Magyarország és Justitia istennő

„A miniszterelnök azt mondta: vörösborral koccintott annak örömére, hogy Magyarország visszafizette a 2008-ban felvett IMF-EU hitel utolsó, másfél milliárd eurós részletét.”

(Orbán: vizsgálni kell az offshore-botrány magyar szálait)

Nem elegáns dolog ha valaki minden második áldott pénteken arra használja fel a Kossuth Rádió egyik stúdióját, hogy megdicsérje önmagát. Ez a tevékenység a magára mindig büszke Orbán polgártársat láthatóan nagyon szórakoztatja, mivel ilyenkor azt mond amit csak akar. Csupa szépet és jót. Van neki egy rádiós szónoklatok céljára készített Magyarországa papírmaséból. A „Vidám Magyarország” nevű szerepjátéka egyre inkább leszűkül önmagára, kiszolgálószemélyzetére és a derék híveire.

Akadnak azonban egypáran az országban olyanok is, akik nem szívesen iszogatnának együtt egy olyan politikai kalandorral, aki a baráti társaságával együtt lassan az ország összes erőforrását kisajátítja.

Ennek a nagy fene offshore szál-kutakodásnak is már minden bizonnyal megvannak a hivatalos eredményei. A Habony-Rogán ugrócsoport ilyen irányú tevékenységéről már kiderült, hogy az nem is az, mivel biztosították róla Orbán miniszterelnököt, hogy ők mind a ketten talpig becsületes férfiak. Ennyi bőven elég is. „Mindannyiuk rendszeresen leadja vagyonbevallását, fel sem merült, hogy bármelyikük is érintett lehet”. Ez rendkívül megnyugtató mindenki számára. Habonynak ráadásul nincs is szüksége semmiféle jövedelemre, csak némi szerény alamizsnára. Lelkiismeretes barátai mindig megszánják őt ezzel-azzal és megfelelő méretű takaróval.

Letelepedési kötvényekkel játszadozni, jómódú kínaiakat beszerezni a kajmán-szigeteki Hungary State Special Debt Fund-n keresztül tisztes üzleti tevékenységnek számít. Rogán miniszter a kínos ügyben még arra sem méltatta a becsületes magyar adófizető polgárokat, hogy elkezdjen nekik magyarázkodni, vagy jó szokása szerint mellébeszélni és ráfogni mindent másokra. Akkor mindig nagyon a szívén viseli az emberek érdekeiket, ha a félelmetes hatalommal rendelkező ellenzéki erőktől kell megvédeni a népet.

A miniszterelnök a gátlástalan hencegés helyett inkább tételesen felsorolhatná, hogy az adott héten mit sikerült Mészáros Lőrincnek, Habony Árpádnak, Andy Vajnának, Tiborcz Istvánnak és más hasonló szerencsés honfitársunknak megkaparintania. Valami olyasmi lenne, mint régebben a vízállásjelentés. Megtudhatnánk belőle, hogy mekkorára duzzadtak a cimborák. Azt is megmondhatná, hogy kik azok, akik nem a strómanjai, csak a társbérlői.

A Brüsszel elleni támadások változatlan hevességgel dúlnak. Ha ilyesmikkel szereti tölteni a munkaidejét egy miniszterelnök, akkor tegye. Nem olcsó mulatság, de ez van. Don Quijote is bátran nekirontott az óriásoknak. A kíméletlen háború a nem létező kötelező betelepedési kvóta ellen rendkívül sikeresnek ígérkezik. Ennyi erővel a mindenre elszánt miniszterelnök nyugodtan felvehetné a küzdelmet az Alföldön pusztító hólavinák ellen is. Nekünk miért ne lehetne néha ilyesmink, ha az osztrákoknak minden évben van.

A legnagyobb öröm természetesen a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió felé fennálló magyar tartozás utolsó részletének visszafizetésével érte Orbán miniszterelnököt. Az önnön sikerétől teljesen megrészegült uralkodó arról szemérmesen hallgatott, hogy amit most mi kifizettünk, arra ők máshonnan kértek kölcsönt. Arról sem szólt, hogy eközben rengeteg forrást vontak ki az egészségügyből, az oktatásból, a szociális ellátórendszerből és más efféle haszontalan limlomokból.

Megértem a nagy örömöt, mivel ők eközben degeszre keresték magukat, de ebben másnak mi a jó? Mi ebben nekünk a nagy üzlet? Igyunk talán Mészáros Lőrincnek, a magyar Jockey Ewing-nak az egészségére? Ilyesmit azért ne kérjen még egy nagyon boldog miniszterelnök sem.

Arról is szólhatna néhány szót a kormányfő, ha már így szeret rádióamatőrködni, hogy mire készüljünk fel? Meddig akarják még folytatni az ország megszállását? Hagynak-e belőle másnak is valamit, vagy viszik az egészet? A Sólyom László által emlegetett morális válságot meddig kívánják még mélyíteni? Mostanában igencsak nekilódultak a mélyszántásnak. Mikor kapjuk már végre vissza a nemzeti szuverenitásunkat a Fidesz-KDNP nevű jól menő üzleti vállalkozástól?

Egy egyszerű népszavazási kezdeményezés benyújtása olyan logisztikai szervezést igényel, mint egy partraszállás. A vasárnaponkénti vásárlás nem egyenlő a kereszténység felszámolásával és a bacchanáliák újbóli bevezetésével. Mi az, ami ennyire rettenetessé teszi ezt a tevékenységet?

A Fidesz-KDNP valamilyen módon biztos meg fogja oldani a népszavazás megakadályozását. Maga az eredmény már úgyis megvan. „A kabinet az elmúlt egy évben egyeztetéseket folytatott arról, hogy a vasárnapi szabadnap elve hogyan terjeszthető ki a kereskedelmen kívül más szektorokra.” Ez az „egyeztetés” valami olyasmi komolyságú lehetett, mint amit Balog miniszter folytatott a Nemzeti Pedagógus Karral. Parázs viták csak a pogácsák elfogyasztása körül törhettek ki.

Ennek az ünneplésnek a komolyan vételéhez hatalmas hit és elszántság szükségeltetik a befogadók részéről.

A miniszterelnök borozgasson inkább együtt Piacsek bácsival. Hozassa ki magának Baán Lászlóval a Magyar Nemzeti Galériából.

Rippl-Rónai József: Apám és Piacsek bácsi vörös bor mellett (1907)