A szíriai menekültválság számokban (2015. július)
„Kereszténydemokrata kormány vagyunk. Sosem mondtuk, hogy a migráció egyenlő a terrorizmussal” (Szíjjártó a Foreign Policy-nek: Mi sose mondtuk, hogy a migráció egyenlő a terrorizmussal)
Ennek a határozott „sosem mondtuk”-nak a hatására néhány dél-baranyai faluban a helyiek menekülteknek nézték a lovas egyetemistákat. A Külgazdasági és Külügyminisztérium tényleg nem adott ki közleményt, hogy a déli végeken mindenre elszánt lovascsapatok portyáznak. Magát az országos harci riadót azonban a felelőtlen kormányzat adta ki. Szerencse, hogy a bepánikolt lakosságnál nem volt lőfegyver, mivel mehettek volna egyből büntetést letölteni. Szíjjártó külügyminiszter ebben az esetben is az ártatlanságát hangoztatta volna, „Fanatizált lovakról soha nem is volt szó!” felkiáltással. A megrémült lakosság valószínűleg olvasott előtte valamit a tatárjárás rémtetteiről.
Szíjjártóval az a legnagyobb probléma, hogy semmiért sem hajlandó vállalni a felelősséget. Nagy vidáman beutazgatta a fél világot, miközben minden égtáj felé nyitott egy jót. Itt is, meg amott is felavatott néhány, veszteséget termelő kereskedőházat, itthon pedig megdicsérte magát. Az elért eredmények siralmasak, a költségek a közönséges halandók számára nem publikusak.
Egy nagyjából 2.000 km hatósugarú körben majdnem minden ország vezetőjét szép sorban lehazugozta. Ban Ki Mun, ENSZ főtitkár is megtudhatta végre magáról, hogy ő egy „bizarr és felháborító véleményt” képvisel, szemben a nagytiszteletű magyar külügyminiszterrel. Hatalmas szerencséje a világnak, hogy hazánk nem rendelkezik atomtöltetű robbanófejjel felszerelt interkontinentális ballisztikus rakétákkal. Füstölögne már körülöttünk minden.
A kereszténydemokrata kormány nem tudom minek keveredett elő Szíjjártó külügyminiszter tudatalattijából. Valahol biztos szépen le van írva neki, hogy ők most azok. Ennek ellenére sem a kereszténységnek, sem a demokráciának soha nem adták semmiféle jelét. Elmenni a templomba és rezzenéstelen arccal végighallgatni a misét vagy az istentiszteletet nem egyenlő az erényességgel. Az imádkozás nagy erőfeszítést nem igényel, kivéve természetesen a bhikkhukat. A keresztény hit sem merül ki azonban ennyiben. Legalább a 8. és a 9. parancsolatot illene néha betartani a látványos ájtatosság helyett.
A 2015 óta ádáz harcban álló magyar kormány nem tett hatalmas erőfeszítéseket a menekültek regisztrációjára, átvilágítására, ellátására, elosztására. Délen gyorsan felépítették a Maginot-vonal drótból készített makettjét, de azt ugyanúgy meg lehetett kerülni, mint az eredetit. A hírszerzési információk szerint a uniós állampolgársággal rendelkező terroristák a magyarországi útvonalat találták a legpraktikusabbnak és a legbiztonságosabbnak. Ördögi ravaszsággal kijátszották a magyar hatóságok éberségét. Erre mindössze arra volt szükségük, hogy beszivárgás közben ne használjanak rokkantkocsit vagy megafont, illetve ne dobálózzanak kövekkel. Ha ez a konspiráció sikerült, szabad volt az út Nyugat-Európa irányába.
Szíjjártó külügyminiszterben futólag sem merült fel az a méla gondolat, hogy hát ez meg hogyan történhetett meg egy migráció által a földkerekségen leginkább sújtott országban. Sem ő, sem Pintér belügyminiszter nem játszadozott el a lemondás gondolatával. Szegény, gyámoltalan Hende vitte el a kerítéses balhét is. A jámbor kapott egy olyan tárcát, aminek átvételkor nem volt semmi jelentősége. Ez azonban a menekültválság és a kormány népszerűségének csökkenése miatt hirtelen felértékelődött, ennek hatására az ő jelentősége pedig le.
A menekültválság nagyon komoly probléma, legfőképpen nem is Európának, hanem inkább a menekülteknek. Közülük jóval többen esnek erőszakos támadás áldozatául. A törökországi, illetve a pakisztáni merényletek sem rázták meg különösebben az európai közvéleményt, mivel nem „mi” voltunk az áldozatok.
Tegyük fel, hogy Szíjjártó külügyminiszter igazat mondott és „sosem mondtuk, hogy a migráció egyenlő a terrorizmussal”. Ebben az esetben mi akadályozza meg őket abban, hogy valamiféle emberi körülményeket teremtsenek a menekültek számára. Szegény Ban Ki Mun is ezt merészelte kifogásolni, amivel ki is váltotta Péter barátunk rosszallását és agresszivitását. A tranzitzónákban a körülmények jelenleg elviselhetetlenek. Nincs elegendő víz, élelmiszer, gyógyszer, száraz ruha. A civil szervezetek segítségnyújtását megtiltották.
Ha az egész társaság fanatikus terrorista, akkor azonnal le kell tartóztatni mindenkit, mielőtt még unalmukban és éhségükben elkezdik magukat sorozatban felrobbantgatni. A hiperagresszív külügyminiszter azonban nem ezt mondta. Ebben az esetben ideje lenne abbahagynia az idétlenkedést a Pajzs '12 hadgyakorlattal és komolyan venni a menekültválságot. Egy-két lakókonténert az ott szolgálatot teljesítők is igazán megérdemelnének és a túlórapénzt sem szép dolog visszavenni tőlük.
Akik pedig Európa megszállásától rettegnek, azok nézzenek utána, hogy hány szíriai menekült él Libanonban.
Link: Felhívás a menekültekkel szembeni emberségesebb bánásmódért
