Érdekes megközelítésban foglalkozik Kádár Barnabás, a Momentum egyik alapítója azzal a ténnyel, hogy Donald Trumpot, hosszas vajúdás után - szerintem erősen megkésetten - kitiltották a "két legmeghatározóbb" közösségi médiaoldalról (El lehet hallgattatni egy ország vezetőjét?).
Mivel a cikkel alapjában nem értek egyet (eddig ez magánügy) és állításainak szinte mindegyikét vitatom, sőt cáfolom, a legszívesebben bemásolnám ide az egészet, mielőtt bővebben kifejtem a nézeteiben jelentkező éles ellentmondásra is rámutató ellenvéleményem. Mivel a szerző közszereplő, politikus, ettől kezdve
az egész már nem magánügy,
ezért, bár a teljes terjedelmében történő bemásolástól - terjedelmi okok miatt - eltekintek, a poszt linkjét elhelyezem, és kérek mindenkit, aki nem sajnálja ilyesmire az időt, olvassa is el, mielőtt nekilát az én alábbi érvelésem megismerésének.
https://www.facebook.com/barnabas.aron.kadar/posts/1032495590565557
Roppant zavaró lenne, ha a Momentum egyik alapítója ugyanabba a hibába esne, mint annak idején több SzDSz-es vezető politikus. A szezont a fazonnal összekeverni lehet alkalmi tévedés, de rendszert csinálni belőle kockázatos (mint azt a "szabad-madarak" története is igazolja). A prioritások téves értelmezése, a fontossági sorrend felcserélése bizony veszélyes következményekkel járó rendszerhibához vezethet. Kapásból beugrott az a vita, amely annak idején, a "szoc-lib" kormányzás alatt, a koalíciós partnerek között zajlott arról, szülessen-e törvény a gyűlöletbeszéd szankcionálására. Végül a már akkor is jelentkező gondok törvényi szabályozással történő megoldásától ódzkodó - a szabadságjogok védelmének elsőbbségével érvelő - kisebbik párt kerekedett felül: nem jött létre a törvény. Állítom, részben ennek a következményeként is tartunk ma ott, ahol...
De visszattérve Kádár Barnabás írásához: amikor egy közösségi médiafelület irányítói, szögezzük le: helyesen döntenek, sok minden megengedhető, de e döntésüket kétségbe vonni azért, mert más esetekben elnézőbbek voltak, (politikailag is) botorság. Éretlenség.
A jót MINDIG meg kell tapsolni, egyben, ha indokolt, meg lehet, meg is kell jegyezni, hogy ez legyen a követendő példa, de ha ehelyett a korábbi, nyilván nem kevés melléfogás felemlegetésével diszkriminációról beszélünk, azoknak a malmára hajtjuk a vizet, akik helyből a tiltás ellen voltak. Például azért, mert kimondva-kimondatlanul Trump-pártiak, vagy éppen "csak" a szabadságjogok védelmének prioritásával érvelnek... Hogy egyértelműen fogalmazzak: a helyes döntés mindenképpen helyes - függetlenül attól, hogy hasonló (már amennyiben hasonló) helyzetekben mi történt korábban.
Az pedig, hogy másokkal szemben "ugyanilyen" helyzetben miért nem élt például a Facebook a kitiltás lehetőségével, nevek felsorolása nélkül is ki merem jelenteni, téves megközelítés. Aligha vitatható e téren, hogy a Facebook moderálási gyakorlatát áthatja ugyan
a következetesség hiánya,
de nem lehet mindent és mindenkit egy kalap alá venni. Mondjon Kádár Barnabás másik olyan elnököt, aki a világ (egyik) vezető nagyhatalmának első embereként folyamatosan olajat öntött a tűzre, mígnem elveszítve a hatalmát, a demokrácia szimbólumának bevételére bátorította híveit, hetek óta gyermeteg összeesküvés-elméletekkel, bizonyíték nélküli gyanúsítgatással próbálta meg rombolni a teljes politikai elit hitelességét - és ennek ellenére zavartalanul folytathatja a tevékenységét a közösségi médiában.
Ne általánosságban fogalmazzon, olyasmit meg végképp ne mondjon, hogy persze olyan valakivel statuálnak példát, akivel nem sok felhasználót veszítenek. Trumpnak ugyanis csak a twitteren közel 80 millió támogatója van (volt?).
Ennyit a poszt hitelességéről. Ami pedig az önellentmondást illeti... Jellemző, hogy éppen a múlttal leszámolni akaró párt egyik alapítója teszi magáévé azt a gondolatmenetet, amely elsősorban az egypártrendszerek sajátja. Kádár Barnabás ugyanis kifejezi elégedetlenségét a világ rendjével szemben, amikor így fogalmaz:
"A kulcs az, hogy ezek a médiacégek a piaci és nem pedig a demokratikus/politikai logika alapján működnek. (...) Ha nem tudjuk demokratikus közösségként szabályozni ezeket a cégeket, akkor egy eszméletlen veszélyes 20-as évek elé nézünk!"
Az átkosból még itt-maradt őskövületek egyikeként, az ifjú politikusénál szerintem jóval fiatalosabb, rugalmasabb, korszerűbb gondolkodással hadd szögezzem le, hogy már az is nagy hiba, ha a politika a közmédia mindennapos életébe beavatkozik - azt leszámítva, hogy felügyeli és ellenőrzi működésének átláthatóságát, arányosságát és tárgyilagosságát, továbbá azt, hogy valóban a köz érdekében üzemel. De azt sérelmezni, hogy a világot behálózó médiacégek NEM politikai logika alapján működnek, hanem piaci logika mentén, nevetséges vagy inkább siralmas. Könnyen belátható, hogy mivel ezek a vállalkozások nem állami támogatásból, hanem éppen a piacból élnek,
működésükhöz a politikának semmi köze.
Az más kérdés, hogy elsősorban hatalmas befolyásuk miatt bizonyos keretek közé kell szorítani őket, de nem azért, mert Kádár Barnabásnak, X-nek vagy éppen Y-nak valami éppen nem tetszik, hanem azért, hogy önnön szabályozásukat tartsák be, a kirívó aránytalanságokkal ne szítsanak felesleges feszültségeket - ha lehet, éppen ellenkezőleg.
Nem lehet egy poszton belül szélsőségesen liberálisan és mereven konzervatívan is fogalmazni, mert akkor az írás a közepén kettétörik. Mint Kádár Barnabásé is. No és persze az sem árt, ha az ember eldönti magában, melyik nézetrendszerrel szimpatizál, ért egyet. Kivált, ha politikus az illető.
Az utolsó 100 komment: