Bene Krisztián gyermekorvosra másodfokon akár 8-10 év feletti börtönbüntetést is kiszabhatnak előre kitervelt, különösen kegyetlen módon elkövetett emberölési kísérlet miatt.

„Nagyon jó iskolákba járt, példás családi neveltetés, magasan kvalifikált, orvos-közgazdász, jó kapcsolatai vannak, nyugodt, családos ember – teljességgel lehetetlen, hogy ilyesmit elkövessen” – olvasom a neten egy ún. „gyakori kérdések” rovatban, ahol a csetelők a bűncselekményt próbálják összeegyeztetni a társadalmi elitbe tartozó befolyásos és sikeresnek tartott férfi személyével.

Bene Krisztián, a Budai Irgalmasrendi Kórház volt főigazgatója, a budapesti Örs vezér téri bevásárlóközpontban működő Árkád Egészségközpont volt gyermekorvosa „a lúgos orvosként” vált hírhedté  a köztudatban: a Bíróság 2016. májusában első fokon, még nem jogerősen négy évre ítélte el mint elkövető tettest abban a bűncselekményben, ahol a főorvos 2013. márciusában volt partnerét, felesége melletti szeretőjét, R. Erikát megtámadta, megkötözte, elkábította, majd nemi szervén lúggal leöntve rajta élete végéig maradandó testi roncsolást okozott.

Bene fenti pozícióit a 2013. márciusi előzetes letartóztatás és az azt követő eljárás folyamán vesztette el, azóta szabadlábon védekezve, magánrendeléseiből, vélhetően államtitkár testvére támogatásából és korábbi milliós bevételeiből él. Rokoni kapcsolatai által Terézváros körzeti gyermekorvosi rendelését a letartóztatása és ügyének sajtóba kerülése után kapta meg. Az Árkád Egészségközpont weboldala tanúsága szerint a cikk írása idején a gyermekorvosi rendelésüket szüneteltetik, Bene nevét levették a honlapjukról. Dacára a bűntett súlyának, a szökés reális veszélyének, Bene mai napig szabadlábon védekezik, a bűntényt követő azonnali letartóztatást majd szabadon bocsátást követően, a nyomozás és elsőfokú tárgyalás közben többször külföldön vakációzott, amiről felszabadultan számolt be közösségi oldalán.

„Egy sikeres, kvalifikált családos férfi nem lehet erőszakos”

A közvélemény úgy gondolja, hogy egy különösen aljas bűncselekményt, nevezetesen egy nő elleni brutális támadást csakis valamiféle lecsúszott szerzet követhet el. Egy bűntényt, ami nem jár anyagi haszonnal, minden bizonnyal egy nincstelen vagy munkanélküli követhet csak el. Vagy egy sötét személy, ha más nem, a bőre biztosan sötét. Esetleg migráns az illető, ahogy éppen a kormányunk vélekedik a mai napig nem ratifikált Isztambuli Egyezmény kapcsán arról, szüksége van-e a magyarországi nőknek a kapcsolaton és családon belüli erőszak esetén különleges intézményi és jogi háttérre partnerükkel, tehát hazai férfiakkal szemben.

Bene Krisztián személyes környezetében – ahogy a bántalmazó esetek többségében – egy brutálisan fellépő férfiban leginkább azok a nők bíznak, akik vagy a szerencséjüknek, vagy a férfi erőszakossá válásához vezető szituációk addigi hiányának köszönhetik csak, hogy ők még nem váltak áldozattá. Nem tesz másként a már második szeretővel zsinórban megcsalt, férjét maga mellett nem tudó ötgyermekes, papíron még feleség, Benéné, ahogy nyilvánosan hősként ünnepli az elítélt orvost a második számú barátnő, N. is, akivel már több hónapja tartott a főorvos kapcsolata, amikor az N-t megelőző barátnőt, Erikát a vele történt szakítást elfogadni képtelen Bene megtámadta.

Cikkem, a bűntény személyes pszichológiai és jogi szemszögből történő elemzése nekik és minden olyan nőnek is szól, akik még nem képesek arra az igen nehéz feladatra, hogy egy szeretett férfiban képesek legyenek meggyűlölni és eltaszítani az erőszakot, így szükségszerűen a férfit is.

