Nagy vihart kavart a Momentum Mozgalom eddig ismeretlen alapító tagjának, Kádár Barnabásnak a kijelentése, akiről az az első érdemi közéleti információnk, hogy szívesen látná jégtáblán a magyarországi 65 éves és annál idősebb korosztályt.

A Magyar Köztársaság és a demokratikus világ állampolgári jogainak egyik alapköve a szavazategyenlőség, amely azt fejezi ki, hogy minden egyes polgár érdeke egyenlő mértékben érvényesülhet legalább azon a szinten, ahol az ő népképviseletét kiválasztja.

A társadalmi korcsoportok közti érdekeket nem súlyozzuk. Vagy legalább is igyekeznénk közel hasonló módon érvényesíteni.

Mondok erre egy elég kézzelfogható példát: az idősebb korosztály érdeke a nyugdíj, az alanyi jogon járó alap egészségügyi ellátás és az idősgondozás. Képzeljük el Barnabást, ahogy a Momentum Mozgalom alapító tagjának járó tetemes, leadózott jövedelemből épp megszervezi nagymamája ellátását, kifizeti a rezsijét, és gondoskodik esetleges idősgondozásáról. Szegény Barnabásnak egy szusszanásnyi ideje sem lenne még arra sem, hogy leírja, hogy pusztuljon mindenki, aki megérte a 60-at.

Mit kell teljesíteni Barnabással szemben egy magyar állampolgárságot kérő kínai letelepedőnek?

Azon külföldi állampolgárok, akik letelepedésre jelentkeznek Magyarországra, előbb a lakhely szerinti önkormányzati szavazáson vehetnek részt, majd később állampogárságot elnyerve az országoson is. Az állampolgári jogok elnyerése épp a szavazati joggal válik első lépésben tapinthatóvá, de előtte már több évig az országban adózott jövedemet követelnek meg tőlük a törvényeink. Az állampolgári vizsgához magyar nyelven elsajátított állampolgári ismeretek vizsga szükséges, amely a Magyar Köztársaság állami berendezkedését és alkotmányos ismereteket is tartalmaz.

Kádár Barnabás eddig egy bevándorlóra kirótt kötelezettséget sem volt képes produkálni: 29 éve alatt adózott jövedelmet nem produkált még, lakhatását saját erőből nem volt képes biztosítani, de már szavazati jogokat bírálna felül azon a jogon, hogy Kádár úr egyik spermája betalált Kádárné petesejtjébe, és hogy beszéli azt a magyar nyelvet, amelyet Kádár úr és Kádárné beléplántált két tejbegríz közt. Az állampolgári ismeretek lényegi része szintúgy nem hatolt át rajta, dacára eléggé költséges iskoláztatásának.

Barnabás annyira felkészült, a jövőt akár előre 24 órára is átlátó jövőkutató politikus, hogy a botrányos posztjának felvezető szövegét azóta szabadkozva áítírta, de a lényegi elemeket mai napig fenntartja, mit tegyenek az idősek szavazáskor:

Képernyőkép részletek: Kádár Barnabás hivatalos facebook-oldala, 2020. július 14-ei poszt.


Én nem szeretném elemezni az azóta közreadott "bocsánatkérésnek" csúfolt újabb posztját, ami inkább hasonlít a "nekem is vannak zsidó barátaim" érvre, előjött már élő meg megholt nagymamával, talán épp egyiktől örökölt ingatlanban ücsörögve.

Nem beszélve arról, hogy ő éppen kire szavaz, és miért, nagyban függ attól, hova született, és felmenői mentális ráhatása és anyagi ráfordítása nélkül esetleg busszal utaztatnák szavazatvásárlással őt akár 18 évesen, akár 29 évesen.

Társadalomtudományi szinten Barnabás primitív nézetét a szaknyelv korfasizmusnak nevezi.

