Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

NemGogol

Makulátlan és szégyenfoltos tanúk

Válasz Csáki Judit írására

2017. november 15. - Jogálom 2.0

csaki_judit_mti_filep_istvan.jpg
Ordít az a csend, ami a színházi szakmából árad.

(Fotó: Csáki Judit, színikritikus - MTI/Filep István)

Csáki Judit színikritikus a Magyar Narancsban A cél, a tét és az ár címmel írt cikkében azt állítja, hogy a hazai #metoo-kampányban – amely leginkább a befolyásos férfiak által szexuálisan zaklatott áldozatok vallomásairól szól – szerinte „ebben a történetben Sárosdi az egyetlen makulátlan szereplő”. Csáki szerint egyedül neki van világos célja, mindenki más ezt a célt szem elől téveszti.

Az „egyetlen” piedesztálra emelt szerep több szempontból hibádzik ebben az elméletben: az egyik leglényegesebb tévedése Csákinak, hogy amennyiben Sárosdi Lilla színésznő valóban egyetlen lenne, meg sem nevezhette volna jogi következmények nélkül Marton László rendezőt. Sárosdi és tanútársai jogi segítséggel vagy anélkül, valószínűleg előbbivel, de a folyamatot és a végeredményt utólag összegezve professzionálisan vitték végig az akciót: Martonnak nem maradt más hátra, mint a beismerés. A szexuális kényszerítés bűntettekben (Btk. 196. §) az első megszólaló mellett, amennyiben nincs további áldozati tanú, esetleges szemtanú, külsérelmi nyom híján, több évtized távlatából a beismertetés elengedhetetlen. A beismerés pszichológiai törvényszerűsége, jobb híján a nyilvánvaló lelepleződés lehet egyedüli cél ebben a kampányban. Marton elsőre fenyegető reagálása, az áldozat érzéseinek őszinte, kendőzetlen bemutatása – amellyel Sárosdi megtörte azt a jeget, hogy erről szégyen lenne ennyire részleteiben beszélni – sokat segített abban, hogy további áldozatok jelentkeztek, ám Marton beismerése után is mindegyikük anonim maradt. Köztük etikai különbséget tenni, hogy melyikük jobb, makulátlanabb, kedvesebb, sajnálatra méltóbb, egyenesebb, elég bajos lenne. Sárosdi nélkül aligha szólalnak meg a többiek, a többiek tanúskodó kiállása nélkül a közvélemény és Marton eltiporja Sárosdit.

Hibádzik az „egyetlen makulátlan szereplő”-kategória abban is, hogy Csáki az áldozattal, Sárosdival a tettes Martont valamint a Színművészeti Egyetemet, a Vígszínházat és az MMA-t nevezi meg, ahol az egyedüli makulátlan szerinte Sárosdi. Mégis, hogy gondolta Csáki, tettes és áldozat egy kategória, összevethető? Lehetne makulátlan akár Marton is? Ez lenne a moralitás, hogy ki tudom választani, hogy Sárosdi inkább makulátlan áldozatként, mint a tettes Marton? Vagy Marton módszeréről tanúvallomásokkal igazoltan tudó cinkos vígszínházi társulatot kéne egy kategóriába sorolni a tőlük segítséget kérő, de azt nem megkapó áldozatokkal? Komolyan van olyan ember ma, aki elhiszi, hogy arról a Martonról, akit kocsiról és elővett péniszről már felismer a gellérthegyi lakosság – ld. a tanúvallomást, a gellérthegyi lakó „már megint itt vagytok?”-kiszólásáról – arról a Martonról, akiről további szaftos sztorikkal szórakoztatták a segítséget kérő áldozatokat, ne tudott volna a teljes szakma, közte akár Csáki is?

Hibádzik az „ennek a történetnek” nevezett kategória abban is, hogy még Marton áldozatainak sincs közös története. Nem egyszeri és egyetlen történetről beszélünk. A vallomásokat tekintve ezek heti rendszerességgel történtek meg, szereplőit tekintve egymástól elszigetelten. Évtizedeken át. Harminc-húsz-öt-két éve ezek az áldozatok magunkban vannak. Magukra maradtak. Nem vállalhattak közösséget egymással, nem tudtak egymásról, mindegyikük magányosan küzdött a saját emlékével, szégyenérzetével, félelmével, felejteni vágyásával. Nem beszélve a további, már nyilvánossá lett elkövetőkről – Kerényi Miklós Gábor, Szikora János rendezők – és azokról a csak színházi közegben soktucatnyi befolyásos személyről, akikre névtelen utalással már nyilvános cikk is íródott. És hol vagyunk még attól, hogy csak a híresnek mondható tettesek közül akár sok tucatnyian előkerüljenek, ami még mindig a jéghegy csúcsa lenne, nem beszélve a társadalmi élet más területeiről.