Egy nő számára vészcsengő kell, hogy legyen, miként bánik partnere más nőkkel. Az nem lehet szempont, hogy a feleség vagy az új barátnő számára az áldozat egy volt „vetélytárs”: ők bár érezhetnek féltékeny sérelmet miatta, de a férfi a szerető társ szerepében lett bántalmazó. Épp olyan jellegű viszonyban, amelyre alapozva a Bene mellett álló nők védik őt. Amennyiben gyermekek is vannak egy kapcsolatban, egy bántalmazó apa tudat alatt is mintaként fog szolgálni számukra: Bene felesége az erőszakos férj görcsös fedezésével azt kockáztatja, hogy a fiúgyermekek egy elfogadható magatartásként tekintenek felnőtt korukban a nők bántalmazására, nagy eséllyel válnak erőszakos férfivá, míg a lánygyermekek az apát kritikátlan szerepbe emelve, az anyjuktól mintaként megtanult elfogadással védtelenné válnak leendő, esetlegesen erőszakos partnereikkel szemben.

Egy férj és partner egy választott kapcsolat, nem vagyunk érte felelősek. Nők milliói választanak ennél kevesebb indok miatt is életük során új társat. Kiskorú gyermekeink jövőjéért viszont felelősek vagyunk. Gyermekek milliói ennek töredékéért képesek másként megítélni, akár elítélni szüleiket, és megteszik maguktól is. A legkevesebb törést egy gyerek akkor szenvedi el, ha a valóságnak megfelelő szituációt elmagyarázzák nekik, megbeszélik velük. Még egy ennél sokkal ártalmatlanabb, szüleikről szóló hazugság akár felnőtt korban is nagy törést okoz. Az évek óta nem otthon élő, nyilvános tárgyalásokon, a gyermekei által is olvasható sajtóban ecsetelt tettével, és vélhetően majd a börtönben ülő apa szerepe a végtelenségig nem titkolható még egy kisiskolás gyerek előtt sem. Minden hazugsággal eltelt nap Bene gyerekei számára a későbbi feldolgozásukat nehezíti, a traumájukat fogja elmélyíteni.

Bene Krisztián 2016. májusi elsőfokú ítélete, a 2017. február 24., pénteki, a bizonyító eljárásokat lezáró másodfokú tárgyalás, azt követően két héttel várható másodfokú, jogerős ítélet, a már eddig is bizonyítottan Bene által elkövetett bűntény története azt mutatja meg, amit a kriminológia és a kapcsolaton belüli erőszak esetében történt felmérések évtizedek óta igazolnak: a kapcsolaton belüli életellenes vagy annak veszélyével járó bűncselekmények motivációi nem állnak összefüggésben azzal, ki milyen társadalmi rétegből származik. Nincsenek „eleve bűnöző” és „feltétlen bűntelen” társadalmi csoportok. Tettessé váló emberek vannak.

Míg a társadalom egy politikusról előszeretettel jelenti ki, hogy bűnöző, addig bizonyos szakmákra és társadalmi csoportokra mai napig szentként tekint. Úgy gondolják többen, hogy születéssel, felmenőinkkel avagy iskolákkal törvényszerűen nyerünk el moralitást, míg egy konzervatív társadalmi normáktól eltérő családi háttér, egy vagyonilag vagy végzettségben alsóbb társadalmi réteg bűnözésre determinál, vagy minimum szeretnénk azok beismerését kizárólag erre a körre szorítani.

Ezzel szemben Bene orvosi hivatása kifejezetten eszköz volt az elkövetés módjában: harmadik munkahelyén, a Bethesda Gyermekkórház égési osztályának ügyeletes orvosaként a lúggal járó, égéssel azonos hatást kiváltó sérülés szakértője volt. Ahogy nem kevés orvos, önmagára mint mások élete és sorsa felett döntő, tévedhetetlen, mindenható istenként tekintve Bene aneszteziológiai ismeretek nélkül, kórházi eszközök hiányában kábító hatású félaltatást végzett el a támadás alkalmával, hogy áldozatát védtelenné tegye. Kórházi körülményektől távol, nem szakértő által végzett altatás vagy szedációt okozó beavatkozás még orvos esetében is bűncselekménynek minősül, mivel az altatás hatásait nem ismerő, annak várható negatív hatásait eszközök hiányában kivédeni nem tudó orvos is életveszélyes állapotba hozza az elaltatott személyt. Bene orvosként ezzel tisztában volt. Társadalmi pozíciója, kórházigazgatói szerepe felerősíthette a kontrollálatlan pszichés énjét: ő bármit megtehet, és képes is úgy megtenni, hogy azzal a lehető legnagyobb és legtartósabb kárt tegye az őt elhagyó nőben.

Benét 2016. májusban elsőfokon, még nem jogerősen, négy évre ítélte el a Bíróság, és orvosi hivatásától öt évre tiltotta el. A Bíróság úgy gondolta, hogy egy olyan bűncselekményt követően, amelyet Bene orvosi, mi több, égési osztályon szerzett ismereteit felhasználva követett el különösen aljas módon, az az ember pár év múlva égési sérült gyerekeket kezelhet, nők egészségügyi sorsáról dönthet főigazgatóként egy kórházban. Az Orvosi Kamarára nézve egy büntetőítélet az elítélt orvosi szakmától történő eltiltásának mértéke kötelező érvényű az eltiltás idejének minimumát illetően, de a Bíróság nem ítélhet meg orvosi kompetenciát: nem mondhatja ki, hogy az elítélt öt év múlva már alkalmas a hivatására.

