A Szent Bertalan-éj ábrázolása François Dubois festményén
„Az illiberális politika értelme a keresztény szabadság.” A liberalizmus antitéziseként létrejött illiberalizmus szerint „az egyén szabadságra való hivatkozása nem írhatja felül a közösség érdekeit.” (Nemzedéki küldetés, keresztény szabadság, harminc év és ami ezután következik)
Az 1 óra 39 percig tartó gyűlölet óráiban, Orbán Viktor alaposan kifejtette az élet értelmét tusványosi rajongótáborának. Nekik bizony nem nagyon kell azon törniük a fejüket, vajon mi is az a 42. Az élet, a Világmindenség, meg minden ott kering valahol a fejükben, ha még akadt azokban elegendő mennyiségű üres hely. Vélhetően akadt.
Orbánnak, mint a magyarok „15, esetleg 30, meg ami ezután következik”-re tervező Messiásának mindenre megvan a frappáns válasza, legfőképpen azokra a kellemetlen kérdésekre, amelyeket saját maga tesz fel, saját magának. A többi meg nem érdekli, mivel az csupa „féknyúz”, meg libsi hiszti.
Tusványoson Orbán Viktor előállt a szocialista embertípus eszményével, és ezen az arcátlan lenyúláson senki sem akadt ki különösebben, pedig ez a furcsa szerzet régebben már megvolt nekünk, de nem nagyon tudtuk mire használni. Erre megint megpróbálja valaki ránk erőltetni.
A kommunisták és játszópajtásaik, a fasiszták kedvenc szórakozása valamilyen általuk preferált közösségre hivatkozva molesztálni az embereket, majd tetszés szerint átnevelni, illetve likvidálni őket. A francia forradalom idején sokan megtapasztalhatták milyen érzés a közösség oldaláról hirtelen átkerülni az egyénére, majd türelmesen sorba állni a közösségépítés elősegítése, azaz lenyakazás céljából. Mindig valami hasonló történik, ha a hatalom elkezdi magyarázgatni, hogy ő tulajdonképpen egy magasztos cél érdekében cselekszik, internacionalista, keresztény, nemzeti, esetleg csupán esztétikai megfontolásból.
A módszerek mára már több esetben finomodtak, bár sokan akadnak, akik hiányolják a tradíciót, a kiömlő vér látványát, a nemzetárulók Dunába lövetését. Elég néhány túlbuzgó fidesz-keresztény példamutató kommentjeit elolvasni. Természetesen az ellentábor is gyakran hasonló módon válaszol, midőn látni szeretné napjaink hatalmasságait, amint éppen a Tibocz-féle lámpaoszlopokon lengedeznek, statikai terhelésvizsgálat céljából.
Hatalmaskodni, másokat büntetni, „nemes célból” ölni jó érzés. Eleinte talán nem annyira, de a példák azt mutatják, gyorsan bele lehet szerelmesedni az ilyesmibe. Nem bízhatunk meg saját magunkban, bölcsebb, ha ezt elfogadjuk. Ilyen az emberi természet, különben ki lenne olyan hülye, hogy lelkesen nekiállna háborúzni. (A csimpánzok természete sokkal kegyetlenebb a miénknél, de ők nem használnak automata fegyvereket.)
Egy valamilyen pofás kis közösségbe besorolt egyén rögtön biztonságban érzi magát, az igazság nevében bármikor képes a jó modort félretenni, majd másokat nekifutásból felrugdosni. Ha erre valamilyen okból – ezek általában kimondottan aljas, hátsó szándékok – engedélyt és biztatást kap, az egyént senki sem állíthatja meg buzgó közösségi tevékenységében. Így működnek az ilyen-olyan terroristák, fanatikusok, szurkolók, meg azok is, akik eltérő bőrszínük miatt pofozzák fel gyanútlan embertársaikat, mondjuk a Balaton partján békésen korzózva.
Vörös khmerek, hutuk, Szent Inkvizíció, Convention nationale, Tonton Macoute, Schutzstaffel, ÁVÓ, Departamentul Securității statului, Ministerium für Staatssicherheit stb.
Hány embernek kell még feleslegesen, nyomorultul elpusztulnia ahhoz, hogy a politikusok, messiások, hatalommániások és isten más jámbor teremtményei számára húzzunk egy határozott, jól látható vörös vonalat, amelyen ha átlépnek, rögtön más munka után kellene nézniük. Az ő esetükben valóban néhány kivételezett egyén áll szemben az általuk társadalomból, nemzetből – tudja a fene minek lehet még hívni az ilyesmit – kitaszítottak tömegeivel.
Nem kell azonnal a legrosszabbra, azaz deportálásra, kivégzésre, elevenen megnyúzásra, belek kiontására gondolni. Manapság bőven elegendő egzisztenciálisan ellehetetleníteni valakit, aztán az illető elgondolkodhat azon, vajon most miért lett hirtelen önző disznó, ráadásul kimondottan keresztény-, esetleg muszlim-ellenes.
Pár ezer éve nem sikerült ezeken a dolgokon felülkerekednünk, a közösségi média, a hírgyárak termékei ráadásul alaposan elősegítik azt, hogy bármikor hülyét csináljanak belőlünk. Megfelelő könyvek elolvasásával valamennyi védettséget szerezhetünk szervezetünk számára, de így is rendkívül könnyen irányíthatóak vagyunk. Ha valaki úgy kívánja, akár teljesen meg is vadulhatunk a szeretet nevében. Megy ez kereszténység nélkül, vagy annak a nevében is. A gyűlöletet legfőképpen politikusok használják céljaik elérése érdekében, mint például Orbán, aki most a liberálisok és a zöldek ellen uszítja híveit.
Visszatérve Viktornak, a 8. vezérnek bölcsességeire, valamint a keresztény szabadságra.
Nos, atyámfiai, lelkes keresztény szabadságharcosok! Mi legyen ezek után a 7., a 8. és a 10. parancsolattal?
Azzal ugyebár, miszerint:
- Ne lopj!
- Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!
- Mások tulajdonát ne kívánd!
Ezen parancsolatok elvszerű betartása pillanatok kinyitná a NER-t. Jönne rá a System Error, de piszkosul.
Ezeket a rendelkezéseket átírni nem nagyon lehet, még „kétharmados” felhatalmazás esetében sem, mivel erős védelem alatt állnak.
Persze mindenre felmentést adhat, ha ezen gyalázatos bűnök elkövetése közben a tettesek szigorú arccal a közösség érdekeire hivatkoznak. Ez eddig legtöbbször pompásan bevált.
Ha ehhez még hozzáadjuk a „keresztény szabadság” (lásd „Mert Miénk az ország, a hatalom és a dicsőség, most és mindörökké. Ámen!”) nevezetű fidesz-kompatibilis szörnyszülött világra jövetelét, ráadásul egy olyan vallás örve alatt, amely egy csomó mindent szigorúan előír, jelenlegi nagyjainkat nem érheti különösebb baj.
Ha meg mégis, akkor valamilyen okból pechükre átkerültek az egyén oldalára, ahol már szabadon lehet rendelkezni felettük. Erről Simicska Lajos sok érdekes történetet tudna mesélni, de nem fog.