Csáki arra is utal etikai besorolásával, hogy sem más áldozatok, sem az eddig megszólaló, vallomást névvel megtett szemtanúk nem makulátlanok.

Milyen lehet a nem makulátlan tanú, áldozat?

Gondolom, olyasféle, mint a nem „ártatlan áldozat”. Történelemből ismert nonszensz kategória, hogy a háborúnak vannak „ártatlan áldozatai”, a népirtásnak vannak „ártatlan áldozatai”. A többiek meg „megérdemelték”, legalább is ezen furcsa logika alapján. Ahogy a történelemben a relativizálók, úgy a bántalmazás, erőszak vagy zaklatás bűntettekben az áldozathibáztatók fejezik azt ki, hogy az áldozat tehet róla, sőt, meg is érdemelte. Csáki Judit egy olyan bűntettben, ami természetéből adódóan, szexuálpszichológiailag és kriminalisztikailag ismerten, tankönyvi szinten tudva többszöri tett, éveken át folyó tett, kiemel egy fő áldozatot, és szerinte mindenki más nem makulátlan, tehát tehet róla, avagy akár meg is érdemelte.

Esetleg nem elég világosak a céljai. Kérdés, mennyit tud Csáki az anonim áldozatok történetéről, céljáról, érzéseiről. Érdekli-e őt ez? Beszélt-e egyetlen áldozattal is?

Az persze Csákit sem érdekli, ezzel miféle terhet rótt Sárosdira, kéri-e ő ezt a kéretlen szerepet. Sárosdinak meg kéne tagadnia sorstársait a színikritikus etikai besorolása alapján.

Az írás utalni látszik arra is, hogy aki nem áldozat, hanem szemtanú, az pláne nem makulátlan. A facebookon folyó vitában találkoztam olyan véleménnyel is, amelyik túlmegy a színikritikus sejtetésén, és ki is mondja, hogy „egy szemtanúnak nincs joga megszólalnia, ez az áldozatok jogköre”. Túl azon, hogy ez büntetőjogi nonszensz, túl azon, hogy a szemtanúkat a rendőrség anonim bejelentésre nyitott telefonszámmal védi, mert különösen fontos minden nyomozásban a szemtanú és annak érthető védelme is, érdemes lenne arra is emlékezni, hogy a Vígszínház, a Színművészeti Egyetem és a tágabb színházi szakma köréből sok-sok szemtanú és azok fellépése hiányzott, és hiányolta a közvélemény. Nem most, hanem kettő, öt, tíz, húsz és harminc éve.

Amit hiányol Csáki náluk, ami miatt mások nem makulátlanok számára, azok épp azok a szemtanúk, akiket ő, ha megszólalnak, már nem nevez makulátlannak. Amennyiben egy szemtanú évtizedekkel később szólal meg, kétség kívül az évtizedekkel korábbi énjéhez képest már kevésbé morális, de tekintve hogy a magukat vállaló szemtanúk száma idehaza ismertté vált zaklatási esetekben négy fő körül mozog, megbecsülendő most is a szerepük. Kerényi Miklós Gábort, a Budapesti Operettszínház rendezőjét az áldozatokat megelőzően, valamint Szikora Jánost, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatóját szemtanúk és nem áldozati tanúk buktatták le. Kátai István és színésztársa akkor, egy éve, amikor a fehérvári színházi eset történt, pár másodperces gondolkodási idő után végül visszament Szikorához, aki észlelte a fellépést, és magyarázkodva abba is hagyta a színitanodás lány taperolását, felállt, és elment. Akkor és azt az akciót hagyta csak abba. Ugyanazt az áldozatot viszont megtalálta később is Szikora. Ennek a közbelépésnek viszont csak akkor van esélye, ha az eset nyilvánosság előtt történik. Még Marton esetében is, az esti gellérthegyi magánkocsikázásai mellett az egész Vígszínház tudott nyilvános esetekről is. Soha nem lépett közbe senki.