A bírósági ítélet valójában nem orvosi, hanem jogi és morális alapon tiltja el a szakmától az elítéltet, Bene Krisztiánt. A Kamarának viszont ezt orvos-szakmai alapon kell továbbgondolnia: Benét ki kell zárni az Orvosi Kamarából, ezzel megfosztva őt orvosi hivatásától, amelyre egyértelműen nem való és nem méltó: jelenlegi állapotában különösen nagy veszélyt jelent a társadalomra nézve.

Ami jelzésértékű kell, hogy legyen az Orvosi Kamara számára: Bene Krisztiánt abszolút hidegen hagyták az általa pontosan ismert, életveszélyt okozó orvosi következmények. Képes volt olyan pszichés állapotba kerülni, ahol nem tartotta vissza intézményvezető felelőssége sem: míg az általa vezetett kórházat alibiként használta fel egy súlyos bűncselekményben, kórházi munkahelyein hozzáfért orvosi eszközökkel és magánszemély által be nem szerezhető orvosi készítményekkel bűntettet követett el.

Bene Krisztiánnak az elkövetés idején nem számított, hogy elveszti magas társadalmi pozícióját, egzisztenciáját, nem számított öt felneveletlen gyermeke. Feleségét évek óta csupán a főigazgatói státusz, egy társadalmilag elfogadott és ünnepelt férfi szerepének kellékeként kezelte, felesége vallomása alapján évek óta nem él életvitelszerűen otthon, de nem vált el, hogy felesége továbblépését megkönnyítse. Bene a barátnőjével, Erikával történő szakítást követően, a bűntényt megelőzően több hónapja már egy új, N-nel létesített kapcsolatban is olyan pszichés állapotban volt, ami egy hónapokig tervezgetett tettlegességre sarkallta a volt partnerrel, Erikával szemben. Bene új társa, N. olyannyira nem számított neki, hogy bár neki azt hazudta, hogy elvált – ami még sztenderd hazugság egy szerető számára – ám Bene ezt a bűntett után három évvel megindult elsőfokú tárgyaláson, a nyilvánosság előtt tudatta a nővel. Jobban mondva a bíró volt kénytelen kiigazítani a bűntény idején már Bene új barátnőjeként tanúként behívott N-t, hogy rosszul tudja Bene családi állapotát, ő még házas, nem vált el…

Nem tudni, hogy az ügyész számára Bene gátlástalanságára, irracionális állapotára, avagy szavahihetőségre nézve ez mennyiben terhelő: egy kapcsolatban konfliktushoz vezető, könnyen korrigálható hazugságot sem érzett olyan fontosnak Bene, hogy azzal ne a nagy, akár sajtónyilvánosság előtt alázza meg a partnerét. Tekintettel, hogy a vád tárgya Bene egyik partneréhez megfogalmazott kapcsolata, nagy jelentőséggel bír, hogy pszichológiailag miként kezeli a mindenkori nőket maga mellett, még akkor is, ha az másoknál még nem éri el a bűncselekmény fázisát, de személyes attitűdjeiről, egy bűntetthez vezető állapot beálltához információt nyújt. Ahogy a nyomozás és tárgyalás tárgyát képezi az, hogy a megtámadott áldozat, Erika milyen sokkos állapotba került, felismerte-e elmaszkírozott támadójában volt partnerét, épp úgy része kell, hogy legyen a megítélésnek, hogy a bűntett elkövetőjét milyen lelkiállapot mozgatja, mire lehet képes a partnerével szemben.

Bene Krisztián hónapokig tervezgette a támadást

Bene Krisztián és R. Erika általános iskolai évfolyamtársak voltak, a kapcsolatuk egy évfolyamtalálkozón kezdődött. A többgyermekes Bene Krisztián főorvosnak mint házas férfinak a szokásos ígérete az volt, elválik, és új életet kezd vele. Erika egyébként el is vált, ő tinédzser fiával és lányával él együtt. Bene elvileg elköltözött otthonról, kivett egy Erikához közeli albérletet, de ő nem vált el. Erika 2012 októberében véget vetett az addig sem kielégítő, hat éve tartó kapcsolatnak, szakított a főorvossal. Bene képtelen volt feldolgozni a szakítást. Tanúk által igazoltan hónapokig levélben, sms-ben, villamoson, a ház előtt megvárva zaklatta Erikát. Végül Bene összejött új barátnőjével, N-nel, és 2013. januárban búcsúlevelet írt Erikának, beletörődést mutatva.

