A 94. kormányinfón egy újságírói kérdésre válaszolva Lázár János úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor nem fél semmitől, mert nem olyan típus, tehát áll elébe a kampánycsatának.

Ezek a kormányinfók érdekesek, szórakoztatóak, de nem szabad túlságosan komolyan venni őket. A miniszterelnökséget vezető miniszter rutinos politikus, aki ráadásul a többi kegyelmes úrral ellentétben dolgozik is. Valószínűleg rengeteg olyan érdekes tényt tud, amit sajnálatos módon nem szándékozik a nagyközönséggel megosztani. 2010 óta folyik az elkeseredett, de egyoldalú választási kampány, így részéről ez a magatartás teljesen érthető.

Orbán ráadásul a miniszterelnökséget vezető miniszter bosszantása céljából a nyakára ültette Rogán Antalt, ezt a mihaszna semmirekellőt. Amíg Lázár bíboros kemény kézzel irányítja az államapparátust, a miniszterelnök kabinetfőnöke legfőképpen dőzsöl és élvezi az életet. A primitív, alantas kampányok nem kívánnak különösebb szellemi erőfeszítést, csak rengeteg pénzt, amiből ráadásul könnyedén lehet csipegetni ezt-azt.

Lázár azon kijelentése, miszerint az oroszlánszívű magyar miniszterelnök nem fél semmitől, ugyanolyan hatásvadász kijelentés, mint amikor Orbán azt állította magáról, ő még életében soha nem hazudott.

Ha egy valamirevaló vezető nem fél semmitől, akkor rendkívül ostoba és nem sok esélye van arra, hogy sokáig hatalmon maradjon. Nem bélyeggyűjtéssel vagy törpenyulak tenyésztésével keresi a kenyerét. Orbán elég sok évet lehúzott már politikusként, így ostobának semmiképpen sem nevezhető. A félelme azonban mára már kórossá vált és egyre erősödő paranoiába ment át. Nem azokkal a dolgokat kell nézni, amelyekkel nagy hangon dicsekszik, hanem azokkal, amelyeket véghez visz. Ha nem rettegne folyamatosan, nem fordítaná energiáinak és hatalmának nagy részét folyamatos harcokra, értelmetlen látványberuházásokra és pusztításra.

Mik azok a dolgok, amelyek folyamatosan táplálják Orbán jogos és irracionális félelmeit? Minden olyan tevékenység, körülmény, személy, amelyek a hatalmát veszélyeztetik. Minden, amit nem tud közvetlenül irányítani. Azaz világ nagy része. Félelmetes nyomás nehezedik rá. Egy vezetőnek, aki senkiben sem bízik meg, éjjel-nappal résen kell lennie, ami rendkívül kimerítő és idegőrlő tevékenység.

Hiába a rengeteg csodás ingatlan, a hatalmas vagyon, a pompásan jövedelmező cégbirodalmak, ha ezeket állandóan dugdosni kell a kíváncsiskodó szemek elől. Orbán részéről hatalmas energiát emészt fel a puritánság látszatnak fenntartása. Ki tudja, vajon meddig bírja mindezt elviselni? Itt is, ott is felbukkannak különböző összefonódások, gyanús ingatlanbérlések, svindlik. Még a saját elszánt hívei sem hiszik el azt, hogy Mészáros Lőrinc egy szerencsés kimenetelű áramütésnek köszönheti kimagasló üzleti tehetségét.

Orbán retteg a nyilvánosságtól, valamint a sajtótól. Ha nem így lenne a beszédeit nem hermetikusan elzárva, válogatott közönség előtt mondaná el. Nem próbálná meg rátenni a kezét a legkisebb megyei lapokra is. Az igazi újságíróktól úgy fél, mint az ördög a keresztvíztől. Ezért inkább pénzt, energiát nem sajnálva szép lassan felszámolja, illetve megveszi a lapjaikat. Lassan már a Magyar Madártani Egyesület kiadványai is valamelyik strómanja kezébe kerülnek. A miniszterelnökben nincs semmi nagyvonalúság, elegancia. Úgy törtet előre a hatalomban, mint egy megsebzett vadkan.

