Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

444.hu: Vegyük el a munkát az idősektől, azzal megvédjük őket a vírustól

2020. szeptember 05. - Jogálom 2.0

screenshot_2020-09-04_pink_floyd_s_the_wall_a_bleak_manic_and_agonised_album_archive_5_december_1979.png

A koronavírus helyzetben a biologizmus, már-már fasiszta szemlélet törvényszerűen bújik elő egyre többekből.

Az írásom az idősek és a koronavírus helyzet kapcsolatában elemzi a közbeszédnek és hivatali intézkedéseknek a veleszületett, élettani jellemzőkkel körbehatárolható társadalmi csoportok tárgyként vagy puszta hústömegként kezelését mások haszonelvét előtérbe tolva. Ezt nevezi a tudomány biologizmusnak, ez a náci és fasiszta eszmék alapja.

A 444.hu 2020. szeptember 4-ei írásában Szurovecz Illés azon lamentál, hogy az elöregedett hazai tanári kar veszélyesnek mondható azáltal, hogy milyen számarányban van jelen az oktatásban. Nem véletlen, hogy következtetéseit genetikussal magyarázza, ahol a cikkében idézett örökléstan tudósának kutatása csak arra terjedt ki, miket feltételeznek a vírusterjedést illetően, arra már nem, a terjedést megakadályozandó milyen társadalmi és gazdasági eszközökkel szükséges beavatkozni. A megoldóképletet a szerző alkotta meg, a genetikus érvelését önkényesen, több ponton illogikusan megfeleltetve az ő nézetének. A vírusterjedési kutatás egyébként úgy folyik a megszólaltatott tudósokat olvasva, hogy a valós fertőzöttségi arányról, országonként egységes módon számolt és közelítő adattal egyáltalán nem rendelkeznek. Nem is nagyon vannak kapcsolatban ezek a matematikusok és genetikusok a hatalom birtokosaival, hogy őket az egészen pontos fertőzöttségi számok begyűjtésére ösztönözzék.

A hivatkozott genetikus azon állítása is elég meredek, hogy adott fokú iskolában a tanárok egymásra nagyobb veszélyt jelentenek, mintsem a gyerekek rájuk. Ez a kijelentés az intézményenként változó korú tanárok valamint az idős tanárok veszélyeztetettségéről szóló cikk tükrében válik különösen ellentmondásossá, mert akkor nevezett iskolatípusban a 35 vagy 46 éves tanár is veszélyes egymásra nézve, és a legjobb, ha a nebulók tanítják egymást.

Írásom most nem a vírusterjedési elméletek matematikustól talán már csak az autószerelőkig meg nem mozgatott táborából érkező elméleteket szemlézi.


Milyen feladatot lát el egy tanár, ahol elsődlegessé válik annak elemzése, hány éves?

A 444-cikkben feltüntetett grafikonokból azt lehet leszűrni, hogy a tanári pálya gerincét a 30 és 59 éves közti korosztály alkotja, ezen belül a 40 felettiek dekádjai markánsabbak az annál fiatalabbaknál.
Ez az arány szignifikánsan nem változik azzal, hogy a vidéket elemezzük, vagy szakiskolákat, a lenti diagramm az óvodától a középiskoláig mutatja meg a pedagógusok életkorát:

screenshot_2020-09-05_a_virus_szempontjabol_sem_jo_hogy_igy_eloregedett_a_tanari_kar_444.png

A grafikont egyébként elemezhetem úgy is, hogy a 30-50 közti korosztály közel duplája az 50-59 közötti korosztálynak, és ez akkor megnyugtatóan hangzik, avagy a törzsgárdát a 30-59 közöttiek adják ki, és akkor nem igazán lehet érteni a hisztériát.


A tanári pálya az egyetlen, amelyik a társadalmi korosztályos összetételről nem hazudik a diáknak

Hogy néz ki Magyarország korfája 2019-ben a KSH szerint? Mitől olyan elborzasztó, ha van egy olyan szakma, ahol legalább korosztályosan közelítő valóságot lát a gyerek, egyébként élete során körülbelül utoljára az őt körülvevő világból?

screenshot_2020-09-05_magyarorszag_nepessegenek_szama_nemek_es_eletkor_szerint_1870-2060_1.png
Diagram: https://www.ksh.hu/interaktiv/korfak/orszag.html

Egyáltalán nem értem, hogy mi történik a 60-dik életévben a tanári pályán, és azt sem, hogyha ez 10 %-ot képvisel az oktatásban, ahogy a társadalmi eloszlásban a 60 felettiek aránya ennnél jóval magasabb, akkor ebben mi okoz gondot?

Melyik az a réteg, amelyik abszolút kivonja magát a nevelésből, de annak legnagyobb haszonélvezőjévé válik?

Amennyiben a 444-cikkben bemutatott grafikonban elemzett óvodák, általános iskolák és középiskolák szülői értékezletén résztevők vagy a gyerekkel betegség esetén otthon foglalkozók arányát nézem, ott kb 1 %-ra tehető a magyar férfiak aránya, így még azt sem értem, milyen tapasztalati úton von le következtetést egy magyar férfi, milyen értéket képvisel egy 30, 40 vagy 60 éves óvodai vagy iskolai pedagógus egymáshoz képest, és milyen hatással van a gyerekére.

Nézzük meg a gyereket 3 és 14 éves kora között nevelők nemi arányát:

tanarok_nok_inkedscreenshot_2020-09-05_02_pdf_li.jpg
Szövegbox: Lannert Judit - Szekszárdi Júlia: Miért nem érti egymást szülő és pedagógus? / 18. oldal
http://real.mtak.hu/34840/1/02.pdf

A fenti kutatásból az is kiderül, hogy a magyar férfi két terülen vonja ki magát a jövő nemzedéket nevelő felelősség alól: amikor otthon van a kisebb, 14 év alatti gyerek, vagy amikor iskolában. Minden egyéb téren teljes mellszélességgel kiáll, milyen körülmények közt fejlődik a gyerek.

A közoktatás után a pénzkereső pozíciókban a hatalmi szerepet férfiak töltik be túlsúlyban, jelentős mértékben keresnek többet nőknél velük azonos pozíciókban is, úgy, hogy még az egyetemeken is jóval meghaladja a női diákok számaránya a társadalmi hányadukat. Az tény, a befolyásosabb egyetemi oktatói állásokban lesznek először túlsúlyban az addig csak 20 %-ban szereplő férfiak.

Tehát állíthatjuk, hogy egy gyerek több társadalmi valósággal szembesül egy baktalórántházai általános iskolában, mintha elmegy egy fővárosi online médiába dolgozni. A valódi fakenews az, amilyen társadalmi összetételben dolgoztat a felnőtt generáció, különösen a főváros.

Ebből a szemszögből nem meglepő, ha budapesti 35 éves, férfi médiamunkások állítják azt, hogy kik és miért tartanak hatalomban, kiket. Egy egészen szűk minoritás és a társadalmat legtorzabban tükröző réteg a saját prioritását féltve elemez társadalmi viselkedést.

A nő a gazdasági helyzet szempontjából, Szurovecz szerint az idős a vírus szempontjából haszontalan vagy káros. Átlag két gyereket óvodáig elindítani, legfőképp az iskolába már egyedül elengedhető 12 éves koráig lemenedzselni, miattuk munkából kiesni több évébe és energiájába telik egy nőnek és a nekik segítő, az újságírónak haszontalan, adott esetben aktív nagyszülőknek, mint amennyi ideig akkut gondot fog okozni a koronavírus.

Ha Szurovecz elve az, hogy az oktatásban pemanensen mondjuk a 30 és 45 közöttiek dolgozzanak, elemezni kellene azt is, folyamatosan melyik szektorba forgassuk át a 45 feletti tanárokat. Szerintem inkább meg kéne lepnie, hogy miért zsugorodik 10 %-ra az addig 40-50-80 %-ot kitevő réteg. Tán nem csak kirúgják nyugdíj előtt 5-10-15 évvel a tanárt? A 30 éves tanár adójából tartják el az 59 évesen munkanélkülivé vált tanárt?

2019-ben nem volt koronavírus, akkor milyen veszélyt jelentett a 60 év feletti életkor az oktatásra nézve?

Mi történik a nebulóval, ha csak minden 10-dik, őt az életre felkészítő tanár tud átadni olyan nézetet, ami a 60 évesekre jellemző? Mi történik a diákkal, ha azt látja, a tudást képviselő személyek közül csak minden 10-dik 60 év feletti?

Van-e valamiféle összefüggés a kapuzárási pánik hullámok, a bornout / kiégés jelenségnek az egyre korábbi és egyre gyakrabban ismétlődő jellegével annak, hogy nem látunk sok középkorút vagy időset értéket képviselő, befolyást gyakorló pozícióban?

Akar-e 70 éves korán túl is dolgozni az a tanuló, aki azt látja, 60 felett nem is léteznek emberek?

A vérfrissítés divatos, egyébként szoros jelentésében náci logikának gyakorlati megoldására legalább eggyel több mondatot le kéne tudni írni azon túl, hogy a kimerevített 2019-es évben hány % a 60 év feletti pedagógusok aránya, úgy, hogy sem nőknél, sem férfiaknál nem 60 év a nyugdíjkorhatár.

Szurovecz cikkében nem elemzi a 2019-ben meghirdetett tanítói és tanári állások számát, és az arra jelentkezők számarányát, pedig munkaerőpiacon általában egy hr-munkatárs vagy egy pályázó ezzel számol. Elég ritkán mérte tudását másokhoz, és még kevesebbszer választott ki munkatársakat, ha ez a mutató sem érdekelte.

Lentebb levezetem, hogy egy behatárolt számú, nem piaci alapú, zömmel állam által biztosított oktatásban számarányos korosztályos elvárást minden egyéb mutató elemzése nélkül nem lehet elvárni, tehát a számaránycsökkentés szükségszerűen a sokallt réteg állásától megfosztásával jár.


Élettani haszonelvűség fehérgalléros állásokban


A legszebb az egészben, hogy nem bányamunkásokról vagy balett táncosokról beszélünk, ahol valóban lehetnek fizikai korlátai a betöltendő állásnak. Magyarországon a másik legdivatosabb munkahelyi biologizmus, amikor fiatal illetve szülőképes nőt nem szívesen vesznek fel állásba azzal, hogy bármikor elmegy szülni, tehát tök haszontalan belefeccolni energiát.

Képzeljük el, hogy a munkaképes magyar lakosság 52 %-a veszélyes a cégnek 20 és 42 éves kora közt, de 38 felett meg már értéktelen. Ehhez képest a tanárok zöme általános és középiskolában nő, így ki sem merem számolni, hogy a valamikor elaggott tanárnő összesen hány hasznos, és másokat még nem veszélyeztető évet húzott le egy aktív korú férfi megítélése szerint, miközben annak 1-3 gyerekét is felnevelte, állásából kiesve. Majd ugyanez a nő segíti az apa helyett az anyává vált gyermekét nagyszülőként. Teljesen rejtélyes, hogy mitől nem ártalmas a folyamatosan segítségül hívott nagyszülő, és miért igen, ha ő tanári állásban, fizetésért, és nem a gyermeke két szép szeméért teszi azt?

Képzeljük el, ha egy nő baby sitter-i fizetést kérhetne a férjétől, óradíjban, avagy a nagyszülőnek legalább egy tanári bért kellene kifizetni, ha a nagyon elfoglalt férj meetingel vagy nyaral.

A koronavírus karanténban egészen megnőtt azon nagyszülők értéke, akik az online tanításban képesek voltak támaszként lenni a zoom-meeting rejtelmeiben elmerülő, a mosogatás közt magát menedzselni kénytelen szülők, közte férfiak mellett.

Nem méri fel a cikk és a genetikus sem, miért aggasztó  az életkor növekedése a mentális képesség és elhivatottság tükrében. A szülni rohanó nőknél sem nézi a munkaadó, ki és hányszor ejti teherbe őt odahaza. Adott esetben a félredugó férfi főnöke, veszélyeztetve ezzel épp saját cégét. Sosem a munkavállaló nőt teherbe ejtő férfit szankcionálják, ahogy az idős(ebb) tanárnál sem az őt megfertőzőt vizsgálja a cikk.

Az idősebbek munkához való jogát már genetikus és az egyik legtorzabb társadalmi mintát foglalkoztató online média elemzi. A 444 újságírói összetétele magasan veri a Fidesz-kormányt, indulásakor egy szaudi nőkonferencia szintjét hozta, 2011-ben, és nem a középkorban. Adott egy 2011-ben 42 éves ember, Uj Péter, aki egyetlen nőben sem tudott megbízni, amikor vállalkozást alapított.

szaudi-noi-konfr.jpgKép: Nőkonferencia Szaúd-Arábiában / orientalista.hu

A Kádár-érában az MTV gyárnyi méretű stábjában vágók, rendezők, gyártásvezetők, szinkronrendezők, hírolvasók voltak nők.

A 444 stábjában jelenleg 28 munkatársából 8 nő, ebből 4 van újságíró pozícióban. Bár a társadalom hangját képviselnék, de a valós társadalmi összetétel tökéletes inverzét alkotják korosztályban is.

A nő és idős annyiból előnyös a munkaerőpiacon, hogy őket elég jóval kevesebb bérért is dolgoztatni. Főleg, ha illető tanár. Amit megspórol a bérükön az állam, abból lehetne vírustesztelni a 28-45 közöttieket, nem?

A vírus és gazdasági helyzet jó közérzete meg abban élvez előnyt, hogy azok nem élő személyek, de a kegyeiket keresni fontos. Mi a jó a vírusnak. Szempontjából. Ezt pusztán a 444-cikk címének mondatalkotási technikájára hoztam fel: vírushoz viszonyítunk ember életét, és nem fordítva. A szerzőt az már nem érdekli, hogy a Túlidős Tanár szempontjából hogy jobb a vírusfertőzés.

Mindeközben az érzékeny adatközlés végett nagy port kavart a 37 éves brit nagykövethelyettes halálesete, de tudunk 25 éves, egyébként épp tanárnő koronavírus okozta haláláról is. Ezek természetesen nem zaklatták fel a 444 szerzőjét, egyébként is mindkettőjük élete hibahatáron aluli, de legfőképp, a koronavírusról alkotott valós tudásunkhoz mért számarányban elenyésző probléma. Arra kell ügyelni, ne ebbe a számarányba essünk mi.

Szurovecz legalább kiírhatta volna a korát, hogy tudjuk, érdemes-e még bejárnia a szerkesztőségbe, és meddig. Bár fölöslegesnek tartom, mert csukott szemmel megmondom, hogy ha magyar online médiában dolgozik, átlag 35 éves és férfi. Az online média megjelenése óta ez igaz. Hogy hova tűnnek az elmúlt mondjuk 25 év alatt a mindig 28-37 éves online médiadolgozók idősebb reinkarnációi, avatarjai, az egyébként a nemzetközi piaci szférában is egy fekete lyukhoz hasonló rejtély, mondhatnám, veszélyesebb a koronavírusnál. Sokkal több 40+os munkavállaló tűnt el magyar pozíciókból, mit ahány idős halott lesz munkavégzés során bármikor és bármilyen vírussal.


A fiatalabb korosztály létezésének gátja-e az idősebbek viselkedése vagy puszta létezése?

Tekintsünk el attól a trivialitástól, ha már élettani törvényszerűségek, hogy senki meg sem születik, ha nincs egy mára idős felmenője akár élőben, akár holtan, tehát elégtelen a még nem túl rozzant szülő is, kell egy elég rozzant vagy halott, de utódot nemzett nagyszülő, meg annak szülője is ahhoz, hogy valaki leírhassa, hogy sokan vannak az öregek valahol.

Így a kronológiai szalagon a pillanatnyi elhelyezkedés értékelése számomra érthetetlen mértékű hisztériát ölt, legyen az Európa vagy az iskolák tanári karának elöregedése. Főleg, hogy ezt egy apa és egy anya megtermékenyüléssel járó nemi aktusa döntötte el, hogy a létrejövő egyed másokhoz képest épp hol leledzik ezen a korfán, tehát az alapján rövid- vagy középtávú társadalompolitikai modellt vagy következtetést levonni, majd ítélkezni, ki és mikor dug, nekem kicsit nesönel dzseografik ízű, de a gólyahíres fővárosi zászló után túl nagy igényeink ne legyenek.

screenshot_2020-09-04_karacsony_gergely_hallgatott_gajdics_ottora_babazaszlo_kerult_a_pride-zaszlo_helyere_24_hu.pngKép: 24.hu / Budapesti Főpolgármesteri Hivatal / gólyás zászló, ami nem babazászló, de mindegy is

Feltételezem, a 444-cikk írója sem a következő 75 évet elemzi a koronavírus kapcsolatában, csak próbálná megúszni a következő 4 hónap szívást. Mert kb 30 éve folyamatosan, az oktatásban lekövethető folyamat számarányos eredményét elemzi annak tükrében, mi lesz velünk az elkövetkező karantén alatt.
Ennyi erővel számolgathatná azt is, hány rákos beteg foglalja el az ágyakat a koronavírusosokkal mit kezdeni nem tudó kórházakban. Ezt megtették helyette, a hatalmat birtokló aktív korúak, zömmel férfi politikusok és férfi kórházigazgatók, tehát ez le van tudva.

Az idősek haszontalansága, létezésükkel másokat akadályoztatása, veszélyeztetése számtalan aspektusban tör fel a közbeszédben, adott esetben rendeletek útján is. A Momentum soraiból jogalkotó pozíciókra aspirálva azt javasolták, hogy a szavazati akár jogát, akár meggyőződését egy szintén meg nem határozott korú, de természetesen nagyszülő adja át egy fiatalabbnak. A magát jövőkutatónak nevező épp saját korosztályos, felsíró eredményre is vezető aktusaival sincs tisztában − valami miatt ez a jól képzett, hatalomba igyekvő, bármilyen ökörséget bátran leíró személy szintén férfi − miszerint egyre többen nem lesznek nemhogy szülők, de nagyszülők sem, szóval marad a vén hülyénél kicsivel okosabb sarki fűszeres, aki szavaz helyette.

A 444.hu inkriminált írása most egy másik alapvető emberi jogot, a munkához fűződő jogot vitatta el korosztályos alapon, ugyanis életkori arányokról csak úgy lehet érdemben beszélni, ha vizsgáljuk azt is, hogy mi lesz azok sorsa, akiket létszámban sokallunk egy bizonyos, korlátos számú, nem piaci alapon szerveződő pályán.

Milyen módon lehet egy társadalmi csoport arányát csökkenteni egy szektorban?

A 444-cikk nem érezte szükségét levezetni, kinek, és milyen mértékben hasznos, ha tenne arról, hogy kevesebb idős tanár lenne az oktatásban. Arra sem tért ki az írás, hogy a home office-ban mennyivel teljesített jobban a szerinte még elég fiatal tanári kar, azaz miért a tanári pozíció birtoklása jelenti az egyedüli gondot a vírushelyzetben? Az otthon csücsülő, de távoktató idős tanár jelent-e veszélyt?

Felsorolom, milyen aspektusokat nem vizsgált a 444-cikk, csak mert nem érdekelte, mert a szerző sem nem idős, sem nem oktatásszervező, így akkor mit érdekli az újságírót, végül is csak tömegbefolyásol.

1. Nem tudjuk, ki számít idősnek a 444-nek: a koronavírus szempontjából meg nem határozott veszélyességi korhatárt hol húzná meg a nyugdíjkorhatár ismeretében, összevetve azzal, hogy a lehetségesnél korábbi nyugdíjba lépéssel milyen anyagi veszteséget szenved el a Túlidős Tanár? Azért 60-nál lőtte be Szurovecz, mert kerek tízesével színezték más színűre a sávokat? Létezik, hogy a kormány a 60 és 65 közöttiek nem elenyésző táborát biológiai pajzsként használta az üzletekben? Ezt csak azért kérdezem, mert munkaviszonyt és azt birtoklók számarányát azért valamely módon tisztázott munkajogi elvek alapján lehet megváltoztatni, ezt talán az Index példája után a 444 munkatársa is sejti. Plusz-mínusz 5 év ebben a korosztályban 800 ezer, potenciális munkavállalót érint.

Másrészt, ha az iskolaigazgatók még Szurovecznél is jobban féltik a Túlidős Tanárokat, akkor az empátiájuk hevében nem csupán a meglévő állásokra keresnek zsengekorút, de a meglévő állásokat is megtisztíthatják az elaggott rétegtől.

Van egy központi hasznossági vezérelv, és annak egyre jobban meg kell felelni. Ismerős?

Az sem egészen világos számomra, hogy a vírus miért csak iskolákban terjed: miért ne kéne mindenhonnan kirúgni egy meg nem határozott korú, idősnek számító, de ezek szerint még munkajogilag dolgozni jogosult személyt?

Nézzük végig a nagy létszámú és folyamatosan változó csoportokat befogadó munkahelyeket: egyetemi tanár, színházigazgató, színész, kiskereskedelmi üzletvezető, postaigazgató, kórházigazgató, orvos, gyárigazgató, bíró. A foglalkozási körök teljesen véletlenül lefedik az 1939. évi IV. törvénycikket.

Leánykori nevén II. zsidótörvényt.

Nem kell felszisszenni, mert abszolút haszonelvi alapon, a közjó érdekében indokolták akkor is. Ott is kizárólag számarányt kértek, nem mondták ki először, pontosan kit és hány főt kéne kirúgni. Semennyivel sem kegyetlenebbek a zsidótörvények kodifikációs magyarázatai, mint az, mi jó a vírusnak meg a tanárnak. Arról, hogy mit lehet tenni a koronavírus ellen, arról csak ultraviola tartományú fogalmaink vannak, de arról sokkal többet lehetett tudni, miért nem tud bekerülni az addiginál is nagyobb számban keresztény az oktatásba, valóban aggasztó volt-e a jelenlétük mértéke, és miért nem akar még több keresztény például gyárat alapítani vagy színész lenni. Ennek ellenére ott is a zsidók számarányát vizsgálták, mint ahogy a 444-cikkben is az idősek számarányát adták meg problematikusnak, és nem a fiatalok távolmaradását elemezték. A zsidótörvényekben sem azt vizsgálták, mi történik az őskeresztény körben, ha a gyereke iskolába jár. Átlag négy elemit. És ennek ki és mi az oka.


2. Idős tanárok számarányát csak kirúgással lehet jelentősen csökkenteni
Míg egy rizikósnak és üldözöttnek nevezett online média elindítható 100 %-ban férfiakkal, addig a kulcsfontosságúnak, genetikussal elemzett tanári pálya valami miatt nem vonzza a férfiakat.

Ha egy fővárosi 35 éves férfin múlna, Magyarországon 10 éven belül többszörösére nőne az analfabéta iskoláskorúak száma: nem lenne, aki tanítsa a gyerekeket, 18 év múlva már online médiát sem lehetne toborozni nem hogy férfiakból, de mókusokból sem.

A férfiak számára 20 %-os - óvodában ez 0,5 % körül mozoghat,  általános iskolában 10 % - arányban vonzó pedagógusi állások elemzéshez tudni kell, hogy ütemesen nem nő az iskolák száma Magyarországon, sőt, csökken.

Bezárnak kisiskolákat, gimnáziumokat, elűznek egyetemeket, összevonnak karokat. Tehát tömeges mértékben nem nő a tanári pozíciók száma idehaza. Egyetemi szinten egyenesen ritka a megüresedő állás, de középiskolaira sem hemzsegnek az álláshirdetések. A betöltetlen tanári állások fiatalok távozásával nőnek csak, és főleg az általános iskolai szinten, ott is főleg vidéken és kisebb településen. Bár van tanárhiány, de idősek számarányának lényegi csökkenését, ami a cikk által felvetett vírushelyzetben is érzékelhető változást hozna, csak idősek kirúgásával lehetne elérni, és akkor lásd mint fent, munkajog. Azt ugye nem gondoljuk, hogy 120 Túlidős Tanár halála elenyésző szemben például 400 Túlidős Tanár halálával.

Az üzletekben sem azt írták elő, hogy 5 % lehet csak a boltban tartozkodó 65 év felettiek száma, hanem 0 az adott időzónában. Már miért lenne értéktelenebb a tanító öreg, mint a vásárló öreg?

Hiányolom ezt a számarányt is a cikkből: még hány Túlidős Tanár potenciális halála elfogadható a 444 számára? Ami "a vírus szempontjából még jó", ahogy a cikk címe jelzi. A vírus mikor érzi jól magát?