Nehéz nem észrevenni R. Erika sajtóba került fotóit megismerve, hogy az új barátnő, N. – aki közösségi oldalon nyilvános felületen szólt hozzá a bűntényhez Benét védve, az elsőfokú tárgyaláson tanúként volt beidézve – megszólalásig hasonlít Erikára, különösen a 2013-as kori énjére.

Bene sportember, rendszeresen fut. Az állítólagos beletörődését és a szakítást követően, 2013. januártól az ún. Endomondo futóprogramja tanúsága szerint felhagyott a margitszigeti pályával, futóútvonalat váltott, helyette aszfalton, városi környezetben, naponta Erikáék háza előtt futott el, ott megállva, az ablakát kémlelve. Kiemelt bizonyítékként szerepel a büntetőtárgyalásban a letöltött futóprogram, amelyet ráadásul „nyitott állapotban” hagyott Bene, amit így Erika is látott. A főorvos egy 2013. márciusi, precízen és brutálisan kivitelezett bűntény előtt két hónappal informatikailag lenyomozhatóan futóútvonalat váltott. Az a Bene, aki alibijében a bűntény idején, a munkahelyén megnyitott számítógépre hivatkozik, aki tisztában van egy informatikai bizonyíték jelentőségével. Fontosabb volt Benének a futás során a ház környéki zaklatást tudatni Erikával: vagy nem érdekelték a következmények, hogy ezzel lebukhat egy akkor már tervezett bűntény esetén, ahogy a tettének elkövetése idején sem érdekelték az életveszélyes orvosi következmények, avagy a pszichés állapota ez alatt a két hónap alatt jutott el arra a végzetes szintre, ami végül márciusban a tettéhez vezette.

Bene Krisztián 2013. március 12-én, a bűncselekmény napján főigazgatóként kora reggel, fél hétkor már megérkezett munkahelyére, a Budai Irgalmasrendi Kórházba. A letartóztatását követő nyomozás során azt vallotta, hogy a kórház műszaki állapotát kellett felmérnie a kora reggeli órákban. A rendőrséggel történt bejáráson kiderült, hogy a Bene által megmutatott útvonalon a legtöbb helyiséghez nem volt kulcsa, világítás nélküli sötét folyosón végzett volna műszaki feladatokat orvosként. Ezt a vallomását használja egyetlen alibiként. A bűntett idejére ezt senki nem tudja igazolni, csupán a leparkolt kocsiját látták. Poligráf – hazugságvizsgálón sem ment át, ám mai napig tagadja tettét.

Bene reggel fél nyolc után, autóját a kórházparkolóban hagyva, vagy biciklivel, vagy akár futva átsietett a kórházhoz viszonylag közel lakó Erikához. Erika gyerekei már elmentek iskolába. Bene az ötéves kapcsolat alatt pontosan ismerte volt partnere és családja programját. Erika az ajtón kilépve találta szembe magát álarcos támadójával. A tett után a lépcsőházból távozó Benét a biciklis sisakjában és arcvédő maszkban a lépcsőházban vele összetalálkozó szomszéd a nyomozás során azonosította: több másik maszkos ember közül választotta ki Benét egyedi szeme színe és szája alapján. 2013. március 12-én igen hideg, másnap még nagy havazással járó időjárás volt, egy biciklis sisakkal viselt arcmaszk nem kelthetett gyanút.

Bene Krisztián a lakásból kilépő Erikát a nyakánál fogva, magának háttal fordítva visszalökte a lakásba, a biciklis arcmaszkban, elváltoztatott hangon őt megfenyegette, hogy ha sikít, elvágja a torkát. Telefonját követelte tőle, amit rögtön el is vett tőle. Hassal a földre fektette, rátérdepelt, fejére kabátot dobott, hogy ne lássa őt, kezét hátul gyorskötözővel összekötözte, száját leragasztotta, majd közölte, hogy elaltatja. A combizomba egy altatószer-fájdalomcsillapító – Ketamin-Midazolam – kombinációt fecskendezett. Az otthoni körülmények közt, nem altatóorvos által végzett aneszteziológiai beavatkozás életveszélyt okozó, így önmagában is bűncselekménynek minősülő jellegéről fent írtam.

Ezt az altatószert magánember nehezebben szerzi be, mint a kokaint, törvényes úton szakorvoson kívül más nem juthat hozzá. Bene szolgálati kocsijának kesztyűtartójában a letartóztatás estéjén, március 12-én tűvel felszerelt fecskendőt találtak, Erika szervezetében azonosították az altatószereket.

