagy magánemberi tárolással otthonra. Magasabb értékű tárgyak esetén − ide tartozik az Ungváry által 350 euróért, cikkem írásakor átszámolva 123.805 Ft-ért áruba bocsátott náci egyenruha − a gyűjtés és annak otthon tárolása befektetést is jelent, de szükségszerűen nem csak arra irányul egyetlen gyűjtés sem.

Ha valaki magánemberként teszi, otthon tárolja a saját bútorzata és ruhái helyigényének terhére, különösen nem csak anyagi célból teszi.

Nem hiszem, hogy bárki meg tud nevezni olyan tárgyat, amelyhez semmiféle pozitív kötődése sincsen a gyűjtőnek, sőt, kifejezetten irtózik tőle, és csupán pénzkereseti forrás. A gyűjtés mint tevékenység azt jelenti, hogy illető számára az anyagiakon túl eszmei értéket is képvisel az a tárgy: szépnek, hasznosnak, különlegesnek tartja azt.

A militáns habitusúak bizonyára elemezni képesek, mit éreznek egy egyenruhát látva, de egy objektív tény, hogy egy olyan munkaruha textile iránt vonzódnak, amiben embereket ölnek. Egy katonai életmód, habitus iránt is vonzódhatnak.

2020-ban ezt kielégíteni egyetlen mód van: be kell állni a magyar hadsereg önkéntes állományába, és szíriai vagy egyéb külföldi missziókban kell részt venni. Fotelból, 50 évesen, más fiaiat besoroztatni nem túl bátor hobbi, és eléggé kontraproduktív a másokra is kiható militáns nosztalgia kereskedés útján történő éltetése.

Aki ezt nem teszi, az csak a partvonalról a csalánnal másét veri.


Ungvárynak van egy neonáci Kubatov-névlistája?

Ungváry azzal is érvelt, hogy "biztosan nem adná el neonácinak."

Miért, ismeri őket névről-arcról?

Ezt viszont elfelejtette közölni a hirdetésében, pl hogy "neonáci kalandorok kíméljenek", avagy "csak történelemtanárok és muzeológusok keressenek". Utóbbi esetben egy közbeszerzési pályázat is hiányozna.
Sőt, privát kérte a megkeresést.

Megkapó, hogy azon a facebookon, ahova bárki, bármilyen névvel, képpel be tud regelni, bármilyen fals vagy valós ismerősöket képes gyűjteni, bármit megoszthat az üzenőfalán, Ungváry történészként már személyes adatgyűjtést, szociológiai és pszichológiai magánemberi hátteret is képes letapogatni a jelenben. A ránézésre magabiztos világnézeti besorolás is érdekes terv részéről: az erről éveken át nyilvánosan, politikai szinten is megszólaló Jobbik tagjairól évekbe telt igazolni komoly társadalomtudományi tanulmányokkal Karsai Lászlónak bírósági úton, hogy neonácik vagy sem. Azok.

Ezzel szemben nyilvános fellépéseik alapján, a szervezeteiket ismerők számára beazonosítható hungaristák is hemzsegnek Ungváry hivatalos oldalán mint megszólaló rajongók, ezek szerint a történész őket sem ismeri fel. Nem is feladata, ha nem követnek el törvénysértő magatartást, csak nem úgy tűnik, mintha távolságot szeretne vagy képes lenne tartani tőlük.

Az az érve, hogy vásárlója nemzetközi hírű gyűjtő lenne meg már a gyermeteg − inkább cinikus − mentegetőzés kategóriája: minden bizonnyal a "Magyar, Német és Japán" köznév szavakat tisztes magyar nacionalistához méltóan, helytelenül, de annál büszkébben nagy kezdőbetűvel jegyző, minő véletlen, csak a hitleri szövetséges hadseregek kütyüire élvezők magyar nyelvű facebook-csoportjában nézelődik egy nemzetközi gyűjtő azt lesve, netán Alsózsolcáról vagy Kispestről ki kínál egy echte SA-jelvényt magyar nyelven, netán a hazai tömegeket megmozgató Dai-Nippon Teikoku Rikugun japán egyenruhát. De ahogy a Btk-passzus és az alkotmányjogász is kimondja: a szaktekintény horogkereszt-rajongó éppúgy büntetőjogi és immorális kategória, mintha történész teszi ezt, tehát a titkos vevőjének kétes hírű jelentősége a nullával egyenlő mentőérv az ügyben, esetleg felvetheti a bűnszervezetben elkövetés kitételét.


