Nicolás Maduro Moros, Venezuela, valamint Tibisay Lucena Ramírez, a venezuelai Nemzeti Választási Tanács, Consejo Nacional Electoral (CNE) elnöke
Azokat a politikusokat, akik állandóan a népre hivatkoznak munkavégzés közben, azonnal ki kellene utasítani abból az országból, amelyet éppen védelmezni szándékoznak. Ezzel az egyszerű, de hatásos trükkel rengeteg felesleges szenvedéstől meg lehetne óvni magát a kiválasztott célnépet.
Nicolás Maduro Moros elnök rendíthetetlenül menetel a diktatúrába, a polgárháborúba, vagy a biztos halálba. Ma még nem egészen világos, vajon kik kerülnek majd ki élve a Venezuelában dúló totális káoszból. Több mint százan sajnos már biztosan nem.
Még az is elképzelhető, a hadsereg megunja Maduro elnök cháveisita örökségvédelmi programját, és gyengéd rábeszéléssel megakadályozza őt abban a törekvésében, hogy „egész életét az igazság és egyenlőség feltámasztására tegye fel, amelynek nyomán helyreáll a forradalom”. Az „egész élet” hosszúsága amúgy is meglehetősen bizonytalan ilyen mozgalmas időkben, főleg Dél-Amerikában.
A venezuelai elnök a XXI. század legpofátlanabb puccsát hajtotta végre az országában, amikor 2017. augusztus 5-én, tíz órakor hivatalosan is megkezdte munkáját az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 545 mínusz 7 tagja.
A lelkes alkotmányozók Hugo Chávez és Simón Bolívar arcképeivel felfegyverkezve el is foglalták a Szövetségi Törvényhozási Palotát. Nem volt túl nehéz dolguk, mivel hajnalban a Nemzeti Gárda már megszállta az épületet.
Delcy Eloína Rodríguez Gómez, volt külügyminiszter, az 545 tagú Alkotmányozó Nemzetgyűlés elnöke harcias felhívással indította útjára a Maduro elnök által kreált testületet. Kijelentett: „Ne gondolják, hogy hetekig, hónapokig vagy évekig fogunk várni. Már holnap cselekedni fogunk. Le fog sújtani az igazság azokra az erőszakos fasisztákra, akik gazdasági és lélektani háborút indítottak ellenünk”. Az „erőszakos fasisztákat” a venezuelai polgárok választották meg, de ezt Maduro elnök hívei nem hajlandók tudomásul venni.
Luisa Ortega Díaz venezuelai főügyész kezdetektől fogva elutasította az Alkotmányozó Nemzetgyűlés felállítását és a választási csalások miatt vizsgálatot indított a venezuelai kormány, valamint a Nemzeti Választási Tanács (CNE) ellen. A főügyész régebben maga is Maduro híve volt, de mára szembefordult vele. Az elnök ezért a tettéért elő is készíttettetett számára egy börtöncellát.
Nicolás Maduró a néhai Chávez elnök politikai örökségére hivatkozva pont azt az 1999-es alkotmányt kívánja kihajítani a szemétbe, amelyet volt patrónusa és rajongásának tárgya fogadott el. Ez az alkotmány természetesen még azokban boldog időkben készült, amikor úgy nézett ki, a Venezuelai Egyeséges Szocialista Párt (PSUV) hosszú ideig, stabil többségre számíthat a Nemzetgyűlésben. Ez a folyamat azonban 2015 december 6-án – nem is annyira váratlanul – megszakadt. Vége lett a karneváli szezonnak. A Demokratikus Egység Kerekasztala (MUD) a választásokon alaposan megverte a szocialistákat, a PSUV-t.
Az ország elnöke ugyan Maduro maradt, de normális körülmények között az országgyűlés törvényesen eltávolíthatta volna a hatalomból. A körülményeket azonban legfőképpen az elnök határozta meg. A hozzá lojális legfelsőbb bíróság segítségével Maduro mindenféle trükkökkel megakadályozta a Nemzetgyűlés munkáját, arra hivatkozva, hogy szabotálják azt. Egy amolyan 22-es csapdája elé állította őket.
2017 márciusában a venezuelai elnök jogosnak tartott igényeinek megfelelően megpróbálta minden hatalmától megfosztani a sarokba szorított társaságot, de mivel már fél Caracas régóta, folyamatosan az utcán demonstrált az ötletgazda ellen, ez a vakmerő próbálkozása kudarcba fulladt.
Emiatt rukkolt elő az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ötletével. Mivel a választott országgyűlés nem felelt meg az elnök elvárásainak, ezért a saját híveiből kreált magának egy jóval nagyobbat. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlésbe a regionális jelöltek mellé 173 ágazati küldöttet is beválasztottak. 24 főt az egyetemi hallgatók, 8-at a gazdálkodók és a halászok, 5-öt a vállalkozók, 5-öt a fogyatékkal élő személyek, 28-at a nyugdíjasok, 24-et a kommunális tanácsok, 79-et a szakszervezetek delegáltak. A pártoknak megtiltották a jelöltek állítást. A népi küldöttek kizárólag a kormányzó párt tagjaiból, szövetségeseiből, támogatóiból kerültek ki.
