„A troll az internetes szlengben olyan személy megnevezése, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget (például internetes fórum, chat, blog, levelezőlista), vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy más módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét.” (Forrás: Wikipédia)

Ha egy miniszterelnök – konkrétan a most érvényben lévő – elkezd trollkodni, annak komoly következményei lesznek.

A mindent és mindenkit elsöprő pökhendi erőszakosságát ráadásul egy egész kormányapparátus erősíti, egy sebtében összetákolt propaganda-minisztériummal megtámogatva. Ott vannak még ehhez neki a jó nagy számban létező hívei is. Nem csoda, hogy az említett társaság mára sikeresen szétrollkodta egész Magyarországot, így az egyre kevésbé képes betölteni a legfőbb funkcióját, mégpedig azt, hogy békés élőhelyül szolgáljon az itt élő emberek és más élőlények számára.

Látványos, de értelmetlen hadjáratai a különböző ellenségei ellen rengeteget rontottak Magyarország megítélésén és – a büszke győzelmi tudósítások ellenére – komoly pozitív eredményeket nem ért el.

Saját trolljai már mindenhová befészkelték magukat. Egy pompás példány például a Magyar Nemzeti Bankot tulajdonolja.

A teljesen értelmetlen nemzeti konzultációi semmi másról nem szólnak, mint a szándékos provokációkról. Sajnos a vezértroll körül egy egész szubkultúra alakult ki, akik láthatóan nem sokat törődnek a józan ésszel és inkább a szívükre hallgatnak. Ennek köszönhető, hogy a kormány különösebb megrázkódtatások nélkül vészelt át mindenféle általa elkövetett csínytevést és ármánykodást. Lehet az korrupció, esztelen látszat beruházás, kényszeres hazudozás, teljesen mindegy. Az alattvalók széles tömegét és szilárd meggyőződését semmi sem rendíti meg. Vitatkozni már nem is érdemes velük.

Egyetlen dologgal lehet valamennyire rájuk hatni, mégpedig ha hülyét csinálnak belőlük, ami szerencsére egyre könnyebb feladat. Ezt legfőképpen pont a kormány műveli velük. Aki azt mondja, hogy őt például kimondottan boldoggá teszi az, hogy egy 1.800-as falucskában hatmilliárd forintért felhúznak egy sportcsarnokot, azt nem érdemes komolyan venni és a békesség kedvéért azt hazudni neki, hogy ez bizony rendkívüli bölcsességre vall a részéről.

Attól, hogy valakik a többséget képviselik, egyáltalán nem biztos, hogy igazuk is van. A bolsevik szó többségit jelent, de a jámbor Fidesz-hívők nagyrészt még azzal sincsenek tisztában, hogy jelenleg Magyarországon ők tartják hatalmon a bolsevik pártot. Az, hogy a párt kereszténynek, polgárinak stb. mondja magát, teljesen mindegy. Praktikusan csak annyiban különbözik a Szovjet Kommunista Párttól, hogy Magyarországon nincs halálbüntetés és az ország uniós tagsága miatt van néhány korlátozás, amit illene betartani. Ideológiát mindenki tud gyártani magának, ha akar. Orbán ezt a kérdést nagyon tehetségesen és rendkívül rugalmasan kezeli.

A mostani kvótaellenes népszavazásnak nevezett kormányfői trollkodás nagyjából 8-10 milliárd forintba fog kerülni, a kockázatok és mellékhatások tekintetében pedig nem tudható, hogy milyen hatással lesz az országra. Feltehetően kellemetlen vakaródzás lesz a vége.

Orbán Viktort láthatóan nem elégíti ki az a tudat, hogy azt csinál, amit csak akar és minden hatalom az ő kezében van. Stabil mentálhigiénés állapotához arra is szüksége van, hogy rengetegen ünnepeljék az elért eredményei miatt. Nagyon szeretne már végre Magyarország princeps senatusa lenni.

A régi, monumentális, „több millió fős” pártnapoknak azonban vége. Már a március 15-ei szónoklatát is csak kordonok közé szorítva, hermetikusan lefóliázva tudta elmondani. Még a CÖF sem képes összetrombitálni pár lézengő ritternél többet, és azok is rögtön elkezdik Orbán Viktort gyalázni. Ez történt szegény Lomniczi Zoltán esetében is, aki 2016. májusában az öszödi beszéd 10. évfordulója alkalmából tartott sajtótájékoztatóján megpróbált mélységesen felháborodni, de ezzel az érzésével gyakorlatilag magára maradt. Ha időben nem hagyta volna el a helyszínt, a végén még egy kisebb, kormányellenes tüntetést is sikerült volna összehoznia a jómadárnak.

Nagyon nagy szégyen ma nyíltan fideszesnek lenni. A 80-as évek végén se állt ki senki azzal, hogy ő bizony nagyon kedveli az MSZMP-ét és különösen Grósz Károlyt. Még azután sem, miután az az MSZMP főtitkáraként lelkesítő, harcias beszédet tartott 1988-ban a Budapest Sportcsarnokban. Jobb volt az ilyesmivel normális társaságban nem dicsekedni és csak otthon örvendezni.

Valami ilyesmi van most is. Az Orbán Viktort éltető oldalak általában zártak és komoly felvételi procedúrák előzik meg a tagság elnyerését. A nyitott kormányzati oldalakon pedig egyre többen szorgoskodnak a moderáción. A kormányellenes megjegyzések itt nagyon rövid életűek. Üdítő kivételnek számít Tállai András, ezermester, aki a saját oldalán tényleg a szívét és a lelkét is kitárja a nagyközönség felé. Tisztelet a rettenthetetlen hősöknek!

A közvélemény-kutatások biztató eredményei minden bizonnyal megdobogtatják a kormányfő szívét, de ezek egyszer már rútul cserbenhagyták őt.

Az október másodikára kiírt népszavazás viszont pompás lehetőséget biztosít a széleskörű szeretetnyilvánításra. Lehet büszkén hazát védeni, menekültek ellen hadakozni, Európai Uniót szidni és jó nagyot odasózni a háttérhatalmaknak. Nyugodtan ki lehet jelenteni azt, hogy „bár én soha nem voltam fideszes, de az arabokat, ha megéhezem, nagyon utálom”. Nagyjából ilyen szellemi színvonalat kell megcéloznia a kormány folyamatos kampányának. Nagy mennyiségű, egy mondatos üzenetekre van csupán szükség, nyomtatott betűkkel.

A Kubatov-listák kiváló lehetőséget nyújtanak a jól bejáratott láncszavazásra, illetve a szavazatok megvásárlásra. Ezzel még maga Kósa efendi is megpróbálkozott, bár ezt természetesen később bátran letagadta. Nagyjából azonban azok hisznek neki, akik Rogán Antalnak.

Ha a referendum érvényes lesz, akkor Magyarország szert tesz a világ legboldogabb miniszterelnökére. Boldogságának mértéke exponenciálisan emelkedik a részvételi aránnyal. Bizonyos részvétel alatt azonban még a 99,9 %-os putyini , szívének oly kedves pozitív eredmény miatt is rettenetesen szomorkodni fog.

Októberig hatalmas zajt fog csapni maga körül a kormány, de lényegében arról van szó, hogy aki nem akarja tovább etetni Magyarország első számú és méregdrága trollját, az nem menjen el szavazni. Ennél többet Magyarország érdekében ebben az esetben nem nagyon lehet tenni.