2016. május harmadikán húsz ember, köztük tizenegy norvég iskolás hánykolódott egy instabillá vált turisztikai ballonban Berlin felett, amelyet a szél percekig ide-oda dobált. A rémült utasok sokkot kaptak, de szerencsére mindenkit sikerült épségben lehozni.

Kissé hasonló, bár nem közel sem ilyen drámai esemény játszódott le 1980. május elsején, amikor a munka ünnepének alkalmából a Freie Deutsche Jugend (FDJ), a Német Demokratikus Köztársaság ifjúsági tömegszervezetének szervezésében három, vérvörös hőlégballont engedtek fel a berlini fal közelében.

Ezekről a joviális légi alkalmatosságokról az Állambiztonsági Minisztérium (Ministerium für Staatssicherheit, röviden Stasi) által gondosan átvilágított, megbízható FDJ tagok 300 méter magasságból néhány pillantást vethettek Nyugat-Berlinre, különös tekintettel az ott található katonai és ipari objektumokra.

Az eseményt az NDK televízió is közvetítette, sőt az első turnusban három operatőrt is felküldtek a levegőbe. A későbbi irattári kutatások alapján kiderült, hogy a speciális kamerák a Stasi tulajdonát képezték, ráadásul magukat a kameramanokat az Állambiztonsági Minisztérium képezte ki.

A szervezők természetesen gondosan ügyeltek az esemény spontaneitásnak látszatára, ezért egy előre összeállított lista alapján, a helyszínen sorsolták ki a szerencsés és alaposan lekáderezett utasokat.

A ballonok egyik oldalán hatalmas fehér betűkkel az „Ehre dem blauen Halstuch!” (Tiszteld a kék kendőt!) felirat állt, a másikon pedig ig Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt központi bizottsága főtitkárának, az NDK államtanács elnökének kissé idealizált,  piros-fehér színű, hatalmas és szigorú tekintetű arcképe volt látható.

Az alkotók valószínűleg Ernesto Che Guevara legendás portréját tekintették mintának, de a végeredmény a színeknek és a főtitkár jellegzetes szemüvegének köszönhetően inkább a Kentucky Fried Chicken (KFC) logóján látható Harland David Sandersre emlékeztetett, természetesen az ezredes hetyke kecskeszakálla és bajusza nélkül.

Az egyik ballont az Oberbaumbrucke, a másodikat a Friedrichstrasse, a harmadikat pedig a Bornholmer Strasse környékén engedték fel mintegy 300 méteres magasságba. A ballonokat természetesen gondosan a földhöz rögzítették. A jelentések szerint a látási viszonyok kiválóak voltak, valamint a Beaufort-skála szerinti 2-es erősségű szellő fújdogált.

A résztvevők között Praktica MTL 3-as tükörreflexes fényképezőgépeket osztottak szét, részletes útmutatóval arról, hogy mit és hogyan fotózzanak le. A norvég iskolásokhoz hasonlóan itt is 11 főből állt a hajózó legénység. Hagyománytiszteletből a csapatokból egy ember kizárólag a többiekről készített felvételeket. Szervezettség tekintetében a néhai NDK-t azóta sem tudta egyetlen ország sem felülmúlni.

Egon Krenz, az FDJ Központi Tanácsának akkori főtitkára a friedrichstrassei bázisponton mondott ünnepi beszédet az egybegyűlt érdeklődőknek. A világbékén, a szocializmus közeli győzelmén, az NDK és Szovjetunió megbonthatatlan barátságán és a kellemes tavaszi időjáráson kívül másról nem nagyon tett említést Genosse Krenz. A szónoklatot természetesen lelkes tapsvihar és még lekesebb zászlólengetés követte. Ezután Egon Krenz egy előzőleg gondosan előkészített hirtelen elhatározástól vezérelve a gondolába pattant és hat FDJ tagnak és egy operatőrnek álcázott Stasi ügynök kíséretében – arcán a jellegzetes széles mosolyával – szép lassan 300 méter magasságba emelkedett fel. Mosolya 30 méter felett kissé kényszeredetté vált, Egon Krenznek ugyanis erős tériszonya volt.

