“már bánom, hogy nem a németek nyerték meg a háborút"

Bochkor Gábor a műsorvezető társai – István Dániel és Bella Gabriella – röhögésével körítve, ma élő rádiós adásban fájlalta, hogy nem a náci Németország győzött a II. világháborúban. Az eset a Music FM kereskedelmi rádió Önindító című reggeli műsorának 2016. június 9-ei csütörtöki adásában volt hallható, reggel 7:08-kor.

A jegyzet alján belinkelt reggeli adás mp3 linkjén az inkriminált rész meghallgatható, annak szöveges kivonata az alábbi:

A beszélgetés kontextusa a nem vagy nehezen működő BKK-automaták. A rádióhallgatóktól folyamatosan érkeznek sms-ek, amelyeket felolvasnak az adásban, és ez alapján beszélgetnek. A hibásan működő BKK-automaták témában érkezik az egyik hallgatói vélemény:

"Egyébként, Bocsi, most hogy mesélsz, már bánom, hogy nem a németek nyerték meg a háborút" .

A hazai poéngyárosok lelkületét ismerve ez a "német precizitás jobb lett volna" szlogenről szól, de ezt nem feltétlen “a náci rezsim áhított, de sajnálatosan be nem következett győzelmével” kötjük össze, különösen, hogy a népirtás szisztematikus, ipari jellegű kivitelezése szintén bír precizitási jellemzővel, és ez valóban csak elég beteg lelkületű emberek számára jelent üdvös szorgoskodást. Németország történelmi kontextusa elég tág időintervallumban értelmezhető, nem kell őket a nácikkal azonosítani, de mind az sms-ező, mind Bochkor a nácik relációjában tartotta viccesnek.

Az sms-ek beolvasása és a stúdióbeszélgetés folyamatos, tehát nagyrészt nem véleményeznek, hanem a beérkező mondatokat legitim véleménynek tekintve virtuális társalgást folytatnak az sms-ező hallgatókkal. A stúdió most így reagált erre a hallgatói sms-re:

1. Bochkor röhögött ezen az sms-en, ahogy a műsorvezetőtársai is a stúdióban, a hírolvasó Bella Gabriella is nevetett, valószínűsíthető a hangok alapján, hogy mindhárman, tehát István Dániel is.
2. Bochkor minden magyarázat nélkül, a vihogásból végül felocsúdva komoly hangon reagált elsőként:

"Hát... egyébként, igen, én is." (ti. hogy ő is bánja, hogy nem a németek nyerték meg a háborút)

A beszélgetést egyértelműen Bochkor irányítja, a másik kettő műsorvezető beleszólni tud csak.

3. István Dániel ekkor viszonylag higgadt hangon megszólal, hogy: “Úristen...és mégis, hova vezethetett volna ez, ha tovább folytatják a kisded játékaikat"

(A “kisded játék” a 6 millió civil ember tervezett, ipari módszerű kiirtása nem háborús fronton, nem hadviselő katonák közt. Itt kell megjegyezni azoknak, akik a “Bochkor csak ironizált” véleményen vannak, hogy István Dániel mégis csak dicséretes eszmélésével ekkor szűnt meg a mondat poénos éle. Itt már nem működik az, hogy a BKK-automatákat normálisan legyártani képes országon röhögünk, mert most már 1935-45 közt járunk. A poén itt meghalt, vége. A vicc mint műfaj aalkotóelemeire lent kitér még az írás.)

4. A rádióban ekkor kínosan hosszú, csendes másodpercek következtek, senki nem tudott megszólalni. István Dániel tolmácsolásával, tudniillik min is röhögnek valójában, lefagyott mindenki.
5. Bochkor mint egy debil tinédzser, hebegett-habogott, majd azzal zárta ezt a csacsogást – mindezt a közös röhögés, a másodpercekig hallgatás, a meg nem magyarázott egyetértése után – hogy az sms-ező nyilván viccelt ezzel.
6. Saját magára nem reflektált Bochkor, hogy ő viccelt-e vagy nem az egyetértésével. Ez csak egy bolondos sms-ező ügye. Bár ők rakták ezt adásba, és ők röhögtek rajta, Bochkor értett egyet vele komoly hangon. Ezt a röhögésből felocsúdás után mondta, mint aki összeszedi magát, hogy tényleg, van ennek a viccnek egy komoly értelmezése is. Még pedig az egyetértés.

Arra sem tért ki Bochkor, hogy mivel is viccelt a hallgató.

