A mi Flórink nem is olyan

„Álláspontom szerint az eljárásuk jogalapja abban a pillanatban megszűnt, amikor az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) úgy határozott: visszafizetteti az Országos Roma Önkormányzattal (ORÖ) a Híd a munka világába programra felvett forrást, és mivel nem a vállalt feltételekkel valósult meg, a programot kivezették a tagállami elszámolásból.” (Nem bujkálok, nincs mitől félnem)

Pompás időszak köszöntött be a Fidesz méltán népszerűtlen botrányhőseinek életében. Valóban nincs okuk semmiféle bujkálásra, rettegésre, felelősségre vonás miatti idegeskedésre. Orbán Viktor eldöntötte azt, hogy minden ellenük irányuló alaptalan támadás csupán a magyarság, illetve magának a feddhetetlen jellemű miniszterelnöknek lejáratását szolgálja. Farkas Flórián ennek hallatán azonnal azonosította is magát az egész magyarországi cigánysággal, ami rendkívül méltatlan eljárás velük szemben. Ennek a bármikor könnyedén bevethető, univerzális érvelésnek a segítségével minden aljas karaktergyilkossági kísérleteket könnyedén el lehet hárítani. Akinek maga a miniszterelnök a karakter-testőre, annak a lelkét többé nem terhelheti bűn.

A Miniszterelnökség bátran nekiláthatna akár még búcsúcédulák árusításának is. Ezekkel sokkal jobb üzletet csinálhatnának, mint a szép emlékű letelepedési kötvényeikkel.

Farkas Flórián jellemét legjobban Rideg Sándor fogalmazta meg az „Indul a bakterház” című regényében Konc bácsi Szabó bakter általi objektív megítélésén keresztül:

„– Aztán, mondd, Bendegúz, nem szoktak felőlem beszélni Szabóék?
– Dehogyisnem! Mindég azt mondják, hogy Konc bácsinak akasztófán volna a legtisztességesebb helye.”

Szabó bakter egy kicsit karcosan fogalmazott ugyan, de szerencsére halálbüntetés nincs már Magyarországon. Minden közszereplőt megillet azonban a bűnösség vélelme. Ez a tevékenység ezzel jár. Az ártatlanság vélelme majd csak bíróság előtt dukál, ha eljut odáig az illetékes. Ilyen baleset azonban nem nagyon szokott megtörténni kormányzati védelem alatt álló személyekkel.

Akik közpénzek körül matatnak, azok ne sértődjenek meg azon, ha néha megkérdezik őket arról, hogy mit művelnek és mennyiért. Farkas miniszterelnöki biztos az interjúban azzal érvelt, hogy az OLAF eljárásának jogalapja „a Híd a munka világába program” során eltűnt 1,5 milliárd forint uniós forrással kapcsolatban megszűnt, mivel az EMMI kérésére az ORÖ gálánsan állta a cechet. Ez aztán a szerencsés fordulat. Az ORÖ azonban nem egy snájdig úriember. Nincs neki saját pénze. Közpénzből könnyű gavallérosan kifizetni a mulatság költségeit, ami ebben az esetben nem volt olcsó.

Kellő kitartással és türelemmel utána lehet nézni annak, összesen mennyi pénz eltüntetésével rágalmazták már meg Farkas Flóriánt, mint példás életű, törvénytisztelő állampolgárt. Olyan összegekről van szó, amelyek különböző rejtélyes okokból ma már nincsenek is meg, illetve valószínűleg az ellenzék és a baloldali sajtó karaktergyilkossági kísérleteinek váltak martalékául.

Ezeket a kíméletlen karaktergyilkosokat rasszizmussal nem lehet vádolni, mivel ugyanilyen hevességgel támadták a szintén teljesen ártatlan Rogán Antalt is, aki csupán egyszerű, de becsületes parasztgyerek Szakonyfaluból. Ilyen kegyetlen világot élünk mostanában. Mi lenne itt, ha nem a FIDESZ-KDNP lenne hatalmon és létezne számottevő ellenzéki sajtó? Ilyesmikbe még belegondolni is rossz.

Farkas miniszteri biztossal az igen mély interjú szerencsére a Magyar Idők biztonságos, barátságos lövészárkában készült. Szó sem lehetett holmi alattomos „körbelövöldözésről”, amit ő említeni méltóztatott saját magával kapcsolatban.

Sajnos még a hazug, ellenzéki sajtó szisztematikus felszámolása sem hozhat gyógyírt minden bajra. Az elvetemült szakadárok az online sajtó sötét csatornáin keresztül továbbra is könnyedén folytathatják bűnös tevékenységüket, azaz a kormányzat jótéteményeinek szándékos elferdítését és az aljas célból elkövetett rágalmazásokat.

Ezen már csak szigorú titkosítással lehet segíteni. Uniós pénzek esetében ez ma még kissé nehézkes. Ebben az esetben a leghatékonyabb fegyver a nemzeti érdekből elkövetett tagadás, illetve hazudozás. A „Híd a munka világába program” szép példája az elegáns légelhárításnak. Ha valami miatt mégis megtörténik a baj, az adófizetők különösebb tiltakozás nélkül kifizetnek mindent. Az akadékoskodókat le lehet csillapítani azzal, hogy ez nem is közpénz, hanem valami egészen más. Pontosan nem is lehet tudni, hogy mi. Talán adomány vagy valahol összetört egy hatalmas malacpersely.

A 2017-es es úszó-világbajnokság körül is egyre gyülekeznek a sötét felhők, melyek alatt éhes, karaktergyilkos-keselyűk keringenek. Sorba jönnek a botrányok, pedig még el sem kezdődött az igazi pénzosztás. Célszerű lenne tehát az egész világbajnokságot szigorúan titkosítani. Nem kell minden jöttmentnek az orrára kötni azt, hogy mi rendezzük. A víz már megvan hozzá. Egyenlőre mindenki érje be ennyivel. Ha valami miatt mégsem sikerülne a rendezés, egy szigorúan titkos világbajnokság esetében nyugodtan azt lehet mondani, hogy már rég megvolt. A nyertesek neveit majd pontosan száz év múlva nyilvánosságra hozzuk. 

A történészek a jövőben izgatottan fogják vakargatni a fejüket, amikor elkezdik kibontogatnia az izgalmas titkokat. Azon tanakodnak majd, vajon mi a fene történt a 2010-es években Magyarországon. Miket is nem csinált ez a Farkas Flórián, romatámogatásokat felügyelő miniszteri biztos és törvénytisztelő állampolgár?

Annyi már most is bizonyosan tudható, hogy két hónappal hat hónapos mandátumának lejárta után sem adta le végleges jelentését, és ezért nem leváltották, hanem inkább meghosszabbították a miniszteri biztosságát. Farkas Flórián késlekedést valószínűleg egy ellene elkövetett karakter-sorozatgyilkosság okozta. (Nem érkezett meg Navracsicshoz a "roma vizsla" jelentése)