Szurovecz nem azzal érvelt, hogy az idősek jobban fertőzőek, vagy ők fertőződnek jobban − bár a cikkben hivatkozott genetikus tett erre kísérletet, rejtély, mire alapozta ezt, ugyanis valódi fertőzési adathoz sehonnan sem juthatott hozzá − ő egyszerűen csak szeretné őket megvédeni. Ahogy Orbán a magánnyugdíjpénztárakat és a zsidókat.


3. Mennyiben jelent védelmet az állásvesztés a vírussal szemben?
Rendben, kirúgtuk a Túlidős Tanárt, hogy megvédjük őt, esetleg felvettünk mellé 15 egyáltalán nem vírusterjesztő fiatalt, vagy elment idő előtt nyugdíjba, ezzel az arcpirítóan szánalmas magyar nyugdíjnál is alacsonyabb értéken.

Mert egyébkén tolonganak a Túlidős Tanárok helyett fiatalok. "Egyre felkészültebb és motiváltabb" magyar fiatalok, ahogy erről egyetemi és főiskolai tanárok lehangolóan beszámolnak...Legalább a vírus érdekében iparkodhatna az ifjúság, hogy ne legyen egyre szánalmasabb a tudások és tanulni akarásuk nemzetközi szinten, nem? Vagy ott ki a felelős? Kinek a számaránya? Amikor ezek a lenézett idősek tanultak, nemzetközi élvonalú volt az egyetemi oktatásunk. Az 1945-50 közt a magyar egyetemeken tanulók alapoztak meg tanszékeket. Véletlen egészen magas volt azok számaránya 1945 után, akik születésükkel járó jellemzőjük okán bolognai, prágai, párizsi egyetemekre kényszerülve − a tanulmányaikat akár orvosi, akár jogi pályán az ottani nyelven csont nélkül folytatva − hazatértek diplomát honosítani, és egyetemi állást vállalni. (Jelen cikk szerzője egyetemi levéltárban is kutat, és nem hasraüt, mint Illés.) Ma egy átlag fiatal mikor dobbant cseh, olasz vagy francia nyelven folytatni az egyetemet minden zökkenő nélkül? És főleg, kiknek a pénzén tudja megtenni?

A koronavírus meg nem határozott irányú terjedése miatt a munkavégzéssel önálló minőségi életétől megfosztott nyugdíjas immáron értelmes feladat nélkül maradva, egy lehetséges újabb karantén során a négy fal közé zárva máris nagyobb biztonságban van: a vitamindús étkezésre, magánegészségügyi ellátásra esélye sincs, mentálisan meg tökéletesen kielégíti a magyar televízió és a horgolás, az ötödik emeleten a répa kapálgatása. Esetleg olvasgatja az online médiában, hogy Barnabás a szavazati jogát, Illés meg a munkáját venné el.

Milyen védelem egy idősnek a börtönkarantén?

A tavaszi karantén-időszak egyik legtöbb vitát kiváltó intézkedése az idősek védelmét megcélzó sávos vásárlási szakaszok voltak. Itt is természetesen a 65 alattiak berzenkedtek jobban, hogy nem elég, hogy eddig reggel pöffeszkedtek a tömegközlekedésben idősek − mi a fészkes fene dolguk van nekik reggel − de most már egyenesen elveszik a levegőt és életteret az ábécékben is a fiatalabbaktól.

A szocreálban, amikor a vállakozói vagy szabadfoglalkozású szféra még nem nőtte ki magát, a napközben utcán lődörgők szúrták mások bioritmusát és tevékenységét előírni szándékozók szemét: akkor a reggel 8-tól délután 4-ig iskola, gyárszalag vagy ceruza intervallumból lógtak ki egyesek.

Sokak szemében az állampárti komcsi hivatalnok vagy médiamunkás valami elaggott, naftalinszagú személy, miközben ilyesféle ötleteléseket, hogy ki szüljön többet, vagy hol húzzunk meg a számarányt, a mindenkori aktív korosztály talált ki.

Szurovecz Illés sem elemez semmit, csak beleszól mások dolgába, mikor dolgozzon, hol dolgozzon és hány éves koráig dolgozzon.

Míg az interneten ellágyulva osztogatták az erkélykoncerteket többen, hogy legalább ne pusztuljanak meg a négy fal közt, a többségnek fel sem tűnt, hogy a bezártságra ítélt idősek, közte nyugdíjasok sétára, bevásárlásra, szomszédolásra, színházra korlátozódott addigi napi tevékenysége nullára csökkent a karanténnal. Már arra sem érezhették magukat alkalmasnak, hogy ők maguk döntsék el, hogy a polcról melyik tejet választják ki maguknak.

Aktív korúak írták le folyamatosan a karantén alatt, hogy jobb lenne, ha az idősek ki sem mozdulnának otthonról. Ugyanígy szóltak be egyedülállú anyának üzletben, miért hurcibálja magával a gyerekeit a boltba.


A munkavégzés pusztán fizikai mozgás, vagy biológiai és mentális létfenntartás?

Az aktív réteg a fizetett munkavégzésre nem kötelezettségre egyfajta hobbiként, szabadságként tekint. Ők alanyi jogon gondolják magukat fontosnak egy munkahelyen, nem beszélve az abból származó jövedelmről. A Maslow-piramis elve alapján arra nem is gondolnak, hogy nem csak számukra nem kizárólagos tényező a pénz a munkavégzés során, de a hasznosság érzete, az alkotó tevékenység az emberi létezéshez elengedhetetlen érzetét is megadja egy munka. Egy nyugdíjasnak ez többnyire nincs meg.

Mi történik, ha a Túlidős Tanár unokáját, gyerekét kirúgják a munkahelyéről, például egy bedöntött médiától, és mivel a nagyszülőnek-szülőnek van egyedül biztos bevétele Magyarországon, ha nyugdíjas − ezt hitelkibocsátó bankok eljárási menete igazolja, legkönnyebben nyugdíjas kap hitelt, mert egy igazgatónak is bizonytalan az állása − elmegy a kirúgott fiatal a Túlidős Szülőhöz, Nagyihoz pénzt lejmolni és vírust átadni. Avagy elmegy neki bevásárolni, mert minden otthon dekkoló Túlidős Tanár és Túlidős Ember legjobb, ha otthon vegetál, és mindegyik körül hemzsegnek a segítőkész ifjabb rokonok, akik egyébként egyre jobban ráérnek az egyre szaporodó állásvesztéssel 4 kerülettel, 78 vagy 178 kilóméterrel arrébb bevásárolni másnak is.

A fiatalabbak igyekeznek online vásárlást bonyolítani, így hamarosan nemtúlidős pénztárosra, elárusítókra sem lesz igény, de diákpolcfeltöltőre sem.


Kik végeznek vírus elleni effektív védelmet Magyarországon?

Nekem, még nem annyira Túlidősnek, de sokak szemében Középkorúnak nem a Túlidősek megvédése, azaz a velük mindennapi életükben kib***ása okoz védelmet a vírussal szemben, hanem például a hazai 25 év alattiak 1 %-os maszkviselési aránya, a MÁV-on a 8 %-os maszkviselési arány, az üzletekben az egyre gyakoribb, jólöltözött, akár 30-40-esektől is észlelhető maszkviselés hiánya. Sem a genetikus nem oldja meg a fertőzési problémámat, sem a vírusegységeket számolgató matematikus, akiket nem érdekel sem a maszkot nem viselő 22 éves, sem a maszkviselést meg nem követelő üzlet és MÁV. A színházak is csak ajánlják a maszkot. A tesztet nem vásárló kormány sem érdekli a genetikust, miközben erről elég olvasás útján értesülni, inkább tippelget, ki mennyire fertőz.

Én a 444-cikk szerzőjével érezhetően ellentétben kellett járjak bevásárolni karanténban idős személynek, és ez a feladat nem csökkentette, csak növelte az én fertőzési veszélyeztetettségemet is, nem beszélve a pihenésre szánható idő radikális lecsökkenését, így különösen nem értem, miért jó a vírusnak, ha egyre kevesebb idős ember dolgozik, és egyre több szorul mások segítségére.

Filozófiailag és biológiailag az a Túlidős Tanár egyazon ember azzal, aki épp arról lamentál még fiatalabbként, hogy miért vannak ennyien amazok, úgy, hogy pontosan tudjuk, hogy a fiataloknak a magyar közoktatásban számolgatott vagy hiánya, vagy valamilyen jelenléte alapvetően a fiatalok döntése miatt alakult úgy, és nem mások miatt.

A cikk egészen másként nézett volna ki, ha leírja, megkérdezi, hol van a fiatalabb korosztály felelősségtudata és áldozatvállalása a jövő nemzedékének fejlesztésében, bár ezt a kérdést vírus nélkül is fel kéne tenni. Közte a fiatal magyar férfiaké.

Az az irritáló idősebb tanár egész pályáján meghozta azt az áldozatot, hogy számtalan teljesen érdektelen, egyszerhasználatos tárgyakat vagy feledhető szolgáltatást nyújtó cégnek is munkaerőforrást képzett az ott dolgozó droidnál jóval alacsonyabb bérért. 

Hol vállal nagyobb terhet a vírushelyzetben egy fiatal, és mit tesz meg egy fiatal, hogy segítse azokat, akik veszélyeztetettebbek egy vírus helyzetben? A koronavírus és oktatás kapcsolatában gyermekfelügyelők, kiscsoportos oktatást szervezők hiánya okozza a gondot, nem az idős tanárok létezése. Az oktatásra nem fordított adóforintok hiánya a legnagyobb gond. Például az extraprofitos cégek finanszírozhatnának oktatást, ahogy ezt nem teszik. Ahogy a vállalkozó réteg adományozhatna oktatásnak, ahogy nem teszik.

Ezzel szemben elsősorban városi és képzett szavazók bármikor összedobnak 2x is 200 milliót egy 0 %-ot sikeresen elért pártnak, akiket alakulásuk óta sosem mértek 1 % fölé, és akik erre ráhúztak még 25 millió banki hitelt. Felelős állampolgárként és politikusokként becsődöltetve a pártot, és az állampolgárokra terhelve még ezt a 25 milliót is. Ha magánszemély teszi, megy az utcára, ha párt, benyeli a bank. Ők sem a 60 feletti, esetleg közgadaságtant tanító tanárok voltak. De nem is a segélyre vagy kiló krumplira váró borsodi mléyszegénységben élők. Egy mezítlábas biztosítói ügynök képzésen ezzel a tudással elvéreznek az első hetes önköltséges képzésen.

Ugyanakkor esélyegyenlőségi iskolák koldulnak a neten pártíz milliókat, szinte a teljes közönnyel találkozva.


Ki a felelős az oktatási helyzetért? Ki a felelős a koronavírust elsődlegesen kezelendő egészségügyért?


A magyar adóforintokról döntő réteg aktív korú és túlnyomó részben férfi. Az, hogy az oktatáshoz és egészségügyhöz képest lényegesen nagyobb arányú költés megy élsportra, azon belül focira és akár honvédelemre, annak haszonélvezői szintén a fiatal aktív korúak és döntően férfiak.

Nyilván, ekkor veszi elő a Momentumtól Barnabás az ötletét, hogy az idős ne szavazzon, mert ő tartja hatalomban az oktatást és egészségügyet elsorvasztó kormányzatot. A lerohadt kórház és többmilliót kereső focista a mai nyugger álma, igen.

Erre mondom én azt, hogy akár egyetemi tanárnak is lenni 30 éve sem volt kifizetődő dolog, a vidéki tanítóról nem is beszélve, és a tendencia nem most kezdődött.

A 444-en hivatásos sport témájú cikket állandó dolgozó ír, népszerűsítenek olyan területet, amelynek társadalmi haszna a nullával egyenlő, mi több, mára az ország becsődöltetésének és korrupciójának a motorja, míg az egészségügyre idén lett egy blogger orvos szerzőjük. Szerintem nyugdíjas szerzőjük nincsen. Márha azt elemzem, szócsövet melyik társadalmi réteg kaphat médiában, hogy a számára fontos területről véleményt formáljon és másokat befolyásoljon, kire szavazzon.

Nagyon nehéz azt modellezni, hogy egy mai idős hol képes befolyásolni tömegeket, esetükben a puszta számarányos létezésük akár a média, akár a politikusok, akár a szavazók legfőbb gondja.

A hatalmat és médiát a fiatalabb, képzettebb, elsősorban városi, azon belül is fővárosi aktív korúak birtokolják, és mit ad isten, ezzel sem mennek semmire, legalább is ezt állítják, hogy az ő szociális helyzetük és komfortérzetük a legrettenetesebb idehaza.

Mert azt ne feledjük el, ellenzékinek lenni is kifizetődő, és egy szerkesztőségben irkálni, hogy sok az öreg tanár, már ez is láthatóan kedvezőbb pozíció, mint elmenni Baktalórántházára tanítani, befolyásolni, hogy a neked tetsző fővárosi arc kerüljön hatalomba, és a neked tetsző médiát tartsák életben.

A falusiakra és öregekre tolt szavazati felelősség egyáltalán nem igaz, ahogy visszatérően sugalmazzák. Egy magára valamit is adó pártnak elég vegyes a szavazói köre. Én inkább titkolnám, ha úgy akarok közpénzhez jutni, hogy a társadalom mondjuk 40-60-80 %-át magasan lenézem, mert ma menő csak olyan párt és kommentelő lehet, aki ekézi a nyuggereket.

Inkább az a valós kép, hogy a fiatal városi szavazók 0-5 %-os új pártokat tudnak csak hosszú távon életben tartani.

A 2010-ben a politikai térbe került, úgymond a "zelmúltnyócévtől mentes" pártok közül kettő is szétesett, épp azok, akik a fiatalabbakat kívánták megcélozni. A Jobbik szavazói körének 30 %-a egyetemistákból került ki fénykorukban. A 2010 utáni első, az autokráciát megalapozó Orbán-ciklusban együttszavazott a Fidesszel, ezt támogatta az egyetemisták 30 %-a.

A Jobbik töredékére zsugorodott, a kezdeti sikereinek tekinthető nézeteinek 98 %-át ma elhallgatja vagy látszólag megmásította, tehát azok, akik beléjük szerettek cigányozó-zsidózó-buzizó-mélymagyarkodó fénykorukban, most ott állnak tátogva, szellemi táplálék nélkül maradva. Az ő kegyeiket igyekeznek kiszolgálni a gólyazászlós, székelyzászlós, nemzetezős ellenzéki fővárosi politikusok.

Az orbáni autokrácia konszolidációjának legnagyobb felelőse a fiatalokat megcélzó Jobbik és a lehetmásként beakasztani, de országos bázist nem építeni, városi értelmiséget megszólító LMP. A kétmilliós fővárosunk élén egy 8 éve 0 %-on álló párt vezetője ül, ő a fiatalok ikonja. A Párbeszéd a választók 8 évét arra használta fel, hogy 0 %-on tartsa magát. Lehetne a Párbeszéd is 5, netán 12 %-os, de nem akar annyi lenni, most sem akar annyi lenni, és a szavazóik sem akarják, hogy 12 %-os legyen.

Kereshetünk minket irritáló idős vagy tanulatlan vagy falusi szavazót, de ha a fiatal városi szavazót elemzem, ezt tudom összegezni az elmúlt 10 évben. Ez visszaélés a szavazók bizalmával, másrészt harmatgyenge. A tüntetéseink csoportját bőven a 40 felettiek alkották, már amikor nem 30-100 fő lézengett kint, és nem az internet volt a tét, hanem kicsivel összetettebb gondolkozást igénylő Alkotmány vagy az a média, ahova be nem teheti lábát online újságíróként egy idősebb személy.

A Momentum egyelőre egy éve tartja magát a Jobbik színrekerülésnek 66 %-án, zömmel a széthullott Jobbiktól nekik átmentett önkormányzati posztokkal, ami dicséretes eredmény egy 8 éve 0 %-on és 10 éve 4-5 %-on, mára 2 %-on leledző Párbeszédhez és LMP-hez képest. Az a réteg, akiknek teljesen mindegy, hogy valaki hol zsidózik, hol az EU-t köpködi, hol EU-posztra tör, az a Jobbik megmaradt bázisa, az ő és szövetséges pártok bevallása szerint zömmel fiatalok. Tehát azok tartottak ki a Jobbik mellett, akik szerint abszolút mindegy, mit ígérünk a választóknak, csak az a lényeg, hatalomra kerüljünk. És ezek zömmel városi fiatalok.


Mit kezdjünk a korosztályos arányokkal munkahelyeken?

A munkaerőpiac jelentős részén a korcsoportos számarányokkal nem kellene törődni: vonzóvá kellene tenni életpályákat, finanszírozhatóvá kéne tenni karrierpályákat, és legfőképp hosszútávú jövőképet látni oktatásban, így különösen értékessé kéne tenni ezt az életpályát. Majd pedig a felvételi elbírálásnál kizárólag képességbeli és tapasztalati elvárást kell előírni, amely sem korbeli, sem nembeli, sem származásbeli megkötést nem tartalmazhat. A kiválasztók habitusától a legtávolabb kell álljon az ageizmus, szexizmus és rasszizmus.

Ennek elérése pedig hangsúlyosan az aktív korúak dolga. Különösen vagy a hatalomba igyekvő, vagy a tömegbefolyásolást uraló fiatalabb korosztály dolga. Például azzal, hogy nem befolyásolunk széles közvéleményt ageizmussal, és próbálunk valamit tanulni Magyarorszság évszázados veszteségeit és lemaradását okozó biologizmusról és kirekesztő nézetekről.

A 444-cikk semmit nem tett hozzá a koronavírusról alkotott ismereteinkhez, közelebb sem vitt a hisztéria nélküli megéléséhez. Megszületett a sokadik töltelék írás a témáról, miközben hosszú távon megalapoz egy olyan nézetet, amely munkafelvétel esetén hátrányban részesít idősebb korút.

Utóbbinak az az eredménye, hogy a munkaerőpiac kiadobja az erőforrásának jelentős részét, tehát pazarló és ostoba.

Ahogy végtelenül pazarló a hazai nemzetközi cégpiac is az átlag 28-40 éves korú munkavállalókkal. Sok más ok mellett ezért versenyképtelen, mert egyedüli célja a magyar menedzsmentnek, a magyar közigazgatásnak vagy a választók pártpreferenciájának is a rövid távú munkatapasztalat és a droid szintű megfelelni vágyás. A hazai álláshirdetések követelményei pontosan ezt a spektrumot fedik le 97 %-ban. Érdekképviseletet, társadalmi érzékenységet munkahelyeken fiatalabb korosztálytól alig tapasztaltam, mégis, azt gondoljuk, a politikai képviseletben vagy az oktatási pályán a sikeresség egyedüli kulcsa a megélt, megtapasztalt évek száma. Minél kevesebb, annál jobb.

Az egyre inkább kitolandó nyugdíjkorhatár mellett ideje lenne a szemléletünket is fejleszteni annak tekintetében, milyen hasznosságot képvisel az egyre szélesedő arányú, dolgozni vagy akaró, vagy munkára kötelezett idősebb korosztály, akik logikusan tapasztaltabbak, többféle területet megismertek, összetettebb társadalmi szempontokat átlátó korosztály. Amikor egy idősebb jövőt tervez, neki az az előnye, hogy ő saját magán érzi, mi lehet annak a döntésnek 10-20-40 évvel idősebb korában megélhető hatása.

Az a tömegbefolyásoló személy, aki a saját életét akár 10 évvel később is elképzelni képtelen, folyamatosan csak egy nemben, korban, földrajzilag és világnézetben leszűkített társadalmi csoport élethelyzetét és hasznát elemzi, az inkább vakondhoz hasonlítható.

Magyarország társadalompolitikája a középkorhoz hasonló, amikor az átlag életkor nem érte el a 35 évet, így körülbelül 15 évet kellett lemenedzselniük, mert jogai még a gyerekeknek nincsenek.

A gyermekekkel, közép- és időskorúakkal aktívan, őket értékes és egyenrangú félként tervező jövő hatása a koronavírusnál kicsivel túlmutat.


Eszes Beáta

Címlapkép:
Az 1982-es, The Wall - A Fal című Pink Floyd-filmből ismert Gerald Scarfe-karikatúra.
The Guardian / Alamy Stock Photo

Udvary János kitüntetése: a hálapénz félrekezelést indikál

screenshot_2020-07-28_dr_udvary_janos_logoval.png

A paraszolvencia szükségszerűen háttérbe szorítja az orvosi protokollt, és a Hippokratészi eskü megszegését jelenti.

Kincses Gyula a Magyar Orvosi Kamara (MOK) 2019. december 7-ei tisztújító gyűlésén 200 szavazattal váltotta elnöki székében a 120 szavazatot kapott Éger Istvánt, aki addig tizenhat évig állt annak a MOK-nak az élén, amely orvosi kamarai tagsághoz kötött az orvosi hivatásgyakorlás.  Ennek ott van jelentősége, hogy büntetőeljárások során, orvos-vádlottak esetén kiszabott hivatástól eltiltás végrehajtásában az Orvosi Kamara kompetens, ezáltal a testület részese a bírósági eljárásnak.

Letöltendőre ítéltek a műtétekért állami ellátásban pénzt kérő orvost

Azt az elsőfokú ítéletet, ahol az orvost két évre ítélték, a másodfok egy év hat hónapra mérsékelte, és annak végrehajtását négy évre felfüggesztette, emellett pénzbüntetést is kiszabott. Ez ellen a másodfokú ítélet ellen fellebbezett az Ügyészség, így harmadfokon a Kúria a vádlottat két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, és három évre eltiltotta a közügyektől, valamint az orvosi foglalkozás végzésétől is.

Nem, ez a hír NEM a veszprémi Udvary János onkológus-nőgyógyászról szól, akit tíz, rákban szenvedő női páciense vallomása alapján állítottak büntető eljárás elé, azzal, hogy az átadotthoz képest is többszörös hálapénzt követelt, mindeközben a kezelésben szakmailag védhetetlen lépései voltak. A tíz nő közül csak egy betege élte meg az onkológust elmarasztaló büntetőítéletet. Kilenc nő, aki Udvaryt vádolta − sajnos csak hálapénz igénylése miatt  − a sírba vitte azt a keresetét, amiért az USA-ban egy műhibaperen belerokkanna egész Veszprém a kiróható kártérítésbe.

A fenti ügyészségi hír a letöltendő börtönbüntetésről tehát nem a nőket rendszerszintűen félre- és hanyagul kezelő Udvaryról, hanem egy 2020. július 23-ai ítéletről és egy budapesti ortopéd-sebészről szól. Neki már monogrammja sincs, nagy szerencséjére egy kétmilliós, sok kórházas fővárosban ítélték el. Még véletlenül se tudja meg senki, ki az, hol praktizál, majd, ha jó magaviselettel szabadul, ugyan kinek, mi köze hozzá, milyen szakember.

Udvary János nőgyógyász-onkológus büntetőügyében a diagnózisainak szakmai hátterét egy alaposan felkészült ügyészség kivizsgálva, adott esetben gondatlanságból elkövetett emberölés bűntettében is előterjeszthetett volna vádat: a pernek végig bizonyítási része volt, mikor halasztott műtétet, milyen ütemben sorolt be vizsgálatokat, mikor zárt le kezelést.

Ehhez képest a panaszolt esetek után négy évvel, 2016-ban került másodfokra az ügy, amely végül a korábbi, 3 év 6 hónap letöltendő büntetést 2 évre mérsékelte, és 5 évre próbára is bocsátotta.

Ugyanezt az Udvary Jánost 2020. június 30-án, a Veszprémi Csolnoky Ferenc Kórházban több más orvos és kórházi szakszemélyzet mellett az orvosokat ünneplő, az anyák megmentője nevét idéző Semmelweis-napon kitüntettek, ahogy erről tudósított a rontgen.444.hu-n dr. Kunetz Zsombor blogcikke.

Udvary kitüntetése kapcsán azon háborgott pár napig a közvélemény, hogy pénzt kért előre, és fogadott el, mégis kitüntették, miközben a magyar orvosi szakmában, mi, páciensek, alig tudunk olyan, főleg klinikai vagy kórházi orvosról, aki ne tenné zsebre a borítékot, és akinek ne lenne közszájon forgó tarifája: tőlük elhatárolódó csoportot kellett alakítani azoknak az orvosoknak, akik nem fogadnak el hálapénzt.

Udvaryval a legfőbb probléma nem csak az, hogy pénzt kért egy olyan állami ellátásban, ahol egy szalvétát sem vitt be eszközként, a segédorvosokat és asszisztenseit nem ő fizette ki, sem az orvosi eszközparkot, sem a villanyszámlát, hanem főleg az, hogy az orvosi protokoll felállítása előtt és helyett alapvetően csak arra fókuszált, melyik betegének milyen pénzügyi helyzete van, és mikor tudja kifizetni a kért összeget.

