Révai József, a Magyar Kommunista Párt (MKP) Központi Vezetőségének tagja
„Orbán Viktor köszönőlevelet és egy 25 pontos listát küldött a Professzorok Batthyány Körének (PBK), amely olyan, a kormányzati döntések kiindulópontjául szolgáló adatokat tartalmaz, amelyek eltérnek a PBK által közölt elemzéstől – tájékoztatta Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár csütörtökön az MTI-t.” (Levelet küldött Orbán a Professzorok Batthyány Körének)
A fenti cím aljas, hazug, cinikus, ráadásul szándékosan megtévesztő. Valami olyasmi mint amilyen elemzést összekotyvasztottak a polgári álértékek, valamint álerkölcsök mindenre elszánt védelmezői.
A PBK által kiadott „Gondolatok az ország állapotáról” hangzatos címet viselő fogalmazvány a szverdlovszki területi pártbizottság érdekfeszítő, mára már letűnt stílusában íródott. A „bürokrácia búvópatakként elő-előtör” költői megfogalmazás az 1950-es évek őszinte önkritikáira emlékeztet. Egészen bátran kijelenthető: teljesen hitelesen.
"A mostani értékelésre olyan pillanatban kerül sor, amelyben a politikai játékteret a hatalmon levő jobboldali koalíció, amelynek elvei a mi elveinkhez közel állnak, nagy számszerű és intellektuális erőfölénnyel uralja."
Ezzel az ostoba hencegéssel indítanak mindjárt az elején a lelkes párthívek. A számszerűséggel nem is lenne gond, az intellektuális erőfölénnyel kapcsolatban azonban célszerű lenne áttanulmányozniuk Révai Józsefnek, a Rákosi-korszak meghatározó kultúrpolitikusának és ideológusának tevékenységét. Ő egy adott pillanatban 100 százalékos erőfölénnyel rendelkezett. Ezen ismeretek birtokában próbálkozzanak meg a kommunistázással és az uszítással, amelyeket biztos, ami biztos, bumfordian belecsempésztek „jobbító szándékú kritikájukba”.
A Soros György által támogatott alapítványok a PBK gyatra irományánál jóval színvonalasabb, életszerűbb elemzéseket készítenek. Minden bizonnyal ellenséges célból, de akkor is.
Ha valaki végig hajlandó olvasni a PBK által összeállított 9 pontos listát, erős gyanú támadhat benne, hogy ennek nyilvánosságra hozatala előtt a tekintélyesnek kijelölt „civil” szervezet többszörös egyeztetést folytatott a Miniszterelnöki Sajtóiroda erre kijelölt munkatársaival. Az sem elképzelhetetlen, hogy a jóval több, 25 pontot tartalmazó miniszterelnöki köszönőlevél elkészítéséhez is felajánlották egyoldalúan keresztény erkölcseiket.
A diszkréten kritikus, erősen valósághiányos, a kedves miniszterelnököt magasztaló "gondolatokból" az derül ki, hogy az igazságtalanul űzött polgári kormány folyamatos rágalomhadjárat szenvedő áldozata, melyet egy „a kormány keresztény-nemzeti elkötelezettségével szembenálló, ellenséges neoliberális” társaság irányít. Megemlítenek valami "külföldi pártfogók agresszív, gyalázkodó, polgárháborús fenyegetéstől sem visszariadó stílust is”. Pontosan nem tudható, hogy vajon a humanoid reptiliánokra, azaz a népszerű gyíkemberekre, vagy inkább a népszerűtlen Soros Györgyre gondoltak, miközben ezt ilyen szépen kigondolták. Az előzetes, gondos egyeztetésekből gyanítható, a PBK, illetve a kormány szerint inkább utóbbi személy szeretne polgárháborút kirobbantani Magyarországon mondjuk „A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület” szeparatista szervezet harcias amazonjai segítségével.
A korrupciós vádakra úgy utalni, mint valami furkósbotra, kissé avíttnak tűnik a XXI. század elején. A népszerű dalban is megemlített drága bunkócska „idegen befolyás gyakorlására is szolgálhat, amint ezt hazánkban és több szomszédunkban is megkísérelték, és egy országban ma is hatásos eszköz". Ezen zavaros szóförgeteg kibocsájtása egészen elkeserítő a keresztény erkölcs birtokában lévő professzorok részéről, de valamilyen okból kifolyólag bátran vállalták a nevetségessé válást.
Ehhez a gyatra fogalmazványhoz a PBK tagsága minden bizonnyal csak a nevét adta. Primitív, erősen lebutított kormánypropaganda az egész. Borhidi Attila botanikus, ökológus, Szathmáry Eörs evolúcióbiológus szakmai publikációi a „Gondolatok az ország állapotáról” ömlengésnél jóval színvonalasabbak. Nagyon szomorú, hogy a polgári kormányzás hamis illúziójába belekeveredve, hozzájárultak egy igénytelen, közhelyeket, csúsztatásokat és hazugságokat tartalmazó fertelem megjelenéséhez.
A „kormány keresztény-nemzeti elkötelezettsége” mellett álló, baráti antiliberális értelmiség ezzel Németh Szilárd szellemi színvonalára süllyedt le. A Fidesz fura alelnökél ez természetes állapot, amely sikeres politikai karrierépítésének elengedhetetlen részét képezi. A tudatlanság nála hatékony eszköz. Orvosok, mérnökök, biológusok és más, magasan képzett emberek részéről ez a megfelelési kényszer azonban nagyon elszomorító.
A Professzorok Batthyány Köre szellemileg nagyjából annyira önálló, mint a CÖF, csak jóval kevesebb szélhámos van köztük és tagjai értelmes dolgok végzésére is képesek. A CÖF-nél ez utóbbi kizáró ok.
Rendes országban magukra valamit is adó polgárok társasága egyből heves tiltakozásba kezdene, ha egy olyan alak emlegetné őket a nyilvánosság előtt mint Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Arroganciáért és Elképesztő Modortalanságért felelős helyettes államtitkár. Ehelyett a valóságot görcsösen letagadó álpolgári, álkeresztény vallási szekta és a tőlük boldogságban úszó miniszterelnök kölcsönös levélváltásban magasztalják egymás erényeit. Ez részükről bizony rendkívül utálatos, Istennek nem tetsző, undok cselekedet.
„Ti vagytok azok, akik elhitetitek magatokról, hogy igazak vagytok, de Isten ismeri a szíveteket. Mert amit az emberek fontosnak tartanak, az Isten szemében semmit sem ér.” (Lukács 16:15)
A sajtó nagy része úgy tálalja ezt az ügyet, mint valamiféle meglepő, szinte hősies kormánykritikát. „Ejnye, már ők is zsörtölődnek?” Aki hajlandó elolvasni az említett förmedvényt, és meg is érti a benne megfogalmazott gondolatokat, az egyből rájöhet arra, ebben az esetben csupán központilag irányított „jobbító szándékú kritikáról” van szó. Az egész nem ér egy fabatkát sem. Legfeljebb azok találhatnak ebben az elemzésben némi örömöt, akik szeretik a fekete humort.
Révai József és Németh Szilárd intellektuális képességeinek összehasonlító elemzése mindenesetre rendkívül érdekes kérdéseket vetne fel a magyar közélet jelenlegi állapotával kapcsolatosan.
