Horger Antal, nyelvész (1872 - 1946)

Orbán Viktor szokásos, pénteki rádiós asztaltáncoltatásainak mindig is megvoltak az értő hallgatói. Kizárólag nekik szólnak a biztató, meleg szavak, a többiek meg úgysem hallgatják. Az igazság nem minden esetben szép és kellemes. Ezeknek a fikciós szózatoknak pont az a céljuk, hogy ezt szükség szerint megcáfolják. A miniszterelnök azt szeretné, ha a derék hallgatói elhinnék neki, hogy ő – mint mindig – igazat beszél. Ők meg nagyon szívesen el is hiszik. A kereslet találkozik a kínálattal. Magát a valóságot ebből a körből nyugodtan ki is lehet zárni, mivel a közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy annak semmi hatása sincs a pártpreferenciákra.

Adatokkal és tényekkel bizonyítható, hogy az oktatás látványos zuhanórepülése 2010 után kezdődött el. Nagy baj persze nincs, mivel még nem csapódott be. Orbán Viktor jól tudja, nem a tanárok sütik a kenyeret. Csupán egy semmirekellő társaságról van szó. A sorsuk a legtöbb ember számára teljesen közömbös. Sőt. Egy kis káröröm még javíthat is kormányfő megítélésén. Reszkessen csak a sok Horger Antal úr, illetve Horger Antalné. (Utóbbi amúgy is rálőtt az előbbire.)

„A felelősséget nem szeretné porciózni, de mindegy is, az egészet meg kellett változtatni – állítja Orbán, aki szerint jó irányban indultak el.” Persze itt a tanárok, a szülők, a tanulók, és a Brit Kelet-India Társaság porcióiról van szó, nem pedig a hat éve igencsak buzgólkodó kormányéról. Nem is Balog miniszter úr legendás szakértelméről, Czunyiné Bertalan Judit magyar szakos tanár vegytani alapismereteiről és a szörnyszülött KLIK-ről. Az irány az éppenséggel jó. Amikor lefelé vezet, akkor lefelé vezet. Ha egy repülő lezuhan általában magától is teljesen megváltozik.

Az egyoldalúan nyílt kormányzás megoldás jelent minden problémára, persze ha a tanárok is azt akarják, amit a kormány méla undorral eléjük rugdos. Az Orbán kormány előrelátóan megszüntette a Közoktatási Érdekegyeztető Tanácsot, az Országos Köznevelési Tanácsot és most „nagy reményeket fűz” a Nemzeti Pedagógus Kar nevű dalárdához. A szaktárca – ami a valóságban nem is létezik – természetesen hajlandó folyamatosan egyeztetni, párbeszédeket folytatni. Ezek a nagy fene egyeztetések a tapasztalatok szerint csak arra valók, hogy a segítségükkel a tárgyaló felet szabályos, egyenlő részekre szeleteljék. Aki eddig az Orbán-kormánnyal leült tárgyalni, az abban a pillanatban már veszített is. Teljesen felesleges az ilyesmire az időt fecsérelni.

A pedagógusok jelenleg nagyjából könyékig dúskálnak az anyagi javakban. A társadalom legfőképpen azért veti meg annyira őket, mivel a fizetésemeléseknél mindig pofátlanul előretolakodnak. A miniszterelnök meg is köszönte a társadalom végtelen türelmét a nemzet eme szemérmetlen harácsolóival szemben. „Sem a rendőrök, sem az ápolók nem mondták, hogy ők akarnak előbb béremelést – állítja Orbán.” („Egy pedagógusos, egészségügyi dolgozós, rendőrös tüntetés nem lenne olyan jó mulatság.” – valójában ezt állítja Orbán.)

A miniszterelnöki teória amúgy kimondottan életszerű. Az emberek türelmesen várakoznak a „Nemzeti Béremelés Áruháza” előtt. Hirtelen megjelenik egy zajos, csapott vállú, többnyire szemüveges, értelmiséginek kinéző, mihaszna társaság, akik gyorsan félrelökdösik a derék polgárokat és bezúdulnak a boltba. Ott aztán arcátlan módon elkezdik lepakolni a polcokról legjobb jövedelmeket. A kintiek csak méltatlankodva csóválják a fejüket. „Ejnye. Már megint ezek a bajkeverő tanárok.” – sóhajtanak fel az ápolók és a rendőrök miközben tovább várnak.

Aki ezt a galaktikus ostobaságot elhiszi a Nemzet Rádióbemondójának, az mindig tartson a keze ügyében egy dörzsölt ügyvédet, mivel nagyon könnyen átverhetik. Még a gyalogátkelőhelyeken is zebra-használati díjat fognak fizettetni vele, amilyen jóhiszemű és jámbor szerzet.

Orbán Viktor 6 éve a kormányzás helyett gyakorlatilag folyamatosan blöfföl és minden partit sorra meg is nyer ezzel. A magyarországi terrorfenyegetettségre hivatkozva – amint lehet – be fogják emelni az alaptörvénybe a „Terrorveszélyhelyzetet”. Ezzel a miniszterelnök gyakorlatilag kiteszi a kártyaasztalra a frissen vásárolt, érvelésre és meggyőzésre kiválóan alkalmas Remington típusú coltját (Remington Arms Company). Ezek után nem nagyon fognak a partnerei az igazságában kételkedni. Az alaptörvény módosításának nem hiszem, hogy bármiféle akadálya lenne. A társadalom többsége jelenleg révült állapotba került, illetve lelkes bólogatással van elfoglalva.

A kétharmados többséghez szükséges képviselők már biztos megkapták a szavazáshoz készült tudatmódosítójukat. Ez nem okozhat különösebb gondot a Fidesz-KDNP számára. (Lásd. Pángalaktikus Gégepukkasztó. Az italt Zaphod Beeblebrox találta fel, melynek alapja az ó-Janx-szesz. A Galaxis útikalauz stopposoknak szerint „hatása olyan, mint amikor szétverik az ember agyát egy lédús citromszelettel, melyet vaskos aranytéglára erősítettek.”)

A mindennapi életünkben folyamatosan jelenlévő terrorral kapcsolatosan arról mesélt az egyetlen, magyar típusú államférfi, hogy „Elegendő információ áll rendelkezésre arról, hogy növekedett a terrorveszély, és hiteles információink vannak arról, hogy terrorcselekményeket terveznek magyar emberek ellen.” Ezt az állítását később maga is kissé túlzónak találta, ezért azzal korrigált, "hogy Magyarország ma nem tartozik a különösebben terror-fenyegetett országok közé, aminek az az oka, hogy nem engedtük be a migránsokat.”

Ez azonban sajnos bármikor megváltozhat. Elég csak egy apró figyelmetlenség, lazaság és már be is engedünk belőlük úgy jó félmilliónyit, és ott állunk alsógatyában, illetve bugyiban egy valamirevaló, univerzális „Terrorvészhelyzet” nélkül. Szép kilátások. De mit is várhatunk egy olyan országban, ahol egy Németh Szilárd nevű tanító osztja szét vadul az eszét minden irányba, egy Habony nevű kredenc-fantom pedig tanácsokat ad neki. Túlzottan sokat ne.