Csáki Judit írásának legnagyobb hibája, mi több, bűne, hogy üzen a jövőbeni áldozati és szemtanúknak: a közvélemény elvárást támaszt feléjük. Van szerinte az áldozatiságnak egy makulátlan módja, igaz, ezt nem árulta el Csáki, mi lenne az. Legyen célotok, kedves áldozatok és tanúk. Hogy mégis, mifélék, gondolom, arról majd akkor fog megnyilvánulni ő vagy a közérdemű, ha megszólalnak a tanúk. Tegyük hozzá, egyik megszólaló sem tett feljelentést, részben azért sem, mert zömmel öt éven túli, elévült esetek, de többen ki is fejezték, hogy egyrészt a tettest megállítani szeretnék, másrészt szeretnék, ha ez végre nyilvános megítélés alá kerülne. Így mindegyikük érzékelhető célja a nyilvánosság volt, de ez a #metoo-kampány lényege is. Eddig ezt Csáki Juditon kívül értette mindenki a világon.

Arról minden eddig hallgató áldozat és szemtanú tud, hogy ha valaha meg merne szólalni, egy szitoközönt kap a nyakába, rengetegen nem hisznek nekik. Mindhárom eddig ismertté vált színházi elkövető megfenyegette a megszólalókat. Az egyik nevét vállaló szemtanú ellen már kicsinyes retorziókat is elkövettek: Szikora Jánost megnevezése után Kátai István életpályáját átírták az interneten, a stáblistát, amelyben egyik főszereplőként szerepel, Szikora lehazudta, dacára, hogy rajta van a színház honlapján, és ő rendezte…A jogi fenyegetés már alap volt nála is.

Három fő péniszlengető, fenékre verő, láb közé nyúlkáló férfiú után már unni is vélik a történteket itthon, hozzátéve, hogy már az elsőt sem hitték el. Ilyen közönségfogadtatásban egy, a színpadi dramaturgiához értő emberként adhatott volna Csáki konkrétabb elvárásokat is, hogy képzeli a makulátlan tanú szerepét. Az kevés, hogy a nemi erőszakot szerelemként ábrázoló western filmek világát idézi meg írása címében A cél, a tét és az ár - A Jó, a Rossz és a Csúf analógiájában. Nem tudom, melyik, eddig zaklatással még nem megbukott rendezőt merné kételyek nélkül megnevezni A makulátlan tanú című előadás megrendezésére...

Mikor valljon a makulátlan tanú?

Voltak olyan elvárások a közösségi hálón, hogy miért most szólal meg az áldozat, mikor itt a Weinstein-sztori, dömping van. Gondolom, találni kéne egy optimális időpontot, amikor a bejelentés nem zaklatja fel a közérdeműt, nem lepi meg, de még nem is unja, két és fél nap távolságon belül a Föld egyik pontján sem hoznak ehhez hasonlót nyilvánosságra. A megbukott egyén ne legyen túl ismert, túl sikeres, mert azért a Nagy Életművet ne sározzuk be, de azért legyen neve, különben nem hír. Csáki is utal arra, hogy nem túl etikus további elkövetőkre vadászni. Elvár egyfajta ki sem fejtett szelíd spontenaitást, ahol megkérdőjelezi azt a hatást, amelyben Sárosdira Weinstein, Kerényi áldozataira Marton és Sárosdi, Szikora szemtanújára Kerényi és áldozatai hatottak. Csáki nem érti, hogy miként hat a domino-elv, és mennyire fontos nem csupán a pszichikai mozgatókban, de a tényleges, akár jogi informálódásban is egy már lefutott eset: Sárosdi áldozatait már átirányították olyan ügyvédhez, akit már a Szikora-eset szemtanújának is tanácsoltak. Csáki láthatóan nincs tisztában a szexuális kényszerítés bűntettének szexuálpszichológiai, kriminalisztikai és jogi vetületével. Igaz, nem is őt fenyegetik perrel. Ahogy egyébként az esetekről publikálók nagy része is döbbenetesen olvasatlan a témában, gondolok például olyan szégyenletes megszólalásokra, mint Kornis Mihályé és Radnóti Zsuzsáé. Kornis például egyenesen azzal jött – Csákihoz hasonlóan kategóriákat kijelölve áldozatok és lehetséges áldozatok közt – hogy „a jó színészek szeretik Marton Lászlót.” Aki meg nem szereti, ha meg kell fogni a nagy rendező kicsinek vallott péniszét, biztosan nem jó színésznő. Szerencsére Kornis már nem elemezte Kerényi fiúáldozatait, miszerint a jó férfi színésznek nem gond behajolni a Nagy Rendező és vállfája előtt. 13 évesen sem.