Abban biztosak lehetünk, hogyha beírja valaki sms-ben az adásba, hogy: “Most, hogy mesélsz, Bocsi, szerintem te egy borzalmasan buta tapló vagy”, azt biztosan nem olvassák be, és nem is tárgyalják ki. Minden bizonnyal nem kötelező nekik minden sms-t beolvasni, és rajtuk múlik, arra miként reagálnak, ha mégis megteszik.

Ha valaki egy viccelődéssel ért egyet, akkor annak tartalmával vagy stílusával is egyetérthet, külön-külön. És együtt is: egyet is ért azzal, és viccesnek is tartja. A nácik óhajtott győzelmét.

Az eset feletti virtuális, facebook-vitatérben előjött a Charlie Hebdo esete, hogy ez a poénkodás azzal egyenértékű. Nem igaz.

A viccek lényege, hogy értjük, ki a vicc célpontja, mi a vicc tárgya, ki viccel, és kikkel röhögünk kin vagy min. Ezek nem csereszabatos elemek a vicc műfajában. Nem elegendő, hogy legyen egy súlyos téma és egy röhögés. Nem mindegy, hogy ki röhög és min.

A Charlie Hebdo a terrorizmust Allah-hal és az iszlám hittel kötötte össze. Ezt szánták élcnek, nem is viccnek, hanem kemény élcnek. Ítélje meg bárki, mennyire célravezető módszer, de a célpont és szándék ez volt. Nem azzal vicceltek, hogy jó, ha meghalnak emberek terrortámadásban. A Charlie Hebdo célpontja az elkövetők voltak, és az elkövetés mozgatójának meghirdetett idea, vallás. Ezt amúgy értették a kritikusok is, mert ők azt mondták, hogy a vallással nem lehet viccelni. Senki nem gondolta azt, hogy a halottakkal viccel a francia lap.

Bochkorék nem Hitlerből és a nácikból, a népirtást levezénylő hatalomból csináltak viccet, ahogy születtek erről korabeli gúnyrajzok is, hanem abból, hogy a népirtás precizitása megfelelő lehet akár hétköznapi szükségleteink – úgymint jól működő BKK-automata, elgázosításra alkalmassá tett teherautó – kielégítésére is, ami valóban így volt, hogy a szükségletek kielégültek, mert megkapták a nem-zsidó kiigénylők a deportált zsidó család szőnyegét, rádióját is. Európa lakossága effektíven nyerészkedett a leghétköznapibb szükségletek szintjén is a zsidók kisebb és nagyobb vagyonából és halálukból.

Bochkor kínos poénkodása olyan, mintha egy terrorista poénkodna a tettével, ahol a bomba hatékonysága lenne a vicc tárgya. Ez az eset egy terrorizmus-párhuzamban úgy nézne ki, mintha egy háziasszony a terroristák segítségére vágyna egy csirke felbontásához, hiszen a testeket szétszakító bomba milyen praktikus módszer a konyhában is, jól jön a háznál egy terrorista szakértelme.

Világháborús német precizitás volt a téma Bochkorék közt, és nem általában Németország. Németország 1945-ös állapota volt a vicc tárgya. A német ipar a háború előtt és után is működött, ahhoz nem kell náci hatalomnak győznie.

A vicc célja, hogy ráébresszen egy helyzetre, hogy valami nem helyes, vagy kiélezzen egy karaktert, egy társadalmi szituációt, a vicc szembesít. Ám vicc sosem igazolhatja vissza a helytelent.

Az, hogy valaki röhög a nemi erőszakon, egy élettárs bántalmazásán, vagy ott élesben, elkövetőként is jó bulinak tartja, az egyazon oldal lelkülete. Nincs ez másként a népirtás hatékonyságán viccelés esetében sem, és azt visszasírni hétköznapjainkat megsegítendő. A világháborús Németország semmilyen ipari vagy társadalmi hasznot nem hajtott, az ipara is vegetált – ahogy minden háborúzó ország esetén – azt zsidó, ingyen dolgoztatott kényszermunkásokkal tartották fent. A német ipar a háborúban a hadviselést szolgálta ki.

A vicc célpontja sem stimmel, mert mi is népirtottunk: nem csak Németország, de Magyarország is, Bochkor felmenői is, köztük vannak a csendőrök, bábák, a zsidók gettósítását egyetértően szemlélők vagy azt követelők. Arra ki sem térek, ha Bochkor felmenői közt a népirtás áldozatai is ott vannak, akkor ő mennyire beteg lelkületű ember. De ha tagadja is Magyarország szerepét a népirtásban a kormány emlékezetkurzusa alapján, a németek nevében is megdöbbentő mai hétköznapi szükségletekkel igazolni egy népirtó rezsim hatékonyságát, és ez alapján őket, a népirtókat visszasírni.

