Pierre Omidyar, az eBay alapítója
"A digitalizáció és elektromos mobilitás elterjedése csökkenteni fogja az alkalmazottak számát az autóiparban – állítja Karlheinz Blessing a Volkswagen AG személyzeti igazgatója. (Eltűnnek az autóipari munkások)
Az „Aki nem dolgozik, az ne is egyék" szemléleten alighanem sürgősen változtatnunk kell valamiként, mivel a technológia fejlődése miatt rengeteg ember fogja elveszíteni az állását. Nem egy-két lusta naplopó gondjait kell majd megoldani, hanem nagyjából az egész emberiségét. Mi lesz, ha robotok és más engedelmes szerkentyűk olcsóbban fognak szorgoskodni, mint a sok helyen amúgy is éhbérért dolgozó élő munkaerő?
Talán milliók fogják követelni, hogy azonnal állítsák le a fejlesztéseket, mivel ők ezek miatt maradtak munka nélkül. A géprombolók azonban a XIX. században sem jutottak semmire.
Az emberek egyelőre még nem árammal működnek. Életben maradásuk érdekében rengeteg különféle tápanyagra van szükségük. Pihenniük is túlságosan gyakran kell és ezen idő alatt nem termelnek semmiféle profitot. A gépekkel szemben munkaidőn kívül is rengeteg mindenre szükségük van. Csak egyféleképpen lehet kikapcsolni őket, ami azonban gyilkosságnak számít.
Sok olyan ember fog „felszabadulni” a munkavégzés alól, akik dolgozni ugyan szeretnének, de hatékonyságban nem tudják majd felvenni a versenyt a gépekkel. Nem lehet őket hirtelenjében átképezni szoftverfejlesztőnek, karbantartónak, elektrotechnikusnak, vállalat-igazgatónak, sikeres táncos komikusnak. A politikusok számát sem lehet a végtelenségig növelni. Mihez kezdhet egy ország 2.000-3.000 fess köztársasági elnökkel vagy 350.000 helyettes államtitkárral? Hol lehetne őket méltóképpen elszállásolni és a semmittevésen kívül mihez tudnának kezdeni?
A szórakoztatóiparban sem tud mindenki elhelyezkedni. A statisztériát sok helyen amúgy is kiszorította a könnyebben kezelhető és látványosabb CGI (Computer-Generated Imagery). Mi lesz, ha új sztárok helyett visszahozzák Judy Garland vagy Rudolph Valentino feljavított változatát? Chuck Norris marad a világ egyetlen színésze?
Feleslegesnek lenni nem jó dolog, nem kifejezetten szórakoztató és rengeteg kellemetlen mellékhatással jár. Depresszió, alkoholizmus, drogok, öngyilkosság, erőszak, mások kirablása. Ilyesmikkel lehet kitölteni a rengeteg szabadidőt. Az evolúció ez emberi fajt alapvetően úgy alakította ki, hogy minden egyes nap küszködjön az életben maradásért és nagyjából 20-30 évig éljen. A munka nélkül maradt férfiak kezdjenek el talán lándzsával nagytestű állatokra vadászni, asszonyaik pedig térjenek vissza a gyűjtögető életmódra? Ezzel tulajdonképpen el is menne az egész napjuk. Egészen fenséges látványt nyújtana, amint nagyvárosnyi, dárdákkal hadonászó férfi nekilátna üldözni egy teljesen elképedt bölénycsordát.
A Szilícium-völgyben, ahonnan talán legjobb rálátás nyílik a technológiák fejlődésére, már sejtik, hogy ebből nagy baj lehet. Aki megteheti, elkezdett magának erődítményeket, bunkereket építeni. (Föld alatti bunkerekbe menekülnek a Szilícium-völgy milliárdosai) Ezekben sem lehet azonban a végtelenségig kuksolni és rettegni.
A munka célja legfőképpen az, hogy ennek segítségével bizonyos szinten megéljen valaki, el tudja tartani a családját és néhány szerencsés esetben még élvezze is ezt. A fejlett országokban nagyjából működik is ez a rendszer, ha azonban valaki tartósan nem jut munkához, rövidesen itt is nyomorúságos körülmények között találja magát. Közmunkával, csatornák, utak tisztításával nem lehet megoldani ezt a problémát. Gépekkel ezek a „közmunkák” jóval olcsóbban és hatékonyabban elvégezhetők. A cirokseprű, bár kétségtelenül forradalmi találmány, erre a nyavalyára nem jelent gyógyírt.
Amivel leghasznosabban el lehetne foglalni a munka nélkül maradt tömegeket, az a tanulás. Jelenleg ha valaki felnőttként tovább akarja képezni magát, annak legtöbbször fizetnie kell. Vannak, akik hajlandók erre áldozni a saját idejükből és pénzükből. A tanulást érdemes lenne a társadalom számára hasznos tevékenységnek minősíteni, majd ezért cserébe méltányos összeget fizetni. Annak is, aki tanul és annak is, aki tanít. Ezzel valószínűleg rengeteg embert rá lehetne venni a tanulásra, azaz hasznos elfoglaltságra.
Aki lehetővé teszi azt, hogy a gyermekei nyugodt körülmények között tanulhassanak, annak rengeteg munkát, energiát kell befektetnie. Ha jövedelem hiányában egyszer csak ráküldenek egy végrehajtót, azzal jelentős mértékben megzavarják munkája végzése közben.
