Ugye, mi jóbarátok vagyunk?

„Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke szerint ugyan nem kell mindennel egyetérteni, amit Soros György mond vagy csinál, ugyanakkor méltatlannak nevezte a bánásmódot egy olyan emberrel szemben, aki olyan sokat tett a kelet-közép-európai országokban a demokrácia terjesztéséért a kommunizmus bukása után.” (Orbán üzent: tiszteletet vár el a Zsidó Világkongresszustól)

Orbán és a tisztelet? Biztos akad valahol a lomtárban ilyesféle kacat. Ha esetleg szükség lenne rá, bármikor elő lehet rángatni valahonnan a pökhendi modortalanság alól.

O. Viktor rendkívüli módon tisztel bárkit, akitől valamiféle viszonzást, előnyt remél, esetleg úgy fél, mint például Putyintól. Az Európai Unióval szemben folytatott harca más lapra tartozik. Az ottani intézményeket, eszméket egyáltalán nem tiszteli, kivéve ha erre keményen rákényszerítik. Átverés az egész cirkusz, amit művel.

Az általa ez év áprilisától képviselt orbáni kereszténydemokrácia legfőbb értéke ő maga, azaz egy korlátlan működésű miniszterelnök.

A Papa régóta azonosítja magát Magyarországgal. Ezt a két, mennyiségileg és minőségileg teljesen eltérő fogalmat képtelen elkülöníteni egymástól. Egy keményen végig harcolt nap után büszkén jelentheti ki: – Magyarország most elmegy fogat mosni. Havasi Bertalan eközben átszellemült, boldog arccal nyom egy emberes adagot az ország fogkeféjére.

Hosszú évek óta tartó rasszista kampánya után, melynek csúcspontjaként Soros György ellen Orbán olyan hadjáratot indított, amelyből minden célszemély boldogan állapíthatta meg, ezek a randa zsidók tényleg világuralomra törnek, de Orbánba (=Magyarországba) bizony beletörik a sakterkésük. A Bogár László agyában hagymázasan, de számára jól jövedelmezően felépített háttérhatalom immár ott virított mindenütt kéken-fehéren.

Hasznos-e ma antiszemitának, rasszistának lenni Magyarországon? Minden bizonnyal igen, hiszen ez járult hozzá legfőképpen Orbán Viktor szégyenteljes győzelméhez. Az ellenzék csak hümmögni tudott. Ha határozottan szembeszálltak volna a miniszterelnök és tisztelt stábjának ordas hazugságaival, szavazókat veszítettek volna. Az ország jelentős része diszkréten rasszista, ezért volt olyan sikeres Orbán kampánya. A miniszterelnök kimondta, sőt bátorította azt, hogy rendes magyar ember idegengyűlölő. Aki nem, az a háttérhatalmakat szolgálja, pénzért, zsoldért, harminc ezüstért, kedvtelésből. Nyíltan azért nem lehet zsidózni, mivel az azonnali lebukással jár. Egy kicsit körül kell írni a témát, aztán mehet a nyomdába.

Létezik-e ma Magyarországon antiszemitizmus? Nem, dehogy. Sőt! – tagadják határozottan az illetékesek, majd a biztonság kedvéért hozzáteszik: – Persze ha van, arról maguk a zsidók tehetnek. Mert mind olyanok. Olyan világuralomra törősek, meg nyerészkedők.

Honnan lehet felismerni egy antiszemitát? A nézéséről? A járásáról? Arról, hogy ezt kimondja magáról? Nem. Akkor meg mégis miről? Leginkább „A nekem is van egy zsidó barátom, de...” kijelentéséről. Ez egy álszent, hazug, ostoba érvelés. Nagyon életszerűtlennek tűnik az, hogy valaki barátkozás előtt gondosan áttanulmányozza az aspiráns családfáját, majd örömmel megállapítja: – Nini! Hiszen ez meg itt egy echte zsidó! Pompás! Jó lesz ez még számomra egy cáfolhatatlan érvelésre!

Magyarországon senki sem lehet biztos saját származását illetően. Egy széleskörű genetikai vizsgálat hatalmas anyagi ráfordításba és valószínűleg sok keserű csalódásba kerülne. A tiszta vérű családfából valahogy el kéne tüntetni a derék Benet Mordechai, stomfai rabbi nevét.

Ki lehet tehát hazaáruló (zsidó, cigány, tót, vad rác, krobót, szellemi homeless stb.) ma Magyarországon? Gyakorlatilag mindenki. Mindazon személyek, akiket valami miatt ki kell rekeszteni a magyar nemzetből. Például azért mert ez a többszörösen visszaeső hazaáruló foglalkozásszerűen tüntet a legitim magyar kormány ellen, nem olvassa a Magyar Időket, kigúnyolja a nemzeti konzultációt, nem hallgat a jó szóra, szükség van a vagyonára, valami miatt irigylésre méltó helyzetben van, esetleg nagyon undok az arca, vagy, csak.

Orbán nagy buzgalommal és sikeresen élesztgeti a minden emberben ott kucorgó gonoszt. Nem ő az első és valószínűleg nem is az utolsó vezér, aki „mi” és „ők” – re osztja embertársait, majd nekiáll nemzetben gondolkodni, végül ennek segítségével teljhatalomhoz jutni. Minek a XIX. századi eszméket a XXI-ben erőltetni? A globalizáció folyamata miatt az emberiség egyre inkább keveredik egymással. Ha a papa indiai, a mama pedig magyar, ráadásul Németországban élnek, akkor az utód nemzeten kívüli lesz? Valami olyan izé? Fattyú?

Orbán ezek szerint antiszemita, illetve rasszista? Nem valószínű, de tisztában van azzal, hogy Magyarországon rengetegen azok, és számuk egy kis cinkos összekacsintással könnyedén növelhető. Ha Orbánt megkérdeznék, biztos rengeteg zsidó barátját fel tudná sorolni. Arról azonban, hogy származástól, nemtől, életkortól függetlenül ugyan kik az ő kedves oligarchái, strómanjai, valamint egyéb kiszolgáló-személyzete, szemérmesen hallgat.

Ügyes. Sorosozni minden hülye tud, ami hatalmas előnnyel jár a megrendelő számára.

(Benet Mordechai amúgy művelt, tiszteletreméltó férfiú volt.)