A bátor Orbán már régóta senkivel sem mer kiállni vitatkozni. Ezt azzal magyarázza, vitapartnerei nem méltóak hozzá, a kiválasztott miniszterelnökhöz. Rendkívül ellentmondásos helyzet. Ha ennyire lenézi őket, mi akadályozza meg őt abban, hogy nyílt színen brutálisan tönkrezúzza őket frappáns érveivel. Valószínűleg az, hogy ő is tisztában van azzal, mára teljesen kiesett a gyakorlatból és folyamatos hazugságban él. Egyszerűen fél. Németh Szilárd vagy Kósa Lajos nem a legideálisabb edzőpartnerek egy szócsatához, hiszen számukra még a magyar nyelv használata is komoly kihívást jelent. Orbán a parlamentben is legfőképpen mellébeszél, és otromba támadásokkal próbál védekezni. Könnyű úgy halált megvető bátorsággal nekiugrani egy kampánycsatának, ha nincs is olyan.

Orbán nem bízik a rendőrségben sem, különben nem állított volna fel magának egy külön magánhadsereget. Erre még egyik magyar kormányfő sem kényszerült rá. Bizalmatlansága teljes mértékben érthető. 2006 után kihasználta, majd alaposan cserbenhagyta őket. A randalírozókból nemzeti hősöket kreált, a rendőröket pedig meghurcoltatta. Orbán szüntette meg a fegyveres szervek és a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjainak szolgálati nyugdíját is, ami elegendő okot szolgáltat arra, hogy bizonyos fenntartással viseltessen a hivatásos fegyveres állományok iránt. Még Kövér is kapott saját használatra egy Országgyűlési őrséget, ha úgy hozná a sor, hogy valami miatt meg akarnák kergetni. Lassan már a fideszes vezetők aranyhörcsögeinek biztonságára is a TEK vigyáz. Mi ez, ha nem félelem?

Orbán azoktól az emberektől is fél, akik sejtése szerint nem rá szavaznak. Ezért is korlátozta a nyugaton élők szavazati jogait. Ez semmiképpen sem nevezhető túlságosan bátor tettnek a részéről. Ezt a magatartást jobban kifejezi a gyávaság szó.

Magyarországon is rengeteg ember van, aki nem szavaz rá. Az a szerencséje, hogy másra sem. A választásra jogosultak közel egyharmadának szándékai ismeretlenek. A Brexit és Theresa May kálváriája megmutatta, hogy a közvéleménykutatások bármikor szolgálhatnak váratlan meglepetésekkel. Komikus, amikor Orbán propagandagépezete 99 százalékokkal dobálózik. Ennyi erővel azt is kiplakátoltathatnák az országban, hogy a Fidesz-KDNP-re szavazók 100 százaléka rájuk szavaz.

Orbán félelme a Jobbiktól eredményezte azt, hogy egy névlegesen polgári-keresztény pártból gyorsan átváltottak egy határozottan szélsőjobbosba. A jobbikos plakátok láttán igencsak inába szállhatott a vakmerő vezér bátorsága, ha még a saját maga kreálta alaptörvényt is hajlandó volt a plakáttörvény miatt felrúgni. A Simicska-Jobbik páros elleni küzdelmét legfőképpen a félelem motiválja. Orbánnál senki sem tudja jobban, mire képes Simicska Lajos.

Még a V-4-es barátai is szép sorban tipliznek. Oda a régóta áhított, európai politikát meghatározó szerep. Lassan már senki sem marad az Európai Unióban, aki szóba állna vele. Magyarországon már minden hatalom a kezében van, de ezzel vége. Európa szétdúlásáról szőtt reményei szertefoszlottak. Igazi barátai nincsenek, ellensége azonban egyre több akad.

Orbán Viktor rendkívül óvatossá és bizalmatlanná vált. Azokkal harcol vehemensen, akik nem veszélyeztetik, és nem támadnak vissza. Az igazi problémáktól, azaz az ország leszakadásától, elszigetelődésétől, a szegény rétegek problémáiról, az egészségügy helyzetéről, az oktatás válságáról, a tömeges kivándorlásról nem hajlandó tudomást venni.

Tulajdonképpen ez is egy bátorság, amihez mindössze be kell csuknia a szemét és azt hajtogatnia, hogy ő bizony nem fél senkitől, mivel ő Magyarország.