Udvary János vizsgálatot, műtétet az alapján tervezett be, vagy főleg halasztott el, hogy mikor fizetnek a páciensek, az önként felajánlott összeghez neki milyen a viszonya, mit néz ki anyagilag betegeiből és rokonaiból.

A nem fizetés ütemében passzolt le "jó állapotúnak, gyógyulónak" diagnosztizált betegeket, róluk megnyugtató, tehát szakmailag kifogásolható vagy védhetetlen zárójelentést adott ki. A "szakértő onkológus úr" szakvéleményét álmában sem felülbírálva a betegeit későbbi kezelő orvosok végül megállapították a páciens nem szűnő iszonyú fájdalmait kivizsgálva, hogy már súlyos áttéte van.

Ha elemezni kéne, mit gondolt Udvary egy-egy meg nem alapozott diagnózis leírásakor, én arra a logikus következtetésre jutok a büntetőeljárás során idézett szavai alapján, hogy ő valóban az önnön zsenialitásába vetett hitét tartotta egyetlen legitim szakmai értékmérőnek. Azt gondolhatta, hogy aki nem képes helyén kezelni az ő tudását, az valójában nem is érzi szükségét egy csak általa elnyerhető kiváló kezelésnek, ahogy ő fogalmazott: "én nem ötvenezres orvos vagyok". Tehát akkor nem is olyan beteg. Jogot formált arra, hogy az önképéhez mérten válogasson betegek közt.


A hálapénz és szakmai kontroll ellentétes irányú hatást fejt ki

A hálapénz − tehát nem egy orvosi team, nem egy jól felszerelt ellátó hely, nem egy profi és odaadó asszisztencia díja, hanem egyetlen személy premizálásának − romboló ereje abban rejlik, hogy a magát önhatalmúlag beárazó orvos a szakmai értékelést önmaga végzi maga felett. Az az orvos, aki nem csupán elfogad saját zsebbe, de elő is ír egy összeget magának, az az orvos elhiszi magának is, hogy nem szorul további tanulásra, és nincs szükség munkájában szakmai kontrollra. Ugyan ki kontrollálja, hogy el is végzi azt, és egyedül ő, amire nem is vállakozott, csak behívta a beteget az irodába? Sok esetben osztályvezető főorvosokról van szó, akiknek egyébként sincs területén érdemi szakmai felettese.

Míg ő értékesítési tevékenységet végez, természetesen mások kontójára, mert saját magán kívül semmit nem biztosít ahhoz a szolgáltatáshoz, amit nem is vállalt, valójában a sem társadalmi helyzettel, sem lefizetési hajlandósággal arányban nem álló egészségügyi állapotra igen kevésbé tud már odafigyelni. Nem feltétlen a vastagabb boríték gazdája a komplikáltabb vagy sürgetőbb eset.

Szerződés nem rögzíti a kezelés menetét, a vállalást és a jogorvoslati lehetőségeket: ki sem mondott szavak, hit és remény, mindez pénztárgéppel beárazva. Vallási adománnyá minősül az ilyen egyszemélynek dugdosott hálapénz.

A hitéleti vezetők annyiban etikusabbak, hogy egy természetfeletti lény remélhető tettére, de legalább együttérzésére, és nem többre gyűjtenek, alapesetben önkéntes mértékű adományban reménykedve.

Egy szerencsebarlang félkarú rablógépe nagyob bizalmat élvezhetne, mint egy magát sztárorvosnak tartó, egyébként bangladesi szintű magyar kórházakban magánegészségügyet elbábozva, borítékot köpenyzsebbe téve, mert egy nyerőgépnek nincs viszonya hozzánk, nem sértődik meg, ha csak a fél fizetésünket verjük el rajta.

Udvary olyan rákos nőktől követelt átlag 150 ezres tarifát, akik betegségük és annak kezelésének súlya alatt minden bizonnnyal állástalanok voltak már, tetemes összeget szánhattak kezelést kísérő gyógyszerekre, a kórházba akár környező településekről rendszeres felutazásra, végsőbb stádiumban pedig további kereső családtagjuk adhatott fel vagy állást, vagy veszélyeztette a hozzátartozót ápolással saját egzisztenciáját.

Ezzel szemben egy magánegészségügyben világos szerződésben, előre rögzített módon és értéken a páciens is előre tud dönteni, milyen helyet választ, ahol minden bizonnyal nem egyetlen orvostól függ az élete, és a bekerülési összeg is tervezhetővé válik egy család számára. Mindemellett átlag 4-8 oldalnyi szerződés köti az orvosi csapatot is, mit vállal, azt bírósági úton is számonkérhetően.

Bármilyen meglepő, ez a szerződéses ellátás az állami egészségügyben is létezik egy homályos kritériumrendszerben és az egyik legdrágább finanszírozási struktúrában: emberek egy életen át Európa vezető léptékű egészségügyi hozzájárulását fizetik, anélkül, hogy érdemben leterhelnék az egészségügyet az életük során. Panasz estén a betegek elenyésző hányada végső elkeseredésében felkeres egy betegjogi képviselőt, és főleg utólag, mert addig azért nem szólnak, mert a kritizált orvosokon múlik a beteg élete.

Nagyon sokan 70-80 évesen kerülnek először komolyabb egészségügyi állapottal kórházba, akkor is rutin szintű betegségekkel, amikor is annak rendje és módja szerint egy hét alatt emberi ronccsá faragja őket a magyar kórházi egészségügy. Az idősek döntő százaléka egy alájuk nem tett decubitus matrac miatt felfekvésekben szétrohadó testtel és abból eredő fertőzésekkel, legyengüléssel élik túl vagy nem a magyar orvosok nem tanulta és legfőképp a hátuk közepére kívánt idősgondozást. A magyar kórházak izmos, 37 éves, náthás és lábtöréses betegeket szeretnek, akiknek kiosztják a gyógyszereket a kórteremben, személyenként átlag 5 napot szánva a hivatásukból.

A többiek recept nélküli termékekkel öngyógyítják magukat, amíg lehet.

Udvary János kezelési módszeréről 2016-ban írt cikkem ma közel 400 ezres olvasottságnál tart, orvosok és jogászok hívtak fel a cikk után. Az akkor folyó büntetőeljárása végett Udvary még kipontozott névvel, kitakart arccal jelent meg a hírekben.

Én leközöltem Udvary teljes nevét és arcát a betegjog azon passzusára hivatkozva már 2016-ban, ahol a betegnek elsődleges joga a számára legjobb kezelés és orvos kiválasztása, már pedig ebben Udvary hentes módszere igen csak fontos információval bír leendő betegeinek, függetlenül attól, hogy a magyar bíróság számára épp mennyit ér egy nő élete.

Abban az országban, ahol elsőfokon elismerik, és védett szemtanú ismeri fel, hogy a vádlott darabolta fel a feleségét, de kétszer is felmentik, illúzió azt gondolni, hogy bármely munkahelynek vagy társadalmi csoportnak az etikától vezérelt kötelessége lenne kivárni jogerős ítéletet azért, hogy fenntartással kezeljen az emberi egészségben vagy életben különösen nagy kárt okozó vádlottat, avagy óvakodjon tőle, míg képes átlag öt év alatt döntő bizonyítékokkal is valamit kinyögni magából a hazai igazságszolgáltatás.

A magyar bíróság kifárasztásos módszerrel dolgozik: gyakorlatilag mentális és idegrendszeri, adott esetben biológiai túlélők visznek végig ilyen ügyeket, fél évtizedet vagy annál is többet rászánva az életükből, vagy akár az elhunyt áldozat igazát "már nincs mint veszteni alapon", azt életcéljuként kereső rokonok.

A bíróságnak a szétroncsolt életek, az orvosoknak az egészségükben összeomlott betegek csak púp a hátukra. Talán ez a két szakma az, ahol fel sem merül bennük a szakmaváltás, ha annak rájuk rótt felelősségét nehezen viselik, míg a társadalom zöme a karrierváltást átlag 3-8 évente gyakorolja.

Ritkán szólok ki cikkből, saját tapasztalatra hivatkozva, de azért nem tudnak sem orvos személyes ismerőseim, sem az udvaryk és benék meggyalázta tisztességes orvosok meghatni, mert csak az utóbbi két évben 6-ból 6 kórházban a fent leírt lesújtó tapasztalatom van, és ez erős arány. Ezen csak jelentősen ront a fentebb citált bűnesetek általam közelről követett esete.

Négy éve még orvosokat és jogászokat meglepő "bátorsággal" közöltem le Udvary János teljes nevét és kitakaratlan arcát, reformötletem magva az volt, hogy éltem a betegjoggal, és komolyan vettem a Hippokratészi esküt, holott nem én tettem le, ma elég ugyanezt az embert kitüntetni, és hivatkozni büntetőperére, és nyíltan beszélhetünk róla. Nem igazán értem, akkor minek ez a prűdség bármely büntetőügyben a nevek kipontozásával?

Magyarországon csodabogárnak vagy bátornak nevezhető az, aki komolyan veszi, és betartatni óhajtja a törvényeket. Felzaklató törekvés ez...

Az Orvosi Kamarának ideje lenne nyilvános, nemzetközileg is értelmezhető, publikus orvos listát vezetni, és oda felvezetni, melyik orvos ellen, milyen eljárás folyik, ahogy cégekről ezt megtudhatjuk, van-e csődeljárás ellenük, a pénzügyi mérlegük rendben van-e. Erre szintén kötelezné őket a betegjog.

Nagyon jó lenne, ha például Bene Krisztián végleges eltiltásában nem Thaiföldön kötne ki zugorvosként szabadulása után, ahogy ezt már többen pedzegetik, és inkább orvosok cikkeznének az esetéről nemzetközi szaklapokban.

Honnan tudja egy páciens, milyen szakmai múltja van egy orvosnak?

udvaryjanos_hosszu_haj.jpgKép: Udvary János nőgyógyász onkológust 2016-ban hivatásában felfüggesztette az Orvosi Kamara, ma fiatal orvosrezidenseket is oktat.


Egyik oldalon példát statuál a rendszer, a másik végén ugyanazt később kitünteti

Nem az első bűncselekménytípus, ahol inkább a közfelháborodás, vagy egyáltalán az áldozatok azon provokatív merészsége, hogy mertek élni jogaikkal, elindít valamilyen ítélkezést az elkövető ellen, majd pár éves altatást követően még premizálttá is válik az elkövető.

Udvarynak négy évébe telt, mire csöndben visszaküzdötte magát az ünnepelt orvosi körbe, jogerős elmarasztaló ítélet és kamarai felfüggesztést követően.

Mit csinálhat másképp a 70 év körüli Udvary egy sok évtizedig kiépített páciensellenes habitussal?


Vajon kevésbé tartja magát nagyra, és kevesebbet kér zsebbe, kicsit jobban odafigyel betegeire, vajon mi változott a munkájához fűzött viszonyában négy év alatt? Egyetlen mainstream média kért tőle interjút?

Ismerjük szembenézését, munkájában ellenőrzi valaki jobban őt?

screenshot_2020-07-28_orvosaink_centrum_medical.png
Kép: Udvary János munkatársai a magánpraxisában, akik egy több éves merítésben 10 %-os túlélési arányt produkáló, orvosi hivatásában jogerősen elítélt reputációjában osztoznak

Annak demonstrálására, mennyire megdöbbentő mind az Orvosi Kamara hozzáállása, mind a magyar igazságszolgáltatás, párhuzamosan közlöm a már gondosan monogrammal sem jelölt, nevesincs ortopéd-sebész és Udvary elleni vádakat. Ebben annak sincs jelentősége, hogy a bíróság mellett két egymást követő elnök vezette Orvosi Kamara döntött a két ügyben: ez egy nagy létszámú szakmai szervezet, kontinuitásban, a tagok által éli meg szakmai munkáját, a teljes magyar, aktív orvostársadalom a tagja.

Idézet a 2020. júliusi, az ortopéd-sebész elleni ítéletből, akit két év letöltendőre ítéltek, és három évre tiltották el az orvosi hivatástól:


A terhelt (vádlott/elítélt) 2009. és 2013. között az egyik budapesti kórházban ortopéd sebész főorvosként dolgozott. Az orvos a jövedelmének kiegészítése érdekében több betegétől is – az egyébként finanszírozott ellátásért – pénzt kért, vagy a felajánlott hálapénzt kevesellve, nagyobb összeget kért. A (budapesti kórházban dolgozó) orvos többek között arra hivatkozott, hogy a felajánlott harmincezer forintot percek alatt elszórakozza a barátaival, illetve az ötvenezer forint kevés, mert ő gépkocsival jár a Balatonról.

Volt olyan eset, amikor a főorvos felhívta a beteg figyelmét, ne felejtse el, megy még vissza varratszedésre, és egyébként is mástól többet szokott kérni. Előfordult olyan is, hogy egy betegének a részletekben történő fizetés lehetőségét is felajánlotta.

Ne felejtsük el megemlíteni, hogy az ítéletet az esetek után 11-7 évvel hozták meg. Csak arra tudok gondolni, hogy nem csak a bírósági, de nyomozati szakaszban sem lehet számítani az orvosi szakmára, ha orvos szakmai a bűntett.

Idézet a 2016-os, Udvary János nőgyógyász-onkológus elleni ítéletből, akit két év börtönbüntetésre ítéltek, de letöltését próbára bocsátva 5 évre, az orvosi hivatástól csupán fél évre tiltották el:

"A vádlott, mint a kórház onkológus-nőgyógyász főorvosa 2012. május és 2014. március hónapok közötti időben rendszeres anyagi haszonszerzésre törekedve a hozzá forduló betegektől a TB által finanszírozott műtétek, valamint a TB által finanszírozott vizsgálatok elvégzéséért anyagi ellenszolgáltatást kért.
Az egyik betege 2012 december közepén ment vissza hozzá varrat szedésre, majd átadott neki 50 ezer forintot. A vádlott kinyitotta a borítékot, majd közölte: ő nem 50 ezer, hanem 150 ezer forintos orvos. Hozzátette: „A fennmaradó részt a következő alkalommal lerendezzük.” A nő sebe elfertőződött.
Egy másik páciensétől 100 ezret kért, viszont a kontroll vizsgálatokért átvett 10, illetve 15 ezer forintot. Az asszonynál a későbbiekben másodlagos áttét alakult ki, és másfél év múlva elhunyt. Egy méhnyakrákos betege édesanyjától kért 150 ezret a főorvos, de nem kapta meg az összeget. A legközelebbi találkozáskor a vádlott utalást tett arra, hogy a summát részletekben is ki lehet fizetni.


Amikor az orvosi kamara ítéletvégrehajtóvá válik

Joggal gondolhatnánk, hogy annak megítélése, hogy orvosként mely bűncselekményt elkövetve, milyen mértékű hivatástól eltiltást szükséges kiszabni, ez orvos szakmai határkör:

Összefüggésben van-e a bűncselekmény az orvosi hivatással?
Felhasználta-e az elítélt a bűntett során az orvosi tudását, intézeti befolyását?
Kihasználta-e az áldozata szerepét az elkövető orvosi minőségében is?
Amennyiben igen, mennyiben megbízható szakmailag és emberileg egy bűnt elkövető orvos, illetve mennyire rombolja le az orvosi szakmába vetett társadalmi hitet?
Alanyi jogon járnak-e munkahelyek, avagy feltétel nélkül kell-e ember életeket másra bízni?

Jogosnak mondható elvárásokkal szemben büntetőeljárásban, ahol orvos a vádlott, majd elítélt, nem szólal meg sosem az ítélkező bírósági testületben, sem a bizonyító eljárásban olyan felkért szakértőként orvos, netán maga a végrehajtó kamara, aki fenti szempontokat elemezné.

Tehát nem egy adott áldozat sérüléseit elemzést értek ez alatt − természetesen igazságügyi orvosszakértők vannak büntetőeljárásban, de ők sem egy vádlott orvost értékelnek − hanem ahol az orvos mint bűnelkövető magatartását elemezné és vetné valaki össze az orvosi hivatás rárótt etikai és szakmai előírásaival.

Közismert büntetőeljárások során nem orvos ecsetelte, hogy milyen kapcsolatban áll a hivatásával az az orvos által elkövetett bűntett, hanem jogász.

Erre egyik legismertebb példa Bene Krisztián, a lúgos orvos, a Budai Irgalmasrendi Kórház volt igazgatójának, volt gyermekorvosnak, az égési sebek specialistájának 11 év börtönbüntetéssel és hivatásától végleges eltiltással jogerősen lezárult büntetőpere. Bene altatási ismereteit, a maró anyagok okozta égési sebekről szerzett ismereteit, kórházi személyzete feletti igazgatói befolyását, az intézmény eszközeihez történő szinte akadálytalan hozzáférését és a kórház épületének ismeretét használta fel ahhoz, hogy csak orvos számára elérhető altatószerrel felfegyverkezve, testi ellenállás nélkül lelúgozza volt partnernőjét, az esetre hamis alibit szerezzen, a tett nyomait eltüntesse. Bene Krisztián a bűnelkövetés mindenegyes mozzanatában az orvosi hivatását használta fel, és azzal tudott másokhoz képest is brutálisabb roncsolást okozni áldozatán. Ha ő nem orvos, ha ő nem egy kórház igazgatója, ha ő nem égési sebekkel foglalkozik másodállásban, csak szimplán egy sértett szerető, szinte bizonyos, hogy így nem lett volna képes végrehajtani ezt a tettet, sőt, akkor tervbe sem vesz ilyen tettet.

Párhuzamnak, milyen súlya van egy orvosi potenciálnak egy bűntett során: ha Udvary János háziorvos, akkor esetleg nem annyi idejű táppénzre ír ki valakit, nem mindenkinek hosszabbít soron kívül jogosítványt, és megoldja a gyógyszerész az influenzát. Ám mivel onkológus-nőgyógyász, nők biológiailag is legérzékenyebb testrészein mulasztásaival elviselhetetlen fájdalmat és roncsolódást idézve elő, majd kezelésével részesévé válva gyötrelmes halálukban követhette el bűntettét.

Szinte rímel a lúgos orvos esetére. A lúgos egyébként eredetileg gyermekgyógyász. Szülő vagy rákos nők mellett a másik legkiszolgáltatottabb páciens csoport a gyerekek.

Az orvosként bűnelkövető a szakmájához megfogalmazott viszonyát nem ecsetelték még a lúgos áldozatát ért sérüléseket értékelő igazságügyi orvos szakértők sem a büntetőeljárás során, akiknek viszont feladatuk volt azt is megállapítani, hogy az altatással és igen súlyos égési sérüléssel járt-e életveszély, és erről mennyit tudott az elkövető. Ebben nyilvánvalóan releváns szempont, hogy illető rendekezik-e orvosi ismerettel, vagy sem. Olyannyira szempont, hogy az altatásra mentségül az akkor még vádlott egy fecskendővel bódító taxis esetét hozta fel példának, hogy ilyet bárki tud, miközben ő a Bethesda Kórház égési osztályán pallérozva választhatta ki a savnál jóval roncsolóbb lúgot eszköznek.

Mi történik, ha kivonul az orvosi szakma orvosok elkövette, emberi egészség, testi épség elleni bűntettek értékelésből?

Az orvosi hivatással összefüggő bűnözői magatartás orvos szakmai elemzés hiányán a lúgozó Bene Krisztián perében  "csak" az előre kitervelt emberölési kísérlet vádpont múlt, amelyet bizonyításra terjesztett elő az áldozatot képviselő ügyvéd, dr. Gál András, és amivel akár életfogytiglant is kapott volna Bene, de ezt az egy vádpontot nem fogadta el a bíróság. Bene életfogytiglani helyett 11 évet kapott, amelynek előzetes részét zömmel bírósági termekben töltötte el, öltönyben, rivaldafényben.

Az orvosi Kamara testülete nem érezte szükségét, egy ilyen súlyú esetben sem, hogy szakértőként megszólaljon. A honi bíróság pedig sokadjára igazolja, hogy a kiüresített törvényi szöveget képtelen feltölteni bármilyen más szakmára vonatkozó tartalommal: felsőbbséget követel magának egy tárgyalótermi bírói kommunikáció, de az élet egyetlen területére sincs megnyugtató rálátásuk, nemhogy kellő szakmai képzettségük.

Aligha hangozhatnának el különben olyan mondatok tárgyalótermekben kriminalisztikából és az élet megannyi szakmai területén továbbképzett bíróktól, avagy szakmánként szakértői csoportokkal integráns módon együttműködő bíróságtól, hogy:

- "a betegeit félrekezelő orvos remek szakember, szükség van rá a kórházban" - Udvary János másodfokú ítélete, hat hónap után tovább dolgozhatott orvosként. Egy nő többet esik ki munkából egy szüléssel, mint ő 9 nő halálában szakmai felelőséggel tartozó orvosként.

- "az áldozatát lelúgozó orvos gyengéd érzelmeket ápolt a nő iránt" - Bene Krisztián elsőfokú ítélete - az igazolt támadással 5 év után újra orvosként dolgozhatott volna

- nem látható be a bíróság által, hogy aki szerintük is igazoltan, szemtanúk által azonosítva, zsákban bevonszolja, majd feltrancsírozza a saját feleségét a családi ház pincéjében, majd testrészeit szétszórja a falu szélén, az az ember valószínűleg nem egy lépcsőn lezuhant, és meg is halt feleségre talált rá, a nő munkahelyén órákon át lesben várva rá, hanem ő maga ölte meg. - A darnózseli hentes, Nagy János elsőfokú ítélete, felesége megtalált testrészeivel a kezében felmentették, gyermekei felügyeletét rábízták.

Tudatlanság és cinizmus mellett én arcátlan bírósági ítélkezési gyakorlatnak nevezem ezt, mindegyik általam citált esetben nők lettek áldozatai a felettük szakmában vagy érzelmileg hatalmat gyakorló férfinak.


kincses_gyula.jpgKép: Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke / 24.hu

Kincses megválasztása után tartott sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a direkt politikai nyomásgyakorlástól tartózkodni fognak, de ami nem jó a betegeknek és a szakmának, azt szóvá fogják tenni. Keményebbek leszünk a tárgyalásokban, de a reformokban együttműködők - emelte ki az új elnök, aki úgy fogalmazott, hogy nem "látványpékséget" szeretne működtetni. Tisztességet, betegbarát, hálapénzmentes egészségügyet szeretnénk - mondta.    

Udvary János ellen műhiba perek sorozatát kellett volna indítani, egy olyan magyar, általánosnak mondható kórházi ellátásban, ahol a minimumot sem képesek sokszor nyújtani szakmai alapon sem, ahol vezető orvosok avagy a Kamara képtelen érvényesíteni a mindenek, még háborús helyzet felett is álló orvos szakmai elvet egy járványügyi kórházkiürítésnek nevezett tömeges emberölési kísérlettel szemben. Így minden bizonnyal lavinát indítana el, ha bárki számon merné kérni idehaza, mit művelnek vele az egészségügyben.

Évtizedek, generációk munkája és járuléka folyt be a magyar egészségügynek nevezett, erőforrásokkal herdáló gyárba, majd ezt sok orvos lerabolva, még ráhúzott a saját zsebre rádolgozással.

Amit különösen nehezen visel a közvélemény, ha cserébe még szándékos károkozást is észlel.

Cikkem megjelenésekor Udvary János már 40 napja kitüntetett, és nyilván, legalább 60 napja tudja a szakma, kik kapják a díjakat Veszprémben.

Nem tudom, milyen cselekvés és döntés hiányzik az Orvosi Kamara eszköztárából, tiltakozó ígéretük mellett is, ami nem megoldható ennyi ideig. Mi az a temérdek, elbírálandó etikai feladat, netán orvosok tucatjai állnak bíróság előtt? Nem volt idő elolvasni az ítéletet 2016 óta?

Kincses Gyula széttárja karját.

Kamarai jogszabályi módosítást, a testület aktívabb kórházi részvételét megtervezni, a kórházi betegjogászok mögé független orvos szakmai hátteret biztosítani, netán orvos etikai konzultációs lehetőséget nyitni a páciensek felé, bírósági és rendőrségi szakmai kapcsolatokat kiépíteni, jogászokkal közös továbbképzést indítani a nők és más páciensek testét húsáruként kezelő orvosok feletti latolgatás nélkül is meg lehetne kezdeni.

