Steve Wojtas Angelo szerepében a Szeget szeggel című Shakespeare drabban (Photo by Karl Hugh. Copyright Utah Shakespeare Festival 2014.)

„Ne madárijesztő legyen a törvény,
Mit kirakunk, hogy féljen a veréb,
De mert csak áll, áll: nemhogy félne tőle,
Még rája fészkel!”

William Shakespeare - Szeget szeggel
Mészöly Dezső fordítása

A Németh-Kósa komikuspáros fergeteges tortadobálási jelenetei, valamint a vidám utcai mókázások ellenére a kormányfő üzenete célba ért:

„Ármány van itt!”

A propaganda bájos célközönsége pontosan megértette azt, amit okulására szántak. A kiválasztottak megkóstolták, megrágták, majd örömmel fel is falták az egészet. Nem különösebben finnyás társaságról van szó.

Orbánnak valószínűleg mindkét oldalon sikerült alaposan felszítania a gyűlöletet. Hívei már alig várják, hogy leszámolhassanak a főváros utcáit elözönlő liberális, idegen hatalmakat szolgáló hazaárulókkal, gender-csőcselékkel. Pogromra vágynak.

A rendszer ellenségei – Orbán annak tekinti őket, és ebben igaza is van – hasonló gyűlölettel viseltetnek a demokráciát, szabadságot eltipró, az országot az Orosz Birodalomnak kiszolgáltató hazaárulókkal szemben. Jelenleg senki sem törekszik arra, hogy ezt a feszültséget valamilyen módon megpróbálja csillapítani.

Gyűlölni jó. Minél többen osztoznak ebben a közösségi élményben, annál jobb. Teljesen felesleges álszenteskedni, hazudozni önmagunknak, hogy mi sokkal különbek vagyunk másoknál. Abban a pillanatban, amint kimondjuk azt a szót, hogy mások, azonnal potenciális, kegyetlen gyilkosokká válunk. Elkezdjük gyűjtögetni a rőzsét a máglyákhoz.

Jobbító, nevelő szándékkal, igazsággal eltöltekezve, kéjesen csapunk le másokra, és ha nem sikerül saját igazságunkról szelíd szóval meggyőznünk őket, akkor egyre erőszakosabb eszközökhöz folyamodunk. Pokolba kívánjuk a betolakodókat, az árulókat, az udvaroncokat, az ellenségeinket, zsidókat, a hugenottákat és Lamberg Ferenc grófot. A szent ügy érdekében – amint lehetőségünk adódik rá – oda is küldjük őket és ettől végre lenyugszik háborgó igazságérzetünk. Korra, nemre való tekintet nélkül büntetjük azokat az elvetemült gonosztevőket, akik nem hajlandóak számunkra oly kedvesnek lenni. A gyűlölet kölcsönös, emiatt bárki nagyon könnyen az áldozat szerepében találhatja magát. A verbális erőszaktól, a könnyű testi sértésen, a kínzáson át nagyon könnyű eljutni a Szent Bertalan-éji mészárlásig. Nem egyedi, kirívó esetekről van szó, hanem olyan természetes hajlamról, átkos örökségről, ami a génjeinkbe van kódolva.

Aki megpróbálja felhívni figyelmünket a bennünk lévő gonoszra, ne sok jó számítson. Amint jelenléte túlságosan zavaróvá válik számunkra, lelkiismeret-furdalás nélkül meglincseljük, feljelentjük, keresztre feszítjük őt. Nehezen vagyunk képesek elfogadni azt, hogy az evolúció a saját csoportunk védelme érdekében rákényszerített minket arra, hogy másokat kegyetlenül lemészároljunk és dicsőséges győzelmünk esetén az agyunkban az örömhormonok diadalmenetet tartsanak.  

Régi közhely, hogy a hatalom e gyarlóságunk segítségével könnyedén felhasználhat bennünket saját céljai érdekében. Erre azonban csak utólag szoktunk hivatkozni, amolyan mentségként az általunk elkövetett bűnökre. Azok, akik egy regnáló hatalmat meggyőződésből, megalkuvásból, haszonszerzésből, illetve az igazságba vetett hitük által vezérelve hajlandóak kiszolgálni, kisebb valószínűséggel válhatnak áldozatokká, mint azok, akik valami miatt nem hajlandóak elfogadni az éppen fennálló rendet és szembefordulnak azzal.

Ha a hatalom jó, igazságos vagy legalábbis törekszik valami ilyesmi elérésére, viszonylag kevés ellenséget szerez magának. Néhány fanatikus szélsőségest persze minden valamirevaló kormányzat képes kitermelni önmaga számára, de ők csupán kivételek.

Magyarországon jelenleg nem ez a helyzet, így a rendszernek számolnia kell azzal, hogy egyre többen lesznek azok, akik rendkívül károsnak tartják a mostani kormány működését, és szeretnék, ha abbahagyná azt, amit most művel. A miniszterelnök saját lapjának adott interjújában kijelentette: „Nekem is tudomásul kell vennem, hogy a demokráciát választottuk a modern magyar állam létformájaként.” Ez bizony jókora hazugság, ráadásul fényes nappal. Pont az okozza a legnagyobb problémát, hogy képtelen ezt elfogadni. Ha nem így lenne, nem akarna mindenáron önkényuralmat kiépíteni Magyarországon. Nem vesz ő semmit tudomásul, csak azokat a történéseket, amelyek őt igazolják. Ha valami miatt a tények szembe kerülnek az állításaival, fantazmagóriával, akkor egyszerűen kiigazítja azokat, azaz gátlástalanul hazudozni kezd.

Eddig viszonylag könnyű dolga volt. Az erőtlen ellenzék érveit egyszerűen leseperte vagy tudomást sem vett az ilyesmikről. Most azonban nem politikai pártokkal áll szemben, hanem egy rendkívül heterogén, kiszámíthatatlan, fegyelmezetlen társasággal. Ők nem próbálják meg jobb belátásra bírni őkegyelmét, mindössze ki szeretnék penderíteni őt a hatalomból. Valamit kezdenie kell ezzel a vidám, önfeledt kompániával.

A legfontosabb számára az, hogy az ellenségeit jól láthatóan elkülönítse, csoportba sorolja, majd megbélyegezze. A mániákus sorosozással, drogos csőcselékké nyilvánításukkal ez láthatóan sikerült is neki. Az ellenség tehát végre felsorakozott, láthatóvá vált.

A következő lépés viszonylag egyszerű Orbán számára. Médiabirodalma segítségével mindössze arról kellett meggyőznie híveit, hogy akik a dicsőséges Orbán kormány ellen tüntetnek, azok valójában nem a korrupció, a nepotizmus, a jogtalanság, ostobaság miatt lázadoznak, hanem kivétel nélkül aljas hazaárulók, megtévesztett idióták, deviáns egyének, anarchisták, külföldi, lefizetett ügynökök, akiket legfőképpen Magyarország szuverenitása és a keresztény családmodell zavar. Hatalmas energiákat nem kellett befektetnie, hogy ezt az ostobaságot beleverje hívei fejébe, mivel a hazug kormánypropaganda évek óta ezt sulykolja.

Orbán válaszút elé került. Dönthet úgy, hogy felvállalja a nyílt erőszakot. Ily módon pillanatok alatt leszámolhat az ellene tüntetőkkel, de ebben az esetben komoly konfliktusokra számíthat az Európai Unióval, esetleg kirobbanthat egy vízbázisú forradalmat. Nem célszerű számra a végletekig feszíteni a húrt, persze ez nem zár ki semmit.

Ha a Fideszt kirakják az Európai Néppártból, Orbán elveszíti az Unión belüli pozícióját, amelyet itthonról a hívei – az ő elbeszélései alapján –hajlamosak kissé túlértékelni. A Magyarországon terjengő misztikus történeteknek csupán propagandaértékük van, de az van. Túl nagy veszteség Orbánt azonban nem érheti, sőt a kizárással Magyarországon jóval szabadabb kezet kaphat. A kérdés az, hogy Orbán hajlandó-e belenyugodni abba, hogy lemondjon arról az álmáról, hogy az Unió meghatározó politikusává váljon. Az Európai Néppárton kívül erre nem sok esélye adódhat. Duzzogva kuksolhatna az európai populisták, szélsőjobbosok között és persze kedvére acsarkodhatna. Nagyjából annyi beleszólása lenne az Unió működésébe, mint Geert Wilders-nek és a tüneményesen tehetséges Bunyós Pityunak.