Köznyelvileg az állampolgári jogokból kirekesztés echte náci tempó, miközben egy alkotmányos alapokon berendezkedő közösség vezetésére aspiránsként jelentkezve − értsd, valamennyi ott élő ember pénzén szeretne élni − ő egy tollvonással a lakosság 20 %-át megkéri, hogy tegyen úgy, mintha nem élne.

Míg Kádár Barnabás, aki nem János − ahogy politikai műveltségénél lényegesen jobban gondozott wikioldala rémviccesen elárulja − a jövőt kutatja, én addig kiszámolnám a múltját, mind a 29 évet, amióta felsírt, mibe van ő nekünk és jégtáblára zavart családjának.


Mennyi anyagi és eszmei hasznot hajt egy huszonéves ma?

Attól a romantikus ténytől tekintsünk el, hogy egyáltalán az, hogy Barnabás el tud küldeni minden ötödik magyar állampolgárt a vérbe, ahhoz elég sokat köszönhet az anyjának és apjának, hogy egyáltalán vállalták őt, és ez nem is csupán romantika, hanem komoly anyagi és erkölcsi döntés, nevezhetjük politikai stratégiának is: vannak pártok, akik a népesedésre helyezik a politikai programjuk jelentős részét, és ezzel elég jól ellavíroztak egy évtizedig, megéltek ebből. Mindeközben a hazai szülőképes lakosság 30 %-a már nem vállalt be sem Barnabást, sem Jánost, sem Annát, tehát gyermektelen, és esetükben úgy néz ki, ez így is marad.

Barnabás lehetne egy gyereket nem vállaló ember óvszerébe érkező sperma is. (Lásd címlapkép)

Nekik például unokájuk sem lesz, ők kit figyeljenek szavazáskor? Barnabás kire figyel, ha szavaz?  Van-e egyáltalán két hétre mért következménye bárminek is Magyarországon, miből gondolja, hogy egy szavazatnak van hatása 3 generációs szinten? Én azt látom, egyetlen hazai sajtót sem olvasott el eddig, ha ennyire bízik a következményekben idehaza.

Volt például magánnyugdíjpénztárakról szóló döntés, az meg sem érte a 16 évet sem. A manyup pénztárakat nem mellesleg megint egy olyan maffia család nyúlta le, amelyiknek Barnabáshoz hasonló korú csemetéje szintén családi hátszéllel érkezett a politikába.

Ideje kiszámolni, hogy ez a korosztály, és nem kevésbé az a társadalmi réteg, akikből nagy százalékban a Momentum eddig aktívan megszólaló illetve elnökségi tagjai állnak − zömmel fővárosi, középosztálybeli csemeték, nem egy közülük ismert értelmiségi politikus vagy politikai hatalommal rendelkező gazdasági szereplő gyermeke − összesítve mennyi társadalmi hasznot hajtottak eddig, és mennyi anyagi ráfordításba kerültek ők maguk, hogy egyáltalán politikusként eladhassák magukat.

Olyan családi hátszéllel érkeztek a párt vezető tagjai, ahol a szülők boldogulását épp a nagyszüleik szavazatából alapozhatták meg, a család társadalmi tőkéje több generációs társadalmi elit haszonélvezetre épül. A fasorban sem lenne sem Donáth Anna, sem Fekete-Győr András, ha a Barnabás szíve szerint lapátra tett korosztály nem éppen az ő szüleiket helyzetbe hozó pártokra és gazdaságpolitikai döntéseikre szavaz.

Szükséges-e olyanokban megbízni, akik a legnagyobb társadalmi ráfordításban mért hiteltartozók, akik nagyszüleink döntése révén kerültek a magyar elit körébe, és kizárólag erre mutogatnak érvként?

Mert ugye Barnabés érve az, hogy ki az, aki felelősebben tud tervezni, értsd, hasznosabb a társadalomnak egy szavazáskor.

Akkor számoljunk, Barnabás.

Barnabás eddigi 29 éve alatt mindösszesen 29 éve él abból a társadalmi hitelből, amit a szüleitől és nagyszüleitől vett fel, életrajza alapján önálló keresettel sosem rendelkezett. Egyetlen évet sem dolgozott pénzkereső munkahelyen.

