Bűnbeesés előtt...

... és a bűnhődés

„Nem értek a focihoz. Dávid Ibolya válasza igazságügy-miniszterként az újságíróknak, amikor azok az iránt érdeklődtek, hogy mit szól a labdarúgó-mérkőzéseken kitört rendbontásokhoz és az antiszemita bekiabálásokhoz; 2001. július 27. E megnyilvánulását a baloldalon úgy értelmezték, hogy Dávid nem volt hajlandó elhatárolódni az antiszemitizmustól.” (Forrás: Wikidézet)

Ezt a rendkívül cinikus és káros kijelentését azóta is folyamatosan az orra alá dörgölik a politikusnak. Azt már kevesebben emlegetik, hogy 2004-ben, nagyon találóan, a „kisebb pártokat felhabzsoló, feneketlen étvágyú kisgömböcként említette Orbán Viktort.”

Dávid Ibolya 1998 és 2002 között volt az első Orbán kormány igazságügy-minisztere. Közelről megismerhette tehát a miniszterelnök különös jellemét, relatív igazságértelmezését és tanúja lehetett a koalíciós partnerként oly vígan fickándozó Független Kisgazdapárt 2000 táján kezdődő látványos haláltáncának.

Amikor Szabadi Bélát, Torgyán József zseniális államtitkárát 2001 június 21-én letartóztatták, Dávid Ibolya volt az igazságügy-miniszter. Talán ezek a tapasztalatok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a 2006-os választások előtt visszautasította Orbán Viktor csábító együttműködési ajánlatát. Nem lelkesítette túlságosan fel a Hazafias Népfont „Egy a tábor, egy a zászló!” felhívása.

Orbán a visszautasítást egyáltalán nem tűri, különösen nem a nőktől, akiket soha nem tekintett igazi partnereknek, amit mániákus kézcsókolgatási rítussal próbál leplezni. Sikertelenül. Az őt ért vélt vagy valós sérelmeket soha nem felejti el és az első adandó alkalommal bosszút áll az elkövetőkön. 2006-tól a FIDESZ hivatalosan, a szavazótábora pedig a pártdirektívák alapján, teljesen magától értetődően, a jobboldal árulójának tekinti a volt igazságügy-minisztert. (Magyar Idők, D. Ibolya és H. Károly)

2006-ban a Fidesz nem jutott kormányra, az MDF azonban önállóan bejutott a parlamentbe. Dávid Ibolya ekkor erővel elkezdte kizárni az "ellenszegülőket". Azokat, akik az Orbánnal való szoros együttműködést, azaz az önállóság feladását szorgalmazták. A partizánok, Lezsák Sándor (2004), Almássy Kornél (2006) és a hűséges táskahordozó, Hende Csaba (2004) a Fidesz jóvoltából elnyerték méltó jutalmukat. Később csatlakozott hozzájuk a Magyar Szocialista Munkáspárt lelkes fajvédője, Boross Péter, eugenetikus is (2009). A meghurcolt Almássy jelenleg a BKK Közút Zrt. vezérigazgatójaként rehabilitálódik. Mindennek megvan az ára, hát még ennek a valaminek.

Az hősi ellenállás célja vélhetőleg a párt sikeres bomlasztása volt. Ezt a fajta ellenszegülést szemantikailag nyugodtan nevezhetjük aljas árulásnak és ezzel semmiképpen sem sértettük meg a derék résztvevőket. Ármánykodásban 1989 óta a legnagyobb jártasságra Lezsák Sándor - Tartuffe, a hamisan vallásos, álszent férfi parádés alakítója - tett szert.

Ha az MDF-ből 2006 után sikerült volna egy mérsékelt-keresztény konzervatív pártot szervezni, az nagy hasznára vált volna az országnak. Jelenleg nagy szükség lenne egy ilyen pártra. Ez talán megakadályozhatta volna a FIDESZ-KDNP GmbH fényes üzleti sikereit, a fülkék forradalmát, a sikeres reformokat és ezeknek kellemetlen következményét, az ország kisajátítását megélhetési célból. Nem ez történt, amin ma már teljesen felesleges keseregni. Így legalább a korrupciót sikerült Magyarországon megreformálni.