Az alapjövedelmet sokan ellenzik, de ha szeretnénk elkerülni egy „Mad Marx”-i világforradalmat, valamilyen módon be kell vezetni. A gépek dolgoznak, profitot termelnek, mellékesen ezzel elveszik az emberektől a megélhetésüket. Mobiltelefont, kisestélyit, csokoládét, minőségi vörösbort nem vásárolnak. Az emberek azonban nagyon szívesen átvállalnák helyettük a fogyasztással, szórakozással, világjárással járó ügyes-bajos dolgokat.
A klaszikus munkásosztály szép lassan átalakul munkanélküliek osztályává, akik még sztrájkkal sem érvényesíthetik érdekeiket, mivel nincs mit beszüntetniük
Amennyiben a munkások átengedik munkájukat a gépeknek, ezért a nagylelkű szívességért cserébe valamit kapniuk is kell. A gyártósorok pizzát enni nem, de adózni képesek az általuk megtermelt haszon után. Ki kell zsákmányolni a gépeket. A módszer kidolgozása rengeteg közgazdásznak adna okot a gondolkodásra, ami esetükben szintén hasznos munkavégzésnek minősülne.
Pierre Omidyar, az eBay alapítója szerint a gazdagok, tehetősek bezárkózása, állig való felfegyverkezése nem jelenthet valós megoldást. Omidyar Network befektetési cégével jelenleg félmillió dollár kiosztásával teszteli Kenyában, hogy mihez lehet kezdeni az alapjövedelemmel és annak milyen hatásai lehetnek.
Kizárólag elméletben ezt a problémát nem lehet komolyan vizsgálni, elemezni. Sajnos egyik állam sem hajlandó finanszírozni egy ilyen, látszólag teljesen felesleges kutatást. Ez nagy hiba a részükről és arra utal, nem igazán fogják fel sem a probléma jelentőségét, sem annak veszélyeit.
"Omidyar mellett az Y-Combinator elnöke, Sam Altman, illetve a Facebook társalapítója, Chris Hughes is beszálltak egy másik, 10 millió dolláros ilyen projektbe." Esetükben üzletemberekről, vállalkozó szellemű újítókról van szó, nem az Üdvhadsereg Szabadegyházáról. Valószínűleg nem csupán a jótékonykodás, illetve vallási megszállottság miatt vágtak bele ezekbe a projektekbe, hanem egy problémára keresnek megoldást. Problémamegoldásban nagy gyakorlatuk, tapasztalatuk van, ráadásul a politikusokkal ellentétben nem kell folyamatosan rettegniük választóik rosszallásától.
Rövidesen sok ember marad normális megélhetést biztosító, értelmes munka, illetve jövedelem nélkül. A nyugati világ ehhez nincs hozzászokva. Az emberiség nagy részének különböző okokból ma sincs munkája. Teljesen mindegy, hogy akar-e az illető dolgozni vagy nem.
Ázsiában sok ember, köztük gyerekek robotolnak méltatlan körülmények között. Az ő kizsigerelésükkel lehet viszonylag olcsón hozzájutni különféle műszaki cikkekhez és más kívánatos javakhoz. Szerencsétlenek rengeteget dolgoznak, ennek ellenére nyomorúságosan élnek. Szó szerint belehalnak a munkába. Ám abban a pillanatban, amint hatékonyságuk elmarad a gépekétől, ezt a jövedelmüket is el fogják veszíteni.
Egy 7,4 milliárdos populáció normális fenntartása lehetetlen feladatnak tűnik. Aki a globális problémákra egyszerű, könnyen kivitelezhető megoldásokat javasol, az közönséges szélhámos, kuruzsló, esetleg törzsi sámán. Tagadhatlan, hogy mostanában nagy az igény ezekre a csalókra, de ők nem oldanak meg semmit, csak újabb problémákat generálnak. Céljuk ugyanaz, mint a terroristáknak, azaz az állandó félelem- és veszélyérzet fenntartása. Ebből élnek. Meglehetősen kellemesen. (Oszkó Péter: Kiútkeresés bekötött szemmel)
A bezárkózás, kirekesztés amely most ez egyetlen üdvözítő stratégiának tűnik és amely kiválóan felhasználható politikai haszonszerzés céljából, nem sokban különbözik a Szilícium-völgyi milliárdosok bunkereitől. Egy Európa nagyságú börtönt azonban nem lehet örökké fenntartani.
A kérdés, amire Omidyar-ék kísérletükben a választ keresik az az, hogy „Aki nem dolgozik, az mihez kezdjen magával?”. A nagyszájú populista hősök erre nem tudnak és nem is hajlandóak értelmes választ adni. Abban a hitben ringatják magukat, hogy majd valahogy kimagyarázzák magukat. Például azzal, hogy büszkén kijelentik: „Aki nem dolgozik, az ne is egyék!”.
Ebben az esetben azonban – a gázcserén kívül – nekik is be kellene szüntetniük az anyagcseréjüket. Omidyar-ék ugyanis elveszik előlük a munkájukat. Emiatt valószínűleg elkezdik majd Omidyar-t azzal támadni, hogy őt senki sem választotta meg, így semmiféle felhatalmazással nem rendelkezik. Pénze segítségével valószínűleg háttérhatalmat próbál létrehozni Kenyában.