Miközben turisták ezrei élvezik az életet Gambia "Mosolygó tengerpartján", az afrikai országok közül Gambia az ötödik azon országok listáján, ahonnan a legtöbb emigráns indul el Európába, a szegénység és a fojtogató diktatúra miatt.

Egy kedvező napon, Baba Kalleh, a 31 éves ács, majdnem 5 eurót tud összegyűjteni. A gond az, hogy évek óta nincsenek kedvező napjai. A nyomorúságos, bútorozatlan, ajtó nélküli szobájának félárnyékban üldögélve a balszerencséjét átkozza. Forróság van, de a  ventilátor csak egy használhatatlan vacak, amikor nincs áram. A napi áramszünetek pedig órákig tartanak Tallding SICAP-ban, Banjul, Gambia fővárosának népes kerületében.  Kint, a földes utcák járhatatlanná váltak az esőzés miatt. "Ha össze tudnám gyűjteni az utazáshoz elegendő összeget, akár már holnap elmennék innen. Itt nincs remény." Nem ő az első és nem is ő lenne az utolsó a családjából: az öccse, Ousmane két éve vágott neki az illegális útnak Európa felé - amit itt itt "Back Way"-nek hívnak -, de Líbiában meghalt. Megfulladt egy konténerben, mivel pénz nélkül maradt, és így nem tudta kifizetni az embercsempészeket.

Gambia kis ország (területe mindössze 10 380 km²), a lakosságszáma nem éri el még a kétmillió főt sem. Ennek ellenére az UNHCR (az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa) szerint, az afrikai  országok közül az ötödik helyet foglalja el az Európába vándorló emigránsok számának tekintetében. Sok szó van az eritreai és szudáni diktatúrákról, vagy a konfliktusokról, melyektől Nigéria és Szomália szenved, és amely arra kényszeríti a lakosságukat, hogy kivándoroljanak. Azonban nem telik el egy hét olyan hír nélkül, mely szerint gambiaiak haltak meg útközben egy  hajótörés miatt, mialatt megpróbálták elérni Lampedusát. "Kockázatos, de még mennyire, hogy az. De milyen más választásom marad?", kérdezi  Kalleh. Amióta lezárult az út a Kanári-szigetek felé és megnyílt egy új Líbián keresztül, az utazások szervezői, rengeteg pénzt keresnek feketén. Ezt mindenki tudja. Líbiáig az út mintegy 500 euróba kerül, különböző állomásokon, Malin és Nigérián átkelve. Ezután a líbiaiakkal kell megegyezni, hogy a menekültek átjuthassanak a Földközi-tengeren.

Gambiában évek óta egy tragikus komédiát adnak elő. A színpadon turisták ezrei, elsősorban skandinávok, ezenkívül spanyolok, britek, hollandok, amerikaiak érkeznek minden évben, hogy élvezzék a "Smiling Coast" (Mosolygó Part) örömeit: a látványos tengerpartokat, a szállodák kedvező ajánlatait, kirándulásokat a folyón, és a mindkét nembeli szolgálatkész fiatalokat, akik hajlandók lefeküdni a nyugatiakkal cserébe pár morzsáért.  Emiatt vált ez a az ország a világ egyik legnagyobb - mindenekelőtt a női szexturizmus - paradicsomává. Látszólag minden rendben van. "Gambiában nincsenek problémák.". Ez a legelcsépeltebb hazugság, amit a fiatalok előadnak a turistáknak.

A fiatalság, amelyik arról álmodozik, hogy elvándorol

A színfalak mögött, a valóságban azonban csak egy kicsit kell megkapargatni a felszínt, és csalódott fiatalok tízezrei kerülnek a felszínre. Lehetetlen  munkát találni, vagy, ha mégis, akkor a munkavállalókat a vágtató infláció sújtja. Egy hétig sem képesek élelmezni a családjukat és csak az a reményük marad, hogy kivándoroljanak.

Amikor Yankuba Saidychan-t elbocsájtották egy ivóvíz-palackozó üzemből, ahol addig dolgozott, elhatározta, hogy belép a rendőrséghez. "Naponta 16 órás szolgálatot teljesítettem, és 28 eurót kerestem havonta. Ezzel a pénzzel kellet volna elvileg eltartanom a feleségemet, a kétéves fiamat és a három kisebb testvéremet, akik nem dolgoznak. Egy zsák rizs a fél fizetésembe került. Ez így tarthatatlan volt." Polgárőrként most egy kicsit többet keres, de napi 20 kilométert kell gyalogolnia oda és vissza a munkába. "Ebben az országban semmi sem működik. A gazdaság tönkrement, de ha panaszkodni merészelsz, börtönbe zárnak."- teszi hozzá.