A honi orvosi képzésbe etikai, jogi, pszichológiai képzést, a végzős hallgatók majd rezidensek, de valamennyi orvos folyamatos munkapszichológiai kontrollját beépíteni réges rég kötelező lenne. Ahogy betegek által orvosokat, asszisztenciát és ellátó helyet publikusan értékelő rendszert bevinni az egészségügybe. A páciensben nem ellenséget, hanem támogatást kérő partnert keresni. Esetleg az excel táblát megtanítani időpontfoglalásra, és annak betartását működési feltételnek kikötni. 30 év után. Ezek nélkül hiteltelen több pénz kérni.

Udvary János esetei pedig akár még el sem évültek. Avagy igen, és épp erre vártak.


Eszes Beáta

Címlapkép: Udvary János / Central Medical, Veszprém


Boné Ferenc, a kolozsvári nőverő filmes oktató

 bone_ferenc_2.jpg

Diákjainak és nőknek kell tudni arról, hogy kivel állnak szemben, saját biztonságuk érdekében, ebben csak a nyilvánosság ereje segít.

A hatóságok évekkel kullognak az események után a bántalmazók elleni fellépésben, védtelen nőket és gyerekeket szolgáltatnak ki agresszoroknak. Legutóbb 14 év után vette észre a győri gyámügy, iskola, és háziorvos, hogy egy magát apának nevező rendszeresen fizikaialag és szexuálisan bántalmazza lányait. A felsorolt intézmények képviselői közül senki ellen nem emeltek vádat.

Azt gondolom, ideje felvenni a kesztyűt a bántalmazókkal szemben, amennyiben a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás magára hagyja az áldozatokat.


A nyilvánosság ereje lehet csak visszatartó erő

Korábbi, kapcsolaton belüli illetve nők elleni erőszak esetekről írott − a lúgos orvos, a tatabányai gyermekgyilkos apa, a feleségét feldaraboló darnózseli hentes, a csíkszeredai nőverő fotós − bűneseteit elemző cikkeim gyakorlata alapján a nyilvánosság erejét használom az elkövetők teljes neve és arca leközlésével, ehhez minden esetben a törvényes jogalapot valamiképp megtalálva. Mindig van rá mód, mert az elkövetők arrogánsak, kérkedőek, óvatlanok, hatalmukat fitogtatják, vagy valamely társadalmi hatalmat birtokolnak. Míg ők ösztönlényként viselkednek, van idő az őket helyretevőknek az eszüket használni.

Azt szeretnénk nagyon sokan, hogy tétje legyen valakire kezet emelni, különösen, ha ezt az elkövető a legvédtelenebbekkel teszi, akik az agresszor érzelmi hatása alatt állnak. Vesse ki a társadalom a tagjai közül, az agresszor társadalmi hálója essen szét. Nagyon sokat veszítsen az, aki képtelen uralkodni magán akár saját sikertelensége, frusztrációja vagy egyéb, kezeletlen problémája esetén.

Írásom sajtónyilvánosan közzétett munkahely, sajtónyilvános munkahelyi elhatárolódás, egyetemi szak, beosztás és utónév sajtóközzétételén alapszik, tehát bárki számára minden kétséget kizáróan azonosíthatóvá vált az elkövető. A kipontozott vezetéknév ilyen esetben pusztán társadalmi önbecsapás, cinkosság.

Cikkem nyilvánosan elérhető fotót és adatokat tartalmaz. Cikkem rendőrségi visszaigazolt feljelentésre és a bűncselekményt videofelvétellel igazolt cselekményre alapszik.

Az elkövető egyetemi oktató, a társadalom számára irányt mutató erkölcsi szerepben tetszeleg.

A társadalom sérthetetlenségéhez fűződő joga alapján jogunk van tudni, kik járnak közöttünk, akik veszélyt jelentenek számunkra. Kapcsolaton belüli erőszak esetén az áldozatról le kell azt a terhet venni, hogy egyedül ő vádolja az elkövetőt, ezzel magát fokozott veszélyek, megtorlásnak kitéve, a teljes társadalomnak ki kell állni, és a vádat megfogalmazni.

Boné Ferenc, dr., a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Kolozsvári Kar Filmművészet, Fotóművészet, Média szakának 41 éves tanársegédje nyolc percen át bántalmazta, ütlegelte 30 éves barátnőjét Kolozsváros belvárosában.

A földre került nőt tovább rugdosta. A bűncselekményt köztéri kamera is rögzítette.

Helyreigazítás:
A cikk − több helyen tett utalással − korábban tévesen állította, hogy Boné Ferenc a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen is tanítana, az egyetem honlapján a 2020-as BA évfolyam végzőseként szerepel, Boné az egyetemnek már nem hallgatója. A tévedésért elnézést.

Összevetésnek: egy box round 3 perces, azonos súlycsoportban, azonos nemek közt.

bone_mome.jpgKép: Boné Ferenc, a MOME végzős hallgatói közt - 2020 - helyreigazítást ld fenti keretes írásban
Letöltés ideje: 2020.08.07.

A nő feljentést tett, a kolozsvári rendőrség pedig letartóztatta, majd 5 napos távolságtartó intézkedést kezdeményezett Boné Ferenc ellen. Ez alapján a hatodik napon hatósági tiltás nélkül már újra felkeresheti a barátnőjét, megtorolni a feljelentést. A hatósági távolságtartás intézménye nálunk is igen nehezen történik meg, és igen rövid idejű. Ez különösen egy háztartásban élők esetén veszélyes, ahol valójában a hatóság magára hagyja az áldozatot a támadóval.

A román hatóság annyival előrébb jár, hogy egyrészt megindította a bűnvádi eljárást Boné ellen, ez Magyarországon egyáltalán nem automatikus. Különösen brutális, kapcsolaton belüli bántalmazási esetekben is az ügy hónapokig áll, a feljelentett elkövető kihallgatása sem történik meg, és akár egy évet követően sem indul eljárás ellene. Továbbá a román hatóság első körben 24 órára őrizetbe, majd 60 napra hatósági őrizet alá vette Bonét, amely utóbbi alatt feltehetően a román jogrend egy ellenőrzött mozgást − pl lakhelyelhagyási tilalmat − érthet, az EU-s kényszerítő intézkedési alapelvekből kiindulva, de a román jogrendet nem ismerve. Egy romániai jogász korrekciójára nyitott lennék.

A hírekből nem derül ki, Boné együtt él-e a barátnőjével, és ha igen, mi történik velük az 5 nap távolságtartást követően, milyen kontroll alatt van a 60 napos hatósági őrizetben. Együttélés esetén még a hatósági felügyelet sem nyújt biztonságot az áldozat számára, ugyanis ez a hatósági őrizet vélhetően csak városon belüli mozgást rögzít, és utólag. Ahogy Bonét a belváros nyári forgataga és a köztéri kamera sem zavarta, hogy boxmeccseket megszégyenítő módon ütlegelje és rugdossa földön fekvő barátnőjét, úgy a hatósági őrizet sem lesz visszatartó erő, ha szeretné megtorolni a feljelentést.

Kiss István, sárospataki katonatiszt például, akit azóta a munkahelye, a Magyar Honvédség és civil munkáltatója is kirúgott, beperelte az általa pépessé vert barátnőjét, mert a nő beszélni mert az esetről. Kiss arca, az eset idején és előtte nyilvánosan elérhető facebook regje:

istvan_kiss_2.jpgKép: Facebook - nyilvános profil / Letöltés ideje: 2019. 11.12.
Kiss István nyilvános helyen, egy panzióban névvel és arccal vállalta bűntettét, őt többen rajtakapták bántalmazás közben. Azzal, hogy két munkahely is kirúgta az elkövetett bűntettre hivatkozva, és arra nem tett jogi lépéséket, bűntettét jogilag is elismerte. Kiss István nőkre különösen közveszélyes, ennek ellenére szabadlábon védekezik, tette sajtónyilvános eset. Tette idején betöltött hivatásos honvédségi tiszti, kötzfeladatot ellátó pozíciójában fokozott kritikát köteles megtűrni, személyének megítélése széles társadalmi érdeklődésre okot adó hivatásából fakadóan.

Kiss Istvánnak üzenem, nyilvános térben osztották meg többen a képét, ő ott sosem tilatkozott, ezzel jóváhagyta a közzétételt. Tetten érték bántalmazás közben, tehát semmiféle becsülete sincs, szívesen kifejtem ezt bármilyen bíróságon, addig is rengeteg médiában fogok nyilatkozni, ki és miért perelt be, márha megpróbálkozik ezzel. Nem egy elmebeteg fegyverfetisiszta fog dönteni nők jogáról és sérthetetlenségéről. Majd elmesélem, szeretem Sárospatakot, és ha arra járok én vagy más nő, a sérthetetlenségünkhöz főződő alapjogunk szupremációt élvez az ő nem létező becsületének általa történt levizelésével szemben. Mindkét munkahelye elismerte bűnösségét. Nyilvános tárgyalása lesz, ott akkor és úgy hallgatom meg az összes személyes adatát, ahogy tetszik. A folyosón, a tárgyalóteremre kiírják a teljes nevét, a bíróság területe nyilvános. Körülbelül ennyit ér egy agresszor reputációja.

Visszatérve a kolozsvári nőverő filmes tanárhoz, Boné Ferenchez.

A Sapientia Egyetem elítélte tanársegédje magatartását, tehát megtörtént nem csak az utcai videós leleplezés, de elismerés is, intézeti fegyelmi eljárást kezdeményeznek ellene. Ez szintén újszerű Magyarországgal összevetve, nálunk ilyen esetben a szakma némán összezár, az agresszor igazgatója meg van sértve, hogy egyáltalán írnak a köreikben ünnepelt sztárként dolgozó, beteglelkű egyénekről, majd hosszabb sumákolás után 1-2 év múlva mintha mi sem történt volna, akár ki is tüntetik az agresszort.

Marton megdicsőült halálában, Gothár sunnyog, soha nem kapott érdemi büntetést, egyikük sem került hatóság elé. Most a Balett Intézet, azaz a Táncművészeti Egyetem több, köztük ünnepelt oktatójáról derült ki, hogy évtizedek óta abberrált betegek. Ott annyi a fejlődés, hogy intézeti eljárást kezdeményez a rektor, az SZFE és színházi direktorok sértett magyarázkodásaival szemben.

Ami bizonyos, teljesen hiteltelen az az oktató, akinek az eszköztára az erőszak, akit egyetemi állásának reputációja és a nyilvános tér leleplező ereje sem tart vissza.

Nyilvánvalóan nem kell emberölést elkövetőkkel azonos módon elítélni Bonét, ez majd a bíróság dolga. Hozzátéve, hogy Magyarországon heti egy nő belehal abba, hogy egy bántalmazó kapcsolatban él, az ő haláluk előtt akár számos 8 napon belüli eset történik meg. Az egyik leggyakoribb bűncselekmény típus, a kapcsolaton belüli vagy nők elleni erőszak csak akkor szorítható vissza, ha illető elveszti korábbi társadalmi elfogadottságát, és haladéktalan munkahelyi kirúgás követ ilyen súlyos bűncselekményt.

Nagyon sokan váltanak szakmát bűncselekmény nélkül is. Bárki, bármilyen pozícióban pótolható. Nincs szükség társadalmi elfogadásra, különösen nem fiatalok előtt mintát nyújtó oktatásban ilyen emberre.

Cikkem ösztönzi a Sapientia Egyetemet, mondjanak fel Bonénak, és bízom benne, Románia összes egyeteméről kitiltják.


Abban csak reménykedem, hogy magyar oktatási intézmény sem tűr meg falai közt egy agresszort, és nem veszik át oktatónak, épp az a magyarországi filmes, színházi és balett terület, ahol csontvázak dőlnek ki, és rejtőzködnek mai napig.

Bármikor talál a Sapientia másik oktatót, nagyon sok fiatal és tehetséges ember szeretne egyetemi álláshoz jutni.

Óriási lépést tennének egyetemként a jövő elkövetői ellen, ha a kolozsvári Sapientia kirúgja, másrészt a romániai, de részben magyar kulturális közeg erkölcsi iránymutató lehetne a magyarországi társadalom számára. Egy egyetemnek értelmiségi felelőssége is van a jog és igazságosság betartásában. Nem csupán politikai képviselők hatnak a demokratikus értékrendre, de magánszemélyek is. A demokráciát nem a parlamentek éltetik, hanem a társadalom, a kultúra és a tudomány. Ezt pontosan látjuk idehaza, hogy ahol elvérzik a jogvédelemben a társadalom, ott halottá válik a parlament.

A kapcsolaton belüli agresszor sosem egyszer üt, az agresszor a kapcsolat magánjogi természete okán nem érzi, hogy belátási felelősséggel tartozik bárkinek is

A munkahelyi kirúgásról szóló döntés a mindenkori elkövetők hasznára is válik: bántalmazás esetén kirótt, általánosnak mondható felfüggesztett börtönbüntetés sosem késztet elkövetőket belátásra, a bűnügyi gyakorlat azt mutatja: tagadnak, körülményeket és áldozatokat hibáztatnak, majd újra és újra bántalmazzák áldozatukat, akik az esetek többségében mellettük maradnak.

A bántalmazás dinamikáját a magánéleti kapcsolat fennállása és az agresszornak az abban betöltött torz hatalmi szerepe táplálja. Ezért van az, hogy szakításkor vagy az áldozat érdekérvényesítő fellépésekor történik meg legtöbbször a fizikai bántalmazás. Előtte huzamos ideig pszichikai terror alatt él az áldozat, amely a magyar parlament hathatós közbelépése alapján kikerült a korábbi büntetőjogi kategóriából, noha az minden esetben az erőszak előszobája és egyben a védekezés vagy elmenekülés blokkolását idézi elő.

A pszichikai bántalmazás bűncselekményi kategóriáját eltörlő törvényjavaslat egyik beterjesztője az ismert büntetőjogi ügyvéd-dinasztia harmadik generációs képviselője, Bárándy Gergely volt. Ez olyan lépés volt, mintha egy fegyveres bankrablás esetén a fegyvervásárlást, a bűnszervezetté tömörülő csoportnak a bankot feltérképező előkészületét, majd a fegyvert pszichikai fenyegetésként a banktisztviselő fejéhez tartást nem büntetné a jog.

A pszichikai terror nem csak előkészület fizikai fellépésre, nem "csupán" az áldozat magatehetetlenné tételére irányul, de ez már a kényszerítés eszköze, egyben bántalmazás is. Igen súlyos sérüléseket okoz a pszichés támadás, jóval hosszabb távúakat, mint a fizikai bántalmazás. A kapcsolaton belüli fizikai bántalmazást minden esetben a pszichés terror teszi lehetővé, a valódi kényszerítő eszköz ez.

Boné alaposan feltételezhetően nem először veri meg a barátnőjét, és nem először ver nőt, ha egy egyetemi belvárosban, köztéri kamerák előtt, városában minden bizonnyal ismert személyként sem rettent ettől vissza. Hirtelen felindulásnak sem nevezhető: hosszasan, módszeresen rugdosta a nőt a földön. Nem tudni, hányan avatkoztak közbe a nyári éjszakában, a nyolc perc arról árulkodik, hogy senki, avagy nem tudták megfékezni. Boné minden bizonnyal a filmes sztár szerepében tetszelgett Kolozsváron, míg barátnője élete a négy fal között elég régóta pszichikai és fizikai agresszióval lehetett terhes. Ezek az elkövetők azt érzik, jogosultságuk van egy nő felett, ők bármit megtehetnek.

Boné korábbi kapcsolatainak vallomásai is nagyon érdekesek lennének, csak arra biztatom őket, adják közzé, jövőbeni partnerek sorsát könnyítenék meg, egyúttal Boné teljes énje kerülhetne bíróság elé.

A hathatós bűnmegelőzés éppen ezért a jogosultságérzet leépítése lehet csak, amikor az elkövető számára is nyilvánvalóvá válik, hogy ő is sebezhető, és minden lépésével felelősséggel tartozik.

Ha az elkövető saját társadalmi elfogadottsága megszűnik, ha az agresszort egy beteg lúzernek tekinti a közvélemény, azzal már csak magának tud elszámolni. Az erőszak egy hatalmi visszaélés, tehát az agresszor hatalmát kell elvenni.

Egy egyetem az ész és jog uralma, ebbe pedig erőszak nem fér bele. Egy egyetem jó esetben a szabadság fellegvára, ahol a nők is egyenlő polgárok.

Lehet egy ország bármilyen diszkriminatív, szexista nőkkel szemben, de egy nő életében a feltétel nélküli egyenlő esélyek egy egyetemen biztosítottak utoljára, amikor kizárólag a szellemi teljesítményük dönt az érvényesülésükről. Ezeket a nőket árulná el a Sapientia, ha egy nőverő oktatót a falai közt tartana.

Egy egyetem nem alanyi jogon ad állásokat, hanem csak a legkiválóbbaknak. Egy egyetemnek nem kell mérlegelnie, terveznie, ki és mikor bán meg valamit, és nem szükséges párhuzamos döntést hoznia bírósággal. Joga van csak a legkiválóbbakat megtartani falai közt.

Sapientia (-ae, f) = bölcsesség, belátás (latin)

Hiteltelenné válik az az egyetem jogi kara, amely egyetem falai közt bűnözők oktatnak.

 

bone_borton.jpgKép: A hatalom és design című rendezvényen Boné Ferenc egy másik hallgató kutatását prezentálja 2018-ban. A sajtóbeszámolóból nem derül ki, miért nem Antal Éva adja elő saját kutatását, de a börtönök építészeti és antropológiai jellemzőiben a nőverő Boné végre saját maga is elmélyülhetne. / Designisso.com



Eszes Beáta


Címlap fotó, ahol a nőverő elkövető imidzse 4 évvel ezelőtti kép (2016): Boné Ferenc facebook-oldala


a rendőrség ideiglenes, azonnal hatályba lépő, öt napra érvényes távoltartási végzést bocsátott ki (Ezt a cikket a Krónikáról másolták: https://kronikaonline.ro/erdelyi-hirek/elhatarolodik-a-sapientia-a-baratnojet-brutalisan-megvero-oktatojatol?fbclid=IwAR0_bCc8CYma-HZbIQDx8j8QI8DHIjMo6V7CTUn8d48a3DDM_L-bfe_0he8#)
A feljelentés nyomán a rendőrség ideiglenes, azonnal hatályba lépő, öt napra érvényes távoltartási végzést bocsátott(Ezt a cikket a Krónikáról másolták: https://kronikaonline.ro/erdelyi-hirek/elhatarolodik-a-sapientia-a-baratnojet-brutalisan-megvero-oktatojatol?fbclid=IwAR0_bCc8CYma-HZbIQDx8j8QI8DHIjMo6V7CTUn8d48a3DDM_L-bfe_0he8#)



 

Andreea Andrada Vișan, a Kolozs megyei rendőr-főkapitányság szóvivője csütörtökön délután a Krónikának megerősítette, hogy az ügyben bűnvádi eljárás indult.(Ezt a cikket a Krónikáról másolták: https://kronikaonline.ro/erdelyi-hirek/elhatarolodik-a-sapientia-a-baratnojet-brutalisan-megvero-oktatojatol?fbclid=IwAR0_bCc8CYma-HZbIQDx8j8QI8DHIjMo6V7CTUn8d48a3DDM_L-bfe_0he8#)

 

 

 

Magyarázat - majdnem mindenre

pl4.jpg

"... nem egyszerűen kijelöli az aktuális szelepet, de arról is gondoskodik, hogy az így levezetett harag az ő aktuális céljainak leginkább megfelelő személyekre irányuljon."

Sokan nem értik, hogyan lehet egy szabadság- és vendégszerető ország lakosságának jelentős részét éveken át megtéveszteni, ha - egyelőre - nem is rabláncon, de pórázon vezetni. Az idegenektől való rettegésig, a gyűlölködésig, a megkülönböztetés és a kirekesztés éljenzéséig, a vak engedelmességig: voltaképpen az önálló gondolkodás és a szabadság önkéntes és boldog feladásáig. 

A rejtély megoldása a lélektan. Jobban mondva: a lélektannal történő visszaélés, az arra alapozott színtiszta, vagyis hogy mocskos manipuláció. Orbán alapvetően azt szúrta ki, hogy a magyarok jelentős része hálás azért, ha nem egyszerűen felmentik őt a saját hibái alól, de még azt is kijelölik neki, ki a felelős a történtekért. Minek az önálló gondolkodás, fenébe a lelkiismeret kopogtatásával...

Ha ez kell a népléleknek, hát a Fidesz vezére - mintegy megrendelésre - teljesítette, sőt, nem rest folyamatosan teljesíteni azt. Másból sem áll a politizálása, mint hogy aktuális igényeinek megfelelően időről időre megmondja, ki miért felelős, miben bűnös. Ezzel felmenti a híveit, és egy füst alatt, hiszen ezért csinálja az egészet, a kormány gazemberségeit is eltakarja; mindig másokra irányítja a gyűlöletet. Gyurcsányt, Sorost, a migránsokat, a "komcsikat" (persze, nem a sajátjait), a "libernyákokat", az Európai Unió döntéshozóit (mintha ő maga nem lenne köztük), az egész világot (a szélsőjobbos terminológiát használva: a háttér világ-összeesküvést) bűnösként kiplakátolva. Jelképesen, a kommunikációs klóncsapat által imamalomszerűen visszhangozva és a szó szoros értelmében is. 

Közpénzmilliárdokért kiplakátolva.

A néplélek ily módon történő kiszolgálásával nem egyszerűen kijelöli az aktuális szelepet, de arról is gondoskodik, hogy az így levezetett harag az ő aktuális céljainak leginkább megfelelő személyekre irányuljon, őt pedig a megmentő glóriája övezze. Mivel nem adhat mást, csak mi lényege, így is fog tenni mindaddig, ameddig nem tudjuk markánsan bizonyítani, hogy a többség már nem vevő az ócska populizmusra, rádöbbent arra, hogy a gyűlölködés zsákutca, hogy mennyivel jobb békében - és békésen - élni. Mindehhez azt kell elérnünk, hogy legalább a megtévesztettek egy része végre ne annak higgyen, amit Orbánék a zsigereibe szuggeráltak, hanem annak, amit jól titkolva ugyan, de maga is lát, érez, megél - megszenved.

És ne üljön fel azoknak a (félre)magyarázatoknak, amelyek, mint hülyegyerekeknek szokás, kijelölik számára a bűnösöket, hanem ott keresse a felelősöket sorsproblémáiért, ahol vannak: az igehirdetők között - az orra előtt.

 

 

A Schmidt-Ungár Birodalom nyeresége az Indexen

szoptatos_diszno.jpg

Az Ungár-féle Azonnali veri szét, és Schmidt falja fel az Indexet.


A Magyar Hang közölt egy lesifotót, hogy Schmidt Mária az Index hirdetési vezérével, Vaszily Miklóssal tárgyal, miközben a portál stábja felmondását adja be.

vaszily-schmidt.jpgKép: Vaszily Miklós, az Index hirdetéseit szervező cégcsoport résztulajdonosa, a TV2 elnöke, korábban az Echo Tv vezérigazgatója és Schmidt Mária egy budai vendéglő kertjében, az Index szétverési napjaiban / Forrás: Magyar Hang cikke

Schmidt családi cégével, tehát fiával, az LMP akkor még elnökségi tagságot betöltő Ungár Péterrel korábban a Figyelőbe vásárolta be magát, majd később  − az ügyletet már a fia nevéhez kötve, de − szintén a családi cégbirodalom pénzéből az ellenzékinek nevezett Azonnaliba szállt be Ungár Péter.

Érdemes azt is tudatosítanunk magunkban, hogy az Index kiszervezését, ami a lap szétverését eredményezte végül, az Ungár-résztulajdonolta Azonnali másik vezére, Gerényi Gábor tervezte meg.

A közvélemény, közte akár a sajtó is érthetetlen módon sokszor hajlamos külön entitásként kezelni Orbán Viktor egyik kiemelten szponzorált főtanácsadóját, Schmidt Máriát és az egyértelműen NER-közeli családi cégbirodalomban szintén döntéseket hozó, abból szintén nyereséget szerző, magát ellenzékinek csúfolt, LMP-vezető-képviselő Ungár Pétert. Mindeközben Schmidt a férje örökségéből szárbakapott családi cégbirodalmon, a BIF-en és Schmidt történeti intézetein keresztül közpénzmilliárdokat pumpol a dizájnerként rejtőzködést imitáló lányával, Ungár Annával és a patyomkin-ellenzéki fiával, Péterrel.

ungar_anna.jpgKép: Ungár Anna, "Az Ingatlanszakma kiválasztott engem" - utalva arra, hogy apja után céget örökölt / Figyelo.hu

screenshot_2020-07-26_1_anna_ungar.png
Képernyőkép: Ungár Anna facebook-oldalán dicsekszik el öccse, Ungár Péter másik zéró értékű médiahobbija, a Reflektor blog irodájának berendezésével. Az Ungarstyle.com eléggé statikus honlapja angol nyelven keresi ügyfeleit, a dizájner cég facebook-oldalának utolsó bejegyzése 2017. áprilisi.