„Magyarország a közép-európai régió volt szocialista országainak többségénél valamivel kevésbé korrupt. Ez áll a jelentésében, igaz, nem az ideiben, hanem a 2008-asban. A néhány hete bemutatott vizsgálat ennél sokkal rosszabb képet fest: megtudjuk belőle, hogy már csak Romániánál és Bulgáriánál vagyunk kevésbé korruptak. Hogy lehetséges ez?” (Magyar Idők, Láthatatlan ellenség)

Az UD Zrt. ügy 2008 szeptemberében pattant ki, amikor Dávid Ibolya sajtótájékoztatót tartott arról, hogy a biztonságtechnikai cég titokban adatokat gyűjtött az MDF-ről. A cél a vádlott, Dávid Ibolya lejáratása és sértett, Almássy Kornél pártelnökké választása lett volna, aki a kipattant botrány hatására visszalépett. Almássy tartótisztjei Giró-Szász András és Tombor András (Orbán Viktor korábbi tanácsadója) voltak. Tombor, Almássy barátja a felvételeken azt taglalta, hogy „Dávid Ibolyára kellene terhelő információkat gyűjteni, és az MDF-en belül hatalmi váltás lehetséges.”

A vádlottakat párszor felmentették, majd párszor bűnösnek találták. Most (2016.03.18.) azonban jogerősen bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett kényszerítésben a Fővárosi Törvényszék, és megrovásban részesítette őket. Az ügyészségnek sikerült a procedúrát 8 évig elhúznia, ezzel Dávid Ibolyát politikai pályafutását tönkretennie.

Ebben az ügyben Szilvásy Györgyöt a Gyurcsány-kormány titkosszolgálatokat irányító miniszterét és Tóth Károlyt, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának egykori szocialista alelnökét is megvádolták. Szilvásyt, Magda Marinkóhoz és Lagzi Lajcsihoz hasonlóan, többször is, látványosan megsétáltatták rabláncon, ami valószínűleg nagyon sok ember emlékezetében rögzült. Az már nem, amikor a Fővárosi Törvényszék 2014. március 28-ai ítéletével a minisztert az ellene folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.

Szilvásy gyalázatos bűne az volt, hogy hozzáférhetővé tette Kövér László és Demeter Ervin fideszes politikusok, korábbi titokminiszterek és az UD Zrt. biztonsági cég egyik vezetője közötti telefonbeszélgetések lehallgatási anyagait a parlament nemzetbiztonsági bizottsága számára. Kövér és Demeter szerepe az ügyben azóta sem tisztázódott. Vélhetően soha nem is fog.

Dávid Ibolyát sok minden miatt el lehet elítélni, unszimpatikusnak találni, utálni, de egy majdnem tíz évig tartó koncepciós eljárást semmiképpen sem érdemelt meg. Ráadásul úgy, hogy közben megnézzük a mit sem sejtő áldozat, Almássy karrierjét. Ebben az összeesküvésben Dávid Ibolya legnagyobb bűne az volt, hogy leleplezte a Fidesz machinációit és megpróbált önállóan politizálni.

Valójában egy fordított Watergate botrányról van szó. Mintha Richard Nixon amerikai elnök megvádolta volna Larry O'Brient, az amerikai Demokrata Párt alelnökét azzal hogy a Watergate-házban lévő lakásában nem hagyta magát lehallgatni, pedig arra maga Nixon elnök adott utasítást. Példaértékű eljárás, igazi illiberális megoldás. Az igazságot közben pedig megette a fene.

Persze minderre megvan a megfelelő, inkorrekt magyarázat:

„A politikai korrektség olyan taburendszer, amely megfoszt az őszinte beszédtől, az innovatív gondolkodástól. Meg kell találni a politikai korrektség dogmarendszerétől függetlenítve az új magyar államot.” (Részlet Orbán Viktor 2014. szeptemberében a KDNP választmányi ülésén elhangzott beszédéből.)