Hogyan valljon a makulátlan tanú?

Csáki írásában a világos célt hiányolta, a nyilvánosság ereje neki nem elegendő cél, de nem a módszert ítélte meg. Ahhoz, gondolom, nem volt bátorsága, hogy részleteiben kifejtse, miként kell vallani, ahogy ahhoz sem, hogy megnevezze, kiket nem tart makulátlannak, kinek vagy kiknek üzenget. Nem tudom, a nyilvánosság erejének milyen más módozatára gondol Csáki mint célra. Nem jó erre a facebook? Legyen közszolgálati hír, hozza le a Magyar Közlöny, esetleg a helyi hirdetési lap? Az általa javasolt #gondolkodjunk hashtag, túl azon, hogy magyarosan provinciális maradna, holott ez nem csak nem színházi, de nem is magyar ügy, de egyértelműen valamiféle "legyünk barátok, gyere mesélj", a tettest az áldozattal összebékítő akció lenne. Ahol a Nagy Rendező Péniszétől független maradhatna annak Nagy Életműve. Arra valószínűleg nem tud választ adni Csáki, mi legyen a 30 éve pályát elhagyó egykori színésznövendékekkel, vagy Kerényi elől külföldre menekült színésszel. Hol béküljenek össze a Nagy Rendezővel, Vállfájával és Péniszével, egy reptéri kávézóban? Csáki akar kibékülni vele? Ezt kb 12 cm távolságból kell megpróbálni előbb. Egyébként is úgy tudtam, ő és a szakma megbékélt ezzel már 30 éve.

Népirtás témában használják a társadalmi megbékélés narratívát, de sosem úgy, hogy a népirtás bűntettel kéne kibékülni, és azt a hadviselés vagy államvezetés erényének betudni. Egy nagyon fontos rész kimaradt Csákinál: bűncselekményként definiálni a tettet, szexuális kényszerítés, és a tetteseket illene bíróság elé vinni, az 5 éven belüli esetekkel. Erre Marton például alkalmas, magánvádlója van, 5 éven belüli esete van.
Megbékélni tettestársak, néma cinkosok és áldozatok közt lehetne. Igazságszolgáltatás után. Úgy látszik, a tettes-áldozat narratíva nálunk mindig a bűntetthez való hozzászokást, a néma és békés áldozatok fejét a tettes mocskába belenyomást jelenti. Néhány szobrot állítunk a tettes érdemeire való tekintettel, ha már más nem is tud állni.

Szexuális kényszerítés és művészi kvalitás

Csáki Judit szerint makulátlan az, aki Marton pályájára vall, de etikátlan, aki minősíti Marton művészi kvalitásait. Bevallom, számomra már az életpálya és a művészi kvalitás szétválasztása is bajos. Ezek szerint van egy kvalitástól független ranglétrán lépkedés, és van az önmagában tündöklő kvalitás? Elvileg utóbbi függvényében zajlik az első, nem csak színházi szakmában...
A másik problémás része ennek a furcsa etikai szemléletnek, hogy maga Marton László definiálta áldozatainak a szexuális kényszerítést az ő művészi munkájának: amikor ilyesféle kalandokra invitálta áldozatait, mindegyiknek speciális színpadi képzést ígért. Mester és tanítványa. Nem azt mondta, hogy "baromira nem érdekel, mit akarsz a pályád elején, kislány, de most feltétlen le kell szopjál", hanem azt mondta, sokkal jobb képzést nyújt ő rövidebb idő alatt, mint az egyetem.
Kerényi egyenesen a művészi szabadsága egyéni keretei feszegetésének nevezte a fiúk pucér fenekének elverését.
Szikora annyiban tanult ezekből az esetekből, hogy ő már keresné egy ratifikált bűntett üldözésének jogi kereteit – a rendőrség, bíróság és tőle független etikai bizottság helyett – és az igazság bajnokaként megelégedett a saját maga rendezte darab gyermeteg és végtelenül ostoba meghazudtolásával, úgy gondolta, egy bődületes hazugsággal kiállhat hitelesen megmondani, ki hazudik, és ki nem.

