A Válasz Online podcastjének legutóbbi vendégeként Schöpflin György, a Fidesz–KDNP volt európai parlamenti képviselője számos válaszában igyekezett óvatosan középre pozicionálni magát. Nekem egy, alább szó szerint idézett, minimonológja ragadta meg a figyelmemet:
„Ami Magyarországon kialakult, az egy államközpontú gazdaság, ami frontálisan szembemegy a brüsszeli szabadpiaci gondolkodással. És akkor látunk ilyen közbülső szereplőket, mint az említett Mészáros Lőrinc, aki úgy szerepel Brüsszel felé, mint egy magánvállalkozó, de aki valójában az állam gazdaságpolitikáját bonyolítja le, még ha nem is közvetlen »alkalmazottja« az államnak.”
https://www.valaszonline.hu/2020/05/07/eu-neppart-tusk-orban-schopflin-gyorgy-podcast-hetivalasz-21/
Azt aligha feltételezhetjük, hogy Schöpflin ezzel voltaképpen beismerné: Orbán "állami gazdaságpolitikájának" a lényege az állami vagyon eltulajdonítása - általa kijelölt magánkezekbe juttatása - volna. Ezért hát javaslom, hogy a fentieket, kivált az aláhúzással kiemelt mondatrészt úgy kezeljük, mint egy, a történtekben - félreértés ne essék - aktívan részt vevő, a kormányzati lépéseket az Európai Parlamentben "megidelogizálva" mentegetni próbáló képviselő egy majdani monstre persorozatból előrehozott tanúvallomását. Az ismert történész, politológus, egyetemi tanár - hadd nevezzem ki önkényesen a vád magasan kvalifikált koronatanújának - voltaképpen azt állítja, hogy Mészáros Lőrincben Orbán nem a saját személyes, félanalfabéta strómanját, hanem az állam gazdaságpolitikájának inkognitóba rejtőzött lebonyolítóját építette fel.
Túl a finoman szólva is megmosolyogtató szerecsenmosdatás naivitásán a gondolatfutamból fakadó leglényegesebb következtetésként és annak egyenes következményeként mindaz, amit Mészáros Lőrincnek közvetve vagy közvetlenül átjátszott a miniszterelnök, nem tekinthető magánvagyonnak, hanem természetes módon az állami tulajdon része maradt.
Vagyis a NER bukása után valójában még csak vagyonelkobzási folyamatra sem volna szükség, pusztán egy "átkönyvelésben" megnyilvánuló automatizmusra. A jog persze ennél sokkal bonyolultabb, így aligha vitatható, hogy a vagyonelkobzás elkerülhetetlen lesz. Schöpflin György idézett mondatait mindenesetre bűn volna nem elmenteni - perdöntő bizonyítékként.
Úgyhogy: köszönjük, professzor úr!
