„Nem fukarkodott a kormány a turizmusnak szánt fejlesztési forrásokkal, az évtized végéig összességében 250 milliárd forint szolgálja az ágazat fejlődését. Eddig közel 110 milliárd forintnyi pályázat jelent meg, a keret az idén további 67 milliárd forinttal bővül. Az egyházi, kulturális és világörökségi helyszínek mellett tematikus utak, turisztikai hálózatok kialakítására és gyógyhelyfejlesztésre is nyerhető támogatás.” (Bőven jut pályázati pénz a turizmus fejlesztésére)
Bizony remek hír ez mindenki számára, aki kedveli a turizmust, legfőképpen annak fejlesztési részét. Teljesen jogos a nagy öröm. A lelkesítő, boldogságos cikkből az is kiderült, hogy ezt a bőkezű támogatást a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) engedélyezte az Európai Uniónak, szívességből. A meglehetősen vehemens haditudósításhoz azt mindenképpen célszerű hozzáfűzni, hogy az a kormány, amelyik az uniós támogatásokkal fukarkodik, elsősorban idiótákból áll.
Az NGM a legfőbb biztosíték arra, hogy ez a pénz a lehető legjobb kezekbe fog kerülni, és nem mindenféle idegenszívű harácsolók és bizonytalan eredetű múzeumbogarak fognak dőzsölni belőle. Ehhez mindössze arra van szükség, hogy az Unió ne undokoskodjon teljesen felesleges, bürokratikus ellenőrzésekkel, és legyen végre elég nekik az adott szó szentsége.
Nagy szerencse, hogy jelenleg Magyarország miniszterelnöke Orbán Viktor és nem valami cégéres gazember, aki nemzetietlen módon költené el ezt a pár milliárdot. Így azonban teljesen biztosak lehetünk abban, hogy kizárólag arra érdemes, megbízható emberek fogják a javukra fordítani ezt az összeget. Még az is meglehet, hogy Mészáros Lőrinc kitanulja a szállodaigazgatóságot és a művészettörténésziséget.
Ha nem Rogán Antalnak hívnák miniszterelnöki kabinetirodát vezető minisztert, akkor valószínűleg mindenkiben felmerülne a gyanú, hogy azért kell most hirtelenjében egy új állami intézményrendszer a magyarországi turizmus irányítására, hogy ezeket a pénzeket hatékonyabban tudják szétosztogatni az ismerősök, barátok és nagyszülők között. Ilyesmiről természetesen szó sincs, amit az tény bizonyít, hogy a miniszterelnök úr állandóan külföldön tanuló lánya is hasznos tanácsokkal segíti majd azt, hogy minden a legnagyobb rendben történjen a turizmus jelentős fejlesztése során. Kétkedésnek itt helye nincs, hiszen minden tiszta és világos.
Azért is teljesen sületlenség Rogán Antal közreműködésével kapcsolatosan egyből az államosításra gondolni, mivel az ágazatban ennél a 250 milliárd forintnál jóval több pénz van, sőt még annál is több, mint a Sziget Fesztivál rendezésében.
A turizmus állami gyámság alá helyezése után biztosak lehetünk abban, hogy egy XVI. századi, reneszánsz gémeskút felújítása nem fog 2-3 milliárd forintot felemészteni, csak ha az végképp elkerülhetetlen. Az új állami intézményrendszer garantálja majd azt is, ha egy kormánypári képviselő, államtitkár feleségének, esetleg dédnagymamájának panziója a környéken lévő úthálózattal együtt hirtelen elkezd látványosan fejlődni, az kizárólag a turisták érdekében történhet. Nem bekötőút, hanem első osztályú, aszfaltos kirándulóút áll majd a vendégek rendelkezésére, kék csíkos turistajelzéssel és kerékpárúttal. Önös érdekek ilyen esetben szóba sem jöhetnek, kizárólag nemzetiek. Helikopter leszállópálya vagy folyami kikötő is csak akkor épülhet majd egy barátságos borospince mellett, ha az ágazat és a haza dinamikus fejlődése ezt megkívánja.
Magyarország legjelentősebb turisztikai értékeinek, Etyeknek, valamint a Szent László- és Váli-völgy esetében a miniszterelnök még egy területfejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztosról is gondoskodott, a karakteres arcú Tessely Zoltán személyében. A etyeki körzeti megbízott a műholdas helymeghatározásra alkalmas bajszán kívül arról is nevezetes, hogy kiválóan táncol, tilinkózik, énekel és szaval.
Saját állítása szerint a gyászos emlékű Bokros-csomag elől 4 évig tartó, keserves, angliai emigárcióba menekült, ahol a bennszülöttek, rendkívül megalázó módon, fizikai munkára és senyvedésre kényszerítették. A helyzet azóta gyökeresen megváltozott. Nagyon sok magyar jelenleg pont a Tessely-féle díszmagyarok miatt hagyta el az országot, csak jóval nagyobb számban, mint ő, és valószínűleg örökre.
Tessely polgártárs kijelentette, hogy ő bizony annyira vakmerő, hogy mindent elhisz Orbán Viktornak. Emiatt teljességgel biztosak lehetünk abban, ő rendkívül keményen meg fogja akadályozni azt, hogy a miniszterelnök lelkesedésében véletlen túlfejlessze Etyeket, valamint a Szent László- és Váli-völgyet. 250 milliárd forintból amúgy sem lehetne Felcsúton felépíteni a Château de Versailles-t.
Felcsút esetében inkább Szentpétervár 1703 és 1712 közötti dinamikus fejlődését lenne érdemes mintául venni. Ha most becsületesen nekiállna az ország még nem migrált apraja és nagyja, egy kis társadalmi munkával 2025-re kész is lennénk vele, csak a Péter helyett kellene egy jobban hangzó nevet találni az új fővárosnak. (A Ferenc alkalmazása földrajzi nevek esetében mindenképpen kerülendő, mivel bosszantó és nevetséges. Dr. Bácskai János, Ferencváros fideszes polgármesterének vétkes hanyagsága ebből a szempontból rendkívül kirívó és minden becsületes magyar állampolgárt joggal háboríthat fel.)
Korrupcióról, nepotizmusról, hatalommal való visszaélésről, presztízs beruházásokról Magyarországon 2010. áprilisa óta nem lehet beszélni. Ezek a fogalmak kizárólag az ezt megelőző időszakra értelmezhetőek. Mára gyakorlatilag teljesen elvesztették a jelentőségüket. Ezek helyett jelenleg a nemzeti érdeket érdemes használni. Ha ezt valaki elfogadja, abból akár még miniszterelnöki biztos is lehet és nem kell kimennie Angliába mosogatni.
