Olvasom valahol, hogy: na végre, ő egy VEZETŐ! És tényleg, Botka László, merthogy róla van szó, egy valódi (félre)vezető. Úgy is mondhatnám, figyelemelterelő. Egy olyan országban ugyanis, amelyikben a demokratikus pártok a híresztelések szerint - a 2014-ben elkövetett hibákból tanulva - folyamatos egyeztetéseken éppen az együttműködés feltételrendszerét alakítják ki, okos, rutinos, országvezetői szerepre érett politikus ilyen időszerűtlen, hibás lépést nem tesz, nem tehet meg!
Botka az MSZP-ben nőtte ki magát, az MSZP választmányi elnöki tisztéből nem is olyan régen szavazta őt ki az illetékes párttestület. Tudnia kellene, hogy ha korábbi nyilatkozatától eltérően vállalkozni akar a miniszterelnök-jelölti szerepre, azt elsőként saját pártja vezetőivel illik közölnie, majd ők egyeztetik ezt az önjelölti szándékot saját előválasztási kezdeményezésükkel és - ha elfogadják annak felülírását - reménybeli szövetségeseikkel.
Egy valamit nem szabad ebben a fázisban tenni - azt, amit Botka tett: a médián keresztül üzenni mindenkinek. Feladva a magas labdát a kormányon lévőknek, egyszersmind elterelve a figyelmet az ezerszer fontosabbról. Arról, hogy a demokratikus pártok megegyezésre jussanak a fő kérdésekről: az együttműködés elvi és szervezeti kereteiről, a közös programalkotásról, a személyi kérdések eldöntésének mechanizmusáról - és csak ezt követően a személyi kérdésekről.
Amit ez a "nagy vezető" most tett, az óhatatlanul felidézi a 2014. évi "összefogás" törvényszerű bukásának fő okát. Vagyis azt, hogy a bizonytalanokat is megszólítani tudó demokratikus minimum célok megfogalmazása, a közös jelöltállítás mechanizmusának gondos kialakítása HELYETT azon ment hónapokon át a gittrágás, hogy Mesterházy vagy Bajnai legyen-e a miniszterelnök-jelölt. Hogy ki vezesse majd a kikötőbe azt a hajót, amelyet - a személyi harcok miatt - elmulasztottak megépíteni. Nagyjából előre tudni lehetett, hogy az erősebb háttérrel csakis előbbi lehet a befutó, mégis, mindent háttérbe szorítva folytatódott a sz@rpasszírozás, aminek az eredménye nem is lehetett más, mint újabb kétharmad Orbánnak.
Ami pedig Botkát és az ő (ország)vezetői kvalitásait illeti: a demokratikus pártok a jelek szerint tanultak a 2014-ben történtekből és az ésszerű, logikus sorrend alapján egyeztetnek. Erre Botka felrúgná a helyes menetrendet, ahogyan azt a két jelölt tette három évvel ezelőtt. Sajnálatos módon az MSZP-ben vannak olyan erők, amelyek kapva kaptak az alkalmon, és már egy politikai hirdetést is láttam (sajnos, nem mentettem el a linkjét), valami ilyesmi tartalommal: Botka csodát tett Szegeden, bízzuk rá az országot! És volt egy utalás arra, hogy ez a szocialista párt hivatalos állásfoglalása.
Ha csak provokáció, akkor is baj, hogy eddig senki nem cáfolta. Ha azonban a szegfűsök készíttették, akkor - a többek között Fouché nevéhez fűződő - ismert mondással: Ez több mint bűn: ez hiba. Igen, hiba, méghozzá azért, mert az MSZP-nek a társpártokkal és a választókkal egyaránt közölt egyik együttműködési alapelvének sztornírozását jelentené. Azét, hogy előválasztás döntsön személyi kérdésekben. Félreértés ne essék, senki nem kérdőjelezi meg a változtatás jogát, de ezt előbb adott szervezeten belül kellene megvitatni, és csak elfogadás esetén közölni a tárgyaló felekkel - de végképp nem a sajtó útján. A személyi elképzelés előtérbe sorolását szintúgy, hiszen az az elfogadott és ésszerű menetrend egyoldalú felrúgását jelenti.
Ha ismét előtérbe kerül a média, mint üzengetési terep, nem juthatunk máshová, mint 2014-ben. Amint nem az a legfontosabb, hogy a szövetségesek kialakítsák közösen képviselni tudott elképzeléseiket arról, melyik úton kínálkozik a legnagyobb esély az Orbán-rendszer leváltására és hogyan lehetne, egységes fellépéssel megszólítani és mozgósítani mindenkit, akinek elege van az önkényből és az ország szétrablásából, hanem e helyett - és nem ez után! - előtérbe kerül a “ki legyen a miniszterelnök-jelölt?”, akár abba is lehet hagyni az egészet. A borítékolható kudarchoz nincs szükség pártokra, nincs szükség vezetni nem tudó “vezetőkre”, arra önmagunk is képesek vagyunk.
Botka most bejelentkezett. Pocsékul időzítve és a lehető legrosszabb módon, a média útján. Ez eddig elsősorban az ő egyéni szoc problémája. De ha az MSZP és a többi demokratikus párt nem érzékeli történelmi felelősségét és eltér a fontossági sorrendektől, akkor a szegedi önjelölt pontosan úgy jár, mint Mesterházy és Bajnai. Tessék mondani: hová is lettek ők ketten mára?!