A náci egyenruha-gyűjtőnek nincs családja

Ungvárynak és sokaknak van egy naív idilli képe a "gyűjtőről", aki egy neutrális figura, áll egy vitrin előtt, vagy ül egy íróasztal mögött, és a nyakában egy "szaktekintély" feliratú tábla lóg.

- Elmegyek a Jysk-be, mert betelt a gardrób pár molyrágta szvasztikás öltönnyel. Eredeti gomb, eredeti vér.
- Apu, add már kölcsön a zakódat, színházba megyek a barátnőmmel, de ne a karszalagosat!

Nyilván, a történész szaktekintély nem ereszkedik le a hétköznapok családi pszichológiájához, netán a militarista zubbony-hobbi miatt Budapesten egymillióra taksált négyzetméter áron bővíteni szükséges lakásigényt sem méri fel.

Bizony a használaton kívül eső tárgy-gyűjtögetés magánotthonban ezzel jár. Valahova pakolni kell: horogkeresztes zubbony a templomba járó öltöny mellé, netán külön, fényesre törölt vitrin mögé? Esetleg stafírung ágyneműk közé behajtogatva?

Hol?!

Látható helyen van kiakasztva, vagy keddenként izgatottan belesimít a télikabátok közé benyúlva?

A gyerek nem csak könyveket nézeget otthon, miket olvasnak a szülei, de fotóalbumokat lapozgat, emlékdobozokat nyitogat, ruhákat próbál. Utóbbi a legelső gyermeki késztetés, amivel szeretne a csodálatra méltó szülei közelébe felnőni. Minden bizonnyal egy horogkeresztes ruhára is van pár óvoda- és kisiskola-kompatibilis érve egy jó apának, mit keres a szekrényben. Egyik ismerősöm az egyenruha gyűjtését sem érti − hadsereg- és korszakfüggetlen − mert azzal azt is el kell magyarázni, miért jó másokat ölni.

Nemzedékek kerestek baráti orvostól kibúvót a sorkatonaság alól: az értelmetlen szívatás szinonímája a sorkatonaság nálunk, mi több, a fent átlinkelt, holokauszttagadó egykori Mandiner-szerző, Molnár Attila Károly ELTE-akkor még-docens úr is sima Kádár-kori, békés szocreál sorkatonai szívatással vetette össze a zsidó munkaszolgálatosok több esetben halállal végződő ütlegelését.

Akik vonzódnak a horogkereszthez, és értéket képvisel nekik

Kétlem, hogy Ungváry Krisztián Budáról képben volt a 90-es évek debreceni skinhead szubkultúra tagjaival: ők voltak a soft csapat a Jobbik legutóbb leköszönt elnökéhez, az egri neonáci keménymagot vezető Sneider Tamáshoz képest. Sneiderék szakmányban cigányokat vertek, egy bíróságilag is igazolt, a verésbe később belehalt áldozatuk biztosan volt, számos esetben elkerülték az ügyészségi szintet.

Kép: a neonáci skinhead Sneider Tamás, a Jobbik 2018-2020-ig elnöke, a parlament volt alelnöke, az Országgyűlés Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságának elnöke földön fekvő embert rugdal, cigányverésről volt híres, 2019-es kampányában ezt a tevékenységi célját fenntartotta pártelnökként.  / egerhirek.hu

Sneider fiai örökölték a szvasztika- és Hitler-rajongó skinhead apuka hobbiját.
Valamiféle hasonló okból, ahogyan veszélytelennek és hatástalannak tartják a gyűjtők a magánotthonban szavakban is dédelgetett náci egyenruhát.


Szvasztika- és fegyvergyűjtők − rockzenészek és könyvelőnő

Tehát a debreceni 90-es évek skinheadjei voltak az egri Sneiderékhez képest a puhányok, helyiek beszámolója és az egri-debreceni összecsapások alapján.

