Bocsánat az alkalmatlankodásért. Igazán nem szeretném megzavarni. Látom nagyon sok a dolga. Arról lenne szó, hogy az előbb vásároltam önnél egy hamburgert. Itt is van nálam. Ráismer?

Igen, megismerem. Valóban, ezt bizony ön tőlem vásárolta. Napjában rengeteg emberrel megesik az ilyesmi. Bevallom, örülök is neki, mivel tudja, én valójában ebből élek. Valami gond van vele?

Igen. Megkóstoltam, de valami miatt nem nagyon ízlik. Valahogy olyan más az íze, az aromája. Furcsa.

Ezt mégis, hogy érti? Ez csak egy sima hamburger, nem pedig egy pompás 1915-ös Cahteau Lafite.

Nem tudnám pontosan megmondani, de valami nagyon zavar benne. Ha lehetséges, szeretnék kipróbálni egy másikat. Ezt itt, mármint a régit természetesen visszaadom önnek.

Uram. Mondja csak, mi a fenét kezdjek egy félig rágott hamburgerrel? Sebesült, csonkolt hamburgereket nem tudok gyógyítani. Vagy küldjem talán el egy hamburger szervizbe? Ez nem egy műszaki cikk. Ráadásul úgy látom, hogy a fele már az ön szerves részét képezi.

Persze, igaza van. De úgy gondoltam felírja a veszteség listájára.

Tényleg, miért is ne? Pontosan így szoktam csinálni. Veszélyes bevetés közben gyakran megesik az ilyesmi. A hozzátartozóknak pedig küldök egy táviratot, hogy “Az önök szeretett hamburgere szolgálat teljesítés közben hősi halált halt. Fogadják őszinte részvétemet.” Uram. Vegyen akár harminc hamburgert magának, és miattam kipróbálhatja az összeset, de visszavenni sajnos nem tudom.

Értem. Nagyon sajnálom. Nem akarja esetleg megkóstolni? Ön mégiscsak jobban ért hozzá.

Nem. Tényleg nagyon kedves öntől, hogy megkínált, de nem. Én árusítom a hamburgereket, a vevők pedig megeszik. Lehet, hogy konzervatív gondolkodású vagyok, de ragaszkodom ehhez a szép, régi tradícióhoz.

Tényleg nem tudom megmondani, mi zavar benne. Elsőre nagyon pompás hamburgernek tűnt. A mustáros résznél kezdetem felfigyelni rá, hogy valami nem stimmel.

Várjon. Előveszem a mustárt és kóstolja meg azt. Ennyit nyugodtan megtehetek önért.

Köszönöm, ez megnyugtató. Ez a mustár?

Igen, tudja legtöbbször ételek ízesítésére használják.

Tudom, tudom. De ez itt valami kék flakonban van.

A mindenit! Ön aztán rendkívül éles szemű megfigyelő. Most, hogy így jobban megnézem, a flakon tényleg kék, de a benne lévő mustár megdöbbentő módon sárga. Pontosabban mustár sárga, mivel ez a szín magáról a mustárról kapta a nevét. Érdekes egybeesés.

Látom, nem érti. Kóstolja csak meg. Tessék. Próbálja ki. Ennek a mustárnak határozottan kék íze van.

Úgy érti, amolyan kék íze, mint az égnek? A kék az úgy tudom egy szín, nem pedig íz. Amúgy meg a flakon kék, nem pedig a mustár.

Nézze, uram, ivott már ön zöld pohárból kólát?

Valószínűleg, de ez nem befolyásolta alapvetően a sorsom alakulását. Nagyon veszélyes az ilyesmi?

Nem, nem különösebben. De a kóla ihatatlanná válik tőle, mivel kimondottan zöld ízt kap, ami számomra elviselhetetlen. A kólát csak átlátszó pohárból szabad inni.

Ez megdöbbentő. Megígérem önnek, ezután mindenképpen így fogok cselekedni, de a félig felhasznált hamburgerével sajnos nem tudok mit kezdeni. Ha ez a szokás elterjed a környéken, tönkremegyek.

Értem. Ezt nem szeretném. De kérem, mindenképpen álljon át a sárgás színű flakonokra. Nem nagy beruházás, ami nagyon megéri, higgye el nekem.

Ez tragikus. Tudja, nagyban vásároltam a mustárt és a flakonok színe miatt nem fogom kidobálni a készleteimet. Nem akarom megsérteni önt, de úgy látom rendkívül nehéz élete lehet. Meglehetősen bizarr dolog színeket kóstolgatni. A szagokkal is színproblémái vannak? A szappanok esetében mi a helyzet? Használat előtt megrágja őket?

Nem, dehogy. Csak megnyalom, annyi tökéletesen elegendő.

Persze, ez teljesen természetes. Nézze uram. Ha nem kezdi el terjeszteni a környéken, akkor adok önnek egy másik hamburgert, természetesen kék ízű mustár nélkül.

Rendben van, ez nagyon rendes öntől. Kérhetném ketchuppal? A biztonság kedvéért előtte megnézhetném a flakonját? Kérem ne vegye ezt bizalmatlanságnak.

Igen, persze. Itt is van a ketchup.

Nem szeretném nagyon elkeseríteni, de ez egy kimondottan sárga flakon és egyáltalán nem piros. Én a piros ízű ketchupot szoktam meg. A majonéz milyen színűben van, csak nem barnában?

Nem, az zöldben. Úgy érzem, ez nagy baj.

Igen. Ne haragudjon, de ön teljesen rossz színeket használ. Nem szólt még érte senki?

Nem igazán. A flakonokat nem nagyon szokták megkóstolni.

Persze, ezt én is gondoltam. Csak az ízek miatt mondtam.

Jó, rendben. Meggyőzött. Ahogy már azt az előbb megígértem, adok önnek ingyen és bérmentve egy teljesen új, extrákkal felszerelt hamburgert, de nem teszek bele se mustárt se ketchupot. Vigye haza és egészítse ki a kedve szerint.

Rendkívül hálás vagyok érte. Sárga színű paradicsomot ugye nem használ?

Hova gondol! Kizárólag piros ízű paradicsomokkal dolgozom. A hagyma kimondottan lila vagy egy kissé sárgás ízű legyen?

Úgy látom a lila nagyon szép színű. A lila színű íz az egyik kedvencem.

Ez teljesen érthető, nagyon elegáns ízről van szó. Itt is van! Remélem megfelel. A fehér színű szalvéta remélem jó lesz.

Pompás. Tudja, a fehér színnek nincs semmiféle íze.

Gondolhattam volna rá én is. A gyalogátkelőhelyeken azért vigyázzon, nehogy megfeküdje a gyomrát a zöld.

Köszönöm, de az nem zavar, nem nagyon szoktam megkóstolni. Tényleg nagyon hálás vagyok a megértéséért.

Nem tesz semmit. A hamburgert oda is adom, színezze csak nyugodtan a saját ízlése szerint. Azt azonban, hogy meg is értsem önt, kérem ne várja el tőlem. Tudja, rengeteg kék ízű mustárom van még raktáron.