Kenneth Williams

Ki folytassa? Hogyan folytassa? Kikkel folytassa? Minek folytassa? Vagy hagyjuk a francba az egészet és „Dolgozzunk minden okoskodás nélkül, mondá Martin, ez az egyetlen mód, mellyel az életet elfogadhatóvá tehetjük.”

Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc is volt már miniszterelnök. Az egyik közülük most is ezzel foglalatoskodik. Az, hogy a jövőben is lesznek-e még miniszterelnökök az nem csak rajtuk múlik. „A Gyurcsány a hibás!” és „Az Orbán a hibás!” teljesen hibás és ostoba megközelítés. Nem lehet az összes felelősséget rájuk hárítani. Valójában a választók a hibásak.

Gyurcsány Ferenc valahogy megpróbálja az emberek gondolkodását megváltoztatni vagy legalábbis hatni rájuk. Orbán Viktor ezzel szemben kiválóan ismeri az emberek gondolkodását és ezt nagyon ügyesen ki is használja. Nála jobban a demagógiát jelenleg senki nem tudja felhasználni, köszönhetően annak, hogy Torgyán József már nem játszik szerepet. Demagógia nélkül természetesen nem lehet politizálni, de valahol csak meg kellene húzni a határt. Orbán esetében jelenleg ez a csillagos ég, de a választók hibájából sajnos kiválóan működik.

Ha valaki azt mondja nekem, hogy éles elmével és kiváló, szilárd jellemmel rendelkezem, azzal én mélységesen egyetértek és örülök is neki. Magam is így gondolom. Ha azonban odaállít hozzám egy gyanús alak és kijelenti, hogy ostoba vagyok és gyáva, azt kikérem magamnak és rettenetesen felháborodok. Megjegyzem, amúgy én tényleg eléggé gyáva vagyok, de nem szeretem, ha ezt észre is veszi rajtam valaki, aztán még az arcomba is vágja. Ráadásul még ostoba is?

A NER-nek számtalan hibája van. Ezeket statisztikai adatokkal is alá lehet támasztani, csak le kell róluk hámozni a díszítést. Az egészségügy, az oktatás rosszul működik. Az elszegényedés, a létbizonytalanság egyre nagyobb mértékben nő. Aki nem hiszi járjon utána. Menjen el egy kórházba és műttesse meg magát. Ha eztán az a véleménye, hogy pompás körülmények uralkodnak az egészségügyben, akkor teljes mértékben megnyugodhat a lelke.

Az Orbán kormánynak viszonylag könnyű dolga van. Gyakorlatilag minden a kezükben van ahhoz, hogy elhitessék az emberekkel azt, hogy mindenféle konzultációkkal beleszólásuk lehet a politikába, és ezért cserébe ők lehetnek a jellemes állampolgárok, szemben a hazaáruló másképpen gondolkodókkal. Primitív módszer, de rendkívül hatásos.

A politika amúgy is csak egy úri huncutság. Rendes, tisztességes ember ilyesmivel nem foglalkozik. Pletykálkodni a politikusok viselt dolgairól azonban nagyon jó, ez tagadhatatlan. Kiválóan működött a Kádár rendszerben is. Egymás között szörnyülködni a túlkapásokon, Mészáros Lőrincen, Rogán Antalon, a bohém L. Simon Lászlón nagyon vidám szórakozás. Ez persze magára a rendszerre semmiféle hatással sincs. Ha hatással lenne, akkor azt durván szankcionálnák. (Lásd: Bretschneider úr, az államrendőrség civil ruhás detektívje, Švejk)

A szavazásra jogosultak 31 – 43 %-a kivonult a politikából (Forrás: Párttpreferenciák, 2015. szeptember) Ez a réteg stabilizálja leginkább Orbán Viktor rendszerét. Ha egy pesszimista forgatókönyvet nézünk, akkor 34 % támogatja a rezsimet, 43 % pedig beletörődött abba. Ez 77 %. Mi akadályozná meg Orbán Viktort abban, hogy ezt ne használja ki? A gátlásossága? A jó modora? A demokráciába vetett hite? Most jelentette ki büszkén, hogy félre a politikai korrektséggel, a demokráciával, a liberalizmussal. A Felvilágosodás zsákutcának bizonyult, vissza kell térni a jó öreg középkori keresztény hagyományokhoz. Ez bizony Aleksandr Dugin hagymázas ideológiája. Nem európai, hanem hamisítatlanul ázsiai gondolkodásmód.

