Alfred Dreyfus az 1930-as években

„Amit ma antiszemitizmusnak neveznek, az a holokauszttal van kapcsolatban – az emberi történelem egyik legnagyobb tragédiájával. Aki ma zsidózással vádol, az a hidegvérű tömeggyilkossággal hozza összefüggésbe a megvádoltat.” (Bencsik Gábor: Az antiszemita furkósbot vége)

Bencsik Gábor újságíró, agrármérnök, történész, könyvkiadó arról nem tehet, hogy a bátyját Andrásnak hívják és főszerkesztő a Magyar Demokrata (sic!) nevű hetilapnál. Amit azonban a Magyar Időkben leírt, arról igen. A hatalom nagy megelégedésére, a maga örömére, illetve boldogulására, Bencsik 2.0 nagyon veszélyes és gonosz erőkkel játszadozik.

Nagyjából azt próbálja bebizonyítani az olvasói számára, hogy az zsidózás önmagában nem bűn. Az az igazán elvetemült bűnöző, aki valakit ilyesmivel megvádol. Ráadásul „Sem a vezető jobboldali pártszövetség, sem az azzal rokonszenvező szellemi elit nem tűr a maga soraiban antiszemitát, de még csak antiszemitizmusba hajló gondolatokat sem.” A felháborodott szerző a szellemi elittel kapcsolatosan még Németh Szilárdot is megemlítette. Az sajnos nem derült ki, hogy az aktuális alelnök bele is tartozik-e ebbe a jeles kompániába, vagy csak úgy sertepertél annak környékén. A „szellemi elit” minőségének megítélése szempontjából ennek a kérdésnek a tisztázására mindenképpen szükséges lenne.

Az antiszemitizmust sajnálatos módon ennek az öntudatos, jobboldali pártszövetségnek az örökös elnöke és bálványa kezdte el hatalmi célokra felhasználni. Ez láthatóan nem zavar senkit abban a tevékenységében, hogy rettenetesen megsértődjön azon, ha valaki ezt észreveszi. Amúgy nem egy nagy ördöngösségről van szó. Soros György és a háttérhatalmak emlegetése mindenki számára könnyen dekódolható. Nem kell ehhez bekérezkedni semmiféle elit, jobboldali egyletbe vagy titkos szektába.

Az antiszemitizmus már régóta az utcán hever. A miniszterelnök most azonban felvette onnan, leporolta és megpróbál valamit kezdeni vele. Az, hogy nem annak nevezi, nem nehezíti meg szándékainak megértését.

Amit ma antiszemitizmusnak neveznek, az az volt már I. Izabella kasztíliai királynő idejében is, aki felállította a Szent Inkvizíciót, majd elűzte az addig békésen együtt élő mórokat és a zsidókat a Hispániai-félszigetről. A Rajna menti zsidó közösségek rengeteget szenvedtek a rendszeres pogromoktól. (Rajna menti zsidó közösségek a középkorban) Alfred Dreyfus bűnösségében ma is nagyon sokan hisznek, pedig a katonai titkokat Ferdinand Walsin-Esterhazy őrnagy szolgáltatta ki. A per hatására több helyen antiszemita pogromok zajlottak le.

Baráth Zsolt, a Jobbik képviselője 2012. áprilisában a tiszaeszlári vérvádról szónokolva a magyar országgyűlésben kijelentette, hogy „a világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával lehet megtörnünk”. Valami ilyesmit emleget kéthetente Magyarország miniszterelnöke is, csak ő Soros György nevének kimondásával szeretné a világhódítók hatalmát megtörni. 2012-ben ezt még a nevén, azaz antiszemitizmusnak nevezték.

„Dr. Fónagy János államtitkár válaszában azt mondta, hogy a Jobbik ne csodálkozzon, ha az ország és a világ úgy ítél róluk, „ahogy a tiszaeszlári vérvádról több mint száz évvel ezelőtt a magyar társadalom józanabbik fele és a magyar bíróság akkor döntött”. Kijelentette: sajnálja, hogy egy ilyen napirend utáni felszólalás elhangozhatott, mert a tiszaeszlári vérvád felemlegetése évszázados sebeket tép fel.” (A tiszaeszlári vérvádról beszélt a Jobbik)

"Quod licet Iovi, non licet bovi. Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek." – mondaná erre szomorúan a megboldogult Böhm József (Máriáss József), nyugdíjas főkönyvelő, közös képviselő.

A holokauszt az antiszemitizmus következménye volt és nem egy hirtelen jött természeti csapás. Aki ma háttérhatalmakat emleget, az jelenleg is a hidegvérű tömeggyilkossággal hozza összefüggésbe önmagát, akár még miniszterelnökként is. Hiába írt durcás hangú levelet Kovács Zoltán szóvivő, hogy Orbán Viktort „egyenes embernek ismerik, aki kimondja, amit gondol”, amikor ezt a „megvádolt” rendszeresen és hatékonyan megcáfolja ezt az állítást. Nem nagyon foglakozik senki azzal, amit az egyre kétségbeesettebb arcú Kovács Zoltán, mint újságolvasó ír, hanem leginkább azzal, amit Orbán Viktor, mint miniszterelnök mond. (Magyar? Ki, én? Brüsszeli páriák vallomásai, Politico)

Amit más országokban antiszemitizmusnak neveznek, azt nálunk újabban a „zsidóságról való véleményformálásnak.” Mindez gyáva, alattomos és álszent viselkedésre vall. A magyar miniszterelnök soha nem fogja elismerni annak a felelősségét, hogy tönkretette a magyar egészségügyet, az oktatást, politikai céljai érdekében megosztotta az országot, földet osztott, intézményesítette a korrupciót, csökkentette az ország versenyképességét, elszigetelte az országot, növelte a szegénységet. Mindezt kéthetente könnyedén áthárítja a nem létező háttérhatalmakra. A hívei ezt örömmel és készségesen el is terjesztik, miközben természetesen „még csak nem is tűrik az antiszemitizmusba hajló gondolatokat”. Kissé skizofrén gondolkodásra vall, de ezt valahogy elrendezik magukban. „Ilyen mentálhigiénéjük van hozzá.”

Bokros Lajos a bejegyzésében nagyon pontosan leírta a „rokonszenvező szellemi elit” elmebeli állapotát: „háttérhatalmak nincsenek. Illetve léteznek, mind bolond elmék és szennyezett lelkek torzszüleményei. Arra szolgálnak, hogy eltakarják a bolondok és gonoszok elsődleges felelősségét a gazdaság és a társadalom szétzüllesztéséről.”

Bohumil Hrabal még gyakorlati tanácsokat is ad az ilyen lelki nyavalyák megfelelő kezelésére: "– Jó, hogy jön, sógorasszony! – mondta Pepin. – A Francin, az egy cihopata, egy idegbajos, Bätista úr könyvecskéje szerint langyos vízzel kéne mosnia a nemi szervét, vagy jó levegőn tartózkodnia."

Kellő optimizmussal és jóindulattal lehet ugyan reménykedni abban, hogy a józan ész egyszer majd győzedelmeskedni fog, de ehhez Orbán Viktor segítségére ne számítson senki.

„Az aljasság, a gyalázat elől pedig nem elhajolni kell, hanem nevén nevezni.” Ebben Bencsik Gábornak tökéletesen igaza van.