Bene Krisztián áldozata testi roncsolásához az igazságügyi orvosszakértők által beazonosítva lúgot használt: Erika hasát és nemi szervét egy tenyérnyi, combjait két tenyérnyi területen roncsolta az égéshez hasonló hatást kiváltó lúg. A maró anyag beszűrődött a hüvelybe is, valamint a gátat és végbélnyílást is roncsolta. A nyomozás és orvosi kezelés során az áldozat tüneteit vizsgálva eleinte kérdéses volt, hogy a sebek bár egyértelműen vegyi anyag használata, és nem égés során keletkeztek, de a sérülést sav vagy lúg okozta-e. A lúgról azt kell tudni, hogy a savval szemben a lúg hatására nem keletkezik pörképződés a bőrön, ami a sav esetén megakadályozza a maró anyag mélyebbre jutását. Lúg esetén a folyadék akadálytalanul halad a szövetek mélyére, ezzel sokkal súlyosabb roncsolódást előidézve. Bene Krisztián, a Bethesda Gyermekkórház égési osztályának akkori orvosa, a Budai Irgalmasrendi Kórház főigazgatója ennek biztos tudatában választott lúgot.

Bene jogilag minősítve kirabolta Erikát: elvitte fiának laptopját és két mobiltelefont, közte Erikáét. Fogva tartotta őt, tekintettel, hogy Bene erőszakosan, akarata ellenére visszalökte Erikát a lakásba, mozgásképtelenné tette, majd a bűntény után a lakást rázárta, a lakás kulcsait magával vitte. Bene kórházi irodájában a rendőrség lefoglalt egy Erikának címzett NAV-levelet, ami hónapokkal a szakításuk után érkezett, azokat csak Erika lakásából vihette el. Bűntettét felfegyverkezve – az áldozat ártalmatlanná tételére alkalmas eszközzel felszerelkezve – követte el.

Fentiek további súlyosbító, halmazati tényezők az életveszélyt okozó, szakmaiatlan altatás valamint az életveszélyt okozó lúggal élete végéig tartós és súlyos sérülést okozó támadás bűntettében.

Egy használt laptop és különösen két használt mobiltelefon egy besurranó tolvaj számára minimális bevétellel jár, ennek érdekében még egy felébredő tulajdonos kockázatát sem vállalja egy betörő, nemhogy fényes nappal a lakásban tartózkodó megtámadását. A bezárt lakás és a mobiltelefon elvitele Erika órákkal később történő magához térése esetén a segítségnyújtás kérését tette lehetetlenné. Bene úgy kalkulált, hogy a reggeli támadást követően leghamarabb délután vagy koraeste találják meg gyerekei az édesanyjukat, ám a folyamatos zaklatásokról tudva Erika munkatársai azonnal keresni kezdték őt, amikor reggel nem ment be dolgozni. Lánya – bár még nem tudta, mi történt – a délben érkező hírre, hogy édesanyját keresik, sírva fakadt, sokkot kapott, rosszat sejtett.

Dél körül, a lakást volt férje kulcsával kinyitva, Erikát meztelenül a kanapéra ültetve, egy pokrócba tekerve találták meg zokogva, sokkos állapotban. A környezete aggódásának köszönhetően Erika nagy eséllyel bekövetkező halálát akadályozták meg.

A nemi szervét, közte a hüvelyét is roncsoló lúg miatt orvosilag megállapíthatatlanná vált, hogy történt-e nemi erőszak. Erika így az orvosi ellátása során automatikusan megkapta az ilyenkor előírt esemény utáni tablettát, tehát sem orvosilag, sem a nyomozás során a nemi erőszakot azóta sem zárhatták ki. A bódítás miatt Erika nem emlékezik az injekció beadását követő eseményekre, így annak esetleges megtörténte már nem is lesz vizsgálható.

Az elkövetés módja – nemi szervet ért roncsolás – szexuális indíttatású bűntényre utal, tehát ahol a támadó áldozata feletti szexuális hatalmát demonstrálja. A tévedések elkerülése végett ez nem szex, még nemi erőszak esetén sem: a szexuális jelző a bűntényt, tehát kizárólag az elkövető motivációját jellemzi.

Tekintettel a lúggal történt égési sérülés után szükségszerűen beálló sokkhatásra, amely a kialakuló fájdalom által az idegrendszerre, az égéssel járó folyadékvesztés miatt az érrendszerre hat ki, toxikus hatást vált ki, a szakszerű ellátás késlekedése vagy hiánya halálhoz vezethet. Az életveszély nem csak az égési seb felület nagyságával, de annak helyével is összefüggésben áll: a nemi szerv és környékén a test érzőideg beidegződése a legsűrűbb, tehát az ott kiváltott fájdalom, így az azzal járó sokkhatás sokkal erősebb. Szakszerűtlen anesztézia – bódítás vagy altatás – alkalmával, bár az érzett fájdalom csillapítható vagy tompítható, de nem biztos, hogy a gerincvelő fájdalomérzékelését is blokkolja, így az égési sérülés utáni, életveszélyt jelentő sokkhatás akkor is létrejön, miközben fájdalmát az elkábított áldozat jelezni sem tudja.