Sajnos, ahogy a színdarabok esetén, itt sem kérdezték meg a rendező urak a kritikusi szakmától, miként állítsák fel előadásaik koncepcióját, Csáki meg most az egyszer nem nézte meg a "mentegetőző" előadásaikat, és megírta színikritikáját csuklóból. Kínos.
 
Amennyiben nem maguk az elkövetők nevezik művészi kvalitásaik részének azt, ahogy bántak ezekkel a lányokkal és fiúkkal, ezek az esetek akkor is a színházi közegben, az ő rendezői minőségükben történtek, beosztott, zömmel kezdő színészekkel. Nem mintha mentő körülmény lenne, ha valamelyikük a családi fészekben verné feleségét, de azt nevezhetjük művészi kvalitástól függetlennek, de ezeket a színházi zaklatásokat nem.
Ezek az elkövetők évtizedekre kontraszelektálták a színházi szakmát: egy olyan társulat maradhatott meg mellettük, akik szerint ez belefért a szakmai munkába. Részévé tették a színházi munkának ezt. Csáki Judit 30 év után leült megírni egy etikai kritikát, vele szemben viszont áldozatok százainak a szakma erről szólt, vagy erről kellett volna szóljon. Ami végtelenül nem etikus, mondhatni, nem makulátlan, hogy Marton péniszétől kellő távolságban mondja meg és írja elő Csáki, kinek mi volt és mi lehetett a művészet.

Csáki nem érti, hogy áldozatok tucatjai hagyhatták el a pályát a szexuális zaklatók miatt

Csáki nem érti, hogy évtizedek óta olyan emberek rendezik a színpadon az életet, a szerelmet, a vágyat, a hódítást, a hatalmat, akiknek ez a hátsó ülésen arcba vert fütyit, a volán mögött szimultán maszturbálót, a letolt nadrággal, vállfával pecsenyére vert feneket, a két láb közé benyúlást, az üvöltözést, a csak azért is az énekes torka alá dohányzást jelenti. Nekik ez és így volt a szakma.
Csáki, ha látna egy erről szóló modern darabot, gondolom, megírná a kritikáját, hogy a darabban az egyedüli makulátlan szerep az volt, aki 30 év múlva meg mert szólalni. Leközölné, és kiröhögné a szakma. Ez lenne a színikritikák szabolcska mihályi darabja.

Névvel vállalt első vallomás mellett eddig soha nem állt ki szemtanúként senki a színházi szakmából névvel

Csáki Judit azzal zárja az írását, hogy nőjünk fel az egyetlen makulátlan tanúhoz. Mindeközben Sárosdi mellett kiálló anonim áldozatokon kívül a nevét vállaló színésznő tényleges, jogilag is értelmezhető segítségére egyetlen színház szakmabeli sem volt. Sem a Vígszínházból, sem a Színművészeti Egyetemről, sem a rendezőktől, sem a dramaturgoktól, sem a színikritikusoktól…Sem nőktől, sem férfiaktól, sem a hatvanéves pályatársaktól, sem az ötvenéves pályatársaktól, sem a negyvenéves pályatársaktól. Egyetlen névvel vállalt személy ebből a körből elegendő lett volna, hogy Sárosdi magabiztosan kimondhassa Marton nevét. Senki nem állt mellé az anonim áldozatokon kívül. Ahogy Kerényi névvel vállalt szemtanúja egyedül maradt, ahogy áldozatai is magukra maradtak, ahogy Szikorára névvel valló szemtanú is magára maradt a szakmán belül.

Ordít az a csend, ami a színházi szakmából árad.

Némelyikük elemez, petíciót ír, kivizsgálásról beszél, de érdemben egyikük sem tanúskodott egyetlen áldozati vagy szemtanú mellett sem. Gondolom, kivárnak, hogy egy nekik tetsző tettes, nekik tetsző színházból, nekik tetsző időben, nekik tanúskodással vállalható tettel lebukik. Várnak egy makulátlan tanúra. Mivel Sárosdi az egyetlen, valószínűleg nem is szeretnének látni továbbiakat.