Ez az amatőr rockzenésszé lett csapat indult 2008-ban kétéves romavadászatra Debrecenből, egy népszerű, belvárosi blueskocsmából kialakított szórakozóhelyről. Ezek a gyűjtők tetováláson is viseltek szvasztikát, és ők szintúgy militarista vonzalomból fegyvereket is gyűjtöttek. Rockzenészek, szakács, volt hivatásos katona és egy köztisztviselő könyvelő hölgy, belőlük állt a bűnszervezet.

Vajon Ungváry Krisztián akár egyikük nevét fejből fel tudja idézni? Ha például 2008-ban árul relikviát, felmérendő, kinek adja el.

Csak mert a magyar titkosszolgálat is késlekedett a felismeréssel.

Kép: A 2008-2009-es, romák elleni rasszista sorozatgyilkosság helyszínei és a debreceni elkövetők.
A tettesek közt a 90-es évek debreceni neonáci szubkultúra tagjai vannak, későbbi rockzenészek, az egri Sneider Tamás, skinheadvezér, leköszönt Jobbik-elnök személyes ismerősei.


Győrkös Pista bácsi, a bőnyi árpád-sávos és nyilaskeresztes relikvia-gyűjtő, hagyományőrző kiképző

Kép: Győrkös István, bőnyi militarista relikvia-gyűjtő és rendőrgyilkos, fotó: Origo.hu

Másik közismertté vált, évtizedekig az Ungváry-definiciók alapján az alternatív történelmi nézetek és gyűjtőszenevedélyek egyik képviselője volt Győrkös István. Konkrétabban a Magyar Nemzeti Arcvonal − kirekesztéskutatók által monitorozva gyűlöletcsoportnak definiált − Szálasi-hívő hungarista mozgalmat alapította meg. A kora 90-es évek újhungarista korszakából többek számára a horogkeresztes relikviákat gyűjtőkhöz méltóan náci karlendítésekkel köszöngető Szabó Albert inkább ismert, a csapat másik vezéralakja, a 2011-ben a mezőkövesdi Szálasi-emlékoszlopot is avató Németberta Péter.

Kép: Szabó Albert, karszalag-gyűjtő, ausztráliai magyar militarista-szakértő, hétköznap hungarista
Fotó: MTI/ H. Szabó Sándor / 2015

Bácsfi Diána a neohungarista mozgalom szintén jól ismert figurája  Magyar Narancs 2004-es cikke alapján az ELTE tudományos diákéletének szereplői számára is ismerős lehetett. Több TDK-ülésen és egyéb konferencián feltűnt már különböző vallás- és eszmetörténeti tanulmányaival. Az akkor 26 éves diáklány elvégezte az egyiptológia és a régészet szakot (igaz, diplomát eddig egyiken sem szerzett), tanult összehasonlító indoeurópai nyelvészetet, három évet végzett a jogi karon, azt követően pedig filozófia szakos lett, ahol szakdolgozatát A legnagyobb magyar filozófus és világnézete címmel kívánta megvédeni, amelyet magáról Szálasi Ferencről írt.
Bácsfi apja a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat őrnagya volt, ahol személyzeti ügyekkel foglalkozott 2000-ig.

Kép: Bácsfi Diána, hungarista katonai ing- és karszalaggyűjtő, az ELTE egyiptológus, vallás- és eszmetörténész hallgatója - 2005
MTI/ Szigetváry Zsolt

Nem igazán tudom, ha Ungvárynál egy egyiptológus hölgy jelentkezik gyűjtőszenvedéllyel, mit mér fel nála.
Bácsfi később rószaszín sztreccsben ezoterikus bizniszre lovagolt át: néha változnak a világnézeti igények.

Visszatérve a hazai hungarista gyűjtők doyenjére, Győrkös Istvánra: lakásában és kerti műhelyében komplett fegyverzenált halmozott fel, párdon, gyűjtött, szintén militarista nézeteiből fakadóan. Tisztes édesapa és nagyapa, ám 2016-ban a házkutatásra kiérkező rendőrökre tüzet nyitott, túsztárgyalás is folyt az akkor 76 éves bácsival, aki végül megölt egy rendőrt.

