Jan Palach emlékműve Prágában
A 20 éves Jan Palach 1969. január 16-án, a Vencel téren étert locsolt a ruházatára és felgyújtotta magát. A prágai tavasz eltiprása ellen tiltakozó egyetemista január 19-én, kegyetlen szenvedések után belehalt az égési sérüléseibe. Palach a kórházban állítólag azt kérte Lubomír Holeček diákvezetőtől, hogy mondja meg a társainak, senki ne kövesse a példáját. Ez nagy hőstett volt a részéről.
A fotelforradalmárok nem dobálnak utcaköveket, nem gyújtják fel magukat, nem lépnek be a francia ellenállásba, nem vetik be magukat vad partizánként a legközelebbi parkba, nem siklatnak ki vonatokat, villamosokat, nem döntik ki a távírópóznákat, nem terveznek terrorcselekményeket, nem szerveznek tömegrendezvényeket. Meglehetősen békés és ártalmatlan jószágokról van szó, de azért nem szabad lebecsülni a jelentőségüket, mivel rengetegen vannak.
A lánglelkű forradalmárok tevékenysége napjainkban Magyarországon nem aktuális. Az emberek nagy része nem bízik bennük, gyanúsan méregetik őket és nem tartják a tevékenységüket elég hatékonynak. Akik pedig kedvelik őket, azok pillanatok alatt vadul egymásnak esnek miattuk. Nagyjából feleslegesen. Tündöklésre, amire egy igazi forradalmár egész életében leginkább vágyik, jelenleg esélyük sincs. Még egy olyan tapasztalt, vén róka is kudarcot vallott Bolíviában, mint Ernesto Che Guevara, mivel rosszul mérte fel a vásárlói szokásokat. Halálával csupán annyit ért el, hogy az alakja legendává vált. A bolíviai parasztokat viszont teljesen hidegen hagyta az országukba becsempészett forradalma.
A tüntetések, szervezett tiltakozások természetesen nem feleslegesek, mivel ezek is alkalmasak a vélemények kifejezésére. Szükség van rájuk, de nem elegendőek.
Egy tiltakozás esetében hasznos megvizsgálni azt, hogy éppenséggel hol helyezkedik el a lázongó tömeg. A fájdalmas csalódások és jajgatások elkerülése végett ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Akármennyire is kiábrándító, az illetők mostanában leginkább a számítógépeik előtt ücsörögnek. Sokan meddőnek, feleslegesnek és megvetendőnek tartják a viselkedésüket, ami egyfajta romantikus, harcias, de igazságtalan, múlt századi szemlélet. Jelenleg a mozgáskorlátozottak, az idősek, a vidékiek, a külföldön élők, a fóbiások, a betegek is ki tudják fejezni nemtetszésüket. Pár éve ez még teljesen elképzelhetetlennek tűnt. (Jó, mi?)
Közösségek épülnek fel a semmiből, amelyekben hasznos és haszontalan viták indulnak el, információk áramlanak. A legfontosabb, hogy ezeket nagyjából moderálják, így az ostobaságokat, provokációkat, felesleges írásokat nagy eséllyel kiszűrik. Ha nem, az sem tragédia.
Egy tüntetésen a szónok elmondja, amit jónak lát. Ennek hatására a végén a tömeg buzgón megéljenzi vagy fürgén megkergeti őt. A résztvevők a helyszínen azonban nem tudnak érdemben beszélni egymással. Reagálni sem tudnak az ott elmondottakra. Ezek a beszédek azonban az online közösségekben azonnal elterjednek. Lehet, hogy a helyszínen csak pár ezer, a fotelekben azonban jóval több ember ismeri meg a tartalmukat, ráadásul sokkal alaposabban meg is tudják érteni a mondandójukat. A karizmát meg valahogy odaképzelik maguknak azok, akiknek az ilyesmi örömet okoz.
A Jobbik sikerének egyik titka, a honfitársainkban kétségtelenül meglévő nagyarányú kereslet mellett az, hogy nagyon ügyesen használják ki az internet adta lehetőségeket és pártok közül ők ismerték fel először az online közösségek szerepét. A Fidesz-KDNP a birtokukban lévő nehézfegyverzet, a tévé, a rádió, az újságok, a plakátok birtokában nem igazán tartotta ezt jelentősnek. Nem vették komolyan azt, hogy a Jobbik egyfajta „információs gerillaharcot” folytat ellenük. A menekültválság persze azonnal felértékelte a kormányzati nehéztüzérséget, amivel a Fidesz pillanatok alatt a földdel tett egyenlővé mindent.