A főtitkárt magától értetődően nem bízták meg fényképek készítésével, ezért fegyelmezetten, de kellőképpen óvatosan integetett az alant ünneplő tömegnek, amely vidáman vissza is integetett neki.

Nyugat-Berlinben a lelkesedés jóval visszafogottabb volt, csupán nemzetközi kézjelzésekkel üdvözölték az enyhén dülöngélő Honecker ballonokat.

Az elkészült felvételek elemzése során kiderült, hogy a harmadik emelkedés után Nyugat-Berlinben hatalmas transzparenseken, jól olvasható obszcén feliratok tűntek fel, elsősorban Honecker elvtárssal kapcsolatosan.

A kelet-német sajtóban mindez úgy jelent meg, hogy a nyugat-berlini polgárok lelkesen üdvözölték Erich Honeckert, a világbéke egyik legfőbb őrzőjét. Mármint hatalmas arckép formájában jelenlévő megtestesülését.

A délelőtti felszállások során még minden a tervek szerint alakult, egyetlen incidens sem zavarta meg a munka ünnepe alkalmából végzett légi felderítést. A szervezők azonban két dologgal nem számoltak, az utasok számárak kiutalt sörrel és a kora délután feltámadó heves széllökésekkel. Mindezek hatására az irányítás idővel tragikus módon kicsúszott a kezeik közül.

Az elfogyasztott alkohol következtében a fegyelem kezdett mindinkább fellazulni. Az elemzők jelezték, hogy az előhívott felvételeken egyre több Honecker elvtársat szidalmazó felirattal és egyre kevesebb katonai objektummal találkoztak. A képek minősége 15 óra környékétől erősen romlani kezdett, a résztvevők pedig szédülésre, valamint erős hányingerre kezdtek el panaszkodni, majd hangosan énekelni kezdtek. 12 darab, állami tulajdonban lévő Praktica MTL 3-as fényképezőgép nyomtalanul eltűnt vagy teljesen használhatatlanná vált.

Az operatív központ ekkor úgy döntött, 16 órakor leállítják az akciót. Mint később kiderült ez a késlekedés végzetes hiba volt a részükről.

15.30 körül keletről heves szél támadt a lebegő társaságra. Mivel a Honecker ballonokat túlságosan közel rögzítették le a berlini falhoz, azok egyre több időt töltöttek Nyugat-Berlinben, majd végképp átálltak. A gondolák ráadásul sokszor nagyon közel kerültek a földhöz.

Sajnos a teljesen megbízhatónak tartott FDJ-os elvtársak ekkor hangos ordítozással jelezték a helyszínen bámészkodó nyugat-berlini lakosoknak, hogy tulajdonképpen ők nagyon szívesen kiszállnának, amennyiben erre módjuk adódna. Szerencsére a hatóság gyorsan intézkedett és a tűzoltóság segítségével kiszabadították a lelkes és teljesen részeg hajótörötteket.

Az NDK határőrsége nem sok mindent tudott tenni ez ellen, mivel egyértelműen az ő légi járműveik sértették meg a légteret. Próbálták ugyan visszahúzni a saját területükre a ballonokat, de azokat a másik oldalon addigra erősen lerögzítették és a széljárás is ellenük dolgozott. Mire végre megjött az utasítás a központból, hogy vágják el a köteleket, mivel ha a ballonok kisodródnak Berlinből, ahol az NDK légierő gondoskodik a földre kényszerítésükről, már túlságosan késő volt.

A kelet-német argonauták gyorsan elvegyültek az ujjongó nyugat-berliniek között.

Az Állambiztonsági Minisztérium gyorsan kiürítette az érintett területeket, majd szigorúan lezárta azok környékét. A televízió azonnal a népszerű NDK tévé balett extravagáns esztrádműsorát kezdte el sugározni, ezzel élérték azt, hogy a lakosság nagy része kikapcsolta a készülékét.