Egy kis banjuli étteremben, Serrekunda központjában, Bampha Jaiteh, elmeséli az odisszeáját.  Háromszor próbálkozott a Back Way-en. Elmondja, hogyan csapták be újra és újra, és hogyan szenvedett majdnem hajótörést, miközben megpróbálta tengeren elérni a Kanári-szigeteket. Azonban, miközben a munkanélküliségről, a kormányzati pazarlásról, és arról beszél, hogy az ország elnöke és a családja ellenőrzi a kulcsfontosságú gazdasági szektorokat a Kanilai családi holdingon keresztül, észreveszi, hogy egy személy a szomszéd asztalnál megpróbálja kihallgatni, azonnal elnémul. Mindenki fél az INA-tól, a gyűlölt Nemzeti Hírszerző Ügynökségtől, a félelmetes paramilitáris  egységétől, a Jungulers-től, a besúgóktól, akik ott vannak minden sarkon. "Az országnak füle van".

Gambiában az egyik leglátogatottabb hely a Janjaburejh sziget, ahol meg lehet nézni a rabszolga-kereskedők által a XVI. és XVIII. század között használt bilincseket. Ennek ellenére senki sem képes észrevenni azokat a szájpeckeket, amivel a gambiaikat napjainkban elnémítják. Gambia mosolygós és békés kinézete alatt,  21 éve egy könyörtelen diktatúra rejtőzik, melyet  Yahya Jammeh vezet. Az elnök, aki lefejezéssel fenyegette meg a homoszexuálisokat, üldözi az újságírókat és az ellenzéket. Azt tartja magáról, hogy isteni hatalommal van felruházva, ami miatt képes gyógyítania az AIDS-et és az ebolát. Amikor a kíséretével kivonul az utcára, egy abszolutista uralkodóként, kekszeket szór a gyerekeknek.

A Human Rights Watch egy friss információja alapján bebizonyosodott, hogy "a biztonsági erők, gyakran, minden konkrét ok nélkül tartóztatnak le hónapokig, sőt évekig egyes személyeket (...) és kínzásokat követnek el". Az elnyomás nemrég fokozódott, miután 2014 decemberében államcsínyt próbáltak elkövetni az elnök ellen. Ez volt a legkomolyabb kísérlet arra, hogy megdöntsék Jammeh hatalmát. Az ötévente megrendezett, komolytalan választásokon lehetetlen őt megbuktatni. Az alkalmazott módszerek közül kiemelkedik a verés, fojtogatás műanyag zacskó fejre húzásával, elektromos áram vezetése a nemi szervekbe, megolvasztott műanyag csöpögtetése a bőrre, hosszan tartó magánzárka, vagy színlelt kivégzések. A rezsim uralma alatt több embert megöltek,  vagy egyszerűen nyomtalanul eltűntek.

JOSÉ NARANJO, Banjul, 11 NOV 2015 - 10:46 CET

Forrás: Gambia, el lado oscuro del paraíso

Gambia diktátora a Koránnal és amulettekkel egy 2014-es fesztiválon / JASON FLORIO (CORBIS)

Őméltósága, Sejk Professzor Álhaddzsi  Doktor Yahya Jammeh, Gambia elnöke

Yahya Jammeh, Gambia államelnöke 1965. május 25-én született Kanilaiban, a kis ország nyugati részén. A diola törzshöz tartozó szülei Szenegálból vándoroltak be Gambiába.

1989 decemberétől Gambia akkori elnökének - és egyben Jammeh nagybátyjának -,  Jamm Dawda Jawara testőrségének volt a tagja.

A katonai rendőrség hadnagyaként, sikeres puccsot hajtott végre a nagybátyja ellen. A  fegyveres erők Ideiglenes Kormányának elnökeként, 1994. július 22-én, az államcsíny után átvette a hatalmat, majd két év múlva, 1996 szeptemberében elnökké választották. A választás elvileg demokratikusan zajlott le, de a lebonyolítása miatt rengeteg kritikát kapott. Elnökké választása után, ezredesi rangban, kilépett  hadseregből. Jammeh elnök ezután hivatalosan megváltoztatta a nevét és felvette a Yahya Alphonse Jemus Jebulai Jammeh-et.

Megalapította a Szövetség az Átalakításért és Nemzeti Alkotmányért pártot. Jammeh-et 2001. október 18-án a szavazatok mintegy 53 %-al újraválasztották. Ezek  választások általában szabadnak számítanak a külföldi megfigyelők szerint, de a sajtó és az ellenzék elnyomása miatt nem igazán nevezhetőek demokratikusnak. Az elnök tudomása nélkül semmi sem történhet az országban. Az újságokban és a tévében nem lehet őt kritizálni. Jammehet többször megvádolták a sajtószabadság korlátozásával, mivel egy sor megszorító törvényt hozott ez ügyben.

Gambiát a magántulajdonának tekinti. A népesség 70 %-a mélyszegénységben él, az írástudatlanok aránya 40 % körüli. A szavazások emiatt nem is írásban történnek, hanem átlátszó üveggolyókkal, melyet a jelöltek arcképével díszített átlátszó dobokba dobnak a szavazók.

A fővárosban, Banjulban, az 1994-es puccs emlékére egy diadalívet építtetett, Arch 22 néven. Kanilaiban, a születési helyén, egy palotát emeltek a számára.

2003-ban azzal vádolta meg az ellenzéket, hogy egy útkereszteződésnél oroszlántetemet és pálmaborral teli kancsókat ástak el azzal a céllal, hogy tönkretegyék a gambiai gazdaságot. Több embert gyanúsítottak meg, illetve ítéltek el boszorkányságért. 