Pénzszerzés vagy hatalomvágy áll működő, bevételt termelő cégek szétverése mögött?

Mielőtt valamely gazdasági elemzők azt akarnák bebizonyítani, hogy egyes médiatulajdonosoknak befolyást szerezni egy másik médiumban pusztán üzleti fogás, azt igen nehéz tagadni, hogy az Azonnali egy létrehozásától folyamatosan dilettáns üzleti szinten tartott LMP-hobbilap − ahogy az LMP is egy hobbipártnak bizonyult − ami Ungár NER-érdekeltsége végett még csak tagadni sem tudja a Fidesz-prostituált szerepét, míg az Index mint egyértelműen a hazai legolvasottabb ellenzéki online portál szétverése mögött aligha lehetett pénzszerzési stratégia.

online_portal_letoltesi_diagramm.jpg
A Vaszily jegyezte TV2 kormánypropaganda-híradóit valahogy leszámítva még mindig jelentős bevételt produkáló kereskedelmi tévé, mindeközben másik zsákmánya, az Echo meg tényleg csak azért volt, hogy Szaniszló és Bayer valahol fröcsöghessen arccal is, de bevételük nulla, végül bele is olvadt a HírTV-be.

A Figyelő már akkor sem volt bevételgenerálásáról híres gazdaságpolitikai hetilap, amikor Schmidt Mária bevásárló listájára felkerülve, azt perverz zsidó-listázására használta fel, közte fia, Ungár Péter LMP párttársait is célbavéve benne. Azt, hogy Schmidt maga is félig, gyermekei pedig apjuk végett a nürnbergi törvények alapján duplán a Figyelő célpontjává válhattak volna, mint ahogy még Soros-ösztöndíjas is volt Schmidt, ezeket hagyjuk meg Mária intim üzleti módszereinek. Morvai Krisztina óta tudjuk, a "metélt farkincák" sok esetben őrjítenek meg embereket, ám míg Morvai nemzetközileg elismert szakember volt területén, mielőtt jobbikos neonácivá lett nejlon gárdista mellényében, addig Schmidt Mária sosem erőltetett, nem létező kutatásaival a történész szakma nagyhatalmú, de mégiscsak Európa-szerte hírhedett bohócává küzdötte fel vagy le magát.


A késő Kádár-kor kegyesebb, műveltebb, szakmai feladatukra képzettebb bérencekkel dolgozott


A Tényleg? történelmi portálon 2013-ban Lőrinc László írta meg az Index lefejezéséhez hasonló sajtó- és politikatörténeti esetet:  a Mozgó Világ, öndefiniciója szerint „irodalmi-művészeti-kritikai és társadalomelméleti” folyóirat kivégzését maga Kádár János rendelte el. Ám annyival haladóbb volt az orbanizmushoz képest a késő-kádárizmus, hogy az ún.  "három T" − tűr-tilt-támogat − libikóka módszert űző kultúrfelelős Aczél György egy működőképes kompromisszummal kívánta megmenteni a lapot: a hatalom által kirendelt új főszerkesztő, P. Szűcs Julianna a "régi Mozgó Világ" után főszerkesztője maradt az újnak is, a lap túlélte az átszervezést, egészen napjainkig él.

Bár P. Szűcsöt, és az akkor felálló új Mozgó Világ szerkesztőség tagjait sok vád és fenyegetés érte – sőt, értelmiségi bojkottra is sor került – utóbb többen elismerték, hogy a lapnak szerepe volt a sajtószabadságért vívott küzdelemben, és P. Szűcsék később ugyanúgy konfliktusba kerültek az ideológiai terület irányítóival, mint elődeik.

Ezzel szemben amit az MTV-n, a (régi, Széles előtti) Magyar Hírlapban, ATV-n, Story TV-n és Digi TV-n műsorvezetőként edződött, az Indexbe 2017-ben társtulajdonosként bekerült Szombathy Pál kinevezett főszerkesztőként akart levezényelni, az az Index brandjét jelentő teljes szerkesztőség távozásával járt. A hatalom mai bérencei meg sosem jeleskedtek még annyira sem, hogy Viktor szabóját vagy lába szárát illessék kritikával, nemhogy a rendszerét.

Nernia és Orbánia - a Kárpátok Trinidad és Tobagoja - szakmailag tehetségtelen és ostoba, de rendkívül hataloméhes tolvajokkal dolgozik, ahol a tolvajlás sikere a rombolás intenzitásában rejlik.

Milliárdokat úgy lenyúlni például, hogy a Bükk tájkébébe odacseszik a kiötlésekor már céltalan és fenntarthatatlan, anyagi csődöt termelő szilvásváradi lovarda-stadiont, erre csak a NER képes. Milyen szerencse, hogy Rasi hercegnő a turizmusban utazik a divat mellett.

szilvasvaradi_stadion.jpgKép: Szilvásvárad, a Szalajka-völgy kapujában, a Bükk lábánál épül (azóta már átadták) a Szilvásváradi Lovas Stadion. / Eurocampus.hu

Mennyivel más az Orbán Viktor vezette Nemzeti Együttműködés Rendszere, a NER a késő-kádárizmushoz képest: míg az egypárt rezsim felpuhulásával egy rendszerváltozásig jutott el, addig ma egy sekélyes nívón, de annál masszívabb ezer milliárdokat nyíltan zsebre vágó tolvajok alkotják a rendszert, ennek egyik sáros ékköve épp a rendszerváltozás zavarosában, oldalán egy bebörtönzött maffiózóval, megfélemlítési üzletpolitikával meggazdagodott Ungár András hagyatékán magát egy cégbirodalom üzletasszonyává feltornázó, özveggyé vált felesége, Schmidt Mária és gyermekei, Ungár Péter és Anna családja.

Nem lehet és nem kell tovább cifrázni a NER csöcsén csüngők táborából az egyik legperverzebb klánt, de tíz év után kezdjük már el kirugdalni magunk közül a megalkuvó, közel sem 65 éves − ugye, Kádár Barnabás? − mammelukokat, és mondjuk már ki:

Ungár Péter, húzzál már el a politikából a fészkes fenébe!

Természetesen nem ő a NER lényege és veleje, csak egy a többi közt: egy gerinctelen, családi maffia-örökségében biztosan megbetegedett alak, de markáns prototípusa annak, mitől olyan álságos ez az orbáni gyakorlati-egypártrendszer.

Álljon itt mementóként: a liberális sajtó szétverői közt hangsúlyos szerepet töltenek be a magukat ebbéli szerepükben titkolni sem szándékozó alakok: Schmidt Mária, Ungár Péter és Ungár Anna.

Nehéz elképzelni, bár próbáltam, mi lehet a beszélgetések logikája egy Schmidt-Ungár családi ebéden: elnyelték a manyup-pénztári pakettet is, de szívesen lopnak holokauszt vagy kommunizmus emlékezeti témán is. Valami olyasmi lehet a céljuk, hogy amit tehetségtelenségükben nem érhettek el - történésznek, ellenzéki vezérnek, médiamogulnak csapnivalóak - azt a területet inkább benyelik megvásárolva azt, mint egy konyhamalac.

A Schmidt-Ungár NER-cégbirodalomról, fent utalt tevékenységeikről, a néhai Ungár András fenyegetési üzleti módszereiről országos sajtóban dokumentált forrásokra hivatkozva itt írtam korábban, Index-blog címlapos cikk lett.


Ahol még az ellenzék és jogvédők is a rendszeridomulást hirdetik


A Kádár-korban a keményebb, megelőző évekből megismert, akár bebörtönzésig is fajuló következményektől esélyesen, de a piacgazdaság hiányában a teljes egzisztenciális ellehetetlenüléstől feltétlen lehetett tartani. Egy vasfüggönnyel lezárt országban a hatalommal kokettálással vagy kibéküléssel megnyert szabadabb mozgástér egy oxigén-palackkal ért fel a gyulyáskommunizmus mélyvizében.

Most tegyük hozzá, ez nem volt kötelező, egyetemi állásban is meg lehetett maradni, ha valaki következetes volt, és szakmaian kiállt nézetei mellett.

Orbániában viszont jól képzett, jól fésült, életerős, fiatal(abb) egyedek meggyőződésből és pénzéhségből válnak puhatestűvé egy EU-útlevéllel a zsebükben.

Elmehetnének akár a magyar piacon, akár a világon bárhova dolgozni, igaz, versenyben kellene pályázni állásért, cserébe a langyos dagonyát választják, készséggel teszik ki magukra a hatalom prostituáltjai táblát, és Magyarhonban közpénz-zsákmányukkal végtelenre állított bevásárlókártyával, budai hegyekből és balatoni tájból maguknak kihasított földdel, szájuk szélén csorgó cafatokkal lelkesek és boldogok.

Vaszily Miklós, aki a Portfolio és IE-New York bróker céges állásai után a víz-gáz szerelő Mészároshoz dörgölőzve, Schmidttel tárgyal az Index porai felett,  1973-as születésű.

Szombathy Pál, a Digi TV-s sportújságíró-is, aki azt hiszi, az Index stábja nem esik szét zsarolással, 1969-es.

Gerényi Gábor, aki egy bevezetett brandnév helyett kiszervezett kis cégekben kívánta megújítani az Indexet, miközben informatikusnak és újságírónak nevezve magát a mérhetetlen Azonnalit tudta megalapítani, 1969-es.

Ungár Péter, az Index szétverési módszerét meghirdető Gerényi Gábor üzlettársa, 1991-es.

Ungár Anna, aki elhiszi magáról, nem az apja zsarolásain felépített cég, hanem bármely, eddig nem igazolt szakmai kvalitásai miatt részes akár egy magánnyugdíjpénztári vagyoneltüntetésben is, 1981-es.

Ők azok sokan mások mellett, akik bizonyára rettenetesen meg fogják szenvedni a jövőt, ha nem jó helyre ikszelnek a hatalomnak behajlókat már jól ismerő idősek, ahogy ezt a Momentum jövőkutatója vallja.

Mi pedig vonuljunk fáklyákkal, világító mobilokkal, még hülyébben, újabb tíz évig, szavazzanak szüleink és nagyszüleink helyett is a tehetséges fiatalok.

Kádár alatt legalább megverették magukat.

Ma elvezetgetnek városokat, kerületeket, kint hagynak koncnak székely zászlót közintézményen. Mi pedig 2010-ben, a NER-ben elsőként a sajtószabadságért tüntető, később a fagyizásba torkollt Milla után még mindig hiszünk a sajtószabadságos tüntetésekben.

lmp_sajtoszabadsag.jpgKép: az LMP parlamenti frakciója demonstrál 2010. december 21-én, az akkor megszavazott Médiatörvény ellen. A Milla a törvény elleni kiállásként jött létre "Egymillióan a sajtószabadságért" néven létrehozott facebook-oldalon és egy tüntetéssel elindulva.


juhasz_peter_tuntetes.jpgKép: Juhász Péter, a Milla irányítójaként százezressé kinőtt ellenzéki tüntetéseket hirdetett meg 2010 és 2014 közt, képviselők nélküli ún. "bázisdemokráciát" hirdetve. Majd ebből a törekvésből egy főváros V. kerületi képviselői állást szerzett meg magának 2014-ben, az általa köpködött "elmúltnyolcév" politikai képviselőkkel szövetségre lépve. Később az Együtt párt elnökévé válva, a tartósan 0-1 % közt mozgó párttal 2018-ban, a választáson 1 %-ot elérve csődött jelentettek, miután a kampányra felvettek 190 milliót, és arra ráhúztak még 25 millió banki hitelt. A visszafizetni köteles 190 milliót újra az adófizetőktől kérték be, másodjára, immáron adományként, a becsődöléssel a banki hitelt "jogszerűen" hagyták a bankra.


Mindenki menjen haza - tüntetések békésen, vidáman, tíz éve


screenshot_2020-07-26_tasz_tuntetes_google-kereses.png

Képernyőkép: Google / TASZ tüntetés


A TASZ közreadja, hogy kell illedelmesen tüntetni, a TASZ akár már meghalt, a koronavírusra hivatkozva állami utasításra a kórházból kivágott betegek családjainak ajánl utólagos jogsegélyt, míg előtte senkit nem érdekelt kiállásban, kitől és miért vonnak meg egészségügyi alapellátást. Emberek teste válik PR-anyaggá jogvédők kezén. Szavazzunk az öregek helyett, mert a mi testünket nem rohasztja szét a koronavírus. Eközben Budapest főpolgármestere is üdvözölte a felhatalmazási törvényt, hogy mert fontos és kell.

A TASZ felajánlja jogvédelmét hol a romák ellen vonuló, hol a holokauszttagadó Jobbiknak. Mert a parlamenti állásért pofázás, fröcsögés és uszítás számukra a legfontosabb alapjog, ez a demokrácia alapja. Ma 5 %-on rotyog a Jobbik az általuk köpködött EU-állásokban pöffeszkedve, vagy polgármesterként pártjelvényekből kimosakodva, függetlennek hazudva magukat. A rendszert az uszítással leváltani kész Jobbik 20-ról 5 %-ra gyúrta le magát, az őket domesztikálni kész ellenzékkel karöltve.

Mindenki menjen haza, találkozunk október 23-án, március 15-én, október 23-án, március 15-én, október 23-án, március 15-én...

Itt fogunk megrohadni alsó hangon 2040-ig, és mindenki forradalmár lesz, wikipédia oldalát gondosan kikozmetikázva: Ungár Péter, Szombathy Pál, Vaszily Miklós, és az összes többiek, és az összes előbbiek: a jövőt fényesen látó, azt a saját bőrén érző, nagyszülei és szülei helyett bármikor szavazni kész alakok, akik nagyon jól élnek abból, hogy a felcsúti mangalica csöcsein élnek, a NER gyomrában, vagy a NER csatakos szőrébe kapaszkodva, a sárban kapirgálva.


Eszes Beáta

A miniszterelnök nevet

A kipcsak baj(nok)

2018-04-09-orban-a-europa-1000x630_1.jpg

Shooty (Caricature from Slovakia)

 

Furcsa egy szervezet ez az Európai Unió. Zegzugos, misztikus, rendkívül komoly és tiszteletreméltó. Úgy ám! Akik azonban kiismerik a működését, legfőképpen a gyengeségeit, azok számára igazi aranybánya, maga a boldogság forrása.

Egyszerű földi halandó számára az EU működése nem teljesen világos. Na, ja, tisztelt Pavlevic úr! Nyugodtan bele lehet a pofájába vágni – úgy, hogy csattanjon ám, de rendesen – az olyan léhűtőknek, mint mondjuk én vagyok, hogy előbb nézz utána te majom, vajon most ki az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, aztán makokgjál itt. Azt se tudtad, hogy van ilyen is!

Az említett inzultus teljesen jogos, de sajnos más dolga is van az embernek, mint azt kisilabizálni mily módon döntenek rólunk mások, bemondásra, a mi érdekünkben, vagyis hogyan is játsszák le ezt a meccset. Legyen meg hát az ő akaratuk.

(Van egy sejtésem arról, rengetegen lehetünk oly hitvány alakok, akik nem nagyon töltik meg agyuk tágasan kongó, üres szegleteit az Unió számtalan szervezetének érdekfeszítő kalandjaival. A szégyen ugyan minduntalan elönti arcunkat egy-egy jelentős, de számunkra teljességgel ismeretlen személy nevének hallatán, de ez bizony édeskevés. Tanulni, tanulni, tanulni! Aztán jöhet a forradalom. Addig meg nyughass!)

Úgy vélem azonban, a jó Mészáros Lőrinc ambiciózus, valamint az én alantas érdekeim nem minden esetben esnek egybe, ámbár akadhatnak némi átfedések kedvteléseink között, de kicsike az esélye annak, hogy erről őszintén eldiskurálhassunk egymással. A minőségi vörösborok kulturált kedvelése tán adathat némi reményt egy kis barátságos kvaterkázásra, természetesen munka után, de sajnos gyermekkorunkban soha nem építettem Lőrinccel közösen autópályát.

Orbán Viktor az EU-csúcson megint győzött. Ezt bizony ő maga mondta, nem más. Ő volt ott, ő tudja, én meg nem. Hiszek tehát neki. Rengeteg pénzt kapott, ráadásul arra költi, amire csak akarja. Mészáros Lőrinc és más udvari beszállító tovább fog gyarapodni. Kívánhat-e ennél többet magának egy ügyes magyar miniszterelnök, aki szerényen csak évtizedekre tervez? Valószínűleg nem. Jogos tehát az öröm, a hálaadó imádság, a nemzeti büszkeség (azaz a szuverén rablógazdálkodás) kiterjesztése az eddig még oly vad, civilizálatlan területekre. „Ispán! Küldjétek ki rögvest az agitátorokat! Vigyenek magukkal azokból a hülyéknek való, kék plakátokból, meg hozzá irdatlan mennyiségű csirizt, nehogy leessenek azok a túlárazott tacepaók!”

A 2024-ben esedékes országgyűlési választások megtartása e silány, alázatos perspektívából úgy néz ki, csupán merő formalitás lészen, amely hozzátartozik a nálunk elfogadott udvari etiketthez. Meg hát jó móka az ilyen, sokat lehet rajta keresni, aztán jót röhögni a veszteseken. Vidám, ősi szokás, mint a húsvéti locsolkodás, vagy a közpénzek lenyúlása vízkeresztkor.

Szerény, visszafogott orbáni mosoly, lelkes, tapsikoló cimborákkal körülvéve. "Aztán gyerünk hamar a vályúhoz, társaim a jóban! Csak óvatosan! El ne tapossátok a miniszterelnök urat! Elvégre jámbor keresztények vagyunk, nem holmi mohó disznók!"

A nép szereti Orbánt, Orbán is szereti magát. Így áll össze a nemzet. Ím, kiválasztottak, előttünk a tökéletes harmónia. Még valamikor 2012-ben megvalósult a Nagy Magyar Álom. Akinek ez valami miatt nem tetszik, az fogja be száját (lásd pofáját), vagy vállalja annak következményeit, ha ostoba módon nyilvánul meg. (Hülye kommunista, meg még olyan genderesen liberálisos is hozzá! A Soros minden évben küld neki savanyúcukorkát meg Che Guevara kulcstartót.) Nekik egy jó ideig nem fognak lapot osztani, mást se nagyon. A illetékes körzeti megbízottak most engedik rá az Indexre a mobil applikációból vezérelhető, nagy teljesítményű, hazai fejlesztésű véleményegyengető gépezetet. Remek egy masinéria! Az bizony menten kigyomlálja az aljas hazugságaikat, aztán jájuk rakja az újságírói uniformist. Aki azt most fel nem veszi, az mehet Isten hírével újságot írni a semmiből. Aki rendesen viselkedik, annak lediktálják, amit mondani akar.

Egyes naiv lelkek tán azt gondolják, az Európai Unió egyszer majd jó alaposan bekeményít, fogja magát, aztán mind egy szálig lebunkózza a keleti kiskirályokat. Alaposan ellátja ám a bajukat, mi meg élünk majd nagy-nagy boldogságban meg őszinte szeretetben egymással. Asztán’ meg mér’ tenne ilyet az Únió, ángyok? Az említett szerencselovagok biztosítják országuk stabilitást, a remek piacot, az alázatos munkaerőt, szőnyeg alá seprik a szociális problémákat, népük szereti őket, ha meg nem, hát úgy tesznek, hogy nagyon. Mindenki boldog, aki meg nem, azt a kormánypropaganda megnyugtatja azzal, hogy, dehogynem, felebarátom, hiszen rendszeresen levelezünk egymással. Legfőképpen rendkívül fontos kérdésekben.

Az Unió nem szeretetszolgálat, az Európai Bizottság nem Artúr király és a kerekasztal lovagjainak kibővített változata. Az Európai Tanács széles lehetőséget biztosít a lavírozásra, ügyeskedésre, hazudozásra. Az ásványvíz ingyen van, belépődíj nincs,  a végén meg ott a tombola. Azt kell csak megvárni.

A jogállamiság persze rendkívül fontos. Mindenképpen ki kell azt írni valahová, aztán kész is van. Itt van ni a kis pernahajder, dőlt betűkkel, alaposan kihangsúlyozva! Emitt ilyen, amott meg olyan. Ahány ország, annyi szokás. Hozzá lehet kötni akármit, nem zavar az bizony senkit. Csak az a fontos, hogy pénzet’ mink’ már vissza soha nem adunk, csak kapunk! Az árgyélusát, annak a jogállamisághoz kötött, röhejes, kék malacpörsölynek!

Az nevet igazán, aki a végén nevet.

(Hölgyeim és Uraim, a miniszterelnök hahotázik. Tiszta szívből. A többit szíveskedjenek elolvasni a Ripostban, illetve bármelyik szabadon választható klónjában.)

Kádár Barnabás, 29 évnyi hiteltartozással

sperma.jpg

A jövőt lázasan kutató Momentum-képviselő eddig egyetlen évnyi gazdasági hasznot sem hozott, miközben 29 évnyi eltartására felvett hitellel tartozik az alkotmányos közösségből szerinte kizárni szükséges társadalmi csoportnak.


Nagy vihart kavart a Momentum Mozgalom eddig ismeretlen alapító tagjának, Kádár Barnabásnak a kijelentése, akiről az az első érdemi közéleti információnk, hogy szívesen látná jégtáblán a magyarországi 65 éves és annál idősebb korosztályt.

A Magyar Köztársaság és a demokratikus világ állampolgári jogainak egyik alapköve a szavazategyenlőség, amely azt fejezi ki, hogy minden egyes polgár érdeke egyenlő mértékben érvényesülhet legalább azon a szinten, ahol az ő népképviseletét kiválasztja.

A társadalmi korcsoportok közti érdekeket nem súlyozzuk. Vagy legalább is igyekeznénk közel hasonló módon érvényesíteni.

Mondok erre egy elég kézzelfogható példát: az idősebb korosztály érdeke a nyugdíj, az alanyi jogon járó alap egészségügyi ellátás és az idősgondozás. Képzeljük el Barnabást, ahogy a Momentum Mozgalom alapító tagjának járó tetemes, leadózott jövedelemből épp megszervezi nagymamája ellátását, kifizeti a rezsijét, és gondoskodik esetleges idősgondozásáról. Szegény Barnabásnak egy szusszanásnyi ideje sem lenne még arra sem, hogy leírja, hogy pusztuljon mindenki, aki megérte a 60-at.

Mit kell teljesíteni Barnabással szemben egy magyar állampolgárságot kérő kínai letelepedőnek?

Azon külföldi állampolgárok, akik letelepedésre jelentkeznek Magyarországra, előbb a lakhely szerinti önkormányzati szavazáson vehetnek részt, majd később állampogárságot elnyerve az országoson is. Az állampolgári jogok elnyerése épp a szavazati joggal válik első lépésben tapinthatóvá, de előtte már több évig az országban adózott jövedemet követelnek meg tőlük a törvényeink. Az állampolgári vizsgához magyar nyelven elsajátított állampolgári ismeretek vizsga szükséges, amely a Magyar Köztársaság állami berendezkedését és alkotmányos ismereteket is tartalmaz.

Kádár Barnabás eddig egy bevándorlóra kirótt kötelezettséget sem volt képes produkálni: 29 éve alatt adózott jövedelmet nem produkált még, lakhatását saját erőből nem volt képes biztosítani, de már szavazati jogokat bírálna felül azon a jogon, hogy Kádár úr egyik spermája betalált Kádárné petesejtjébe, és hogy beszéli azt a magyar nyelvet, amelyet Kádár úr és Kádárné beléplántált két tejbegríz közt. Az állampolgári ismeretek lényegi része szintúgy nem hatolt át rajta, dacára eléggé költséges iskoláztatásának.

Barnabás annyira felkészült, a jövőt akár előre 24 órára is átlátó jövőkutató politikus, hogy a botrányos posztjának felvezető szövegét azóta szabadkozva áítírta, de a lényegi elemeket mai napig fenntartja, mit tegyenek az idősek szavazáskor:


screenshot_2020-07-20_5_kadar_barnabas_bejegyzesek.png
inkedscreenshot_2020-07-20_5_kadar_barnabas_bejegyzesek_1_li.jpg
screenshot_2020-07-20_5_kadar_barnabas_bejegyzesek_2.png

Képernyőkép részletek: Kádár Barnabás hivatalos facebook-oldala, 2020. július 14-ei poszt.