1980. május elsején így sikerült 33 kelet-német állampolgárnak gyakorlatilag állami szervezésben átjutnia Nyugat-Berlinbe. Az Állambiztonsági Minisztérium javaslatára először hazaárulóknak, majd elmeháborodottaknak, végül eltűnteknek nyilvánították őket.

Egon Krenz börtönnaplójában így emlékezett meg az 1980-as incidensről:

“Az úgynevezett FDJ-ballonok ügyében engem semmilyen személyes felelősség sem terhel. Az egész akciót ugyanis az Állambiztonsági Minisztérium szervezte és a szükséges eszközöket is ők biztosították. Az FDJ-nak nem is lett volna lehetősége kellő mennyiségű Praktica MTL 3-as fényképezőgép beszerzésére, a légballonokról nem is beszélve. Többször is egyeztettem Erich Mielkével, az akkori állambiztonsági miniszterrel. Az operatív teendőkkel Rudi Mittig miniszterhelyettest bízták meg. Mi, az FDJ részéről csak a résztvevőket biztosítottuk. Az időjárás előrejelzés aznapra csendes, nyugodt időt jósolt. Mittingék nnek ellenére mindenképpen nagy kockázatot vállaltak azzal, hogy a ballonokat a falhoz túlságoan közel helyezték el, de úgy tudom emiatt később senkit nem vontak felelősségre. Ilyen erős szélre nem készültek fel. Ez a magyarázata annak is, hogy nem helyezték készültségbe a honi légvédelmet.” (Gefängnis-Notizen, Das Neue Berlin Verlag, 2009.)

A ballonok közül kettőt egyszerűen elloptak és azóta sem derült ki, hogy valójában mi lett a sorsuk. Egyet ugyan visszajuttattak Kelet-Berlinbe, de azon Erich Honecker már hetyke kecskeszakállat és bajuszt viselt, így azonnal megsemmisítették és 30 évre titkosították.

A kudarc hatására egész Kelet-Berlinben betiltották a légballonok és léghajók használatát, valamint szigorúan korlátozták a héliumos léggömbök árusítását.

Arra azonban máig semmiféle logikus magyarázat nincs, hogy az Állambiztonsági Minisztériumnak mi szüksége volt erre a bizonytalan kimenetelű kalandra. A KGB jóvoltából kiváló minőségű légifelvételek és ortofotók álltak a rendelkezésükre, ráadásul akkoriban a Stasi-ügynökök hivatásszerűen nyüzsögtek Nyugat-Berlinben. Véhjetően hatalmi harcok vagy szabotázs állhatott a háttérben. Egyszer talán az állambiztonsági iratok között rábukkan valaki az igazságra.

Rudi Mitting 1994 augusztusában, Erich Mielke 2000 májusában hunyt el, így a Honecker ballonok titkát magukkal vitték a sírba. Egon Krenz azt állította, az ügyben ő nem tud többet annál, mint amit már elmondott.

Egyes vélemények szerint az egész akciót valójában a csehszlovák hírszerzés szervezte, de, hogy mi volt a céljuk, arra nincs semmiféle elfogadható magyarázat. A csehszlovákok akkoriban inkább a Semtex nevű, közkedvelt plasztik robbanószer nemzetközi forgalmazásával küzdöttek a világbéke fenntartásáért.

A leglogikusabb magyarázat az lehet, hogy mindez a Kentucky Fried Chicken előzetes reklámkampányának részét képezte. Berlinben jelenleg 10 KFC gyorsétterem üzemel. A cég a 80-as években könnyedén szponzorálhatta a Stasit azért, hogy segítsék őket a McDonald’s Corporation elleni ádáz küzdelmükben. A gyorséttermi láncok közötti versengés valószínűleg az évtizedek óta dúló kíméletlen kólaháború részét képezte, amelynek során a KFC a „PepsiCo Incorporated”, a McDonald’s pedig a „The Coca-Cola Company” termékeit részesítették előnyben.