Kép: Györkös István, hungarista gyűjtő és hobbi militarista kiképző, életfogytiglant kapott rendőrgyilkosságért
Fotórészlet: Vasvári Tamás / MTI

Mit céloz meg az önkényuralmi, közte a népirtáshoz köthető eszmék jelképeit tiltó, a holokausztot tagadást vagy szereplői dicsőítésével a népirtás eseményeit bagatellizálást szankcionáló büntetőjogi törvénycsoport?

Írásom végén egy cikkgyűjteményt ígértem azoknak, akik azt szeretnék megvizsgálni, milyen társadalmi nézetet formáló ereje lehet egy korlátokat felállító törvénynek?

A kollektív emlékezetből és társadalmi traumából levezetett törvényalkotást elemzi ez a cikk:
http://media-tudomany.hu/archivum/az-onkenyuralmi-rendszerek-jelkepei-es-a-hasznalatukat-tilto-jogi-szankciok-rendszere/

Ez a tanulmány a szélsőjobbal szemben felállítható politikai stratégiákat elemzi:
https://www.riskandforecast.com/useruploads/files/politikai_strategiak_a_szelsojobboldallal_szemben.pdf

Az Európai Parlament 2018-as ülése a neofasiszta szervezetek elleni fellépést és betiltást kéri:
https://www.europarl.europa.eu/news/hu/press-room/20181018IPR16527/a-parlament-a-neofasiszta-es-neonaci-csoportok-europai-betiltasat-keri

Végül pedig idézem a 2018-as EP-nyilatkozat alapját jelentő, a II. világháborút lezáró, 1947-es párizsi békeszerződés II. részének 4. cikkelyét:

Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai avagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát, fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan e fajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól

Amennyiben díszletekkel, a jelképek jelentette eszmék iránti fogékonysággal maga a történész szakma hízlalja a "gyűjtőket", úgy valóban nehéz lesz ilyen jellegű csoportok ellen fellépni.


Milyen tudományos ismeretek elsajátítására nincs igénye Ungvárynak gyűjtőszenvedélye mögé bújva?

Ungváry Krisztián nem minden társadalmi kérdésben kompetens történészként, és nem is tűnik hozzáértő megszólalónak az ügyben, mit (nem) gondol arról, hogy miféle társadalmi hatása van, ha egy önkényuralmi, népirtást végrehajtó erőszakszervezet katonai ruházata köré szakmai nimbuszát felhasználva nosztalgiát kovácsol.

Különösebb különtanulmány nélkül az átlagemberben is visszatetszést szül, rettentő ciki.

Ungvárynak fogalma sincs a szélsőjobboldal rendszerváltozás utáni és mai szubkulturájáról, milyen hétköznapi társadalmi életet élnek két gyűjtés közt, fogalma sincs arról, milyen hatást vált ki egy világnézetét épp kialakító, könnyen befolyásolható gyerekben és egy fiatalban egy megbízhatónak tartott szaktekintély, netán saját felmenője náci zubbony-szimpátiája, ld pl. Sneider fiait.

Ungvárynak fogalma sincs, hogy az általa is üdvözölt önkényuralmi jelképtiltás büntetőjogi passzusát ő maga is megsértette, pedig jogi ismeret a történészi kutatásokhoz is kell a korabeli rendeletszövegeket értelmezendő, de ő a jelen idejű törvény szövegét sem tudja értelmezni, különben nem árulna pénzért horogkeresztes zubbonyt, azzal bűncselekményt elkövetve.

Hogy mindezt pénzért teszi, az legyen az ő külön lelkiismereti problémája.

Van olyan, hogy nem azért nem szól senki a szakmából és barátai közül, mert egyetértenek vele, hanem mert úgy vélik, bizonyos normákat egy 50 éves értelmiségi képes önmaga is belátni.


Eszes Beáta


Címlapkép:
Ungváry Krisztián a Libri kampányfotózásán
Youtube / Libri Könyvesboltok