Érdekes megközelítésban foglalkozik Kádár Barnabás, a Momentum egyik alapítója azzal a ténnyel, hogy Donald Trumpot, hosszas vajúdás után - szerintem erősen megkésetten - kitiltották a "két legmeghatározóbb" közösségi médiaoldalról (El lehet hallgattatni egy ország vezetőjét?).
Mivel a cikkel alapjában nem értek egyet (eddig ez magánügy) és állításainak szinte mindegyikét vitatom, sőt cáfolom, a legszívesebben bemásolnám ide az egészet, mielőtt bővebben kifejtem a nézeteiben jelentkező éles ellentmondásra is rámutató ellenvéleményem. Mivel a szerző közszereplő, politikus, ettől kezdve
az egész már nem magánügy,
ezért, bár a teljes terjedelmében történő bemásolástól - terjedelmi okok miatt - eltekintek, a poszt linkjét elhelyezem, és kérek mindenkit, aki nem sajnálja ilyesmire az időt, olvassa is el, mielőtt nekilát az én alábbi érvelésem megismerésének.
https://www.facebook.com/barnabas.aron.kadar/posts/1032495590565557
Roppant zavaró lenne, ha a Momentum egyik alapítója ugyanabba a hibába esne, mint annak idején több SzDSz-es vezető politikus. A szezont a fazonnal összekeverni lehet alkalmi tévedés, de rendszert csinálni belőle kockázatos (mint azt a "szabad-madarak" története is igazolja). A prioritások téves értelmezése, a fontossági sorrend felcserélése bizony veszélyes következményekkel járó rendszerhibához vezethet. Kapásból beugrott az a vita, amely annak idején, a "szoc-lib" kormányzás alatt, a koalíciós partnerek között zajlott arról, szülessen-e törvény a gyűlöletbeszéd szankcionálására. Végül a már akkor is jelentkező gondok törvényi szabályozással történő megoldásától ódzkodó - a szabadságjogok védelmének elsőbbségével érvelő - kisebbik párt kerekedett felül: nem jött létre a törvény. Állítom, részben ennek a következményeként is tartunk ma ott, ahol...
De visszattérve Kádár Barnabás írásához: amikor egy közösségi médiafelület irányítói, szögezzük le: helyesen döntenek, sok minden megengedhető, de e döntésüket kétségbe vonni azért, mert más esetekben elnézőbbek voltak, (politikailag is) botorság. Éretlenség.
A jót MINDIG meg kell tapsolni, egyben, ha indokolt, meg lehet, meg is kell jegyezni, hogy ez legyen a követendő példa, de ha ehelyett a korábbi, nyilván nem kevés melléfogás felemlegetésével diszkriminációról beszélünk, azoknak a malmára hajtjuk a vizet, akik helyből a tiltás ellen voltak. Például azért, mert kimondva-kimondatlanul Trump-pártiak, vagy éppen "csak" a szabadságjogok védelmének prioritásával érvelnek... Hogy egyértelműen fogalmazzak: a helyes döntés mindenképpen helyes - függetlenül attól, hogy hasonló (már amennyiben hasonló) helyzetekben mi történt korábban.
Az pedig, hogy másokkal szemben "ugyanilyen" helyzetben miért nem élt például a Facebook a kitiltás lehetőségével, nevek felsorolása nélkül is ki merem jelenteni, téves megközelítés. Aligha vitatható e téren, hogy a Facebook moderálási gyakorlatát áthatja ugyan
a következetesség hiánya,
de nem lehet mindent és mindenkit egy kalap alá venni. Mondjon Kádár Barnabás másik olyan elnököt, aki a világ (egyik) vezető nagyhatalmának első embereként folyamatosan olajat öntött a tűzre, mígnem elveszítve a hatalmát, a demokrácia szimbólumának bevételére bátorította híveit, hetek óta gyermeteg összeesküvés-elméletekkel, bizonyíték nélküli gyanúsítgatással próbálta meg rombolni a teljes politikai elit hitelességét - és ennek ellenére zavartalanul folytathatja a tevékenységét a közösségi médiában.
Ne általánosságban fogalmazzon, olyasmit meg végképp ne mondjon, hogy persze olyan valakivel statuálnak példát, akivel nem sok felhasználót veszítenek. Trumpnak ugyanis csak a twitteren közel 80 millió támogatója van (volt?).
Ennyit a poszt hitelességéről. Ami pedig az önellentmondást illeti... Jellemző, hogy éppen a múlttal leszámolni akaró párt egyik alapítója teszi magáévé azt a gondolatmenetet, amely elsősorban az egypártrendszerek sajátja. Kádár Barnabás ugyanis kifejezi elégedetlenségét a világ rendjével szemben, amikor így fogalmaz:
"A kulcs az, hogy ezek a médiacégek a piaci és nem pedig a demokratikus/politikai logika alapján működnek. (...) Ha nem tudjuk demokratikus közösségként szabályozni ezeket a cégeket, akkor egy eszméletlen veszélyes 20-as évek elé nézünk!"
Az átkosból még itt-maradt őskövületek egyikeként, az ifjú politikusénál szerintem jóval fiatalosabb, rugalmasabb, korszerűbb gondolkodással hadd szögezzem le, hogy már az is nagy hiba, ha a politika a közmédia mindennapos életébe beavatkozik - azt leszámítva, hogy felügyeli és ellenőrzi működésének átláthatóságát, arányosságát és tárgyilagosságát, továbbá azt, hogy valóban a köz érdekében üzemel. De azt sérelmezni, hogy a világot behálózó médiacégek NEM politikai logika alapján működnek, hanem piaci logika mentén, nevetséges vagy inkább siralmas. Könnyen belátható, hogy mivel ezek a vállalkozások nem állami támogatásból, hanem éppen a piacból élnek,
működésükhöz a politikának semmi köze.
Az más kérdés, hogy elsősorban hatalmas befolyásuk miatt bizonyos keretek közé kell szorítani őket, de nem azért, mert Kádár Barnabásnak, X-nek vagy éppen Y-nak valami éppen nem tetszik, hanem azért, hogy önnön szabályozásukat tartsák be, a kirívó aránytalanságokkal ne szítsanak felesleges feszültségeket - ha lehet, éppen ellenkezőleg.
Nem lehet egy poszton belül szélsőségesen liberálisan és mereven konzervatívan is fogalmazni, mert akkor az írás a közepén kettétörik. Mint Kádár Barnabásé is. No és persze az sem árt, ha az ember eldönti magában, melyik nézetrendszerrel szimpatizál, ért egyet. Kivált, ha politikus az illető.
