Népség táblával
„Benne van ebben a leválthatatlanságban, hogy az orbánozás, a durva minősítések váltak a baloldal lényegévé. Ez pedig nem túl termékeny dolog, ráadásul azt a képzetet kelti a másik oldalon lévőkben, hogy Orbán Viktornak van igaza, ezek minket tényleg meg akarnak ölni, el akarnak söpörni. Az orbánozás elbutít és legitimálja a kormány visszacsapásait is. Az ellenzéknek nincsen képe arra, hogy hogyan lehetne jobban élni.” (Tölgyessy Péter: Egy erős ellenzéki vízió kellene, amiben benne van az ország többségének a jövőképe)
Orbán Viktor saját szerencsétlenségére napjainkra nagyjából tényleg leválthatatlanná vált. Övé ugyan az ország, a hatalom, dicsőség nélkül azonban nem sok örömet találhat mindebben. Nem lehet számára kellemes minden egyes átkozott nap arra ébredni, hogy a „nép” egy része már megint a lemondását követeli, ő pedig anyagi megfontolásból képtelen ezt a szerény, teljesen méltányolható kívánságukat teljesíteni. A miniszterelnök sok mindent nem tehet ez ellen, legfeljebb lecsőcselékezheti az ellene tüntetőket, amivel azonban olajat önt a tűzre. Nevezett csőcselék ugyanis nagyon köszöni és rendkívüli módon élvezi ezt.
Az ország tragikomédiájában a fő ellentét nem a kormánypárt és az ellenzék között feszül. Nagyobb a baj ennél. A nem létező ellenzéki víziókkal, jövőképekkel a politológusokon kívül jórészt már a kutya sem törődik. Napjainkban vannak az ilyen portékáknál jóval szórakoztatóbb mulatságok. Most nem a megszokott, pártok közötti csatározásról van szó, hanem a miniszterelnöki, köztársasági elnöki és mindenféle más tekintély megőrzéséről, ami látványosan foszladozik.
2018-ban könnyen megtörténhet, hogy Havasi Bertalan várakozásai ellenére Orbán Viktor mégiscsak erővel beveszi a Budai Várat. Van ugyan némi esély arra, hogy egy becsapódó aszteroida addigra elpusztítja a Földet, de ez egészen valószínűtlennek tűnik.
A fővárosi lakosság szimpáriáját azonban - egészen finoman fogalmazva - már elveszítette Orbán Viktor. Eddig is gyanakodva méregették a pöffeszkedését, most pedig egyszerűen kiröhögték. Kedvére trükközhet a kerületekkel, a választási rendszerrel, de lelkesítő tömegrendezvényeket ma már Kudlik Júlia és Rákay Philip közreműködésével sem lenne képes összehozni.
„A CEU-s vircsaft elleni demonstráció!”-n, a Facebook oldalukon feltüntetett adatok szerint mindössze 231 kormánypárti demonstrátor jelent meg. A Thermopülai-szorosban a spártaik nagyjából ennyien voltak, amikor megállították I. Xerxész hatalmas seregét. A kormány lelkes támogatóinak ezzel szemben i. u. 2017-ben esélyük sem volt arra, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya párt szórakoztató, kimondottan vidám hordáit feltartóztassák. A fülkeforradalmi kormány mellett kiálló hősök védelmében a Thermopülai csata résztvevőinek adatait pontosítani szükséges. Az i. e. 480-ban lezajlott, ókori flash mobon a thébaiakkal és theszpaiakkal együtt úgy nagyjából 1.400-an jelentek meg a görögök részéről. Halvány reménysugarat jelenthet a kormány számára az, hogy CÖF által elméletben szerveződő Békemenetre már ketten is jelezték részvételi szándékukat és rendkívül elszántak tűnnek.
Tölgyessy Péter túlságosan vaskalapos. Elképzelhető, hogy az „orbánozás” butít és romba dönt, de láthatóan rendkívül szórakoztatja a fővárosi népeket, ami Orbán számára rendkívül megalázó helyzetet teremtett. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt által szervezett tüntetésen felbukkanó táblák feliratai láttán az elbutulástól azonban nem nagyon kell félnie az emiatt aggódó politológusoknak.
Az is igaz, hogy nem ebbe fog Orbán belebukni. Az se biztos, hogy a közeljövőben egyáltalán megbukik, hiszen rengeteg eszköz áll a rendelkezésére, amelyek hatalomban tarthatják őt és baráti társaságát. Nagyjából kétmillió, elszánt szavazóval a háta mögött akár havonta lehetne országgyűlési választásokat rendezni Magyarországon, azokat is megnyerné. Orbán láthatóan erejének nagy részét arra fordítja, hogy ezt a szavazótábort mindenképpen egybetartsa, ne hagyja szétbitangolni a megszerzett jószágot.
Tekintélyt Orbán azonban már csak erőszak alkalmazásával tudna kivívni magának, ami nem is lenne igazinak mondható. A tüntetések, a vidám karneválok a Fidesz támogatottságát nem veszélyeztetik megdöntő mértékben, Orbán tekintélyuralmi törekvéseit azonban alaposan szétzúzták. Azt a politikai garnitúrát, amelyet az ország lakosságának egy része folyamatosan kiröhög, nem lehet komolyan venni. Ha valakit jól tökön rúgnak, az valószínűleg túléli a kellemetlen incidenst és mehet a dolgára. Ha azonban ez a tevékenység rendszeressé válik, nagyban megnehezítheti számára a dolgos hétköznapok elviselését.
Jelenleg valami ilyesmi történik a fővárosban. Egyesek egyszerűen hülyét csinálnak a magyar kormányból. Orbán soha nem fogja már magáról lemosni azt, hogy lop, csal, hazudik és Putyin közvetlen befolyása alatt áll. Mindezt nyugodtan lehet akár karaktergyilkosságnak is nevezni, Orbán azonban maga is ennek hatékony alkalmazásával került hatalomra. Semjén polgártárs büszkén be is vallotta azt, hogy Navracsics Tiborral együtt valaha a karaktergyilkolás volt a fő munkahelyi tevékenységük.
Nem elég a bosszúért lihegő háttérhatalmakkal, a rajtunk élősködő Brüsszel nehéztüzérségével, a hazaáruló utcai csőcselék arcátlanságával felvennie a harcot, a miniszterelnök megtépázott tekintélyét ráadásul a brutálisan rázúduló baráti tűz is komolyan fenyegeti. Németh Szilárd és Kósa Lajos egy-egy megnyilatkozása jól irányzott lórúgással ér fel. A mágikus duó embertelen teljesítményéhez egyre inkább felzárkózik Lázár János a maga cinikus kijelentéseivel. Kövér László tekintélyromboló ereje egészen megdöbbentő mértékű.
A bajt tetézendő a Csizmadia László vezette Önkéntes Felszabadítási Front is elkezdte ontani magából a méltatlankodó, felháborodott nyilatkozatokat. A CÖF irgalmatlan felszámolásával a miniszterelnök jelentős mértékben megkönnyíthetné az életét, egy kis lélegzethez jutna, ráadásul a költségvetés is jelentős összegeket spórolhatna meg. Mi értelme etetnie a saját ellenségeit?
Jelenleg lehetetlennek tűnik az utcai mókázások megfékezése. Mihez kezdjen szegény kormány egy „Ne vásárolj a CEU-ban!” táblával? Tiltsa talán be? Még azt sem lehet pontosan meghatározni, hogy mit.