Maduro elnök célja teljesen nyilvánvaló. Egy olyan örökérvényű alkotmány létrehozása, amely minden hatalmat átenged az elnöknek, azaz neki, ráadásul nyakig be is betonozza őt a tisztségébe. Maduro mandátuma 2019-ben hivatalosan lejár. Örökös elnökként azonban már azt börtönöztethetne, illetve tüntethetne el a színről, aki csak mukkani mer ellene. Az elnök a főügyésznő mellett, Freddy Guevara helyi ellenzéki képviselő és sok más ellenzéki számára is beígért egy-egy börtöncellát. Maduro az Alkotmányozó Nemzetgyűlés segítségével fel kívánja függeszteni a számára „károsnak” minősített képviselők mentelmi jogát, ami kimondottan diktatórikus megoldásnak számít.
A 2017 július 30-án megtartott alkotmányozó nemzetgyűlési választás érvényesége erősen megkérdőjelezhető. Az hivatalos parlament által előzőleg kiírt népszavazás egyértelműen elutasította Maduro ambiciózus alkotmányozási tervét. Igaz, hogy ezt a szavazást nem sikerült ügydöntővé tenni, de ez teljesen reménytelen is lett volna, mivel a Tibisay Lucena vezette venezuelai Nemzeti Választási Tanács (CNE, Consejo Nacional Electoral) is Madurót támogatja.
Az alkotmányozó nemzetgyűlési választások lebonyolítására vonatkozó kifogásokat a CNE egyszerűen leseperte az asztalról. A legnyilvánvalóbb csalást Antonio Mugica, a venezuelai Smartmatic cég vezetője leplezte le. A 2017. július 30-án megtartott választásnál a londoni székhelyű Smartmatic elektronikai eszközeit használták, így kiderült az, hogy a hivatalos adatok nagyjából egymillió vokssal tértek el a valódi számoktól. Tibisay Lucena mindezt csupán a cégvezető egyéni véleményként értékelte, és jogi lépéseket helyezett kilátása Mugica ellen felelőtlen kijelentései miatt.
Az alacsony részvételi arány Madoro elutasítottságára utalt volna, ezért az eredmény 41,5 százalékos, azaz elsöprő erejű lett. Ez egyáltalán nem volt meglepő, mivel az elnök ezt már a szavazás előtti héten ügyesen megjósolta.
A szavazást meglehetősen lazán bonyolították le. Mindenki ott voksolt, ahol éppen a kedve tartotta, akár többször is. A szavazást követő héten a titkosszolgálat szabályosan elrabolta az ellenzék két vezetőjét, Leopoldo Lópezt, a Népakarat nevű párt alapítóját és Antonio Ledezma volt caracasi polgármestert. Azóta, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés megalakulása után ismét visszakerültek háziőrizetbe.
Bár Venezuela rengeteg gonddal küzd, a két Nemzetgyűlés, valamint a nemzeti valuta három árfolyama mellett, már két legfelsőbb bírósággal is rendelkezik. A 33 tagból álló, másodikat a hivatalos parlament, 2017. július 21-én választotta meg, arra hivatkozva, hogy 2015 decemberében az akkori kormánytöbbség törvénysértően választotta meg a testület 13 tagját. Maduro ezt nem hagyta annyiban és megígérte, börtönbe fogja juttatni az egész társaságot. A venezuelai titkosszolgálat (Sebin, Servicio Bolivariano de Inteligencia Nacional) el is kezdte begyűjteni a 33 tagból álló, párhuzamosan működő legfelsőbb bíróság tagjait, akik közül sokan különböző diplomácia képviseleteken kerestek menedéket.
Maduro a külföldi befolyás és az imperializmus elleni harcként próbálja beállítani saját hatalmi törekvéseit. Gondosan előkészített győzelme felett érzett örömében még egy dél-amerikai szocialista forradalmat is megjósolt:
„Az »alkotmányozás« szótól újra visszhangzanak egy olyan Latin-Amerika városai, kerületei, gyárai, amelyben új felszabadító és népi küzdelmek támadnak fel."
Kicsi a valószínűsége annak, hogy egy új alkotmánnyal ki lehetne rántani Venezuelát a mély gazdasági, és politikai válságból, sőt ez inkább tovább ront a kialakult helyzeten. Az országot már humanitárius katasztrófa fenyegeti.
Madurónak nem sok lehetősége maradt. Az általa felhalmozott, jelentős vagyonnal csendesen felszívódhatna, és egy másik országban, például Kubában folytathatná forradalmi tevékenységét. Ha Venezuelában marad, lehetséges, hogy előbb vagy utóbb megdöntik, aztán bebörtönzik, kivégzik, balesetet szenved, esetleg kiutasítják az országból. Az ilyesmiket nem szokták előre megtervezni.
Ha azonban hatalmon marad, akkor kénytelen lesz olyan kemény diktatúrát bevezetni Venezuelában, amelyben kizárólag csak ő lesz biztonságban. Illetve a diktatúrák természetrajzának ismeretében, még ő sem.
Delcy Eloína Rodríguez Gómez, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés mindenre elszánt elnöke
Luisa Ortega Díaz venezuelai főügyész, aki szembe merészelt fordulni Maduróval
Egy caracasi élelmiszerüzlet bevásárlás után
