„Gyenesei Leila felvetette, hogy „ha neked van egy lányod, akkor azt a lányodat úgy neveled, hogy menjen fel három férfinak a lakására?” És itt következik a jelenet, amikor Csapó Gábor egykori jogi tanulmányai alapján egy pohárral megmutatja, hogy működik a nemi erőszak.” („Dugd bele, tessék, dugd bele” – Csapó Gábor egy pohárral játszotta el a nemi erőszakot a Sport 1-en)

Gyenesei Leila kérdése szerintem nem volt túlságosan szerencsés. Természetesen nagyon sok lány megy fel ismerőseinek, barátainak lakására, méghozzá gardedám nélkül. Önmagában maga ez a cselekedet ma már nem számít prostitúciónak, illetve illetlenségnek. Dajka Margit nagyon aranyosan alakította Camilla kisasszonyt, Mariska (Krencsey Marianne) nevelőnőjét a Liliomfi című filmben. Saját társalkodónőt azonban nem mindenki engedhet meg magának.

Nem ismerem az uszodák zárt ökoszisztémáját, rítusait, hitvilágát, de Aczél Endre, Bayer Zsolt, Csapó Gábor elbeszélései alapján Kiss László ügye nem lehetett egyedi. Ebben az esetben a Kiss László által elkövetett bűnügy jóval mélyebb nyomokat hagyott volna az adott a szubkultúrában és a következményei is sokkal szigorúbbak lettek volna. Ez csak amolyan „jópofa kis sztori” volt, amin egymás között még nevetgélni is lehet. Kiss László „nagy vagabund volt", mondta Székely Éva, olimpiai bajnok magyar úszónő. Nem hiszem, hogy ő ezzel a kijelentésével egy szélsőséges véleményt képviselne és rossz szándékot sem feltételezek róla. Egy „szép dolog a szerelem” kijelentéssel jelentéktelenné válhat mindaz, ami megtörtént. „Bagatell ügy!”

A társadalom egy része azonban láthatóan ma már nem tolerálta ezt a régi históriát, és ezért Kiss Lászlónak le kellett mondania néhány tisztségéről. A nők rájöttek arra, hogy nem szabad arra várniuk, hogy mindig a férfiak álljanak ki az ő érdekükben. Egyes esetekben maguknak kell megtenniük ezt. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy mindig, mindenben a nőknek lenne igazuk, de nem is kell hallgatniuk és szemérmesen félrefordítaniuk a fejüket.

Ha Csapó Gábor az én feleségemmel próbálkozott volna a poharas bemutatójával, utána valószínűleg irgalmatlanul el kellett volna vernie engem. Olyan illúzióm természetesen nincs, hogy bármi esélyem is lett volna a túlélésre, ha egy kicsit összevesztem volna vele. „Szemtelen, pimasz fráter! Semmirekellő pernahajder!” – mondta volna Camilla kisasszony mélységesen felháborodva. És igaza is lett volna.

Ez az ízléstelen demonstráció nem is igaz. A pohár ide-oda húzogatását inkább szerelmi évődésnek, incselkedésnek lehetne felfogni. Ott van valamiféle mód szelíden hárítani. Erőszak esetén azonban nincs. Ezt inkább úgy lehetett volna bemutatni, ha fogják, és jól földhöz vágják a szegény poharat. Azt kellett volna Csapó Gábornak a szilánkjaiból valahogy összeraknia. Ez nem minden esetben sikerülhet tökéletesen.

„A fiatal lányok kacérkodása gyakran válthat ki erőszakot. Fontos, hogy csak akkor közvetítsünk ismerkedési szándékot, ha valóban kapcsolatba kívánunk lépni a másik féllel, mivel a visszautasítás dühöt kelthet a hozzánk közeledőben.” (Vas Megyei Rendőr-főkapitányság – Nők az erőszak árnyékában) Ez bizonyos szempontból szintén felmenti a támadókat. Tulajdonképpen akkor a gyerekek se használjanak nyilvánosan mobiltelefont, mivel megverhetik és kirabolhatják őket. Magukra vessenek, ha ez megtörténik.

Balogh Józsefnek, Fülöpháza polgármesterének brutalitása különösebb következményekkel nem járt. A község megértő lakossága újból megválasztotta őt. „Bagatell ügy!”

2015-ben a parlament 42 igen, 129 nem, 22 tartózkodás kíséretében elutasította Szelényi Zsuzsanna és még 35 szocialista és LMP-s képviselő az isztambuli egyezmény ratifikálását szorgalmazó indítványának tárgysorozatba vételét. „Bagatell ügy!”

Dr. Bene Krisztián 2013-ban rátámadt a volt barátnőjére, megverte, elkábította, majd savval életveszélyesen megcsonkította. Dr. Bánáti, a vádlottat képviselő ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke az esetről azt nyilatkozta, hogy egy „példátlan, agresszív és abszurd médiakampányról” van szó, amit maga a sértett indított a támadója ellen. „Bagatell ügy!”

Kiss László "esete" a fentiek értelmében nem egyedi, nem extrém. Ezeknek a nők ellen elkövetett erőszakos cselekedeteknek valamiféle „elsimítása” úgy néz ki egy megszokott, bevett szokás. Sokan Kiss Lászlót is csupán áldozatnak tekintik. Cinikusan szemlélve a dolgot igazuk is van. Miért pont őt hurcolták meg egy ilyen „bagatell ügy” miatt?

Egy ember nem sok mindent tehet ennek a szemléletnek a megváltoztatása ellen.