Aranyos, picike, édi-bédi ellenzéki pártocskákkal, akik a maradék 23 %-on marakodnak sok mindent nem lehet elérni. 2015. október 23. hatalmas figyelmeztetés volt az ellenzéki pártok számára. Ezzel a stratégiával képtelenek voltak megmozdítani az embereket.

Nem Orbán Viktor a veszélyes, nem ő a hibás. Ő csak egy betegség látványos tünete. Az emberek elfordultak a demokráciától, mivel nem azt adta nekik, amit vártak. Ebben a rendszerváltás utáni pártoknak nagy szerepük volt, mivel ők tömködték tele az emberek fejét hamis illúziókkal. A demokrácia erről azonban nem tehet. A demokrácia, ha hagyják, egy nagyjából élhető társadalmat teremt, mivel képes a korrekcióra. Egy diktatúra erőszakkal, önkénnyel, elnyomással reagál a problémákra.

Gyurcsány Ferenc személyes hibáitól eltekintve – az, hogy lobbanékony, türelmetlen, néha számomra túlságosan harsánynak tűnik, ami persze az én magánügyem –, az egyetlen, aki kimondta azt, hogy ez így nem jó, és össze is rakott valamit, hogy szerinte mi lenne a jó.

Na, nehogy már! Pont a Gyurcsány? Igen, mivel nem nagyon dúskálunk az épkézláb megoldásokban. A népszavazás kiírása jó útnak tűnt, de egy tüsszentéssel lesöpörték a kezdeményezést. Ezután tiltakozásképpen nem tört ki hatalmas országos tüntetés. Ez van, illetve ezek vagyunk.

A magyar társadalom nagy része azon, ha nem azt hallja amit szeretne, mélységesen megsértődik, mivel évek óta csak dicséretre és szép ígéretekre szomjúhozik. Ez persze ostobaság, felelőtlenség, önámítás, harakiri a részéről. De annyira jó.

A baloldal jelenlegi széthúzása teljesen értelmetlen. Illetve van értelme, mivel teljesen reménytelenné tesz mindenféle normális kezdeményezést.

A hölgyek és az urak, mármint azok, akiknek van valami pártjuk, közösen – és ne tradicionálisan külön-külön – összedobhatnának végre egy brosúrát, amiben számokkal, példákkal bemutathatnák, hogy milyen károkat okozott Orbán kormányzása a 6 év alatt és ez mely rétegeket, milyen mértékben érintett. Annyi hatása talán lenne az egésznek, hogy sokan magukra ismernének belőle.

Nem olyan jó dolog mostanság a hónap közepén bérből és fizetésből élni. Egy munkanélkülinek, illetve a nála pár forinttal több jövedelemmel rendelkező közmunkásnak a helyzete ennél sokkal rosszabb. 4 millió fölött van a potenciális baloldali szavazók – jelesül a szegények – száma, de nem könnyű elérni őket. Erre ma csak a Fidesz és a Jobbik képes. Meg is teszik. Azt állítják, hogy a liberalizmus és a baloldal a hibás a kialakult állapotokért. Miért? Mert. Csak. Megszokásból. És azért, mert a demokratikus oldal ezt jelenleg hagyja.

Rendkívül groteszk jelenet volt, amikor 2015. május 1-jén az ellenzéki pártok elszánt arccal össze-vissza masíroztak minden irányba Budapesten. Ez sok embert végképp meggyőzött arról, hogy ez így komolytalan, és teljesen haszontalan az egész felhajtás.

Orbán számára jelenleg az a legizgalmasabb kérdés, hogy meddig tudja finanszírozni a rendszerét. Ennek fenntartása ugyanis óriási összegeket emészt fel. Egy szakértő, stadionostul, köztévéstől, pengés drótostul, államtitkárostul összeállíthatná már végre a cechet. Nem hiszem, hogy ez annyira nehéz lenne, az eredmény viszont valószínűleg letaglózó hatással járna. Vagy még inkább lehangolóval.

Orbán legfőbb célja az, hogy Európa vezető személyiségé váljon. A menekültválság ebben nagy segítségére van. Ha ez megtörténik, akkor szinte korlátlan erőforrások fölött fog rendelkezni. Ennek utópisztikus hatása lenne, ami még az „Az ember tragédiájában” is kaphatna egy külön pótszínt.

