Huckleberry Finn és Tom Sawyer horgászni indul
(Vlagyimir Putyin orosz elnök és Szergej Sojgu védelmi miniszter)
Földi László szerint Angela Merkelnek le kell mondania, mert egy nő mégse vezetheti háborúba Európát.
Isten ments, hogy ilyesmivel próbálkozzon Angela Merkel! Ő a jelenlegi német kancellár és nem
Földi László feltette azt a filozofikus kérdést, hogy "Mikor nyert háborút egy nő?". Szerintem soha. De ez ugyanúgy érvényes az évezredek óta vadul és lelkesen hadakozó férfiakra is. Ha valaki lett volna olyan szíves és megnyerte volna valamikor azt a rohadt háborút, akkor végre valahára béke lenne a Földön. Ez eddig nem történt meg, mivel valami mániákus hazudozó állandóan újrakezdi az egészet. Mindig akad olyan elvetemült alak, aki kitalálja azt, hogy ami most van, az neki nem jó, de egy fegyveres konfliktussal pillanatok alatt orvosolni tudná ezt az igazságtalanságot. Ezt a magabiztos kijelentését általában egy elhúzódó háború és rengeteg ember halála követi. Sokkal egyszerűbb lenne az említett illetőket mindjárt az elején agyoncsapni.
Még a dicsőséges csaták kimenetele sem mindig egyértelmű. A kurszki ütközet 1943. július 4-től július 13-ig tartott. 10 nap egy kellemes nyári vakációzáshoz kevés. Ennyi idő alatt azonban 54.182 német és 177.844 szovjet katonát minden további nélkül le lehetett mészárolni. Ebben az esetben győzelemről beszélni meglehetősen bizarr és embertelen kijelentés. Jóval helyénvalóbb az az állítás, hogy minden igyekezet ellenére voltak akik túlélték ezt a csatát.
Földi László valószínűleg sokat nézegethette mostanában a szélsőjobbos hírportálokat. Ott jelenleg nagyon divatos Ine Eriksen Søreide, Norvégia, Karin Enström, Svédország, Jeanine Hennis-Plasschaert, Hollandia és Ursula von der Leyen, Németország csinos védelmi minisztereit viccesen összehasonlítgatni a szintén rendkívül jóképű Szergej Sojgu, orosz védelmi miniszterrel. Ő aztán igazi, snájdig katonaember.
Magyarországon jelenleg egy erős orosz kultusz van kialakulóban, de nem az irodalom, a zene, a festészet és a balett területén. Az orosz hadseregbe vetett hit és a rá való büszkeség rendkívül erőssé vált. Sokan azt hiszik, ha a muszkák odamennek Szíriába, akkor pillanatok rendet tesznek a martalócok között. Ez azért nem annyira biztos.
A Szovjetunió tíz évig tartó afganisztáni háborúját nem nevezhetjük villámháborúnak, pedig az atombombán és a vegyi fegyvereken kívül mindent bevetett a hadsereg. A Szovjetunió vesztesége 26.660 halott és 30.000 sebesült katona volt. A harcok során másfél millió afgán halt meg és a térség azóta sem stabilizálódott. Szíria is tartogathat még kellemetlen meglepetéseket.
Az orosz hadsereg legfőbb előnye az amerikai és európai haderőkkel szemben az, hogy az oroszok úgy bánnak a saját katonáikkal, mint a vágómarhákkal. Ők soha nem haboztak szárazföldi haderőket bevetni. A 2008-as grúz háborúban azonban bebizonyosodott, hogy Oroszország szárazföldi és légiereje elavult. Ezután Putyin, hatalmas anyagi ráfordítással, szinte az alapoktól átalakította az orosz hadsereget. Rengeteget költöttek a katonai technológiák fejlesztésére és a kiképzésre. A 2015-ös Orosz hadsereg már felveszi a versenyt a NATO-val, illetve talán már az amerikai hadsereggel is. A szíriai akciójuk pont ennek a demonstrálását szolgálja. Ebben az éleslövészetben az a nyugtalanító, hogy a spanyol polgárháborúban már történt valami hasonló.
Putyin nagy valószínűséggel vissza fogja állítani Oroszország hatalmas katonai erejét és tekintélyét. Az oroszok eközben elképzelhetetlen mértékű nyomorban élnek, de az elnököt ez nem nagyon zavarja. Egyetlen arcizma sem rándul eközben. Szokás szerint. Egy belső viták által megosztott Európa és egy félelmetesen erős katonai nagyhatalom áll szemben egymással. Elég furcsa, hogy ennek ellenére mindenki a muszlim befolyástól félti a keresztény Európa jövőjét. A valós veszély nem ez.
