Dr. Divós Ferenc fejlesztése, a fák roncsolásmentes vizsgálatát lehetővé tevő műszer a hanghullámok terjedési idejének elemzésével szemlélteti a fák állapotát. A Fakopp 3D akusztikus tomográf kimutatja a fákban lévő rejtett üregeket és korhadásokat is.

Vannak bizonyos körülmények, amikor az emberek környezetében élő fák kivágása elkerülhetetlen és indokolt. Sajnos egyre többször ezt politikai, illetve gazdasági érdekek motiválják, amihez az érdekeltek szereznek valahonnan egy számukra megfelelő igazolást, szakvéleményt.

A fák roncsolásmentes vizsgálatához, a rejtett üregek és korhadások feltárásához a gyakorlatban régóta használt vizsgálati technológia a Fakopp 3D Akusztikus Tomográf, amely a hanghullámok terjedési idejének elemzésével vizsgálja a fák állapotát. Ez olyan rejtett veszélyeztető tényezőket, belső korhadásokat, üregeket is kimutat, amelyek külső szemrevételezéssel nem állapíthatók meg. A külső szemrevételezés elsősorban a korona állapotára és a törzsön található sérülésekre ad felvilágosítás.

Féloldalas, instabil, száradó korona szakszerűen végzett csonkolásával egy fa élete több évvel is meghosszabbítható. Ezt a csonkolási műveletet semmiképpen sem szabad az embereknél alkalmazott radikális amputációkhoz hasonlítani. A fák az életük végéig növekednek, ezzel alkalmazkodnak az adott környezetük fényviszonyainak optimális kihasználásához. Rendkívül ügyesen képesek korrigálni, sőt sarjadzással még a kivágásukat is túlélhetik. A csonkolás helyett sokkal helyesebb, ha a korona ápolásáról beszélünk, amely a fák egészségügyi állapotának megőrzésére és nem a pusztításukra utal.

A fák számára az első és legnagyobb problémát az jelenti, hogy nem természetes, hanem mesterséges, „környezetben” élnek. Az emberek nagy része szereti a fákat, a fák azonban nem szeretik az aszfaltozott utakat, a port, a levegő szennyezettségét, azt, hogy hozzájuk láncoljuk a kerékpárjainkat, csatornázással elvezetjük a gyökereiktől a vizet. Valójában szívességet tesznek nekünk, hogy hajlandóak elviselni a városainkat. Mindenképpen tisztelendő tulajdonság, mivel olyan élőlényekről van szó, amelyeket kiszakítottunk a természetes környezetükből.

Vannak olyan fák, amelyek jól alkalmazkodnak ehhez a városi környezethez. A jó várostűrő fafajok közé tartozik a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), a korai juhar (Acer platanoides), a szivarfa (Catalpa bignonioides), a szerb luc (Picea omorika) stb. Jól viselik a városi hatásokat a különböző nyár (Populus) és nyír (Betula) fajok. Ezek azonban rövid életűek, így viszonylag korán veszélyessé válnak. Egészségi állapotuk vizsgálata elengedhetetlen. Törékeny koronája miatt - az egyébként szívós japánakác - nem alkalmas sűrű, forgalmas helyekre. Vannak olyan fajok, amelyek szinte mindent kibírnak. Ilyen például a bálványfa, amit helytelenül ecetfaként emlegetnek (Ailanthus altissima), illetve az ezüstfa, amelyet néhol olajfűznek neveznek (Elaeagnus angustifolia). Egy utcafásításnál a megfelelő fafajt, illetve fajtát nagyon gondosan kell kiválasztani, mivel évtizedekig meghatározzák az utcaképet. Ez a szakemberek feladata.

Vannak olyan fajok, például a platán (Platanus x hybrida), amelyek hatalmas, monumentális méreteket érnek el, ezért sorfaként csak megfelelő térállásban ültethetők. A platán termése, kérge allergén, ezért játszóterek, lakóterek környékére nem javasolt az ültetése.

A kiegyezés környékén épített parkok - melyek Wittelsbach Erzsébet (Sissi), magyar királynő tiszteletére gyakran az Erzsébet nevet kapták - egyik meghatározó fafaja a bokrétafa, azaz vadgesztenye (Aesculus hippocatanum) volt. Habitusa, egzotikus megjelenése, virágzata, szép őszi lombszíneződése ideálissá tette arra, hogy egy városi park „vázát”, „alapját” adja. A vadgesztenyefa a mostani városi körülményeket azonban rendkívül rosszul tűri. Kár- és kórokozók támadják meg, a fa legyengül, tő- és gyökérkorhadása miatt kiszámíthatatlanná válik. Gyakran még szélcsendes időben, váratlanul is kifordulhat. Telepítése ezért nem ajánlott. Koronaápolással élete valamelyest meghosszabbítható, de szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy idővel elsősorban gyűjteményes kertekben találkozhatunk a fajjal. Kivágásuk a legtöbb esetben indokolt.

