Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

NemGogol

Hozom a szívbajt

2016. szeptember 10. - Toadwart66

ekg.jpg

Pénteken sikeres terheléses EKG vizsgálaton vettem részt. Aki nevezett már be szívinfarktusra, de még nem ért be vele a végső célba, az tudja, hogy a MET-nek, közismertebb nevén a metabolikus ekvivalencia értéknek micsoda jelentősége van egy ember életében. 9-es értékkel már nyugodtan bele lehet vágni a Himalája csúcsainak meghódításába. Meglepő módon az íjászathoz már 3 MET is elegendő.

Minden nyűgük és bajuk ellenére nagyon szeretem a kórházakat. Gyakorlott felhasználóként, ha ledobnak valamelyikben, azonnal feltalálom magamat, akár még extrém körülmények között is. Pont, mint a rútul magára hagyott Bear Grylls a kígyóktól hemzsegő, félelmetes borneói dzsungelben. Én persze soha nem szoktam magammal cipelni egy egész forgatócsoportot.

Ismerek pár embert, akik frászt kapnak az orvosi műszerek láttán. Félelmük egyáltalán nem indokolt mivel, ha észlelik ezeket, az csupán azt jelenti, még nagyjából életben, illetve az eszméletüknél vannak. Javaslom a számukra, gondoljanak inkább egy különleges vidámparkra és próbálják meg élvezni az izgalmas vizsgálatokat. Így tekintve a kalandozásra, még egy hosszan tartó szív MR vizsgálat – melynek során közel egy órát kell kuksolni egy irritálóan kattogó ágyúcsőben – pompás időtöltésnek tűnhet. Még a rettegett vastagbéltükrözésnek is megvannak a maga szépségei. Ha más nem, hát maga a kihívás.

Az évenkénti műszaki vizsgálataimat mindezek ellenére a Soproni Rehabilitációs Intézetben, magyarul a Szívszanatóriumban szoktam elvégeztetni. Kellemes kiszolgálás, a nyolcvanas évek visszafogottan elegáns, SZOT üdülőit idéző környezet, nyugodt körülmények. Az orvosokon és az ápolónőkön kívül itt senki sem rohangál ide-oda. Sokan már nem is nagyon tudnának. Ráadásul még a jópofa, kényszeresen vicceskedő hozzátartozók sem tartózkodnak a közelben. Aki találkozott már velük, az tudja miről is beszélek.  Itt minden adott tehát ahhoz, hogy a páciens egy időre magára hagyja a rohanó világot és elmélyedjen az élet szépségeiben.

Az egész kaland általában egy ártalmatlan szívultrahang vizsgálattal kezdődik, amely a szív kamráiról, falairól, a billentyűkről szolgáltat a kardiológusok számára izgalmas, a vizsgálati alanyok számára teljesen érthetetlen adatokat.

Sz. doktornő, aki lassan már három éve barátkozik a keringési rendszeremmel, rendkívül különleges és elragadó személyiség. Igazi földre szállt angyal, aki katonás határozottsággal képes úrrá lenne a betegek legváltozatosabb sztárallűrjein. Enélkül az egész Intézeten eluralkodna a káosz, a hisztéria és a rettenet. Pontosan nem tudom miként csinálja, de képes egy időben egyszerre több irányból is felbukkanni és szinte mindent lát.

Semmi értelme sincs titkolózni előtte. Pillanatok alatt kiszúrja, ha valaki kamuzik vagy feleslegesen jajveszékel. Természetesen azt is, ha éppen halni készülődik. Gyors helyzetfelismerő-képességének és döntéseinek rengeteg ember köszönhette már az életét. A magam részéről sokkal jobban megbízok az ő értékítéletében, mint a saját magaméban.

A kardiológiai rehabilitáció egyik sarokpontja a már említett terhelhetőségen kívül a testsúly. A legtöbb problémát ugyanis ez okozza. Egy jól megválasztott betegség pillanatok alatt leszedi a felesleget a szenvedőkről. 10-15 kg szinte észrevétlenül tűnik el az ember életéből, pedig közben az ideje nagy részét heverészéssel és semmittevéssel tölti. A vész elmúltával azonban a test azonnal megállíthatatlan gyarapodásnak indul. Paradox helyzet. Aki egészséges, azért hízik, hogy megint beteg lehessen. Az életmód megváltoztatása nélkül ezt nem lehet tartósan megúszni. A halottak természetesen már nem híznak csak egy ideig alaposan felpuffadnak.

A mindenhol alattomosan felbukkanó, fogyasztó csodakapszulák csak arra valók, hogy segítségükkel az ember mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül legyen képes elképesztően magas testsúlyt elérni úgy, hogy közben még jó sokat fizet is érte. Csupán pénzkeresésről van szó, amíg a beteg még úgy-ahogy életben leledzik. Baj esetén mindenképpen kerüljük el Schorbert Norbi mindenféle megjelenési formáját. Az ő jóléte érdekében nem érdemes feláldozni a saját vagy hozzátartozóink életét.

Az említett Sz. doktornő az én plusz 7 kilómat egyből és magabiztosan kiszúrta. Próbáltam ugyan erre a sajnálatos tényre valamiféle elterelő magyarázatot kitalálni, de teljesen eredménytelenül. Valójában a napi mozgásomat kellene valahogy összehangolnom a bevitt kalóriákkal, de ezt a tevékenységet aznap mindig kitolom a következő napra. A következő nap a következő napon sajnos azonnal aznapra változik. Ötdögi kör. Gátlástalan módon vagyok képes hazudozni önmagamnak. Ez amolyan gyenge jellemre vall a részemről. A sport számomra sajnos nem jelent megoldást, mivel minden formája teljes mértékben hidegen hagy. Marad a hegyekre való fel és le mászkálás. Ebben vannak még kiaknázható lehetőségeim és jó pár hektárom hozzá.