7. Bochkor Gábor legutóbb a nők elleni erőszakkal viccelt, abból botrányt lett. Azt már értette a széles közvélemény zöme is. Most egy náci rezsimet látna szívesen, akik a BKK-automatákat rendbe raknák legalább, sok minden más mellett...

Van egy jó módszer arra, ha végképp nem tudjuk szűrni vicceinket, hogy azok helyénvalóak-e: ha a miénkkel csontra azonos viccet olvasunk deklaráltan szélsőséges csoportban, akkor gondolkozzunk el magunkon. “A náci németek majd rendet raknak, és működni fog minden”, ez a leghétköznapibb vélemény egy valamirevaló náci honlapon. Ők sem állnak meg a precíz német gépeknél – amelyek befagytak az orosz fronton – hanem minden másra is értik.

Bochkor sem állíthatja meg az asszociáció fonalát, csak azért, mert az ő intellektusa a vihogással véget ért.

Mindez egy hírblokk után zajlik, ahol azt is komolyan mondják be, hogy menekültügyben Magyarországot az Európai Unió elmarasztalta. Ahol ismerjük Magyarország fizikailag kegyetlen és jogilag törvénysértő elbánását a határon a menekültekkel. Nem tudjuk meg, hogy ezt vajon komolyan kell-e venni, vagy röhögjünk ezen is, ha a nácikon lehet röhögni, és hogy lehetünk-e joggal bosszúsak a nem működő BKK-automaták miatt, vagy azon is röhögjünk. Bella Gabriella 2 perces hírolvasása nem folyik komolyabb hangon, mint Bochkor egyetértése a vicces hallgatóval.

Minden relatívvá vált. A műsor könnyed, végül is ez a lényeg.

A budapesti közlekedés gyötrelmeit ecsetelő reggeli poénkodós blokk kitért a közlekedési eszközre büdösen felszállókra is, nem sok hiányzott ahhoz, hogy a hajléktalanok Kocsis Máté- nívójú köpködése beinduljon. Itt szintén István Dániel mentette meg valamennyire a helyzetet a légkondicionáló hiányának említésével.

Műsorpolitikailag is megdöbbentő, hogy egy kiégett, minden valaha volt humorát a legdurvább és legostobább fröcsögésbe fojtó, azt viccnek szánó ember mellé azért van beosztva valaki más, hogy időnként megfékezze őt. A Music FM Önindító műsora Bochkor Gábor és István Dániel duettjében olyan, mint egy elszabadult kombájn és az ott legelésző birkákat sietve elhessegető pásztor, nehogy nagyobb kárt tegyen a saját nehézségi erejétől beindult gép a még zöld búzamező letarolásán kívül. Az aktuális hírolvasó leányka meg a délibáb meg a naplemente, egy szép háttér, aki csöndben vagy egyetértéssel szemléli mindezt.

Bochkor Gábor egy 52 éves ember, egygyerekes családapa. Több évtizede van a pályán.

A nőverős eset után Bochor híradós párja magyarázkodott a saját hivatalos híradós fb-oldalán, miután a hallgatók joggal kérdeztek rá a “feleséget/társat verni jó” vélemény után, hogy Várkonyi Andrea is osztja-e ezt a véleményét, vajon ő is őszintén röhög-e rajta.

Most a Music FM felelős szerkesztője, Háber György magyarázkodott telefonban, amikor Zoltai Andrea, a kirekesztések ellen létrehozott Tolerancia Csoport vezetője betelefonált, hogy ezt hogy gondolta Bochkor. Háber szerint Bochkor ironizált a nácik fájlalt vereségével.

Bochkor egyszer sem vette a fáradtságot, hogy saját szavait megmagyarázza. A médianyilvánosság ünnepelt szereplője, tízezreket ér el, de hallgatói kérdésre nem tud, vagy nem akar válaszolni. Némelyik sms-re igen, ami neki megtetszik.

Az inkriminált rész kontextusában 1:08:28-tól kezdődik, 1:08:55-nél hangzik el az ominózus mondat.

Music FM, Önindító - Bochkor Gábor, István Dániel műsorvezetők, Bella Gabriella hírolvasó.

2016. június 9., reggel 7:08-kor.

http://www.radiok.ipdns.hu/letoltes/Onindito/Onindito-2016-06-09.mp3

 Fotó: TV2 (fotó forrása: http://www.storyonline.hu/hirek/bochkor_gabor_tv2_n/46217/ )