Én nem szeretném elemezni az azóta közreadott "bocsánatkérésnek" csúfolt újabb posztját, ami inkább hasonlít a "nekem is vannak zsidó barátaim" érvre, előjött már élő meg megholt nagymamával, talán épp egyiktől örökölt ingatlanban ücsörögve.

Nem beszélve arról, hogy ő éppen kire szavaz, és miért, nagyban függ attól, hova született, és felmenői mentális ráhatása és anyagi ráfordítása nélkül esetleg busszal utaztatnák szavazatvásárlással őt akár 18 évesen, akár 29 évesen.

Társadalomtudományi szinten Barnabás primitív nézetét a szaknyelv korfasizmusnak nevezi.

Köznyelvileg az állampolgári jogokból kirekesztés echte náci tempó, miközben egy alkotmányos alapokon berendezkedő közösség vezetésére aspiránsként jelentkezve értsd, valamennyi ott élő ember pénzén szeretne élni − ő egy tollvonással a lakosság 20 %-át megkéri, hogy tegyen úgy, mintha nem élne.

Míg Kádár Barnabás, aki nem János ahogy politikai műveltségénél lényegesen jobban gondozott wikioldala rémviccesen elárulja − a jövőt kutatja, én addig kiszámolnám a múltját, mind a 29 évet, amióta felsírt, mibe van ő nekünk és jégtáblára zavart családjának.


Mennyi anyagi és eszmei hasznot hajt egy huszonéves ma?

Attól a romantikus ténytől tekintsünk el, hogy egyáltalán az, hogy Barnabás el tud küldeni minden ötödik magyar állampolgárt a vérbe, ahhoz elég sokat köszönhet az anyjának és apjának, hogy egyáltalán vállalták őt, és ez nem is csupán romantika, hanem komoly anyagi és erkölcsi döntés, nevezhetjük politikai stratégiának is: vannak pártok, akik a népesedésre helyezik a politikai programjuk jelentős részét, és ezzel elég jól ellavíroztak egy évtizedig, megéltek ebből. Mindeközben a hazai szülőképes lakosság 30 %-a már nem vállalt be sem Barnabást, sem Jánost, sem Annát, tehát gyermektelen, és esetükben úgy néz ki, ez így is marad.

Barnabás lehetne egy gyereket nem vállaló ember óvszerébe érkező sperma is. (Lásd címlapkép)

Nekik például unokájuk sem lesz, ők kit figyeljenek szavazáskor? Barnabás kire figyel, ha szavaz?  Van-e egyáltalán két hétre mért következménye bárminek is Magyarországon, miből gondolja, hogy egy szavazatnak van hatása 3 generációs szinten? Én azt látom, egyetlen hazai sajtót sem olvasott el eddig, ha ennyire bízik a következményekben idehaza.

Volt például magánnyugdíjpénztárakról szóló döntés, az meg sem érte a 16 évet sem. A manyup pénztárakat nem mellesleg megint egy olyan maffia család nyúlta le, amelyiknek Barnabáshoz hasonló korú csemetéje szintén családi hátszéllel érkezett a politikába.

Ideje kiszámolni, hogy ez a korosztály, és nem kevésbé az a társadalmi réteg, akikből nagy százalékban a Momentum eddig aktívan megszólaló illetve elnökségi tagjai állnak − zömmel fővárosi, középosztálybeli csemeték, nem egy közülük ismert értelmiségi politikus vagy politikai hatalommal rendelkező gazdasági szereplő gyermeke − összesítve mennyi társadalmi hasznot hajtottak eddig, és mennyi anyagi ráfordításba kerültek ők maguk, hogy egyáltalán politikusként eladhassák magukat.

Olyan családi hátszéllel érkeztek a párt vezető tagjai, ahol a szülők boldogulását épp a nagyszüleik szavazatából alapozhatták meg, a család társadalmi tőkéje több generációs társadalmi elit haszonélvezetre épül. A fasorban sem lenne sem Donáth Anna, sem Fekete-Győr András, ha a Barnabás szíve szerint lapátra tett korosztály nem éppen az ő szüleiket helyzetbe hozó pártokra és gazdaságpolitikai döntéseikre szavaz.

Szükséges-e olyanokban megbízni, akik a legnagyobb társadalmi ráfordításban mért hiteltartozók, akik nagyszüleink döntése révén kerültek a magyar elit körébe, és kizárólag erre mutogatnak érvként?

Mert ugye Barnabés érve az, hogy ki az, aki felelősebben tud tervezni, értsd, hasznosabb a társadalomnak egy szavazáskor.

Akkor számoljunk, Barnabás.

Barnabás eddigi 29 éve alatt mindösszesen 29 éve él abból a társadalmi hitelből, amit a szüleitől és nagyszüleitől vett fel, életrajza alapján önálló keresettel sosem rendelkezett. Egyetlen évet sem dolgozott pénzkereső munkahelyen.

Az a tipikus politikai generáció, aki az egyetemről a szülei finanszírozta posztgraduális éveket követően egyből politikai pályára lépett, tehát mások mellett Kádár Barnabásé egy tipikus Orbán Viktor életpálya-modell.

Beiratták óvodába, megtanították késsel-villával enni, nagyszülei és szülei megteremtette nem mellesleg budai elit, XII. kerületi polgári környezetben elég komoly ráfordítással taníttatták elit iskolákban, megfinanszíroztak neki külföldi tanulmányi utakat, ahol nyelveket tanulhatott. Már szeretném eloszlatni azt a röhejes érvet, hogy tanulmányi ösztöndíjból saját lábán éldegélt külföldön Barnabás, itthoni rezsit fizetve, ruháztatást, külföldi szabadidős tevékenységeket.

Nem kétséges, hogy akár egy olyan ingatlan tulajdonosa immár, amit a számára szükségtelenné vált korosztály hagyott rá elhalálozása okán.

Mennyivel hasznosabb is egy halott nagyszülő, aki nem szavazgat ide-oda, és a kégli átszáll egy kínai bevándorló állampolgári ismeretét megugorni képtelen unokára. Már ahol van mit örökölni...

Mert ha ki kellene csengetned egy albérletet a keresetedből, lehet, elmész polcfeltölteni, ahogy elég sokan kibuktak az elmúlt 10 év alatt a tüntetési színpadokról, mert nem tudták megfinanszírozni a kampányolási időszakot.

Gondolom, egyszer sem kérdezted meg, hogy a szüleid hányszor szorultak kölcsönre a nagyszülőktől már akítv korúként is.

Barnabás kicserélhetné magát egy vele egykorú állami gondozottal, hogy ki tudja számolni, mekkora hitelcsomagot hurcol a vállán, amivel tartozik annak a korosztálynak, akikre most ő rávizelt. Esetleg fusson neki újra az életének Borsodnádaskán, egy roma családba beleszületve, és akkor lemérheti saját képességeit.

Azt sem értem, miféle jövő nemzedékről papol Barnabás, aki eleddig még csak utódokra sem gondolt, egyetlen gyermeket sem tud felmutatni, míg a szülei és azok korosztálya az ő korában átlag két gyermekes szülők voltak, de az ő eddig óvszerbe zárt terveire mutogatva már iktatná a szavazásra érdemesek köréből azokat, akiknek ő igen komoly társadalmi hitelösszeggel tartozik. Honnan tudjam én, mint egyelőre még szavazni engedett állampolgár, hogy nem továbbra is másokon élősködve akar politizálni, és eközben semmiképp sem szeretné, hogy valóban legyen neki jövő nemzedéke, akikre ő mutogat mint egyetlen közösségi érvre?

Elég sokat ostoroztuk a neonácikat, akik kényszersterilizálással politizáltak a parlamentben, de ideje lenne, hogy azonnal kivonuljanak olyanok a közéletből, akik alkotmányos jogokat vonnának meg emberektől. Barnabás csak kérné, mert egyelőre parlamenten kívül nem tudja beterjeszteni törvényjavaslatként.

Úgy fogtok járni, mint a Fiatal Demokraták Szövetsége: megöregedtek − már amennyiben nem kezelnek félre 42 évesen, megemelkedett koleszterin szinttel egy kongói szalmakunyhóvá rohadt budapesti valahaelit kórházban − és ha már most nem bírjátok a demokráciát, gyorsabban hülyültök el, mint Orbán Viktor.

A különbség annyi, hogy ezzel a kiválasztási igénytelenséggel, ahogy te bekerülhettél a megszólalni engedett párttagságba, 2040-ig az ellenzéki oldalon fogtok facebookozni, és vízumot fogtok kérni már Szlovákiába is. Mert még ahhoz is tehetségtelen vagy, Barnabás, hogy diktatúrát csinálj, lekésett az a nemkádárjános-sperma 10 évet ezzel.


Eszes Beáta

A makói lány, aki jól végezte dolgát

A bosszúpornó bűncselekményről

screenshot_2020-07-17_buzas_anna_a_dk_makoi_jeloltje.png

"Bosszúpornóval" szétrombolni vezető politikai pályát jogásztól és politikustól különösen etikátlan. Európai és hazai viszonylatban ilyen bűncselekményre eddig nem volt példa.

Cikkem egy botrányt kavart fotókat készítő volt barátnőről szól, aki közszereplővé vált.

A jogellenesen felhasznált különleges adat tárolása a közszereplősége idejéhez kötődik.

A rendőrség által mai napig vizsgált bűncselekmény az adattárolás módjára és az adatkiadás körülményeire irányul, ez a vizsgált időszak szintén a közszereplősége idejéhez köthető.

Az itt taglalt valamennyi információ publikus hírekre és képekre alapszik, bárki számára a nagy nyilvánosságban elérhető mai napig is a cikkem alanya akaratából.

Írásomban a hét hónapja ki nem fejtett bosszúpornó büntetőjogi fogalmát, annak értelmezését elemzem, amiről egy ilyen ügynek valójában szólnia kellene, szemben azzal, hogy az abban áldozattá vált férfi feladva korábbi politikusi karrierjét és állását, hónapokat tölt el bíróságon, míg az őt ért jogsértéseknek kompenzáló érvényt szerez alig reflektált hírekben, eközben az elkövetőket helyzetbe hozó röhög a markába.

Az ügyben nem vita tárgya, ki készítette a magánfotókat, mielőtt bárki megtámadná a cikket: természetesen az áldozat tudja, és az ügyben rendőrségi nyomozás is folyik mai napig, így a képeket eredetileg birtokló személyeket is kihallgatták. A nyomozás arról folyik, ki adhatta ki azokat a magánképeket a médiának, avagy milyen módon került ki a birtokukból, amelyet csak a fotót készítő fiatal nő és akkori partnere, az áldozattá vált politikus birtokolt.

Az adatvédelmi törvény értelmében a különleges adat − szexuális életre vonatkozó fotó − tárolása más személyekről jogi felelősséget és kötelezettséget ró már a tárolás folyamatára is. Amennyiben tárolja az adatot másról, annak engedély nélküli közzététele az illető jogi felelősségét automatikusan felveti.

Hét és fél hónapja, 2019. december elején indult útjára egy gondosan megtervezett, a nemzetközi és magyar büntető jogrendszerben is ismert fogalom, egy ún. bosszúpornó-akció. Írásom nem szeretné megadni azt a kegyet a többszörös jogsértést magában foglaló bűncselekmény-sorozatot elkövetőinek, hogy újra az áldozattá vált személyt és a róla szóló híreket szedi részleteiben sorba, hiszen ez volt az ő céljuk is: csak a férfi neve és a róla készült képek villogjanak a médiában. Egyébként mai napig könnyedén lekereshetőek.

Több internetes találatot hoznak az elkövetett bűncselekmény-sorozat nyomai, mint ahányat azóta az áldozat által eddig megnyert hét sajtóperről szóló hírek. Emiatt éri meg a jelenlegi magyar társadalmi és büntetőjogi környezetben ilyet elkövetni, mert a jogellenes adatközlők irányába tét nélküli az eset, a tettesek és felelősök személye nem kerül előtérbe, de a megtervezett károkozás mértéke jelentőssé és tartóssá válik.

Etikátlan médiumok mindig lesznek, de amikor óriási tétje lesz azzal megbukni, hogy ilyen bűncselekményben részessé válik valaki, igen nehezen fog olyan felvételekhez jutni a sajtó, amelyek egyértelműen köthetőek bizonyos személyekhez.

Tétje akkor lesz, ha az intim felvételek készítőjének neve és arca a közzététellel egyidőben a médiába kerül.

Most, a hetedik nyertes per után, még a cikkem megjelenése előtt egy maszturbálását a nyilvánosság számára látható helyen fotozó, ám egyben gyermekpornográfiával is megvádolt férfiról szóló hír kapcsán valaki kommentben előhozta újra a többszörösen pernyertes politikus nevét, akinek fotója sem nem a nyilvánosságnak, sem nem nyilvános helyen készült, és nem vádolható gyermekpornográfiával sem, szemben a hírben szereplő egyénnel, amely cikk alatt kommentelt az illető nő párhuzamot vonva a két eset közt.

A jogellenes közzétételt elkövetők célja éppen ez volt, hogy évekig emlegessék az ügyet a legszaftosabb kontextusban, és ezen tíz nyertes per sem fog segíteni mindaddig, amíg magát a bűncselekmény teljes folyamatát és mozgatóit fel nem fejtik. A fotót készítő és azt eredetileg birtokló partnernő pedig most is hallgat, jogász diplomával és ügyvédi kamarai tagsággal a zsebében.


Akinek a neve sosem került be médiába

A történetből ordítóan hiányzik az első napok óta az ügyben jogilag részes személy, aki nem mellesleg jogász, és aki nem mellesleg politikusi babérokra tört. És aki nem mellesleg .

Pert ebben a bűncselekmény-sorozatban eddig egy hazug zaklatási vád ügyben, a hamisan vádlóval szemben és a hamis vádat közzétevő médiumok ellen lehetett nyerni, de a közvélemény emlékezetében legtovább megmaradó emlék a mindenki számára egyértelműen magánkörnyezetben, konszenzuális alapon és magáncélra készült erotikus fotók lesznek.

Az esetek közt nincs kapcsolat, csak gondosan egymást követően adagolták decemberben a sajtóba: egy egykori pár birtokolta intim magánfotók engedély nélküli leközlése és zaklatási vád egy idegentől.


Mi a bosszúpornó bűncselekmény mozgatója? Hogy kerülnek ki a magáncélú fotók a nyilvánosságba?

Nem az első eset, hogy a hazai mainstream médiának a lustaságában nem marad ideje az igazságot keresésre, ami az elsődleges feladata lenne. Én hiszem, hogy az ügy kirobbanásakor, az intim képek mellett kattintásokat hozó értéket lehet képviselni azzal is hosszú távon, ha társadalmi működést, emberi gyarlóságot, akár bűncselekményig vezető gonoszságot lepleznek le, és nem utolsósorban ezzel a társadalmi visszacsatolás, a tanulságok levonása is megtörténik.

Ami egyszer sem került át a médiába, az egy jogi fogalom, egy bűncselekmény típus neve:


screenshot_2020-07-17_hogyan_kezelik_a_jogrendszerek_a_bosszupornot.png

Képernyőkép a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) honlapjáról

A bosszúpornó - revenge porn - fogalmáról az EU alá tartozó Nemek Közti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) azt vallja, hogy a cél az illető munkájának betámadása, több esetben akár öngyilkosságig hajszolva az áldozatot.

Az, amit a teljes magyar médiaspektrum és közvélemény egy kínos vagy röhejes heccnek vélt 2019. decemberében, arról így tájékoztat a Médiahatóség oldala, sorolva a bűncselekményi kategóriákat és az értük kiróható büntetési tételeket:

"Hazánkban nem önálló büntetőjogi kategória a bosszúpornó jelensége, de többféle kategóriában is megítélhető: személyes adattal való visszaélés, rágalmazás, szexuális kényszerítés, zsarolás vagy akár gyermekpornográfia is megvalósulhat benne.

A személyes adattól a rágalmazás minősített esetéig

A szexuális életre, szokásokra vonatkozó adatok személyes adatoknak minősülnek, azon belül is különleges adatoknak, így az azokkal történő visszaélés a büntetőjogba ütközik, és akár két év szabadságvesztést is maga után vonhat.

Rágalmazás az, ha valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állítanak, híresztelnek, ezért egy évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. Minősített eset, ha az előbbieket aljas indokból vagy célból (ide sorolhatjuk a szerelemféltést is), nagy nyilvánosság előtt (például az interneten) vagy jelentős érdeksérelmet okozva követik el, ilyenkor két évig terjedő szabadságvesztés is lehet az ítélet."


Amikor az egészségügyi adatok és intim fotók felhasználását egy büntetőjogi csoportban ítélik meg

Tegyük hozzá, nem az első bűncselekményi kategória, amelyet a nemzetközi gyakorlattal ellentétben még nem kodifikáltak önálló néven a magyar büntetőjogban, hanem annak keretében megvalósuló bűncselekményeket sorolnak csak fel. Ez azért nem célravezető, mert az önálló kategóriában nevesítés egyben jellemezné ezt a specifikus bűntettet, a hozzá tartozó egyedi motivációkkal, egyedi tettesi viselkedésmintákkal.

Például így keverik a pedofil bűncselekményt elkövető Kaleta Gábor, volt perui nagykövet esetében a kisgyermekekről készült szexuális erőszak-képeket a 18 év alatti személyekről készült pornóképekkel: a kiskorúakról készült pornográf képekről szóló büntetőjogi paragrafus alatt nincs differenciálás sem a pubertás feletti kort elválasztva a kisgyermekitől, sem azt nem adja meg a törvény, hogy kisgyermekkel nincs pornográfia, csak erőszak. Tehát Kaleta kisgyermekek elleni szemérmet sértő és valódi erőszakot ábrázoló képek bűnszervezetben történő csere-beréjéért, tehát azokkal kereskedéséért és birtoklásáért kapott felfüggesztett büntetést, próbára bocsátva.

A személyes, érzékeny adattal visszaélésnek is számtalan változata van, ahol szintén nem nevesít a magyar jogrendszer külön-külön eseteket.

Képzeljük el a nyomozást különleges adattal visszaélés gyanújában, amikor az egyik esetben egy kórházi leletet használnak fel jogellenesen, például a beteg munkáltatója, másik esetben magánéleti bosszúpornót tesz interneten közzé a sértett partner. Sem károkozásban, sem a tettesek személyében, sem a motivációkban nincs átfedés. Teljesen másfajta nyomozást igényel, és másként érhető el az elrettentés is a kiszabható büntetéssel.

Az intim fotók közzétételével pályáját szétrombolt parlamenti politikus volt barátnője, Buzás Anna, a képeknek az áldozat mellett egyedüli birtokosa és készítője politikusi munkájával közszereplővé vált, így a róla szóló híreket fokozottabb mértékben tűrnie kell.

A nő politikusi pályája összeforrt azzal, hogy a megtámadott férfi politikusnak magánéleti partnere volt a képek létrejötte idején, így a közszereplői státusza szorosan összefügg az általa birtokolt képek jogtalan közzétételével. Az, hogy miként tárolta azokat, erről büntetőjogi felelősség tudatában nyilatkoznia kellett rendőrségnek, és közérdeklődésre okot adó információ.

A 2019. decemberében a magyar politikai életbe első alkalommal berobbant, konszenzuális magánéleti kapcsolatból származó bosszúpornó bűntettét − különleges személyes adattal visszaélést − aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozva követték el.

Ezért két év börtönbüntetés is kiróható.


Ezt egy 2014-ben a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett jogásznak is tudnia kell.


screenshot_2020-07-17_21_anna_buzas_3_li.jpgKép: A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar hagyományosan latin nyelvű diplomáját tartja egy parlamenti párt makói, sajtó előtt rendszeresen szereplő akkori képviselőjelöltje, a párt akkori elnökségi tagja − a facebook-nyilvános fotó közzététele: 2014. július 5.


Egy felbontott magánkapcsolat, különösen, ami sosem vált családjogi kapcsolattá − nem lettek házasok − elégtelen jogi indok arra, hogy automatikus felhatalmazást kapjon annak bármelyik tagja különleges adatok − intim fotók − nem meghatározott célú tárolására.

Tehát leszögezhetjük, hogy nagy nyilvánosságban személyes, különleges adattal való visszaélés esetén az adatot eredetileg birtokló személyek nyilvános számonkérésének, de minimum megkérdezésének elmaradása jogszerűtlen, a sajtó oldaláról pedig súlyosan szakmaiatlan. Különösen akkor, ha a különleges adat engedély nélküli közlésében és az arról szóló hír képekkel vagy a forráscikkre mutató sokszorosításában valamennyi sajtó bűnrészes. A bűncselekményről szóló sajtóközlésben szükséges elemnek kellett volna legyen a bűncselekményt elkövethető személy(ek)ről történő információ keresés.

Egészen megelepő hazai információbiztonsági gyakorlat, hogy csont nélkül lepucolható egy nem tetsző arckép vagy vélemény a netről, de egy rendőrség által besorolt bűncselekmény-sorozat magyar tárhelyeken történő tárolása mai napig látható.

A bosszúpornó-esetek döntő %-ában azt a nyilvánosságnak a volt vagy jelenlegi partner adja ki.

Míg az intim fotók kapcsán gyarló vagy kíváncsi természetünkből fakadóan az áldozaton csámcsogunk, akkor is érvényes marad, hogy egy bűncselekmény legfőbb jellemzője a tett és annak elkövetője.

A bűncselekmény definiciója maga a tettes(ek) személye és szándéka.

A bosszúpornónak nevezett adatsértési bűncselekmény gyanútlan áldozatai sok esetben nők, és fiatal nők, akik úgy gondolták, szexualitásuk érzékibb, vonzóbb lehet, ha intim felvételt engednek meg magukról partnerükkel vagy ő előtte, és pornószínésznőkhöz hasonlóvá válnak. Igen nagy számban ilyen felvételekkel és fotókkal vissza is élnek, többnyire szakítás után.

Míg egy férfi idegenek számára bemutatott szexualitása elsősorban az elismerést kereső potenciáljáról, addig a nő aktusban látott látványa a nő megszerezhetőségéről, a testét birtokba vételéről szól. Ezért sérülékenyebbek a nők a bosszúpornó műfajában.

Ám a nők áldozattá válását nem tekinthetjük kizárólagosnak a bosszúpornó esetekben, ahogy (politikai) hatalomban szereplő férfiak ellen is bevethető módszerré vált.


Kit leplez le egy bosszúpornó?


Senkit. A magánéleti bosszúpornó célja nem a leleplezés, hanem az intim magánélettel visszaélés.

Itt szeretném külön hangsúlyozni, hogy az adriai kokainos yacht-túrán megbukott Borkai Zsolt, lemondott fideszes győri polgármester, vagy a szobáztatáson levideózott Wittinghoff Tamás, székében megmaradt budaörsi független (ellenzéki) polgármester esetében mindkettőjüknél egyaránt prostituálttal létesített szexuális kapcsolatot vettek fel videóra, amely prostítúció-használat, a nő testének pénzért megvásárlása önmagában elítélhető, a botrányt főleg ez robbantotta ki.
Épp ez a két eset mutatja, hogy amikor egy férfit rejtett kamerás aktuson látunk, mégha prostituáltakkal is, akkor vagy igen nehezen ítéli el a közvélemény − Borkai prostituált partnerein szintúgy élcelődött a közvélemény és a média − vagy karcolás nélkül megússza, mint Wittinghoff. Borkai most kapott ajándékot mint leköszönő − bukott − polgármester.

Szintén nem tartoznak a bosszúpornó kategóriába a konszenzualitást az aktusban is mellőző, tehát szexuális erőszakot alkalmazó, ún. metoo-esetek: ott joggal tárnak fel szexuális kényszerítés eseteket, amit a leleplezett egyén követett el.

Tehát a közvélekedéssel ellentétben önmagában a leleplezés még nem helytelen, ha az bűnelkövetőt leplez le.

Gréczy Zsolt esetében viszont egy konszenzuális, nem pénzen megvett, hanem egyenrangú magánkapcsolat törvényes, ám intim részletei kerültek nyilvánosságra. A bosszúpornó a Médiahatóság oldalán olvasható jogi definiciója kifejezetten a teljes jogú és jogsértéstől mentes magánszférának a partner által történő jogellenes felhasználásáról szól.


Micsoda pózok ezek? Ki csajozik így?

Kérdezzük meg attól, akinek készült.