Abban az esetben, ha ezt sokan rendben lévőnek találják, akkor mehet tovább a „Folytassa választó!” című könnyed komédia. Mindenki kedve szerint utálhatja Orbán Viktort, vagy Gyurcsány Ferencet, ha ez növeli a komfortérzetét. Sok jóra azonban ne számítsunk. Ebben az esetben az a legokosabb stratégia, ha szépen belesimulnunk a rendszerbe és magunk között morgunk egy kicsit. Vannak, akiknek ebben már nagy gyakorlatuk van. Nagyjából mindenkinek, aki a Kádár-rendszerben is élt.

A demokrácia nem automatikusan működik. Nagyon fontos lenne, ha menet közben a választók jól megrugdosnák az aktuálisan kormányzó pártokat. Csak úgy, miheztartás végett. Nem kell őket nagyon kímélni. Sok bajuk nem lehet belőle, legfeljebb elvesztenek egy választást. Ez nem tragédia, hiszen ez jelenti a demokrácia legfőbb értékét. Nem a maya istenkirályokról van szó. Bukásuk esetén nem fogják élve kitépni a még dobogó, véres szívüket.

Gyurcsány Ferencért teljesen felesleges rajongani. Amit írt azt azonban érdemes elolvasni, mert bizonyos dolgokra nagyobb rálátása van. Látatlanban elutasítani valamit pökhendiség, vagy inkább ostobaság. Annyira nem áll jól a demokratikus oldal, hogy ezt megtehesse.

Gyurcsány Ferenc – Sokak Magyarországa

„Tizenegy évvel ezelőtt, 2004 elején amellett érveltem, hogy merjünk baloldalinak lenni. Amit akkor írtam, azt most is érvényesnek gondolom. De az elmúlt egy évtizedben sokat változott Magyarország és Európa is. A következőkben a baloldalhoz, sőt, szélesebb értelemben a polgári demokratákhoz szólok, hogy tisztább, világosabb alapját találjuk meg egy olyan politikának, amely nem a kevesek, hanem a sokak Magyarországát teremti meg. Ez a politika úgy balközép irányultságú, hogy benne számos szabadelvű és konzervatív elem is ott van. Ha úgy tetszik, arra teszek kísérletet, hogy a balközép integrálja a polgári demokratikus ellenzék különböző áramlatait annak érdekében, hogy új politikai alternatívát állítva meghódítsa a politikai centrumot.

1. Merjetek demokraták lenni!

„Spanyol, brit vagy német baloldaliként eszembe se jutna, hogy demokratikus hazámért érvelve kezdjek egy politikai röpiratot. De magyar vagyok, és azt látom, hogy hazám az önkénnyel kokettál. Ha csak a kormány gondolná így, az nem lenne nagy baj. A demokratikus sokaság elzavarná. De sajnos nem ez a helyzet. Dacára az Orbán-kormány 2010-2014 közötti ámokfutásának, a vá- lasztók jelentős többsége jó egy évvel ezelőtt megtartotta őket a hatalomban. Hogy a demokratikus ellenzék megosztott volt a nehezen összehozott választási szövetség ellenére is? Igaz. Hogy nem volt meggyőző vezetése? Ez is tény. Hogy még tapintható volt a korábbi baloldali kormányokból való kiábrándulás? Miért tagadnánk? De ettől a tény még tény marad: a választók szívesebben támogatták a demokratikus normákat szisztematikusan sutba hajító, önmagát jobboldalinak (nemzetinek, polgárinak, kereszténynek) hirdető rezsimet, mint az ezer bajjal küszködő tökéletlen demokratákat. Úgy gondolták, hogy a hatékony önkény jobb kormányzást és életet hoz, mint a botladozó demokrácia. Az erő, bármi legyen is a forrása és a célja, fontosabb volt, mint a demokratikus alternatíva, ha az híján volt a cselekvőképesség bizonyítékának.

Önkényt választottak demokrácia helyett, vagy erőt gyengeség helyett? – ez itt a kérdés. Sokan azt gondolják, hogy a többség az önkényre voksolt. Én ezzel szemben azt hiszem, hogy az erőt választották a gyengeség helyett. Mert a kormányzáshoz erő is kell.

Nem a demokratikus alternatívát kell tehát feladni, hanem azt kell erővel megtölteni. De nem puszta nyers erővel, hanem intellektuális, morális, emberi, politikai és szervezeti erővel. És ez a mai magyar baloldal legnehezebb feladata.”

Folytatás: Sokak Magyarországa