Az áldozat kezelése a támadás után négy évvel, mai napig is tart, plasztikai műtéteken is átesett. A támadást követő hónapokban az eleven húson végzett kötözések során embertelen kínokat állt ki, napi vegetatív testműködése a roncsolódott, hiperérzékeny testfelületeken át folyt, hüvelye fél év elteltével összehegesedve elzáródott, szexuális élete az élete végéig korlátozódott. Ennek tudatában azt teljesen ki lehet zárni, hogy az elbódítással járó támadás azt a célt szolgálta volna, hogy Bene az egykor szeretett áldozatának a legkisebb fájdalmat okozza. A combba beadott bódító injekció kizárólag az áldozat magatehetetlenné tételére irányult.

A teljesen lemeztelenített nő pokróccal betekerése, hogy rátalálásakor teste mások előtt elfedve legyen, a másokkal szexuális életre képtelenné tétele arra utal, hogy az elkövető beteges szintű, szexuális jellegű, kizárólagosnak tekintett birtokló érzést táplál áldozata iránt, akit a tettes szerint büntetni jogosult.

A kérdés az első pillanattól nem az, ki követhette el ezt a bűncselekményt, avagy Bene Krisztián főorvos tette-e ezt, hanem az, hogy ki más, ha nem Bene volt ilyen szexuális motivációval, fényes nappal, munkanapon, egy forgalmas lépcsőházban az azonosítást kockáztatva, égési sérülésben szerzett orvosi ismerettel. Bene Krisztián bár maszkban és kesztyűben „dolgozott”, ezzel valójában a DNS-ével és fotójával egyenértékű bizonyítékot hagyott maga után.

Az elsőfokú bíróság és egyébként Bene korábbi védője, maga Bánáti János is egyértelműen elkövetőként kezelte Benét már az elsőfokú tárgyalás során is, kizárólag az elkövetés módja volt vita tárgya, ügyvédje érvei egy elkövető tettének enyhítésére irányultak. Bene állapotára nézve további árulkodó tényező, hogy ezt sem fogja fel, mai napig tagad.

Miért anonim egy nyilvánosság előtt tárgyalt büntetőeljárás közveszélyes elkövetőjének személye?

Ahogy egy korábbi, szintén egy orvos büntetőügyéről szóló írásomban kifejtettem, a betegjogokra hivatkozva cikkemben Bene Krisztián teljes nevét kiírom, tekintettel, hogy személyének kiléte életfontosságú közérdeknek minősül a közvélemény, a betegek és Bene környezetében élő nők számára. Mindezt az elsőfokú bírósági ítélet, az igazságügyi orvos- és jogi szakértői vélemények, valamint a másodfokon várható súlyosbító ítélet teszi indokolttá.

Orvosi területen az elítélt teljes neve kiírásának gyakorlatát követte a sajtó Geréb Ágnes szülésznő esetében, már az ítélet előtt, miközben Geréb foglalkozás körében tanúsított magatartásáról szóló, nemzetközi orvos-szakmailag is megosztó ítélete össze sem vethető Bene által elkövetett brutális támadással.

Ezzel egyidejűleg Bene áldozatának nevét csak keresztnévvel adom meg. Hasznos lenne, ha a jövőben a bűncselekményeket a tettes relációjában kezelnénk, ahogy minden bűntény jogilag és kriminálpszichológiailag is a tettesről, és nem áldozatáról szól. Jogilag is elvárható, hogy egy vádlott és első fokon már elítélt személyiségi jogainak védelme ne terjedjen ki a társadalom veszélyeztetésére, amely egy közfeladatott ellátó, szabadlábon lévő erőszakos bűnelkövető esetén fennáll.

Bene Krisztián tárgyalásai nyilvánosak, a széles közvélemény előtt arcát és nevét, munkahelyeit és privát szféráját megismerhetően zajlik.

Az anonimitás mímelése egy közfeladatot ellátó, erőszakos bántalmazó esetén olyan pótcselekvés, amely a bántalmazók egzisztenciális és morális túlélését, akár jogi felmentését is segítik, a társadalom pedig a tettest védendő áldozatként, míg az áldozatot tárgyként kezeli.