Amikor azt rójuk fel valakinek, hogy készülhetett ilyen magánéleti fotó róla, mégha partnerének is, akkor abban a kérdésünkben 50 %-os részes az a személy, aki inspirálta erre. A cikkem tárgyát képező esetben maga az akkori partnernő készítette a leginkább inkriminált, deréktól lefelé meztelen fotókat, ahol nem a célszemély tartja a mobiltelefon-kamerát.

A botránynak nem megkérdőjelezett része, hogy ki készítette a cikkemben taglalt képet, ezt arra adom meg, ha ezen állításra alapozva valaki váddal illetné a cikkemet. Külön felhívom a figyelmet, hogy büntetőeljárás folyik az ügyben, tehát ez ügyben Gréczy és a rendőrség is megerősítheti a fotós nevét.

Fotózni nem bűncselekmény, tehát még csak nem is vádolok senkit.

Kiadni nyilvánosságba azt már igen. Cikkem azt vizsgálja, milyen szerepe van egy elharapozó botrányban a képet eredetileg birtokló személyeknek, és milyen kármentesítést végezhetett volna, amely kármenetesítéssel hihetővé vált volna, hogy nem ő adta ki.

Ahogy Csisztu Zsuzsa fiatalkori magán-szex-videója kapcsán, úgy Gréczy Zsolt esetén is hiányzik a médiahírekből az intim felvételt készítő partner neve, vagy minimum "név a szerkesztőségben" jellegű kiállása az ügyben. Valaki emlékszik még, hogy a sportriporternőről ki készítette a videót? Senki. Csisztu esetére pedig majdnem mindenki.

Ami különösen érdekessé teszi az esetet, hogy az intim fotókkal közszemlére tett politikus esetén a partnernő szintén politkus volt ugyanabban a pártban, a fiatal nő apja pedig több évtizede vidéki polgármester volt akkor. A politikai színtéren elszenvedett sérelmeikről majd lejjebb írok, ami aligha érdektelen az ügyet megítélve.


A közlemény, amit soha nem olvastunk médiában, akár név és arc nélkül, de ott kellett volna legyen:


"Igen, Zsoltról, családi eseményeinken is részt vevő partneremről, akivel több évig alkottunk egy párt a nyilvánosság előtt, az ő és az én, tehát tagságunkat adó pártunk előtt is felvállalva a kapcsolatunkat, róla készült több ilyen intim felvétel, közös megegyezéssel. Az én örömömre is, azok egy részét én készítettem róla. Ez a mi akkori magánügyünk, és bár én a kamera túloldalán álltam, a képek közzététele az én szexualitásomat, az én magánéletemhez fűződő jogomat is érinti, így kérem a közvéleményt, hogy ezt tiszteletben tartva kezeljék. A képek közzétételéhez  − csak ketten birtokoltuk ezeket a magánfotókat − én sem járultam hozzá, így mivel a képek az engem érintő szexuális viszonyt is kifejezik, az én különleges adatomat is sérti."

Megismétlem, a fent idézőjelbe tett sorok egy sosem kiadott, képzelt nyilatkozat. Egy ehhez hasonló nagy mértékben csökkentette volna a személyes és politikai károkozást, és egyedül egy ilyen nyilatkozat mentesíthette volna a partnernőt a képek kiadásának megalapozott gyanúja alól.

screenshot_2020-07-17_21_anna_buzas.pngKép: facebook-nyilvános kép egy parlamenti párt kongresszusán, jobb oldalt, a második sorban, fekete hajjal és fehér-fekete ruhában, a kék szavazólapot bal kezében tartva Buzás Anna, a párt makói korábbi képviselőjeltöltje, a párt akkori elnökségi tagja, a feltöltés ideje: 2014. november 23.


Gréczyt főleg azzal is vádolták, hogy felelős politikus ilyen képeket nem készíttet magáról. Gondolom, felelős politikus leadja a pózokat az elnökségnek minden délután jóváhagyásra. Feltételezem, a közéleti bírálók mindegyike így tesz munkahelyén. Rendben, higgyük így, de a történet másik szereplője szintén felelős politikus, és a képekből látszik, hogy akár mosónő, akár jogász, akár pártelnökségi tag, részese ennek a "nem felelős magatartásnak".

Meggyőződésem, hogy egyazon pártban dolgozó politikustárs előtt inkább biztonságban érezhette magát az áldozat, hihette, hogy a közösen megélt intim szféra nem csak mint egy érett kapcsolatban, de mint egyazon helyen dolgozó társnak nem célja azzal visszaélni.

A közzététel a szakítást követően és a partnernőnek közös munkahelyet adó párt elnökségéből − vélhetően a tagságából is − kilépést követően történt. A rendőrség ezt vizsgálja, miként kerültek ki a fotók.

Csisztu esetén sem villog a pornóvideót készítő partnerének szánalmas tette és még szánalmasabb neve a médiában. A sportriporternő úgy gondolta, hogy neki büszkének kell lennie arrra, hogy szexvideóval hozzák hírbe, miközben tagadta azt, hogy ő lenne rajta. Ahelyett, hogy megnevezte volna, ki vette fel, és akkor egyértelmű, hogy csak a férfi adhatta ki. A gyanú egy sportlövőre terelődött akkor, aki jóban volt Csisztuval, a közzététel a sportoló férfi külföldre távozásakor történt. Mai kereséssel oldalszámra szinte csak pornóoldalakat ad fel a sportriporternő nevével, míg az eset valódi részleteiről, ki és miként tehette közzé, csak nagy nehézségek árán találni egy cikket. Csisztu azóta jogot is elvégezve súlyosan félreértelmezte a szerepét, és megmaradt eszköznek egy férfi kezében.

A 2019 decemberében egy parlamenti párt politikusa ellen kijátszott fotók esetében ismét az a közhangulat, hogy a szinte mindig dokumentáltan bizonyíthatatlan fotó- vagy video kiadásában ne nevezzük meg a privát felvételt birtokló, mindösszesen két személy közül a nyilvánosságban meg nem támadt tagját, tehát a jogalappal meggyanúsítható elkövetőt, aki feltehetően kiadhatta valakinek a privát képeket.

Ebben a történetben a jogszerűtlen közzététellel megszűnt a fotót birtoklók az a joga, hogy személyük háttérben maradjon, miután a személyes adat birtoklásának módjára is van törvényi kötelezettség és jogi felelősség.

Ezt a mulasztást szeretném pótolni, hogy legyen tétje ilyen felvételt készíteni és tárolni évekig a meg nem támadott partner részéről is.

Hét hónapja várok ezzel a cikkel. Próbáltam felmérni, okoz-e több kárt az áldozatnak, ha írok erről, de ha nem teszem meg, azzal elismerem, áldozattá válni szégyenteljes. Az én álláspontom különösen súlyos testi vagy eszmei károkozás esetén az, hogy a bűncselekményt elkövetők vagy abban közreműködők személye kerüljön előtérbe.

A decemberben egy parlamenti politikusról közzétett intim képek alapján azok, akik közepesen ismerik a közéletet, az áldozat partnernője által nyilvánosan felvállalt párkapcsolatukat, a mai napig nyilvánosan elérhető facebook-fotók és kommentek alapján kb 5 perc alatt azonosítottuk be többen, ki volt az áldozat akkori partnere. A párthoz kötődő személyek személyesen is ismerik a fiatal nőt, de nekem sem okozott problémát felkutatni a személyét.

A közzétett intim képeken, a szobában látható tárgyakból pedig újságíróktól elvárható azonosítási készséggel egyértelműen igazolható, hogy Buzás Anna volt jelen az engedély nélkül közzétett kép elkészülte idején.

Az intim részeket a perek hatására már kitakarva, de a mai napig felkereshető képen így néz ki a dohányzó asztal. Én a cikkem céljának megfelelően a képen látható politikusnak csak a térdétől adom le a képet, az előtte látható dohányzó asztallal:
img_2037-1-448x600_2.jpgKép: a médiában 2019. decemberében közzétett, cikkem tárgyát képező ún. bosszúpornó esetben a képen látható dohányzó asztal, és azon látható OXYGEN magazin, egy fehér brosura és napszemüveg


Nagyítsunk rá a fehér brosurára:


img_2037-scaled.jpg
Nagyított képrészlet: A kanapén készült, elhíresült intim fotón a dohányzó asztalon látható fehér brosura, rajta:  ÁRBOC KFT., egy § jel és az ára: 1600 Ft. Látható még egy keretéből ítélve női napszemüveg részlete.

Viszonylag könnyen guglival lekereshető volt, hogy az Árboc Kft. jogi egyetemi tananyagokat ad ki, a jelen borító pont így néz ki a Büntető- illetve Polgári Törvénykönyv szöveg esetén:

screenshot_2020-07-18_arboc_kft_konyvei_lira_hu_online_konyvaruhaz_1.png
A kiadvány 2014-ben jelent meg, és bár most 2.900 Ft, de antikváriumban a megjelenési áron, 1.600 Ft-ért érhető el. A Kiadó kft. neve, a § jel és az 1.600 Ft helye megegyezik azzal, amit a dohányzó asztalon látunk.

screenshot_2020-07-18_arboc_kft_konyvei_lira_hu_online_konyvaruhaz.pngKép: a jogi egyetemi tankönyvi kiadvány antikváriumi hirdetése

Buzás Anna joghallgató volt akkor, később szakvizsgájára készülő bojtár, az áldozattá vált politikus partnereként. Érdekes egyébként, vajon olvasott-e akkor a különleges adattal visszaélésről, vajon a Büntető- vagy a Polgári Törvénykönyvet bújta két fotózás közt?

Nézzük a napszemüveget:


80305534_2212655442362354_8083507877072863232_n_li.jpgKép: Buzás Anna, a jogsértő módon felhasznált intim fotó készítője egy korai képen, akkor makói polgármester apja mellett a családi céget vezető, nyilvános wikipédia-oldalon és sajtóhírekben is szereplő édesanyja és egy vélhetően családon belüli kisgyermek nyilvánosan közzétett fotója.

Nézzük meg ezt a napszemüveget közelről, fejjel lefelé, ahogy a közzétett intim fotón látjuk:

80305534_2212655442362354_8083507877072863232_n_3.jpg

Aranyozott színű keret, világos, krém színű szárral, lencse mellett "lyukas" kiképzéssel.

Nézzük meg újra az asztalon található napszemüveget:

img_2037-scaled.jpg

A rendőrség nyilvánvalóan kihallgatta a volt barátnőt is. Neki ezek után sem volt mondandója a nyilvánosság számára, miközben a közvélemény és a sajtó azon csámcsogott, ki és miért készíttet magáról ilyen fotókat.

Az ATV-ben vezető szerkesztő és riporter, Simon András mondta ki, hogy a politikus parlamenti jelenléte ellehetetlenült, úgy, hogy nem követett el bűncselekményt. Tegyük hozzá, jogsértést sem követett el, szeméremsértést sem követett el a magánfalak közt készült, a bűncselekményig közzé nem tett fotóval, annyit tett, hogy valakivel épp élt konszenzuális kapcsolatban.

Megdöbbentő a párhuzam, hogy ilyen hétköznapi szituáció, hogy valaki épp valakivel él, nők elleni brutális támadások elégséges alapját szolgálja.

Simon András fintorogva kérdezi az Egyenes Beszéd adásában, hogy lehet azok után felszólalni parlamentben, hogy valaki szexuális életet él a partnerével. Mintha a XVI. században járnánk.

Az interjúban és máshol is Vadai Ágnes utalt rá, hogy egy sértett félhez köthető az eset. Ezt egyébként több, bizalmas körből megerősítettek, de a képek magántermészetű forrását tekintve ez aligha lehet kétséges.

Megdöbbentő az az újságírói felkészületlenség is, ahol Simon azt feltételezi, hogy egy szemmel láthatóan valaki más által, egy egyértelműen magánlakásban készített képet − azokról a képekről beszélek, ahol a politikus kezében nincs fotót készítő telefon − azt gondolja a televíziós szerkesztő, hogy ezt harmadik félnek küldi tovább. Itt ismétlem meg, hogy a zaklatási vádban már pert nyert Gréczy. Simon mentségére legyen mondva, decemberben egy nagy adag intim fotó került be sorozatosan a médiába, majd ahhoz két esetben is zaklatással vádolták a politikust. Egyik esetben a sajtóhírre azonnal cáfolta az a nő, akihez kötötték a zaklatást, ugyanis ott a feltételezett "zaklatott nő" élettársa tudósított erről...Kettős rágalmazás: a nőt élettársa is hírbe hozza és egy politikust is.

Másik esetben maga a "zaklatott nő" volt a vádló, ott 7 hónap múlva lett első fokon ítélet arról, hogy a vád hamis.

A Mi Hazánk párt képviselőnője a "neki küldött fotókkal és mobilon történt szöveges zaklatással" vádolta Gréczyt, ezt Palányi Nóra nem tudta igazolni bíróság előtt. Dacára, hogy ez az a zaklatási típus, ami tökéletesen dokumentálható, ha igaz.

screenshot_2020-07-17_megszolal_a_mi_hazank_munkatarsnoje_akit_hetek_ota_zaklat_levakarhatatlanul_greczy_zsolt_ps-video_2.pngKép: Palányi Nóra, a Mi Hazánk neonáci párt szakértőnek nevezett képviselője, aki Gréczy Zsoltot ért rágalmazás bűntettében pert vesztett / Zsúrpubi.hu

A felépített bosszúpornó-akció lényege az, hogy sem akkor, pláne nem hét hónap múltán aligha fogja tudni a közvélemény elkülöníteni, mi történt: "valami zaklatás, valami erotikus fotók", az eseteket összemossák.

Amennyiben a zaklatással megvádolt személy ismert rendező lenne, például Marton László vagy Gothár Péter, a vádló pedig nem egy szélsőséges nézeteket valló, cigányozó és négerező nő, hanem ismert színésznő, akkor a zaklatást el is ismerő rendezőnek hisznek, és ő mellette állnak ki.

Ma Magyarországon egy rasszista, ismeretlen nőnek nagyobb a hitele mint elismert színésznőknek. Cserébe az ünnepelt rendező férfiak általuk elismert sorozatos bűnelkövetőként is sérthetetlenek, nimbuszuk töretlen, miközben a politikus férft középkori erkölcsi normák alapján, kodifikált bűncselekmény áldozataként buktatjuk meg.

Egészen sajátosan sekélyes Magyarország jogi és morális ismerete és érzékenysége. Mondhatom, hogy semmibe nézem azt a médiát és közvéleményt, ahol egy bűnét elismerő Gothár csont nélkül megússza, de egy rasszista, nem mellesleg pártképviselőnő hamis vádjával még csak pellengérre sem kerül. A jogászként dolgozó volt LMP-elnök, Schiffer András e mellett a politikai kaliber mellett állt ki, hogy ez a párt való parlamentbe. Schiffer politikai ellenfelét is feljelentette, a parlament-éretté tett Mi Hazánk képviselőnője a politikai ellenfelet már a testével igyekszik támadni. A politikai módszerek iránti vonzalmuk tényleg közös.

Buzás Anna, a volt barátnő, jogász, a makói politikus ezzel a rasszista és hamisan vádló Palányi Nórával került egy platformra a hallgatásával.

Egy demokratikus párton belül politikusi babérokra törő jogász mai napig nyilvánosan látható, az intim fotókkal pályáját lerombolt politikussal közös külföldi utakkal, mai napig a nyilvánosságban olvasható, akkori kölcsönös szeretetről tanúskodó évekkel mögötte, akármilyen szakítással − forrásaim szerint haragos szakítással − tétlenül nézi végig a volt partner karrierének tönkretételét.

screenshot_2020-07-17_21_anna_buzas_2.pngKép: Buzás Péter, Makó 1994-2014 közt 20 éven át a város polgármestere családjával: feleségével és ikergyermekeivel szavaz a 2014-es önkormányzati választáson. Lánya, Anna a Demokratikus Koalíció makói szervezetének alapító tagja és elnökségi tagja is volt akkor. / Infomako.hu

Buzás Péter, Anna apjának wikipédia-oldala országos jelentőségű politikusokat megszégyenítő részletességgel mutatja be több évtizedes közéleti pályáját, ám személye körüli ellentmondások, kétes vagyonszerzések és más ügyekről szóló rovat is elég hosszú, sok tucatnyi forráscikkre hivatkozik; a wiki-oldal összesen 215 cikk hivatkozást sorol fel.

Buzás Péter vesztett Makón 2014-ben, két évtizede birtokolt polgármesteri székét vette át a fideszes Farkas Éva Erzsébet.

Buzás Anna huszonéves ifjú politikusként, még joghallgatóként Makón egyenesen Lázár János ellenfeleként indult volna az országgyűlési megmérettetetésen, ám végül jelölését beáldozta a pártszövetség egy MSZP-politikus javára. Az ügy pikantériája, hogy a makói MSZP-szervezet vezetője Anna apja volt.

Két évre rá Anna a közéleti források alapján nem problémamentesen szakított azzal a Gréczyvel, akit a különválást követően néhány évvel később intim képekkel parlamenti munkájában lehetetlenítettek el.

A politikus elleni támadás egyetlen jogalapja az volt, hogy valakivel élt.

Cikkem zárásaként Buzás Anna mai napig nyilvános eléréssel vezetett facebook-oldaláról hozok ide egy Paulo Coelho idézetet:

screenshot_2020-07-17_21_anna_buzas_1.png
El universo sólo tiene sentido cuando tenemos con quien compartir nuestras emociones.

Az univerzum csak érzésekből áll, amelyeket másokkal megosztott érzelmek útján élünk meg.

Egy dekoratív, művelt fiatal nő oldalán egyetlen olyan magánéleti vagy gazdagon posztolt közéleti megnyilvánulást sem látok, amellyel ne értenék egyet, avagy ami ne lenne demokratikus nézet.

Bármi is történt, Anna, jogászként tudnod kell, hogy a különleges adatok már birtoklása tekintetében is büntetőjogi felelősséggel tartozol. A nyomozati szinten (nem vagy később) igazolható mulasztáson túl pedig erkölcsileg beszámolóköteles lennél a volt társad és a sajtó irányába, mit tettél meg az adatok őrzése érdekében. Egy XXI. századi nőként pedig az emancipációdat csak úgy tudod igazolni, ha olyan személy irányába, akit be is vontál a családod körébe, mindent megtegyél olyan jogellenesen közzétett adatok tekintetében, ahol azok elkészítésében aktív részes és motivált szerepben voltál.

Azok a képek nélküled nem jöttek volna létre.

Ki kellene venned a részed az engedély nélküli közzététellel járó bűncselekmény kármentesítésében, különben nem vagy más, mint egy pornóvideóval tönkretett kamaszlány sértett fiúbarátja, vagy mint a rasszista, hamisan vádló politikusnő, akinek muníciót a te képeid is adtak.

A képek elkészítésében és tárolásában meglévő felelősséged fel nem vállalása mintává válik volt partnerüket tönkretenni készülők előtt.

Bárkit, akit magánéleti bosszúpornó közzétételével támadtak meg akár magánemberként, akár a közéletben ismert személyként, arra biztatok, a jogellenesen nyilvánossá vált különleges adatok − képek vagy videó − készítőjének vagy közreműködőjének nevét tegye közzé. Joguk van, hogy számonkérjék az adattárolót.

A médiát arra biztatom, hogy a következő hasonló esetben a legfőbb energiát az adat készítőjének felkutatásába fektessék, mert a potenciális elkövetőt ott kell keressék. A bosszúpornó pedig bűncselekmény, tehát a tettes és nem az áldozat az érdekes.

A jogalkotóknak pedig ideje lenne az adatvédelmi törvényt az EU szigorításoknak megfelelően differenciáltan kezelni, és az adatsértők számára megemelni a tétet, akár a képet kiadó, akár a jogellenesen közzétett adatot bármilyen médiától átvevő médiumok számára.


Eszes Beáta


Címlapkép: Buzás Anna, a DK 2014-es makói országgyűlési képviselőjelöltje / Makói Városi TV / Youtube

Ungváry Krisztián − náci ruhát gyűjtők egymás közt

screenshot_2020-07-08_karacsony_a_libri_konyvesboltokkal_ungvary_krisztian_a_horthy-rendszer_es_antiszemitizmusanak_merlege.png

Iskolai lőterek ellen érvelünk, de horogkeresztes náci egyenruhát gyűjteni értelmiségi magatartás? A hazai liberális ellenzék újabb mentális csődje.

Az Orbán-rezsim nem csak szavakban él háborús retorikával, de mindennapjainkat, már gyermekeket is érintő döntésekben jelenik meg az egyre inkább újraaéledő magyar militarizmus: katonai középiskolák megnyitása, iskolai lőterek megjelenése borzolja főleg annak az ellenzéki közvéleménynek az idegeit, amelyik szemrebbenés nélkül veszi tudomásul, hogy vezető történésze különös vonzalmat táplál általában az egyenruhák, közte náci uniformisok iránt.

Írásomban egy hazai képet szeretnék adni Ungváry Krisztián által azóta válasz-nyilatkozatba adott, egyfajta mentségként felhozott "gyűjtőkről", amely tevékenység megítélése nem történészi hatáskör: kik vannak a hazai militarista hívők közt, kiknek vonzó a horogkereszt, miként nézhet ki a családi környezete egy ilyen embernek idehaza.

Önmagában a "gyűjtő" tevékenység nem mentesül sem büntetőjogi, sem morális, sem egyéb társadalmi megítéléstől, szemben azzal, amely kategóriának szerette volna a történész ezt beállítani.


Ami nem tetsző ránk nézve, nem írjuk meg: vannak érinthetetlen tekintélyek

Nem az első eset, hogy a hazai ellenzék aszerint (nem) kommentál eseteket, hogy melyik sajtóorgánum ad róla hírt, és milyen kikezdhetetlennek tartott szaktekintélytől nyel be akármit. Hogy a hír igaz, másodlagossá válik: "pestisrácokat nem kommentálunk" felkiáltással önálló morális értékké alakul át a történet azzal, ha az ellenzéki körben nem kedvelt jobboldali sajtó tudósít róla. A Pesti Srácok (PS) tett egy szívességet a történelmi emlékezetére csak szelektíven kényes nagyérdeműnek azzal, hogy közzétette Ungváry Krisztián facebook-nyilvános, horogkeresztes náci egyenruhát eladásra kínáló magánemberi akcióját:

screenshot_2020-07-12_ungvary_krisztian_titkos_elete_naci_egyenruhaval_seftelt_a_balliberalis_sztartortenesz_pestisra_1.pngKép: A "Világháborús Magyar-Német-Japán gyűjtemények" facebook-csoportban Ungváry Krisztián privát regjéről a képen látható náci egyenruhát kínálja eladásra. A bejegyzés 2019. szeptember 27-ei a Pesti Srácok cikkének közlése alapján. Ungvárynak van hivatalos, történészi regje is, az egyenruhát nem ott kínálta eladásra.

Dacára annak, hogy képernyőkép készült a tavaly szeptemberi adás-vételről egy zárt, de belépéssel nyilvánosan látható facebook-csoportban, egyetlen magát ellenzékinek nevező sajtó sem vette a fáradtságot, hogy megkérdezze erről a történészt, ezt hogy gondolta, milyen célból kereskedik náci relikviákkal. De említésre méltónak sem találták az esetet.

Ungváry szerint egyébként tiltani kéne az önkényuralmi jelképeket.

Nyitott kapukat dönget a történész, mert Magyarországon és több európai országban is évek óta tiltva vannak az önkényuralmi, közte horogkeresztes jelképek, azok, amelyeket nem oktató célból adott el és tett közszemlére.

A jelkép − a törvényben fenntartásokkal engedett − felhasználási célját nem a felhasználó személy hivatása, hanem a felhasználás helye és célja határozza meg: a magánemberi adás-vétel magántulajdonból magántulajdonba történő átadással nem tartozik az oktató célú tevékenység körébe, ahogy Ungváry adás-vételi hirdetése sem oktató jellegű leírás a korszakról.

Írásom szándékoltan nem a jelképeket tiltó büntetőtörvény hazai történetét helyezi fókuszba, sem azt, hogy ezzel az akcióval Ungváry kimerítette a Btk. 335. §-át. A törvény jogszociológiai tanító céljáról majd írásom végén linkelek át cikkeket azoknak, akik nyitottak arra, hogy megértsék, hogy egyes jogszabályi korlátok nem elsősorban a büntetést, hanem a társadalmi normák kereteinek kijelölését és annak jobbító szándékú magyarázatát célozzák meg.