Abban a pillanatban, amint Orbán a nyílt erőszakhoz folyamodna, Gyurcsány Ferenc azonnal elveszítené diabolikus, szemkilövetős báját. Ez hatalmas veszteség lenne a mostani miniszterelnöknek, hiszen 2010 óta az egész díszes társaság gyakorlatilag Gyurcsány emlékének ápolásából él.

Ha Orbán nem akarja felvállalni a nyílt erőszakot, utcára küldheti saját híveit. Az így kiprovokált, erőszakos cselekmények után már bátran nekiláthat a rendcsinálásnak. Jelenleg ez lehet számára a leginkább megfelelő taktika. Azt semmiképpen sem hagyhatja, hogy heteken keresztül az „Orbán takarodj!” és az ehhez hasonló „borzalmas dolgokat” skandálják az ország fővárosában, mivel ez már jelentős népszerűségveszteséggel járhat. Hívei még azt hihetnék róla, hogy ő valami gyáva mezei pocok, ráadásul bajusz nélkül.

Intő jel lehet számára az is, hogy egyre többen nyíltan elfordulnak tőle és rendszerétől. Ez azonban ma még csak a szellemi hátországát érinti. Ennek egyelőre nincs is túlságosan nagy kárértéke. Szavazóbázisa jól mérhetően, rendíthetetlenül kitart mellette.

Recep Erdoğan teljhatalmának megszilárdításával, az elmélyülő orosz-amerikai konfliktussal Magyarország belügyei teljesen mellékessé, jelentéktelenné váltak. A Budapesti tüntetések megjelennek ugyan a külföldi sajtóban, de ezt nem szabad túlértékelni. A későbbiekben egy-két jól időzített letartóztatás, csak úgy, a miheztartás végett, nem fog jelentős európai tiltakozást kiváltani. Olyat biztos nem, amely Orbán uralkodását komolyan veszélyeztethetné.

A miniszterelnök, bár egyre groteszkebb módon viselkedik, semmiképpen sem tekinthető fogatlan oroszlánnak. Hatalmas médiabirodalma, rengeteg pénze van. Saját gyártású oligarchái és az erősen korlátolt felelősségű Matolcsy György révén a hazai gazdasági folyamatokra közvetlen befolyása van. Pártkatonáit szilárdan, hosszú időre bebetonozta. Mindenre elszánt, egységes szavazóbázisa a tüntetések hatására ráadásul fenyegetve, becsületében megsértve érzi magát, emiatt erőszakkal szeretne leszámolni a rendszer ellenségeivel.

Ellenzői és hívei között a gyűlölet egyre inkább erősebbé válik, amit Orbán könnyedén a maga javára képes fordítani. Számos történelmi példa szolgálhat számára útmutatóul. Ha nagyon rászorul, egy derék, Thürmer-féle munkáspárti elvtárssal bármikor felgyújttathatja akár még a Parlamentet is, a benne füstölgő házelnökkel együtt. Könnyedén képes olyan káoszt előidézni, amelyben majd csak ő lesz képes rendet teremteni, de ebbe akár bele is bukhat.

Európa viszonylag könnyedén megszabadulhat az Orbán-rezsimtől, Magyarország azonban nem.

Orbán hazánkban – ami a miénk, ő csak bitorolja azt – felszámolta a demokráciát, kiüresítette a parlamentarizmust, nevetségessé tette a népszavazás intézményét, felépített egy kazah mintájú illiberális államot. Eddig senki és semmi sem tudta őt megállítani. Felelőtlenség lenne őt kinevetni és nem félni tőle.

"Mosolyogtam eddig;
De most már, fenség, hadd bíráskodom,
Mert elfogyott türelmem: látom én már,
Hogy nem egyéb e két szegény bolond nő,
Mint eszköz egy nagyobb csaló kezében:
Az bujtogat! Adj módot rá, uram,
Hogy ezt a cselt fölfedjem."

William Shakespeare - Szeget szeggel
Mészöly Dezső fordítás