Napjainkban azonban a Fidesz-KDNP az online tartalomszolgáltatást illetően igencsak vesztésre áll. A lelkesítő, illetve rémisztgető hirdetéseik csak arra jók, hogy rögtön mémeket generáljanak belőlük. A hatalmas pénzekkel megtámogatott blogjaikat, portáljaikat nem olvassák sokan. A G.F.G.-féle 888 nevű szerencsétlenkedés kontraproduktív hatása szinte felbecsülhetetlen értékű. A magabiztos főszerkesztő ráadásul rendíthetetlenül kitart az ostobasága és erkölcstelensége mellett. Legyen meg hát Isten akarata. Ezen aztán tényleg ne múljon G.F.G. szuperszonikus ámokfutása. A Fidesz-KDNP szellemi hátországa látványosan leromlott.
A Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) által szervezett tüntetést sokan kudarcként élték meg, pedig nem volt az. A célját, a tiltakozást elérte. Az esemény híre, az ott elhangzottak rengeteg emberhez jutottak el. Nem csak a pár ezer, derék jelenlévőhöz, hanem jóval többekhez. Bokros Lajos neve húzónév. Amit ő leír azt sokan el is elolvassák, még azok közül is, akik nem szeretik.
A blogger közösségek is ki fogják termelni azokat az embereket, akiket sokan követnek. Az ő írásaik, a körülöttük nyüzsgő trollok és világmegváltók miatt ráadásul az ellenérdekeltekhez is eljutnak.
Teljesen új, ráadásul békés közéleti tevékenységről van szó. Nem vernek közben össze senkit, nem fújnak az arcába gázsprayt, egyelőre senkit nem is állítanak elő. Ilyen „anarchikus” információáramlás eddig még nem nagyon volt a magyar történelemben. Még csak most tanuljuk ezeket az eszközöket hatékonyan használni.
Ha ma egy távoli elérésű nyugdíjas feltesz egy elgondolkodtató írást a netre, ő is hozzájárulhat a rendszer lassú eróziójához. Isten mentsen meg minket egy mindent elsöprő áradattól és az önjelölt messiásoktól. A magam részéről jobban megbízok özv. Hudák Károlyné, nyugdíjas bérelszámoló tapasztalatában és aktivitásában. Sok mindent megélt már életében. A békés és aranyos külső sok esetben rafinált és éles eszű boszorkányt rejt magában.
Ami a legnagyobb nehézséget jelenti, az az, hogy ezekbe a közösségekbe miként lehetne a szegényeket is bevonni. Az informatikai oktatás visszaszorításával, az internetről szóló furcsa konzultációval valószínűleg a kormányzó párt is rájött már erre. Hiába növelik meg a sávszélességet, ha valakinek nincs internet előfizetése, akkor sokra nem megy vele.
Jobboldalról rengeteg támadás éri a magyar cigányságot, hogy mobiltelefonokat, számítógépeket és tableteket használnak. „Miből telik nekik ilyenekre?” Mintha az ő részükről ez valami büntetendő cselekedet lenne. Pont ez az egyik kitörési pont, ahonnan ezek a rétegek végre elindulhatnának. Csekély 2 milliárd forint tűnt el a Roma Felzárkóztatási Programból, aminek egy részéből a roma gyerekek számára internet elérést és oktatást lehetett volna biztosítani. Ez persze nem azt jeleni, hogy azonnal belevetették volna magukat a közéletbe, de segíteni lehetett volna őket.
Addig nem lesz változás Magyarországon, amíg a pártok, szervezetek közösségek nem érik el ezt a most már 3 milliós, magára hagyott réteget. Kiderült, hogy az nem járható út, ha választások előtt a reményteli jelöltek mindenféle ígérettel ellepik őket. A választások végén azonnal ismét kitaszítottakká válnak. Jelenleg sem képviseli az érdekeiket senki.
Ha őket sikerül megszólítani, akkor jelentősen befolyásolhatják a választásokat. Jelenleg a kormánypárt az M1-en keresztül azt mond nekik, amit jónak lát. Ez azonban meg fog változni, amire már most nagyon fontos felkészülni.
„A vezető médiapiacokon az elmúlt évek során egyre szorosabb kapcsolatok épültek ki a televíziós társaságok és az internetes szolgáltatók között. Az egyre terjedő webes televíziós formátumoknak köszönhetően a két addig elkülönült médium, a tévé és a net, egy közös – bár nem túl szoros – hálózatba szerveződött. A tévé és az internet „laza” integrációja egy új mediális intézményrendszer kialakulását sejteti. Ezt az intézményrendszert „konvergens televíziónak” nevezzük.”
