A normalitás világa

„A jobboldal a normalitás világa, a baloldal meg az aberrációé.” (Kövér László, politikai celeb)

Kövér esetében elméletileg valamiféle felelős politikusról lenne szó, ha lehetne róla szó, de vele kapcsolatban ilyesmi nem lehetséges, szóval ő nem olyan.

Mit lehet egy ilyen mondatra reagálni? Ennyi erővel azt is bátran ki lehetne jelenteni, Kövér László mániákus sorozatgyilkos. Bizonyítani nem kéne, csak kimondani. Ha meg kiakad rajta valaki, nyugodtan lehet a szövegkörnyezetre, valamint a lepantói ütközetre hivatkozni, illetve durcáskodni egyet. Kövér politikai pályáját a baloldalon kezdte el építgetni, tehát nyugodtan elmesélhetné, miféle aberrált dolgokat művelt ifjúkorában, még Mória sötét tárnáiban.

– Maga egy akkora egy barom – mondaná neki Polyák főhadnagy –, hogy az ellenség hálát adhat az összes római isteneknek, hogy szerencsétlenségünkre hozzánk keveredett. Ha létezik nagy hatótávolságú csodafegyver, akkor maga minden bizonnyal valami olyasmi lehet. Ügyesen be is vetették ellenünk.

Minél inkább rájuk húzzák a vizes lepedőt ezekre a bepánikolt fickókra – pedig aztán húzzák rendesen mindenhonnan – annál nagyobb marhaságokat kénytelenek mondani a saját táboruk kábítása érdekében.

Az „aberráció” oldala felől sajnálatosan konkrét adatok, dokumentumok jönnek a kormány emberei által elkövetett disznóságokról, nem Kövér László idétlen motyogása, Orbán Viktor agresszív rikácsolása, esetleg Kósa Lajos zavart hebegése, mostanában inkább szélesebes menekülése. Simicska Lajos, az ki? Egy neomarxista filozófus? Pedig ő pofozza őket, szinte napi rendszerességgel. Egy tipikus baloldali elkötelezettségű, nincstelen proletár. Ennyit mutatóba a fideszes hülyeségekből. Aki repetázni szeretne belőle, olvassa a szélsőségesen aberrált 888-at, vagy amire csak gusztusa támad.

Bármily elképzelhetetlennek tűnik, a centrális erőtérnek vége. Rég szétpukkadt. Orbántól nem volt rossz ötlet kiegyensúlyozott, mérsékelt politikust játszani, amíg csak megtehette. Eleinte a látszattal nem volt gond, az ellenzék is tette a dolgát, azaz nagyjából semmit. Boldog, szép napok voltak ezek, semmi sem zavarta meg az önfeledt gazdagodást, a virágzó korrupciót, a demokrácia lebontását. Az egész pályás letámadást. „Az emberek ezt akarták, kétharmad, elmúltnyócév, fülkeforradalom, konzultáció, zengzetes rádiós szózatok Rákosi elvtárs stílusában, stb.”

Ha valaki rá merészelt kérdezni, mi is folyik itt valójában, az egészet el lehetett intézni azzal, hogy: – Van valami közöd hozzá, Törpicur? Van ilyesmire felhatalmazásod? Megválasztottak a polgárok? Nem-e’?! Akkor pofa be, majombácsika, aztán húzzá' innen szép szaporán! Ekkora hülyét a világ még nem látott. Írjátok szaporán oda a neve mellé, hogy hazaáruló.

Ebben a centrális erőtérben – azon kívül, hogy a bolygók keringenek a Nap körül – az volt a leghasznosabb, hogy Orbán, a Napisten földi megtestesülése, balról (aberráció) és jobbról is tudott csipegetni az eltévelyedett báránykákból a maga számára szavazókat. Az erdélyei magyarokat Orbán rezsimje simán korrumpálta. Ők bizony örültek a sok-sok ajándéknak, ingyenes juttatásnak. Nem az ő gondjuk honnan volt rá pénz. Ők csak zsebre vágták az egészet.

Aztán jött Simicska, jobban mondva ment és ezzel vége lett a mutatványnak.

Orbán kénytelen volt kimozdulni a centrális erőtér kényelmes pozíciójából, aztán irány a szélsőjobb. Onnan már elég nehéz visszajönni, főleg egy nagyjából kétmilliós, meggyőződésesen rasszista, idegengyűlölő, csökkent értelmi képességű szavazótáborral a háta mögött. Ennyije maradt, ennyivel kell gazdálkodnia. Ők három, négy szónál többet nem nagyon képesek felfogni, az pedig bőven ráfér egy plakátra. 

A sorosozás Bencsik szerint jópofa dolog, ami ugyan inkább marhaság, pont ezért hajtogatják rendületlenül.

2010 óta a rezsim sikeresen tematizálta a közvéleményt. Gyurcsány, elmúltnyócév, kommunisták, a haza végveszélyben, Brüsszel, migránsok, zsidó világösszeesküvés, Cion bölcseinek jegyzőkönyvei, orosz propaganda. Ezek azok a hívószavak, amelyek egyben tartják a táborát, miközben ő sikeresen megszerzett magának mindent, amire szüksége volt. És gyakorlatilag mindenre szüksége volt.

Az európai szélsőjobb teljesen odavan Orbán Viktorért, akik nem éppen a centrumban helyezkednek el. Obi-Wan Kenobi úgy jellemezte őket mint „a söpredék és a gazság alávaló nyüzsgése.”

Kínos, hogy a megalkuvó Európai Néppárt eltűr egy ilyen Orbán-féle, kétes, bajkeverő figurát a sorai közt. A Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája jobboldali populista euroszkeptikus európai parlamenti frakció tárt karokkal fogadná mind a 12 képviselőjüket.

Orbán teljesen kiszorította magát jobbszélre, ami nem igazán a normalitás világa, inkább a gyűlölködésé, az intoleranciáé, a kirekesztésé és az ezekből fakadó erőszaké. Van kétmillió ilyen-olyan orkja, szavazati joggal. Több embert ostobaságokkal képtelen megszólítani. A tematizációnak is annyi lett.

Ha választások után kisebbségi kormányt lennének kénytelenek alakítani, akkor jelentősen szűkülne a mozgásterük. Kevés dolgot lennének képesek jogszerűen keresztülvinni, talán még a bizottsági üléseken is részt kellene venniük. A törvényeséggel persze eddig se nagyon foglalkoztak, de ez talán ezután ki is fog derülni.

A NER-nek, mint nagy átverésnek mindenesetre annyi. A nemzetet nem lehet 2 millió fanatikusra redukálni.

Kövér László elmerenghet azon, vajon mik történtek vele Mória sötét tárnáiban, amitől olyan lett, amilyen, és mitől „sorvadt el az agya”. Ez utóbbit ő maga mondta a 68-as mozgalmakra utalva.

Szegény, megboldogult Alexander Dubček… Biztos nem gondolta volna azt, hogy Gustáv Husák elvtárs valaha Magyarországon fog reinkarnálódni, ráadásul ilyen elvadult, modortalan formában.