Valamikor tanúja voltam, amikor Sz. doktornőnél egy páciens megpróbált reklamálni a zárójelentése tartalma miatt. Általában a nőket szokták hiúsággal megvádolni, ami legalább annyira igazságtalan, mint a boszorkányégetés. Az illető férfiú volt és arányosan kerekded. Pufók, ha úgy jobban tetszik.

Rendkívül szomorúan állt elő a panaszával:

– Doktornő, kérem. Ezt a mondatot itt nem lehetne valahogy átírni. Olyan csúnyán tetszett fogalmazni velem kapcsolatban. Az van itt, hogy én nagyon kövér vagyok. Persze igaza van, de miért nem azt írta bele inkább, hogy túlsúlyos vagyok?

– Mivel maga tényleg nagyon kövér – jött azonnal a megfelelő válasz. Ilyen esetben a remekül időzített sokkterápia alkalmazása a legcélravezetőbb.

A vérvétellel kapcsolatban az idők során jelentős túlélési tapasztalatokra tettem szert. Előtte degeszre iszom magamat vízzel, hogy a vénáim könnyedén az illetékesek rendelkezésre álljanak. Már a nővér puszta pillantásából fel tudom mérni a gyakorlottságát és vannak technikáim arra, ha úgy hozza a sors, kellőképpen megerősítsem az önmagába vetett hitében. Ezúttal azonban profi szakemberrel akadt dolgom.

– Nem fél? – kérdezte tőlem barátságosan.

– Én? – kérdeztem vissza egy, a koreai háborút megjárt veterán magabiztosságával. – Egy tüdőgyulladással megfűszerezett, mesterien kivitelezett infarktus, négy szívkatéterezés és egy komplett coronaria bypass műtét után? Távol áll tőlem minden ilyesfajta számomra alantas érzés.

– Értem – válaszolta mosolyogva. – Akkor már nagyon tapasztalt.

Olyan mértékben képes vagyok magamat vérvételkor ellazítani, mint egy indiai csodafakír. A tűszúrást tényleg meg sem érzem. Szívesen adnék vért is, de nem tehetem. A bennem keringő gyógyszerek miatt még a szúnyogok is messzire elkerülnek és rémtörténetek mesélnek rólam egymásnak. A kullancsok csak tanácstalanul mászkálnak rajtam. Valószínűleg képtelenek beazonosítani azt, hogy mi lehetek. Szinte hallom, amint lemondóan sóhajtanak egyet, majd minden reményüket elveszítve távoznak rólam. Vámpíri fogyasztásra teljes mértékben alkalmatlan vagyok. Az ő jól felfogott érdekükben javaslom nekik, ne is próbálkozzanak velem.

A felülvizsgálat csúcspontja kétségtelenül a terheléses EKG vizsgálat. A felszerszámozásomat egy rendkívül kedves asszisztensnő végezte. Rengeteg érzékelőt helyezett rám minden irányból. Úgy éreztem magamat, mint akit éppen a Holdra szállásra készítenek elő. Mindig is kedvtelve nézegetem, ahogy a szívem puszta mozgatásával vidám EKG görbéket rajzolok egy monitorra. Ez egyfajta ritmikus alkotó tevékenység.

Maga a terhelés esetemben futópadon történt, melynek sebességét és dőlésszögét időnként megemelték. A plusz 7 kilóm ellenére nem éreztem semmit, miközben persze úgy izzadtam, mint egy cseh sörösló kánikulában, munkaidő végén.

Sz. doktornő rendelkezik egy számomra megmagyarázhatatlan tulajdonsággal. Bár háttal ült nekem és valami adatokat rögzített menet közben a gépébe, mégis pontosan érzékelte az összes mozdulatomat.

– Mit totyog itt nekem! Lépjen rendesen, hosszan! – adta ki a parancsot.

A felszólításra én természetesen azonnal engedelmeskedtem és azon nyomban sebességet is váltottam. Rendesen, hosszan kezdtem el lépkedni. Már amennyire ezt a rendelkezésemre álló lábak megengedték. Közben időnként vérnyomás mérés és kölcsönös, barátságos mosoly váltása történt az asszisztensnővel.

Aki valami testi nyavalyát szed össze magának, az tanuljon meg tisztességesen mosolyogni. Olyan ez, mint Bear Gryllsnek egy túlélőkés a dél-amerikai végtelen pampákon. A nővérek és az ápolónők a világ legkedvesebb teremtményei közé tartoznak és ezt illik néha a tudomásukra hozni. A tapasztalataim szerint, ha valami miatt undoknak tűnnek, az általában egy másik beteg szeszélyei miatt történik. Néhányan úgy viselkednek az ápolónőkkel, mint a cukorbárók a rabszolgáikkal.

Idei eredményeim csupa jóval kecsegtetnek és optimizmusra adnak okot. Egy darabig még megmaradok. A túlsúlyt pedig rábízom a környező hegyekre. Próbálják meg valahogy leszedni rólam. Nem fogok én emiatt össze-vissza futkározni meg ugrabugrálni. mint egy fiatal, idétlen, cseh sörösló.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr911693191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.09.11. 08:10:09

Külsősként nézve legalább a poszt szórakoztató.

Moin Moin 2016.09.12. 05:50:42

"Az orvosok szép, hosszú, derűs haldoklással biztatnak..."
(Moldova György: Doktor Simon Pál)

Kovacs Nocraft Jozsefne 2016.09.12. 07:06:43

Szomorúan olvasom, hogy egészségileg nem vagy a csúcson. Vigyázz magadra.
süti beállítások módosítása