Többen némán konstatálják egy ideje a történész évek óta egyre "furcsább" habitusát

Nem tudom, hogy Ungváryt érdekli-e, de olvasóimat biztosan: cikkem kezdetekor többekkel is beszéltem, mert engem leginkább nem csak az eset, hanem annak közéleti elhallgatása döbbentett meg. Az ellenzéki sajtó reflektálátlanságával szemben többeket meglepett, vagy akár meg is döbbentett a történész kínálta náci egyenruha: az 1969-es születésű Ungváry kortársai és tőle fiatalabb korosztályból, közte családja tágabb ismeretségéből mondták el, hogy bár régóta némán konstatálják, milyen nosztalgiát érez a történész akár egyértelműen elítélhető oldalon harcoló katonák iránt is, de ez a náci egyenruha-ügy már kiverte a biztosítékot többeknél.

A társadalmi hallgatás egyik oka ahhoz hasonló, mint amikor rettentő kínos szólni valakinek, ha nyitva maradt a slicce.

Most tényleg épp egy történésznek kell elmagyarázni, mitől taszító, ha Hitler uniformisára izgul? Én mindenkit arra biztatok, ha valakit tásadalmilag kínos helyzetben lát, az ő érdekében szóljon neki, hogy Krisztián, ezt már ne, ez már rettentő ciki, és van, amit nem tehet meg egy értelmiségi.

Ungváry Krisztián már emléktáblát is javasolt a Budapestet megszálló német csapatok Wehrmacht-tábornokának, akinek sem a vélt "gettómentő" tevékenyégét, úgy a "budapesti gettót megtámadási terv" létezését sem tudta bevallottan dokumentáltan igazolni. A megtámadási terv puszta szóbeszédre épült - ugyanezen zsidók pl azt is terjesztették 1944-ben, nincsenek is haláltáborok, nem oda viszik őket - a megtámadni nem készült budapesti gettó megmentésére pedig  a fent citált "kávéházi történészi vitában" - amely történészi vitában történészként egyedül ült a pulpituson, gondolom, önmagával vitatkozva - a laikus közönség kérdésére Ungváry ott bevallotta, hogy nincs egy lehetséges kiadott akár parancsról, akár intézkedésről egyetlen igazoló dokumentum sem. Ungváry a népbírósági perben egy önmentegető, egyetlen személy vallomására alapoz csak, amikor már Schmidhuber nem élt.

Ezzel szemben dokumentált tény, hogy minden gátlás nélkül lehetett a gettókból kiterelt zsidókat Dunába lőni anélkül, hogy ez ellen bármit is tett volna az erről bizonyosan tudó Schmidhuber tábornok. A gettót megtámadni illetve a gettóból kivégzésre kivezettetni zsidókat pontosan ugyanaz a célú cselekmény: a Dunához kiterelés a gettó törvényi szabályát megsértő, fegyveres alakulatok által elkövetett túlkapási akciók voltak.

Ungváry Schmidhuber tábornoknak állítandó emléktábla-tervével elsők lennénk Európában, ahol német náci, magas rangú katonának dicsőítő emléket állítanának, ezt pl Németországban a holokauszt tagadásánál súlyosabb szinten büntetik. Emlékfutást már tervezett a tábornok tiszteletére a facebookon.


Militarista nosztalgia vs hadtörténeti kutatás

Az írásom főleg a militarista nosztalgia elítéléséről szól, bárki is művelje azt. Az ENSZ  a II. világháború lezárását követően 1945-ben azzal a céllal jött létre, hogy megelőzzék a háborúkat, és lehetőséget adjanak a tagországoknak konfliktusaik békés úton megtárgyalására.

A hadtörténészi hivatás és a militarista nosztalgia két külön fogalom. A militánsok 99 %-a nem történész.

A hadtörténet értő bemutatása sem járhat a hadviselés iránti nosztalgia építésével

A Magyar Nemzet végül megkérdezte erről a történészt, ahol első körben csak az az érdekes, hogy Ungváry válaszolt is, tehát az esetről nem tudósító ellenzéki média álmorális indíttatású, vagy nem tudom, miféle farkasvakságát maga a történész írta felül, mert nyilatkozott nekik. Ahogy évek óta szokása Ungvárynak a jobboldali Heti Válaszban és már egy holokauszttagadó, ELTE-docens szerzőjével megbukott Mandineren is publikálni, így különösen érthetetlen a hazai sajtó szakmaiatlan álprűdsége. Az Index és 24.hu Ungváry válaszát azóta már átvette.

Az eset megítélését tekintve érdektelen, hogy az egyenruha tavalyi adás-vételének közzétételével kivárt a PS tíz hónapot. Nem kétséges, hogy a leleplezésnek szánt közlést hozzákötötték akár Pokorni Zoltán kerületi polgármester gerinctelenségének köszönhetően szűnni nem akaró XII. kerületi turul-vitához, akár a Romsicsot és történész-tanítványait támadó "szabadkőműves-vitához", amely vitába érthetően és helyesen Ungváry is beszállt a történészi szakma oldalán, így most a nem kormányhű történészi kör egyik tagját a horogkeresztes egyenruha-üggyel támadják. Utóbbi esetben viszont már joggal:

A náci katonai egyenruha ügyének megítélését nem akadályozhatja semmilyen más ügy, az egy magánemberi, megütközést és érdeklődést kiváltó akció.


A gyűjtő mint "szakmai" fogalom?

Ungváry a gyűjtő fogalmát úgy használja védekező érvében, mintha az egy átlagemberek felett álló, szakmai és feltétlenül törvényes tevékenység lenne, függetlenül attól, ki és miket gyűjt, hol szerzi be, hol és kiknek adja el. Nyilván, így érvelne a lopott festményeket árusító orgazdákról is, holott többségük kiváló művészettörténeti ismeretekkel rendelkezik. Az uniformisok és háborús relikviák gyűjtőtevékenységének a megítélése akkor sem történészi szakkérdés, ha Ungváry azt állítja róla.

A második világháborús egyenruhák ismeretében lehet szakértő, de azok használata után 70 évvel későbbi beszerzése nem tudományos készségeket kíván elsősorban. Vonzalom, érdeklődés kell a keresett tárgyhoz, ismeret, milyen polgári csatornákon leli fel, miről ismerszik meg az eredeti egyenruha, és pénz. Ezt elsajátítani bárki képes, ahogy az online világ megjelenése előtt sem tudományos múltú szakértők álltak és állnak a bolhapiacokon a földre terített vagy üzletek kirakatába tett relikviák felett. Én személy szerint az egyenruhák oktatási célú kiállítását sem értem, neten bármi fellelhető: az égvilágon semmit nem ad a II. világháború társadalmi ismeretéhez, hogy pontosan milyen hajtókában, milyen gombokkal követtek el népirtást. Ez ma egy történelmi film jelmezesének fontos, semmi másra nem jó.

ungvary_naci_relikviak.jpgKép: náci relikviákat árusító, budapesti belvárosi üzlet kirakata / Fotó: RomNet

A RomNet 2015-ben háborodott fel azon, hogy milyen náci relikviákkal kereskedik egy budapesti üzlet, ez ügyben Kolláth György alkotmányjogász adott szakvéleményt, hogy ez bizony bűncselekmény, és amely büntetőjogi irányelvvel könnyedén feljelenthetné bárki jogszerűen Ungváryt is:


screenshot_2020-07-12_romnet_-_dobbenet_naci_relikviak_hitler-arckepes_ongyujtok_kaphatok_egy_belvarosi_boltban.png

Kép: RomNet.hu cikk

Ungváry a nyilvános szakmai életrajzával is érvelt, amelyben ő ezt kendőzetlenül feltárta volna magáról, hogy különös vonzalma van a horogkeresztes náci egyenruhák iránt. Nem véletlen, hogy nem pont így hangzik az azóta megszűnt, illetve átalakulva a VERITAShoz került 1956-os Intézet ma is olvasható honlapján az önéletrajza:



inkedscreenshot_2020-07-12_dr_ungvary_krisztian_1956-os_intezet_oral_history_archivum_li.jpg

Kép: Dr. Ungváry Krisztián hivatalos önéletrajza / www.rev.hu (a cikkemhez nem tartózó magánéleti adatok kitakarása tőlem)


Kik ezek a gyűjtők, mire használják ezeket az egyenruhákat?

Kétféle módon lehet akár festményt, akár népművészeti eszközöket, akár háborús relikviákat gyűjteni: közzétételre, kiállításra szánva, avagy magánemberi tárolással otthonra. Magasabb értékű tárgyak esetén − ide tartozik az Ungváry által 350 euróért, cikkem írásakor átszámolva 123.805 Ft-ért áruba bocsátott náci egyenruha − a gyűjtés és annak otthon tárolása befektetést is jelent, de szükségszerűen nem csak arra irányul egyetlen gyűjtés sem.

Ha valaki magánemberként teszi, otthon tárolja a saját bútorzata és ruhái helyigényének terhére, különösen nem csak anyagi célból teszi.

Nem hiszem, hogy bárki meg tud nevezni olyan tárgyat, amelyhez semmiféle pozitív kötődése sincsen a gyűjtőnek, sőt, kifejezetten irtózik tőle, és csupán pénzkereseti forrás. A gyűjtés mint tevékenység azt jelenti, hogy illető számára az anyagiakon túl eszmei értéket is képvisel az a tárgy: szépnek, hasznosnak, különlegesnek tartja azt.

A militáns habitusúak bizonyára elemezni képesek, mit éreznek egy egyenruhát látva, de egy objektív tény, hogy egy olyan munkaruha textile iránt vonzódnak, amiben embereket ölnek. Egy katonai életmód, habitus iránt is vonzódhatnak.

2020-ban ezt kielégíteni egyetlen mód van: be kell állni a magyar hadsereg önkéntes állományába, és szíriai vagy egyéb külföldi missziókban kell részt venni. Fotelból, 50 évesen, más fiaiat besoroztatni nem túl bátor hobbi, és eléggé kontraproduktív a másokra is kiható militáns nosztalgia kereskedés útján történő éltetése.

Ma csak olyan érezzen vonzalmat hadsereg iránt, aki szívesen adja a fiát katonának elit gimnáziumok és egyetemek, tisztesen kereső polgári állások helyett.


Aki ezt nem teszi, az csak a partvonalról a csalánnal másét veri.


Ungvárynak van egy neonáci Kubatov-névlistája?

Ungváry azzal is érvelt, hogy "biztosan nem adná el neonácinak."

Miért, ismeri őket névről-arcról?

Ezt viszont elfelejtette közölni a hirdetésében, pl hogy "neonáci kalandorok kíméljenek", avagy "csak történelemtanárok és muzeológusok keressenek". Utóbbi esetben egy közbeszerzési pályázat is hiányozna.
Sőt, privát kérte a megkeresést.

Megkapó, hogy azon a facebookon, ahova bárki, bármilyen névvel, képpel be tud regelni, bármilyen fals vagy valós ismerősöket képes gyűjteni, bármit megoszthat az üzenőfalán, Ungváry történészként már személyes adatgyűjtést, szociológiai és pszichológiai magánemberi hátteret is képes letapogatni a jelenben. A ránézésre magabiztos világnézeti besorolás is érdekes terv részéről: az erről éveken át nyilvánosan, politikai szinten is megszólaló Jobbik tagjairól évekbe telt igazolni komoly társadalomtudományi tanulmányokkal Karsai Lászlónak bírósági úton, hogy neonácik vagy sem. Azok.

Ezzel szemben nyilvános fellépéseik alapján, a szervezeteiket ismerők számára beazonosítható hungaristák is hemzsegnek Ungváry hivatalos oldalán mint megszólaló rajongók, ezek szerint a történész őket sem ismeri fel. Nem is feladata, ha nem követnek el törvénysértő magatartást, csak nem úgy tűnik, mintha távolságot szeretne vagy képes lenne tartani tőlük.

Az az érve, hogy vásárlója nemzetközi hírű gyűjtő lenne meg már a gyermeteg − inkább cinikus − mentegetőzés kategóriája: minden bizonnyal a "Magyar, Német és Japán" köznév szavakat tisztes magyar nacionalistához méltóan, helytelenül, de annál büszkébben nagy kezdőbetűvel jegyző, minő véletlen, csak a hitleri szövetséges hadseregek kütyüire élvezők magyar nyelvű facebook-csoportjában nézelődik egy nemzetközi gyűjtő azt lesve, netán Alsózsolcáról vagy Kispestről ki kínál egy echte SA-jelvényt magyar nyelven, netán a hazai tömegeket megmozgató Dai-Nippon Teikoku Rikugun japán egyenruhát. De ahogy a Btk-passzus és az alkotmányjogász is kimondja: a szaktekintény horogkereszt-rajongó éppúgy büntetőjogi és immorális kategória, mintha történész teszi ezt, tehát a titkos vevőjének kétes hírű jelentősége a nullával egyenlő mentőérv az ügyben, esetleg felvetheti a bűnszervezetben elkövetés kitételét.


A náci egyenruha-gyűjtőnek nincs családja

Ungvárynak és sokaknak van egy naív idilli képe a "gyűjtőről", aki egy neutrális figura, áll egy vitrin előtt, vagy ül egy íróasztal mögött, és a nyakában egy "szaktekintély" feliratú tábla lóg.

- Elmegyek a Jysk-be, mert betelt a gardrób pár molyrágta szvasztikás öltönnyel. Eredeti gomb, eredeti vér.

- Apu, add már kölcsön a zakódat, színházba megyek a barátnőmmel, de ne a karszalagosat!

Nyilván, a történész szaktekintély nem ereszkedik le a hétköznapok családi pszichológiájához, netán a militarista zubbony-hobbi miatt Budapesten egymillióra taksált négyzetméter áron bővíteni szükséges lakásigényt sem méri fel.

Bizony a használaton kívül eső tárgy-gyűjtögetés magánotthonban ezzel jár. Valahova pakolni kell: horogkeresztes zubbony a templomba járó öltöny mellé, netán külön, fényesre törölt vitrin mögé? Esetleg stafírung ágyneműk közé behajtogatva?

Hol?!

Látható helyen van kiakasztva, vagy keddenként izgatottan belesimít a télikabátok közé benyúlva?

A gyerek nem csak könyveket nézeget otthon, miket olvasnak a szülei, de fotóalbumokat lapozgat, emlékdobozokat nyitogat, ruhákat próbál. Utóbbi a legelső gyermeki késztetés, amivel szeretne a csodálatra méltó szülei közelébe felnőni. Minden bizonnyal egy horogkeresztes ruhára is van pár óvoda- és kisiskola-kompatibilis érve egy jó apának, mit keres a szekrényben. Egyik ismerősöm az egyenruha gyűjtését sem érti − hadsereg- és korszakfüggetlen − mert azzal azt is el kell magyarázni, miért jó másokat ölni.

Nemzedékek kerestek baráti orvostól kibúvót a sorkatonaság alól: az értelmetlen szívatás szinonímája a sorkatonaság nálunk, mi több, a fent átlinkelt, holokauszttagadó egykori Mandiner-szerző, Molnár Attila Károly ELTE-akkor még-docens úr is sima Kádár-kori, békés szocreál sorkatonai szívatással vetette össze a zsidó munkaszolgálatosok több esetben halállal végződő ütlegelését.

Akik vonzódnak a horogkereszthez, és értéket képvisel nekik

Kétlem, hogy Ungváry Krisztián Budáról képben volt a 90-es évek debreceni skinhead szubkultúra tagjaival: ők voltak a soft csapat a Jobbik legutóbb leköszönt elnökéhez, az egri neonáci keménymagot vezető Sneider Tamáshoz képest. Sneiderék szakmányban cigányokat vertek, egy bíróságilag is igazolt, a verésbe később belehalt áldozatuk biztosan volt, számos esetben elkerülték az ügyészségi szintet.

screenshot_2020-07-13_sneider_tamas_roy_egri_skinhead_multja_video_egerhirek.pngKép: a neonáci skinhead Sneider Tamás, a Jobbik 2018-2020-ig elnöke, a parlament volt alelnöke, az Országgyűlés Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságának elnöke földön fekvő embert rugdal, cigányverésről volt híres, 2019-es kampányában ezt a tevékenységi célját fenntartotta pártelnökként.  / egerhirek.hu

Sneider fiai örökölték a szvasztika- és Hitler-rajongó skinhead apuka hobbiját.
Valamiféle hasonló okból, ahogyan veszélytelennek és hatástalannak tartják a gyűjtők a magánotthonban szavakban is dédelgetett náci egyenruhát.


Szvasztika- és fegyvergyűjtők − rockzenészek és könyvelőnő


Tehát a debreceni 90-es évek skinheadjei voltak az egri Sneiderékhez képest a puhányok, helyiek beszámolója és az egri-debreceni összecsapások alapján.

Ez az amatőr rockzenésszé lett csapat indult 2008-ban kétéves romavadászatra Debrecenből, egy népszerű, belvárosi blueskocsmából kialakított szórakozóhelyről. Ezek a gyűjtők tetováláson is viseltek szvasztikát, és ők szintúgy militarista vonzalomból fegyvereket is gyűjtöttek. Rockzenészek, szakács, volt hivatásos katona és egy köztisztviselő könyvelő hölgy, belőlük állt a bűnszervezet.

Vajon Ungváry Krisztián akár egyikük nevét fejből fel tudja idézni? Ha például 2008-ban árul relikviát, felmérendő, kinek adja el.

Csak mert a magyar titkosszolgálat is késlekedett a felismeréssel.

ungvary_ciganyvadaszat.gifKép: A 2008-2009-es, romák elleni rasszista sorozatgyilkosság helyszínei és a debreceni elkövetők.
A tettesek közt a 90-es évek debreceni neonáci szubkultúra tagjai vannak, későbbi rockzenészek, az egri Sneider Tamás, skinheadvezér, leköszönt Jobbik-elnök személyes ismerősei.


Győrkös Pista bácsi, a bőnyi árpád-sávos és nyilaskeresztes relikvia-gyűjtő, hagyományőrző kiképző

ungvary_gyorfi_istvan.jpg
Kép: Győrkös István, bőnyi militarista relikvia-gyűjtő és rendőrgyilkos, fotó: Origo.hu

Másik közismertté vált, évtizedekig az Ungváry-definiciók alapján az alternatív történelmi nézetek és gyűjtőszenevedélyek egyik képviselője volt Győrkös István. Konkrétabban a Magyar Nemzeti Arcvonal − kirekesztéskutatók által monitorozva gyűlöletcsoportnak definiált − Szálasi-hívő hungarista mozgalmat alapította meg. A kora 90-es évek újhungarista korszakából többek számára a horogkeresztes relikviákat gyűjtőkhöz méltóan náci karlendítésekkel köszöngető Szabó Albert inkább ismert, a csapat másik vezéralakja, a 2011-ben a mezőkövesdi Szálasi-emlékoszlopot is avató Németberta Péter.

screenshot_2020-07-13_szabo_albert_kep_google_kereso.pngKép: Szabó Albert, karszalag-gyűjtő, ausztráliai magyar militarista-szakértő, hétköznap hungarista
Fotó: MTI/ H. Szabó Sándor / 2015

Bácsfi Diána a neohungarista mozgalom szintén jól ismert figurája  Magyar Narancs 2004-es cikke alapján az ELTE tudományos diákéletének szereplői számára is ismerős lehetett. Több TDK-ülésen és egyéb konferencián feltűnt már különböző vallás- és eszmetörténeti tanulmányaival. Az akkor 26 éves diáklány elvégezte az egyiptológia és a régészet szakot (igaz, diplomát eddig egyiken sem szerzett), tanult összehasonlító indoeurópai nyelvészetet, három évet végzett a jogi karon, azt követően pedig filozófia szakos lett, ahol szakdolgozatát A legnagyobb magyar filozófus és világnézete címmel kívánta megvédeni, amelyet magáról Szálasi Ferencről írt.
Bácsfi apja a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat őrnagya volt, ahol személyzeti ügyekkel foglalkozott 2000-ig.

ungvary_bacsfi-diana2.jpgKép: Bácsfi Diána, hungarista katonai ing- és karszalaggyűjtő, az ELTE egyiptológus, vallás- és eszmetörténész hallgatója - 2005
MTI/ Szigetváry Zsolt

Nem igazán tudom, ha Ungvárynál egy egyiptológus hölgy jelentkezik gyűjtőszenvedéllyel, mit mér fel nála.
Bácsfi később rószaszín sztreccsben ezoterikus bizniszre lovagolt át: néha változnak a világnézeti igények.

Visszatérve a hazai hungarista gyűjtők doyenjére, Győrkös Istvánra: lakásában és kerti műhelyében komplett fegyverzenált halmozott fel, párdon, gyűjtött, szintén militarista nézeteiből fakadóan. Tisztes édesapa és nagyapa, ám 2016-ban a házkutatásra kiérkező rendőrökre tüzet nyitott, túsztárgyalás is folyt az akkor 76 éves bácsival, aki végül megölt egy rendőrt.

screenshot_2020-07-13_eletfogytiglant_kapott_masodfokon_a_bonyi_rendorgyilkos.jpgKép: Györkös István, hungarista gyűjtő és hobbi militarista kiképző, életfogytiglant kapott rendőrgyilkosságért
Fotórészlet: Vasvári Tamás / MTI

Mit céloz meg az önkényuralmi, közte a népirtáshoz köthető eszmék jelképeit tiltó, a holokausztot tagadást vagy szereplői dicsőítésével a népirtás eseményeit bagatellizálást szankcionáló büntetőjogi törvénycsoport?

Írásom végén egy cikkgyűjteményt ígértem azoknak, akik azt szeretnék megvizsgálni, milyen társadalmi nézetet formáló ereje lehet egy korlátokat felállító törvénynek?

A kollektív emlékezetből és társadalmi traumából levezetett törvényalkotást elemzi ez a cikk:
http://media-tudomany.hu/archivum/az-onkenyuralmi-rendszerek-jelkepei-es-a-hasznalatukat-tilto-jogi-szankciok-rendszere/

Ez a tanulmány a szélsőjobbal szemben felállítható politikai stratégiákat elemzi:
https://www.riskandforecast.com/useruploads/files/politikai_strategiak_a_szelsojobboldallal_szemben.pdf

Az Európai Parlament 2018-as ülése a neofasiszta szervezetek elleni fellépést és betiltást kéri:
https://www.europarl.europa.eu/news/hu/press-room/20181018IPR16527/a-parlament-a-neofasiszta-es-neonaci-csoportok-europai-betiltasat-keri

Végül pedig idézem a 2018-as EP-nyilatkozat alapját jelentő, a II. világháborút lezáró, 1947-es párizsi békeszerződés II. részének 4. cikkelyét:

Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai avagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát, fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan e fajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól

Amennyiben díszletekkel, a jelképek jelentette eszmék iránti fogékonysággal maga a történész szakma hízlalja a "gyűjtőket", úgy valóban nehéz lesz ilyen jellegű csoportok ellen fellépni.


Milyen tudományos ismeretek elsajátítására nincs igénye Ungvárynak gyűjtőszenvedélye mögé bújva?


Ungváry Krisztián nem minden társadalmi kérdésben kompetens történészként, és nem is tűnik hozzáértő megszólalónak az ügyben, mit (nem) gondol arról, hogy miféle társadalmi hatása van, ha egy önkényuralmi, népirtást végrehajtó erőszakszervezet katonai ruházata köré szakmai nimbuszát felhasználva nosztalgiát kovácsol.

Különösebb különtanulmány nélkül az átlagemberben is visszatetszést szül, rettentő ciki.

Ungvárynak fogalma sincs a szélsőjobboldal rendszerváltozás utáni és mai szubkulturájáról, milyen hétköznapi társadalmi életet élnek két gyűjtés közt, fogalma sincs arról, milyen hatást vált ki egy világnézetét épp kialakító, könnyen befolyásolható gyerekben és egy fiatalban egy megbízhatónak tartott szaktekintély, netán saját felmenője náci zubbony-szimpátiája, ld pl. Sneider fiait.

Ungvárynak fogalma sincs, hogy az általa is üdvözölt önkényuralmi jelképtiltás büntetőjogi passzusát ő maga is megsértette, pedig jogi ismeret a történészi kutatásokhoz is kell a korabeli rendeletszövegeket értelmezendő, de ő a jelen idejű törvény szövegét sem tudja értelmezni, különben nem árulna pénzért horogkeresztes zubbonyt, azzal bűncselekményt elkövetve.

Hogy mindezt pénzért teszi, az legyen az ő külön lelkiismereti problémája.

Van olyan, hogy nem azért nem szól senki a szakmából és barátai közül, mert egyetértenek vele, hanem mert úgy vélik, bizonyos normákat egy 50 éves értelmiségi képes önmaga is belátni.


Eszes Beáta


Címlapkép:
Ungváry Krisztián a Libri kampányfotózásán
Youtube / Libri Könyvesboltok