Csáki Judit például nem merte bevallani színikritikusként, a színházi szakma alapos ismerőjeként, ő mennyire makulátlan saját kategóriája alapján: tényleg nem tudott se Marton, se Kerényi, se Szikora módszereiről? Vajon mi lehet Csáki Judit célja a hallgatással?

A #metoo-kampány sok ezer hazai, el nem mondott, sok-sok magányos történetének rengeteg makulátlannak nem nevezhető szereplője van. Azok, akik tudtak és tudnak most is ezekről, és azok, akik túl sokszor hallották. És egyikük sem szólt.

Eddig.

Egyetlen módon lehet felnőni az eddig névvel, név nélkül, bátran, félve, állhatatosan, egy vallomás után megijedve, majd eltűnve, áldozati vagy szemtanúként, de végre megszólalókhoz: ha bármilyen módon támogatjuk őket, nem címkézzük őket, nem támasztunk tudatlanul elvárásokat feléjük, nem rangsoroljuk őket, ha kíváncsiak vagyunk a történeteikre. És szembenézünk önmagunkkal.

Amennyiben a hazai #metoo-kampány eddig négy közismertté vált esete közül három színházi ember, akkor álljon a szembenézésben élen a teljes színházi szakma.

Eszes Beáta

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr4613277097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.11.15. 09:20:30

@hullajelölt88:

Nyugodj le, ha jó leszel, este megsimogat a gazdád, ne aggódj.

2017.11.15. 10:34:16

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: nyugodt vagyok, csak undorodom a magadfajta, fideSSes bérspicliktől... de nem válaszoltál: anyád él-e még?

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.11.15. 11:02:44

@hullajelölt88:

Ne magadból indulj ki, Soros-bértrollom... Na, most meg irány a homokbár, seggtáncra vagy hivatalos a CEU-s haverokkal...

2017.11.15. 11:53:26

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: nem, én egy szarházi, aljas, fideSS-es hontalan gazemberből indulok ki. Úgy látom, nem is ismerted anyádat, különben tudnád, hogy él-e még vagy beledöglött a szégyenbe, hogy téged engedett felnőni. :D

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.11.15. 12:10:55

@hullajelölt88:

Ma már túl sokat bérkommenteltél gazdáidért, most pihenj le...

2017.11.15. 12:57:40

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: spiclike, kettőnk közül te vagy fizetett ügynök. :D

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.11.15. 14:23:46

@hullajelölt88:

Most lelepzeltél, butusom. Így iagz: a gyíkemberek fizetett provokátora vagyok.

2017.11.15. 16:32:42

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: nem a gyíkembereké. Te szimplán egy arrogáns, gerinctelen, hazátlan szardarab vagy, akit talán a ruszkik, de valószínűbb, hogy az ÁVH fizet a netes mocskáért.
Még mindig nem tudják az olvasók, hogy él-e anyád? :D

ivrilider 2017.11.16. 09:07:22

ilyen súlyos ügyben érintett személyek kapcsán eleve hogy lehet fölvetni a "makulátlanság" elvárását? ha olvasott volna egy kis huszadik századi irodamat, a koncentrációs táborok és az abszurd évszázadából, akkor tudná, hogy a súlyosan traumatizált emberek nem tudnak makulátlanok lenni. az elkövetők viszont sokszor el tudják játszani azt, hiszen megvannak rá az eszközeik... de ez a kategória egyszerűen értelmetlen ebben az ügyben, és tényleg bornírt, zavart értékrendet sugall mérhetetlenül.

MIx 2017.11.16. 13:05:26

Egyedül ivrilider hozzászólása szól értelmesen a cikkről, a többi csak kocsmai egymásra köpködés.
Ennyi a maximális szellemi teljesítményük?
Sajnálom őket.

andul 2017.11.30. 09:51:16

Csáki azért ragadott tollat,mert már előre próbál védelmezni egy elkövetőt, aki eddig zaklatási szempontból nem kerül MÉG reflektorfénybe, de ez bármikor megtörténhet. És ez neki is komoly erkölcsi és exisztenciális bukást jelentene, hiszen tudnia kellett róla, a"makulátlanság" címke innentől örökre elkerülné őt is. Innen a szakmaiság és etika szétválasztásának bizonygatása is tőle.
süti beállítások módosítása