Az a tipikus politikai generáció, aki az egyetemről a szülei finanszírozta posztgraduális éveket követően egyből politikai pályára lépett, tehát mások mellett Kádár Barnabásé egy tipikus Orbán Viktor életpálya-modell.

Beiratták óvodába, megtanították késsel-villával enni, nagyszülei és szülei megteremtette nem mellesleg budai elit, XII. kerületi polgári környezetben elég komoly ráfordítással taníttatták elit iskolákban, megfinanszíroztak neki külföldi tanulmányi utakat, ahol nyelveket tanulhatott. Már szeretném eloszlatni azt a röhejes érvet, hogy tanulmányi ösztöndíjból saját lábán éldegélt külföldön Barnabás, itthoni rezsit fizetve, ruháztatást, külföldi szabadidős tevékenységeket.

Nem kétséges, hogy akár egy olyan ingatlan tulajdonosa immár, amit a számára szükségtelenné vált korosztály hagyott rá elhalálozása okán.

Mennyivel hasznosabb is egy halott nagyszülő, aki nem szavazgat ide-oda, és a kégli átszáll egy kínai bevándorló állampolgári ismeretét megugorni képtelen unokára. Már ahol van mit örökölni...

Mert ha ki kellene csengetned egy albérletet a keresetedből, lehet, elmész polcfeltölteni, ahogy elég sokan kibuktak az elmúlt 10 év alatt a tüntetési színpadokról, mert nem tudták megfinanszírozni a kampányolási időszakot.

Gondolom, egyszer sem kérdezted meg, hogy a szüleid hányszor szorultak kölcsönre a nagyszülőktől már akítv korúként is.

Barnabás kicserélhetné magát egy vele egykorú állami gondozottal, hogy ki tudja számolni, mekkora hitelcsomagot hurcol a vállán, amivel tartozik annak a korosztálynak, akikre most ő rávizelt. Esetleg fusson neki újra az életének Borsodnádaskán, egy roma családba beleszületve, és akkor lemérheti saját képességeit.

Azt sem értem, miféle jövő nemzedékről papol Barnabás, aki eleddig még csak utódokra sem gondolt, egyetlen gyermeket sem tud felmutatni, míg a szülei és azok korosztálya az ő korában átlag két gyermekes szülők voltak, de az ő eddig óvszerbe zárt terveire mutogatva már iktatná a szavazásra érdemesek köréből azokat, akiknek ő igen komoly társadalmi hitelösszeggel tartozik. Honnan tudjam én, mint egyelőre még szavazni engedett állampolgár, hogy nem továbbra is másokon élősködve akar politizálni, és eközben semmiképp sem szeretné, hogy valóban legyen neki jövő nemzedéke, akikre ő mutogat mint egyetlen közösségi érvre?

Elég sokat ostoroztuk a neonácikat, akik kényszersterilizálással politizáltak a parlamentben, de ideje lenne, hogy azonnal kivonuljanak olyanok a közéletből, akik alkotmányos jogokat vonnának meg emberektől. Barnabás csak kérné, mert egyelőre parlamenten kívül nem tudja beterjeszteni törvényjavaslatként.

Úgy fogtok járni, mint a Fiatal Demokraták Szövetsége: megöregedtek − már amennyiben nem kezelnek félre 42 évesen, megemelkedett koleszterin szinttel egy kongói szalmakunyhóvá rohadt budapesti valahaelit kórházban − és ha már most nem bírjátok a demokráciát, gyorsabban hülyültök el, mint Orbán Viktor.

A különbség annyi, hogy ezzel a kiválasztási igénytelenséggel, ahogy te bekerülhettél a megszólalni engedett párttagságba, 2040-ig az ellenzéki oldalon fogtok facebookozni, és vízumot fogtok kérni már Szlovákiába is. Mert még ahhoz is tehetségtelen vagy, Barnabás, hogy diktatúrát csinálj, lekésett az a nemkádárjános-sperma 10 évet ezzel.


Eszes Beáta