„Idővel rájössz, hogy senki megerősítésére sincs szükséged. Ha idáig eljutsz, onnantól szabad vagy. Nehéz lesz, az biztos, főleg, ha senki sem támogat abban, amiben annyira hiszel. Higgy benne, és jön. Megy. Működik. De csak akkor, ha biztos vagy magadban. Nem kell tudnod, hogy mi a cél, hogy hová tartasz. Tök mindegy. Egy dolog a fontos: méghozzá az, hogy bármi van, te csak menj tovább.” Oravecz Nóra
Hogy valójában mi lehet Oravecz Nóra idézetének az értelme? Ki tudja? Imád ilyesmiket írogatni kávézgatás közben, mások pedig szeretik olvasgatni. Így működik a világ, nem szabad ezért irigykedni. Nagyjából valami olyasmiről lehet szó, hogy nyugodtan csináld azt, amihez csak kedved van, és ne nagyon törődj mások nyűgével és bajával. Tök mindegy. Az se baj, ha közben oltári nagy hülyeségeket követsz el, a lényeg az, ha már valaminek nekiláttál, egy pillanatra se hagyd abba.
Méltánytalan és rendkívül tiszteletetlen dolog azt állítani, hogy Magyarország kormányfőjének politikai krédóját Oravecz kisasszony sokkal jobban összefoglalta, mint Schmidt Mária nagyasszony, de ha ez így van, akkor mit lehet ez ellen tenni. Tulajdonképpen más is nyugodtan megírhatta volna. Ott van egy rakás politológus és újságíró.
Orbán Viktor szerencséjére nagyon jó mesterséget választott magának, így idővel még támogatókra is szert tett ahhoz, amiben nagyon hisz, azaz önmagában. Hiba lenne ezen önfeledten kacarászni, mivel nem kevés emberről van szó, akik rendkívüli módon szeretik őt. Hogy mi a kormányfő célja, azt soha nem köti senkinek az orrára. Valószínűleg egyszerűen hatalomban akar maradni. Az, hogy miként, az tök mindegy.
A kedve szerint rakosgat ide-oda mindent, amiről úgy gondolja, ettől majd jobban fogja érezni magát és az utókor tudni fog a tetteiről. Egy XXI. századi Podmaniczky Frigyes szeretne lenni. Múzeumokat pakolgat ki, szétszedi a Városligetet, megszerzi magának a Budai Várat, vasúttál átszeli a prérit, az elszánt Bugsy Siegel-hez hasonlóan Las Vegast épít a semmiből, illetve Felcsútból, ízlése szerint csinosítgatja a Gellért-hegyet. „Egy dolog fontos: méghozzá az, hogy bármi van, te csak menj tovább.” Bizony a mi miniszterelnökünk olyan elszántan megy, mint egy pilseni sörösló. Erre igazán nem lehet semmi panaszunk.
A demokrácia nagyjából ott ér véget, amikor egy olyan szerencsés flótás kezébe kerül a hatalom, aki elhiszi magáról azt, hogy teljesen függetleníteni tudja magát a környezetétől és egymaga képviseli a közérdeket és a jót. Szert is tettünk egy ilyen egyénre.
Persze nem kell mindig szegény Orbán Viktorral példálózni. Van belőlük elég a nagyvilágban mindenfelé. Mások is nagyon szeretnek ilyesmivel foglalatoskodni.
Jelenleg Recep Tayyip Erdoğan ipari méretekben távolítja el azokat, akikről úgy gyanítja, nem szeretik őt tiszta szívből és őszintén. Törökországban lassan egy nagyvárosnyi embert függesztettek fel, vettek őrizetbe vagy kezdtek ellenük hatósági vizsgálatot. Erdoğan pedig rendületlenül megy tovább és tökéletesen biztos önmagában. Nála a cél persze egyértelmű. Az elnöki jogkörök kiszélesítése a végtelenségig, amit bizonyos kultúrákban despotizmusnak hívnak. Valójában tök mindegy, hogy ezt minek is nevezik.
Erdoğan és Orbán közé semmiképpen nem lehet egyenlőségjelet tenni. A török köztársasági elnök úgy játszik Európával, mint macska az egérrel. Hatalmas hadserege van. Igaz most jelentős átalakítás folyik, de nagyjából zavartalanul működik. Még az a tény sem különösebben aggaszt senkit, hogy egy NATO tagországról van szó. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetén belül az Egyesült Államok után Törökország rendelkezik a legnagyobb haderővel. Nem lenne meglepő, ha a nagy ijedtség után közvetlenül elnöki irányítás alá kerülne az egész ármádia. Ez azért már nem tök mindegy. Mi lesz, ha Erdoğan elnök úgy gondolja, hogy éppen itt lenne az ideje annak, hogy a NATO jelentős csapást mérjen a kurdokra. Már csak a terrorizmus elleni küzdelem miatt, természetesen.
Az elnök a török rendőrséget előrelátóan hatékonyan megerősítette és keményen a kezében tartja. Az emberi jogokkal nem sokat kell piszmogniuk. Azt veret meg és azt tartóztat le, akit csak akar. Ehhez elég mindössze egy rosszul időzített pisszenés vagy egy jól időzített besúgás. Halálbüntetés valószínűleg nem lesz Törökországba, de anélkül is könnyedén és változatos módokon meg lehet halni. Tök mindegy.
Orbánnak ezzel szemben ütőképes hadserege nincs, csak egy magáncélra használt TEK-je. Ennek természetesen előnye is van. Katonai puccsra Magyarországon még gondolatban sincs esély.
A menekültekkel zsarolni Orbán már nem tud senkit, mivel nálunk nem nagyon vannak és nincs is nagy kedvük idejönni. Belföldi felhasználásra riogathat ugyan velük, de ez Nyugat-Európát egyáltalán nem érdekli. Az ország több szempontból is a perifériára szorult. Talán úgy gondolják, a magyar kormány csak oldja meg a gondjait maga. Ha a lakosságnak éppen Orbán Viktor tetszik, akkor használják csak nyugodtan egészséggel. Tök mindegy.
Talán ha komolyan nekilátnak az Uniós fejlesztések vizsgálatának, akkor egy kicsit lelassíthatják Orbán elnök hosszú menetelését. Nem sok ütőkártyája maradt, amivel megrendszabályozhatná a rakoncátlan Európai Uniót. Meg kell elégednie a Gellért-hegy átszállításával Felcsútra. Ha kellőképpen hisz magában, minden bizonnyal sikerülni is fog. „Higgy benne, és jön. Megy.” Akár még egy hegy is.
A most induló „Ki mit tud?”-kampány legfőképpen arról szól, hogy – a bájos Oravecz Nórát idézve – eljussanak odáig, hogy szabadok legyenek. Emiatt aztán Rogán Antal valószínűleg fellélegezhet. Lassan már az is bebizonyosodik róla, hogy ő még életében nem járt az V. kerületben, vagy ha igen, akkor nem tudta, hogy éppen ott volt. Tök mindegy.