Bene Krisztián nem csupán nőkre, mindenkori partnereire, így a társadalomra nézve jelent különösen nagy veszélyt, de a bűntény itt leírt krónikája alapján az válik világossá számunkra, hogy a gyermekorvos, volt kórházi főigazgató saját pszichés korlátaival sincs tisztában, de minimum képtelen szembesülni vele, mi több, állapotának leplezésére komoly, adott esetben irracionális erőfeszítéseket tesz.

Bene állapotát jellemzi, hogy a másodfok 2016. novemberi, első tárgyalását követően, ahol a sértett, Erika ügyvédje olyan bizonyítékokat kért ismét tárgyalásba bevonni, amelyet korábban figyelmen kívül hagytak, tehát a bűntett megítélése súlyosabbra fordult, egy névtelen személy, magát egy alacsony rangú rendőrtisztnek nevezve, levelet írt a bíróságnak (!) olyan információkkal, amelyeket csak Bene és védőügyvédje ismerhetett egy bírósági folyosói beszélgetésből. A névtelen „rendőrtiszt” saját testületének munkáját kritizálva hevesen védte Benét.

Bárki egy ilyen névtelen levél megírását tervezné, pláne, ha alapfokú jogi és kriminalisztikai ismeretei vannak, pusztán Bene érdekében lebeszéli erről illetőt…

Bene Krisztián eddigi védőügyvédje Bánáti János volt, Bánáti ügyvédi státusza mellett egyben a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke. Az ügy társadalmi visszhangja, jellege egy büntetőügyi jogász számára szakmai kihívás. Valószínűleg nem mindenáron, és nem akármilyen magánakciókat meglépő ügyféllel. Ahogy nem tudni, ki írta a névtelen, gyermetegen dilettáns levelet a bíróságnak, azt sem tudni, Bánáti miért adta le Bene ügyét, ahol a főorvos mai napig tagadja tettét, miközben egy beismeréssel az elsőfokon kirótt négy év ilyen esetre még ügyvédi bravúr is lehetett volna.

Miből áll a nyilvánosság ereje egy bántalmazó büntetőügy kapcsán?

R. Erika az őt ért támadás során az énjét alapjaiban és egész élete folyamán meghatározó női identitása roncsolódott végérvényesen. Biztosítótársaságok jogszemlélete az, hogy tartós fogyaték esetén a kifizetett kártérítés sokszorosa az elhalálozáskor megítélt összegnek. Ez a jogi szemlélet arányos a természetben megélt, így az áldozat szempontjából mérhető veszteséggel: míg a halál csak a hozzátartozókra hat, Erikának viszont ezzel a traumával és alapvető testi sérüléssel kell leélnie életét. Az áldozat nem kér kártérítést, ezt kizárólag a bűntett áldozata által elszenvedett fogyaték következményének elemzéséhez adtam meg.

Erikának és minden bántalmazott, de túlélő nőnek azt lehet kívánni, hogy a legfontosabb megtörtént: már nem kell egy agresszorral együtt élniük. Azt kívánhatjuk neki is, hogy akár egy ilyen írással is, a közvélemény a bántalmazókat mentegető hozzáállása fokozatosan szűnjön meg, a bántalmazó körüli társadalmi háló – család, barátok, egzisztenciális pozíciót adó munkahely – zárkózzon el a bántalmazótól. Igazságos, a bántalmazó tettét maradéktalanul megítélő ítélet szülessen.

Bene szempontjából, önmagára nézve is az lenne a legelőnyösebb, ha bántalmazó énjét mielőbb beismerné, és börtönévei után pszichológus szakemberrel is szembenézne azokkal. Ez alatt nem mentális beszámíthatatlanságot ért a szakma: más országokban bántalmazó férfiakra szakosodott terápián elemzik ki tudatos, agresszív motivációikat. Ez az őt végleg megtagadni képtelen családtagok számára is a leginkább elvárható cél kell, hogy legyen. Lesz élet az orvosi szakmán és börtönéveken túl is.

Ami bizonyos, hogy Bene saját tettének jogi következményeit képtelen elfogadni, menthetetlen helyzetben is tagad, megbánást nem tanúsít, miközben egy ehhez hasonló brutalitásra bármikor predesztinált: az áldozattal hasonmás új barátnővel, aki egy jogerős ítélet után aligha talál már magának és partnerének mentséget, miért mentegeti őt, és a jövőben bizonyosan a válásra gondoló, évek óta férje által magára hagyott és megcsalt feleséggel. A megbánás a morális gesztuson túl agressziójának kontrollálásához szükséges.

Bene Krisztián képes életveszélyesen fellépni, ha egy nő azt mondja ki róla, hogy alkalmatlan férfi egy társas kapcsolatra, és elhagyja őt.