Egy közpark sajátos ökoszisztémát jelent, amely lehetővé teszi olyan fajok megtelepítését is, amelyek egy forgalmas út mellett gyorsan elpusztulnának. A parkok élőhelyül szolgálnak a madaraknak, az emlősöknek, ízeltlábúaknak. Megfelelő fenntartásuk sok pénzt igényel és közvetlen anyagi bevételt nem hoznak. Legfőbb hasznuk, a levegő minőségének javításán túl, hogy rekreációs célokat szolgálnak. Ezt régebben úgy hívták, hogy az emberek jól érezik itt magukat, kikapcsolódnak és egy jót pihennek. Megnyugszanak és emiatt javulnak az életkilátásaik.

A városokban rengetegen dolgoznak irodákban, üzemekben, pénztárgépek, számítógépek előtt, ahol folyamatosan koncentrálniuk kell egy adott feladatra, figyelmüket pedig egy szűk térre kell összpontosítaniuk. Ha hazamennek tévét néznek, híreket olvasnak. A közparkok lehetővé teszik számukra, hogy figyelmüket szabadjára engedjék, mintegy megsétáltassák a gondolataikat. Ennek mérhetően jó hatása van az agyuk működésére.

Egy adott fa kivágását, illetve egy zöldfelület átalakítását független szakvéleményekkel kell alátámasztani. Ez sokszor nem így működik. Az illetékesek azt a szakvéleményt választják ki maguknak, amely gazdasági célkitűzéseiket, érdekeiket a leginkább szolgálja. Azt, amelyik megnyeri a tetszésüket. Az ökológia, rekreációs, szakmai szempontok ilyenkor háttérbe szorulnak.

A politika gyakran felülírja a szakmai érveket. A Nyugat-magyarországi Egyetem szakértői csoportja például részletes és szakmailag korrekt vizsgálatokat végzett, melynek eredményeként az alábbiakat állapították meg:

„A Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki karának, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézetének szakértői műszeres mérésekkel, és szemrevételezéssel végezték el a vizsgálatot és arra a következtetésre jutottak, hogy bizonyos gallyazási, kertészeti munkálatok elvégzésével a fasor egésze megóvható.” (Egészségesek a Nagymező utcai fák)

Ez a szakvélemény azonban nem egyezett az illetékesek érdekeivel, ezért felkérték egy másik szakértőt, aki laza szemrevételezéssel és pár oldal írógéppel (Ejha!) készített véleménnyel kimondta a fákra a halálos ítéletet. Ez olyan, mintha egy CT vizsgálat eredményét felülbírálnák egy „sóhajtásos” vizsgálattal. A Nyugat-magyarországi Egyetem ellen ráadásul a sajtóban lejárató kampányt indítottak. Természetesen, ahol indokolt, ott a műszeres vizsgálatok alapján a szakértők javaslatot adnak a fák kivágására, ugyanis  felelősséget vállalnak a döntésükért.

A Liget beépítésével kapcsolatosan őszintén el kellett volna mondani, hogy minderre azért van szükség, hogy a Budai Várban ki tudjanak alakítani egy kormányzati negyedet és az ott feleslegessé váló múzeumokat a Ligetben akarják elhelyezni. Ez sajnos X %-al csökkenti fogja a zöldfelületet. Az is a korrekt tájékoztatáshoz tartozott volna, hogy elmondják, a megadott új zöldfelület „funkcióinak” kialakulásához évek kellenek. A látványterveken általában szép, hatalmas lombozatú fák között sétálgatnak boldog emberek.

A munkálatokat a fák vegetációs ciklusához kellett volna igazítani. A tavasz ebből a szempontból rendkívül kedvezőtlen. Az optimális időszak a tél. Az ágak eltávolítását ekkor viselik el legjobban a fák. Az elszállítandó lomb nem jelent többletköltséget. A fa nedvességtartalma télen a legkevesebb, kevésbé reped, jobban alkalmazható bútorfának és előbb tüzelhető. Télen nincsenek madárfészkek, madárfiókák. Hidegben a fasebek hatékonyabban védhetők a kórokozók ellen. Ez nem valami úri huncutság, felesleges kekeckedés. Az erdészek évszázadok óta a fák életciklusához és állapotához alakítják a tevékenységüket. Ilyen pusztításhoz igazi szakember soha nem adta volna a nevét, illetve ezek szerint valakik mégis.

A Ligetnél a „Gyerünk uraim gyorsan! Legyünk minél előbb túl az egészen. Az idő pénz!” technológiát alkalmazták. Kiadhatta az engedélyeket akármelyik párt vezetője, vagy maga a világ császára, szakmailag ez akkor sem indokolható. Az igazi indokokat azonban senki sem meri felvállalni, mivel az könnyen megtámadható.

A Nyugati-pályaudvar beépítése a lakosság számára hasznos lesz. Biztos lesznek, akik jól keresnek majd a telepítésen, de nem okoznak vele természeti kárt. Ebben az esetben növekszik a zöldfelület, és a környék  emiatt élhetőbbé válik. A Liget esetében ez nem egyértelmű, mivel egy jól beállt parkról van szó, ami jelentős értéket képvisel Budapest számára.

Egy közpark nem magánterület.