2004 decemberében gyilkosságot követtek el a riporter, Deyda Hydara ellen, aki azelőtt keményen bírálta az elnököt. A nyomozás nem jár sikerrel. Jammeh természetesen tagadta azt, hogy a biztonsági szolgálatnak bármi köze lett volna a riporter halálához.

Amikor 2009-ben meghalt a nagynénje, az elnök nagyszabású boszorkányüldözést rendezett az országban, mivel a gonosz szellemeket tette felelőssé annak haláláért. A testőrsége (Green Boys), a katonaság valamint a rendőrség segítségével mintegy 1.500 embert raboltak el, akiket Jammeh, Kanilaiban lévő birtokára szállítottak. Itt egy hallucinogén anyagokat tartalmazó varázsfőzetet itattak meg velük, majd kegyetlenül megverték őket, hogy kiűzzék belőlük a gonosz szellemeket. A bizonytalan összetételű főzet gyomorgörcsöket és veseproblémákat okozott.

„Volt aki lyukat akart ásni a kővel burkolt padlóba, míg mások falra másztak, néhányan pedig meg is haltak” - számolt be a szemtanúk állítása alapján az Amnesty International jogvédő szervezet.

A hivatalos források szerint 2006. március 21-én sikertelen puccsot kíséreltek meg ellene. Jammeh, aki ekkor Mauritániában tartózkodott, gyorsan visszatért az országába. Ndure Cham, a hadsereg vezetője és a puccs feltételezett felbujtója állítólag a szomszédos Szenegálba menekült, miközben  más összeesküvéssel gyanúsított személyeket letartóztattak és hazaárulásért elítéltek. 2007 áprilisában a vádlottak közül tíz embert börtönbüntetésre ítéltek, négyet közülük életfogytiglanira.

2013-ban Gambia kilépett a brit Nemzetközösségből, mivel az elnök szerint újból gyarmatosítani akarták az országát. Ez volt a hivatalos magyarázat, de a kilépés mögött az állhatott, hogy Jammeh elnök 2012-ben elutasította, hogy Banjulban legyen a székhelye annak a brit Nemzetközösség által létrehozott bizottságnak, amely az emberi jogokkal, a sajtószabadsággal és a korrupció elleni harccal foglakozott volna. Az elnök számára ezek rendkívül irritáló témák. Jammeh amúgy sem bízik túlságosan Nagy-Britanniában, mivel úgy tartja, hogy az ellenzékét támogatják és pénzelik.

Magát, a rá jellemző nagy önbizalommal, szabadságharcosnak tartja. Az ENSZ közgyűlésén kijelentette: „Miután harcoltunk a szabadságért, és szabaddá tettük földrészünket, most egy új vallást írnak elő nekünk: a demokráciát, emberi jogokat és a jó kormányzást – ugyanazoknak a gyarmati hatalmaknak a leszármazottai.” Jammeh elnöknek merőben más elképzelései vannak egy ország irányításáról.

2014. december végén, amikor Jammeh éppen Dubai-ban tartózkodott, Lammin Sanne, az elnöki testőrség 2013-ban leváltott vezetőjének irányításával fegyveresek támadtak az elnöki palotára. A puccs nem sikerült, a támadás során Sanne is az életét vesztette. A puccsért az elnök a külföldön élő gambiaikat tette felelőssé. Szenegálból emiatt kiutasítotték Sheikh Sidia Bayo-t,  a Dakarban működő Gambiai Átmeneti Nemzeti Tanács vezetőjét. Az Egyesült Államokban pedig államcsíny szervezése miatt vádat emeltek két gambiai származású személy ellen. Nem szerencsés dolog, amikor az elnök elhagyja az országát.

Jammeh állítása szerint kézrátétellel, illetve egy általa kifejlesztett varázsfőzet segítségével képes meggyógyítani az AIDS-et, az Ebolát, az asztmát és a cukorbetegséget. Az elnök varázsereje segítségével képes termékennyé tenni a meddő nőket is. A képességeit az őseitől örökölte.

Az országában kb. 20.000 HIV-pozitív beteg van. Nekik az elnök ingyenes gyógyítást ajánlott fel, ha abbahagyják a betegség ellen kapott gyógyszereik szedését. Az elnöki kúra ideje alatt ezenkívül tartózkodniuk kell az alkoholtól, a dohányzástól, a teától, a kávétól, a lopástól és a szextől. 

Őméltósága, Sejk Professzor Álhaddzsi (mekkai zarándok) Doktor Yahya Jammeh, Gambia elnöke  ezenfelül rendelkezik olyan csodatévő  amulettekkel, amelyek megvédik őt a fegyverektől. "Sem kés, sem lőfegyverből származó golyó nem gyilkolhat meg Allah akarata nélkül." - jelentette ki.

"Senki előtt nem hajlok meg: csakis Allahot szolgálom. A többiek elmehetnek a pokolba. Ha Allah úgy akarja, egymilliárd évig fogom vezetni ezt az országot." Yahya Jammeh, gambiai elnök