A nyilvánosság ereje egyre inkább visszatartó erővel fog bírni ilyen esetekben, hiszen Bene Krisztián főorvos munkahelyi és személyes kapcsolati információi évekig a sajtóban keringenek negatív kontextusban. Ez a társadalmi elítélés áttételesen társadalmi elvárást közvetít a Bíróság, a munkáltatók, remélhetőleg az Orvosi Kamara számára is.

Az Európa Tanács által 2011-ben elfogadott, Magyarország által 2014-ben aláírt, ám mai napig – 2017 elején – sem ratifikált Isztambuli Egyezmény  épp olyan előírásokra irányulnak, mint a rendőrség és bíróság kapcsolaton belüli erőszak speciális tényezőiről a szakmai képzés, az áldozattá válás társadalmi megelőzésének és az áldozat védelmének intézményes feltételei. Magyarországon ezen a téren katasztrofálisan dilettáns, középkori állapotok uralkodnak mind a rendőrség és a bíróság, mind a jogászok terén, úgy, hogy a nemzetközi jogértelmezés, kriminológia, kriminálpszichológia és szexuálpszichológia ezt már tankönyvi szinten kezeli évtizedek óta. Az Isztambuli Egyezmény azon túl, hogy egy társadalmi és jogi szemléletet ír elő a nőket kapcsolaton belül ért erőszak kapcsán, konkrét szakmai és intézményi cselekvéstervet ír elő. A jogrendünkbe illesztése – ratifikálása – ezért lenne elsődlegesen fontos.

A „lúgos orvos” büntetőügyével különös egybeesésnek tekinthető, hogy a kormány kiemelt, állandó támogatásban részesít két kórházat, amennyiben az ott létrehozandó közös szülészeti és nőgyógyászati osztály megtagadja a nők előtt az abortusz elvégzését. Ez a két intézmény épp Bene Krisztián két korábbi munkahelye: a Budai Irgalmasrendi Kórház és a Bethesda Gyermekkórház, utóbbiban eddig nőgyógyászattal nem is foglalkoztak. A két, egymástól földrajzilag is távol eső kórházat két különböző egyházi felekezet tartja fenn, bevett egyházakként nem mellesleg már eddig is állami pénzből, lévén a hívők támogatása a nullához tendál. Szakmai és körzetes alapon látnak el betegeket: körzetes alapon, és nem választhatóan kerül be például egy Pilis hegységi térségben élő nő az Irgalmasrendibe, a vallásának semmi köze hozzá, így a térségben élő nők ezzel joghátrányba kerülnek. Az egyetlen ismert, a két kórházat összekötő kapcsolat az ab-tiltás. Orvosi kezelés megtagadásról megfogalmazható orvosetikai aggályok valamint ezzel a fennálló törvényeink megsértése mellett felmerül az a feltételezés is, hogy egy jogerős büntetőítélet előtt álló, korábban mindkettőjüknél alkalmazásukban állt főorvosuk nevével meghurcolt intézmények talán így kapnak kárpótlást. Bizarr, hogy mind a büntetőügy tárgya, mind az azt akár kompenzálni hivatott kiemelt állami támogatás súlyos nőellenességről szól.

Bene Krisztián testvére a jelenlegi kormány államtitkára, míg Bene nagybátyja az első Orbán-kormány egészségügyi minisztere, korábban a szinglihorda kifejezéssel elhíresült Mikola István.

Bene Krisztián, a „lúgos orvos” másodfokú, a bizonyító eljárásokat lezáró tárgyalása 2017. február 24-én, pénteken, 9 órától lesz a Fővárosi Ítélőtáblán, Budapest, V. kerület, Markó u. 16., földszint, (300 fős) Díszterem.

A tárgyalás során a záróbeszédek: az ügyészi vádbeszéd, a vádlott, Bene Krisztián védelmét ellátó ügyvéd védőbeszéde, valamint az áldozatot, R. Erikát képviselő ügyvéd felszólalása várható.

A büntetőtárgyalás nyilvános, magánszemélyek is bemehetnek, számukra előzetes regisztráció nem szükséges, a Díszterem mérete a 2016. novemberi tárgyalással szemben most kellő helyet biztosít az érdeklődőknek.

Bene Krisztián büntetőügye áldozatának, R. Erika képviseletét Dr. Gál András, a Gál & Oberfrank Ügyvédi Iroda büntetőjogásza látja el.

A február 24., pénteki tárgyalásra emberi méltóságért küzdő fb-csoport "Igazságot Erikának" elnevezéssel Bene áldozata mellett kiálló szervezett részvételt hirdetett meg:

(Fotó: Bene Krisztián, Nemzeti Audiovizuális Archívum / Duna Televízió)