Ebből a szempontból Putyin Oroszországa jóval félelmetesebb. Még egy olyan dörzsölt diktátor, mint Aljakszandr Rihoravics Lukasenka, Fehéroroszország köztársasági elnöke is erősen tart Putyin elnök befolyásától, pedig elvileg barátok.
Az oroszok 1849-ben, 1945-ben, 1956-ban már bebizonyították, hogy nem nagyon foglalkoznak a mi nemzeti büszkeségünkkel és érzelmeinkkel. Nagyjából semmivel sem foglalkoznak ha egyszer megindulnak. Egy laza mozdulattal képesek minket leseperni bárhonnan. A NATO tagság bizonyos mértékű védelmet biztosít Magyarország számára. Orosz energiafüggőségünk, a PAKS II. körüli miszticizmus, a kormány kétkulacsos politikája, a Jobbik gyanús orosz kapcsolatai ezt a védelmünket jelentősen gyengítik.
Szélsőjobbos körökben ennek ellenére nagy divatja van a II. világháborús szovjet emlékművek rugdosásának, szétverésének. Erre a barbár cselekedetre az oroszok rendkívül érzékenyek. Egyszerre isteníteni és lenézni őket nevetségesen tragikus. A bátor fasiszta harcosok próbáljanak meg a Győzelem Napján, május 8-án Moszkvában egy II. világháborús emlékművet meggyalázni.
Az Európai Unió nem tökéletesen működő rendszer. Egy marakodó, konfliktusokkal terhelt Európa azonban mindenkor jóval nagyobb életszínvonalat és szabadságot biztosított a lakói számára, mint az egységes, hatalmas Orosz Birodalom, vagy a Szovjetunió.
Nem a kereszténység és az iszlám, hanem Európa és Oroszország között kell döntenünk. Manapság Putyin birodalma sokkal népszerűbb Magyarországon, mint Brüsszel. Oroszország kockázatairól és mellékhatásairól azonban mindenki tanulmányozza át a XX. századi magyar történelmet.
A volt szocialista országok közül jelenleg hazánk van leginkább kiszolgáltatva Oroszországnak. Az október 23. ünnepségek szónokainak ezt kéne kihangsúlyozniuk. A többi csak hamis dicsekvés, hencegés. Emiatt teljesen felesleges meghallgatni Áder Jánosnak, a magyar fegyveres erők főparancsnokának ünnepi beszédét.
Megszavazták: az orosz államfő felhatalmazást kapott a hadsereg bevetésére Szíriában
2015.09.30.
Oroszország Föderációs Tanácsa felhatalmazta az államfőt a fegyveres erők bevetésére Szíria területén, hogy biztosítsa az ország területi egységét és az állam stabilitását.
Az intézkedés megszavazásáról Szergej Ivanov, az elnöki adminisztráció vezetője számolt be az Interfax hírügynökségnek; elmondása szerint a katonai segítségnyújtás elfogadása 162 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül, de névtelen szavazással történt. Ivanov elmondása alapján egyelőre az orosz légierő bevetéséről született döntés, ami mától fogva az orosz és a szíriai törvények szerint is legitim módon hajthat végre légicsapásokat a terroristák állásai ellen.
Szíria ENSZ nagykövete, Bassár Dzsafari szeptember 16-án bejelentette; Oroszország megkapja az engedélyt ahhoz, hogy katonai csapást mérjen a Szíria területén működő terrorszervezetekre. A nagykövet szerint semennyit nem számít, hogy erről mit gondolnak a nyugati országok: “Miért lenne joga az Egyesült Államoknak katonai gépekkel berepülni Szíria területére, és miért kellene eközben Oroszország számára megtiltani ugyanezt?” A diplomata az orosz hadsereg szíriai működéséről, és az ország területére érkező katonai transzportokról kijelentette, hogy az teljes mértékben a két ország közti kétoldalú katonai együttműködés keretein belül zajlik, ami már hosszú évek óta tart, és egyáltalán nem titok. Bassár el-Aszad, Szíria elnöke pedig ismételten kijelentette; Szíria sorsáról kizárólag a szíriai nép és a lakosság által megválasztott, legitim kormány dönthet, nem pedig a nyugati országok, nemzetközi szervezetek, vagy az ENSZ.
Korábban Valentina Matvijenko, a Föderációs Tanács szóvivője számolt be arról, hogy zárt ülésen általános jelleggel vitatják meg a hadsereg Oroszország határain túli bevetésének lehetőségét. Matvienko szerint az intézkedés teljes mértékben összhangban van Oroszország nemzetbiztonsági érdekeivel, azt azonban nem említette, hogy csak Szíriáról fog-e döntés születni, vagy a világ más régióiban is engedélyezni fogják az orosz fegyveres erők bevetését.
Forrás: http://hidfo.ru/
