Orbán után (vagy inkább OVi.-tól számítva) 18. év áprilisban országgyűlési választások lesznek eme tisztes honban, amely heves izgalomban tartja az ország népét, határon innen és túl. Véglegesen eldől a a nagy kérdés, hogy keresztények maradunk-e, vagy az országot átnevezik Szodomai Gender Köztársaságra. A tét tehát rendkívül nagy. Választhatunk a között, hogy szeretnénk-e továbbra is álhívő keresztények módjára gyűlölködni, vagy ha nem, akkor külföldi nyomásra mindenkinek nemet kell változtatnia és vallást kell üldöznie.

Ha a jelen körülményeket vesszük alapul – mást nem is nagyon tehetünk – akkor a NER is éppen vallást üldöz, konkrétan a muszlim vallást, de ez nem számít annak, mivel ezek a gyalázatosak nem hisznek Orbán isteni mivoltában, sőt még egyszerű prófétának sem tekintik őt.

Adódnak az életben olyan helyzetetek, amikor nem létezik igazi választás. A 2018-as magyarországi majomcirkusz jó példa lesz erre. Valójában semmiféle választás nem lesz. A közvélemény-kutatási adatok pompás Fidesz-KDNP győzelmet jósolnak, amelyeket ugyan kellő fenntartással kell kezelni, de dőreség lenne figyelmen hagyni. Ha a valóságban valami miatt mégsem következne be a keresztény hadak elsöprő győzelme, akkor a Választási Bizottság egy kicsit majd alakítgat az eredményeken. Ebben senki sem tudja őket megakadályozni, lassan már Orbán Viktor sem, olyan szépen megtanulták a kötelességüket.

Ezt a választást nyugodtan át lehetne nevezni akár választási konzultációnak is. Minek bíbelődni a szavazatok számolgatásával, buzgó tanulmányozásával, szortírozásával. Elég lenne teleszórni az országot rengeteg „Köszönjük az x millió rendes választópolgárnak, hogy a Fidesz-KDNP-t választották, a többiek pedig próbáljanak meg végre beilleszkedni, vagy dögöljenek meg ott ahol éppen vannak!” plakátokkal. Aztán jöhet a szelektív Kánaán.

Mit tehet ilyen esetbe egy tisztességes ellenzék? Valójában azt, hogy nincs. Nem létezik, nem indul, nem ácsingózik, hanem szépen kívül marad és szabotál. Legfőképpen nem vesz részt a szép új világ csinosítgatásában.

Orbán kormányzó számára egy 100 százalékos győzelem alapos – persze nem végzetes – csapást jelentene, mivel Kovács szóhordozó és udvari tréfamester (lásd. az illető vidám fizimiskáját), nem tudna az ellenzéki erők mögött álló mérhetetlen világhatalomra hivatkozni, valamint ezzel riogatni az ország lakosságának magyarnak nyilvánított részét. Kísértetekkel persze bármikor elkezdhetnek viaskodni az új idők elvtársai, ráadásul ez a tevékenység rendkívül sikeres szokott lenni, viszonylag kevés pénzbe kerül, ellenben sokat lehet érte számlázni.

Az ellenzéki összefogás – randa, de mai kifejezéssel – felejtős. Se készség, se hajlam, se kellően erős szavazótábor nincs hozzá. Az identitászavaros Jobbikot összeturmixolni egy súlyos vérmérgezést kapott MSZP-vel nem túl bölcs dolog. A szavazótáboruk nem elegyíthető, mivel valószínűleg azonnal kicsapnák egymást, esetleg alaposan felhabzanának.

Matematikai esélyek természetesen léteznek, de ilyesmi talán a fénysebesség elérésére is van. Érdemes lenne előbb azt elérni, aztán jöhet a nagy összeborulás, meg könnyes puszilkodás.

Azok a reménybeli honatyák, akik ezen izgalmasnak tűnő – annyira legalább is az, mint egy mozielőzetes – választási cirkuszba beszállnak, tudniuk kell, hogy ők a NER részét fogják képezni, mint mutogatható ellenzék. Sok pénzt fognak kapni azért, hogy ne csináljanak semmit, ami rendkívül kedvező ajánlat. Gombnyomogató manócskából bő választéka lesz a keresztény világ önkéntes védelmezőjének. Ha keményen rájuk parancsol, még hevesen ellenkezni is fognak, ha arra lesz szükség. Ez azt jelenti, hogy az ellenzék szerepe nagyjából ki fog merülni a puszta létezésben.

Lassan az összes ellenzéki párt az 5 százalékos bejutási küszöb környékén viaskodik egymással, amivel sikeresen rontják egymás esélyeit. Boldogok a lelki szegények, de még boldogabbak lesznek azok, akik áprilisban beülnek országgyűlési képviselőset játszani.

Annak, hogy az ellenzéki pártok szabotálják a 2018-as választásokat nagyjából annyi az esélye, mint annak, hogy győzni fognak.

Aki elfogadja a játékszabályokat, annak meg lesz a bűvös 5 százaléka, ami ellenállhatatlanul csábítónak tűnik.

Egyszer, még gyerekkoromban valami lakodalomra mentünk. Csinosan, szépen kiöltözve, ahogy az ilyenkor faluhelyen szokás. Nekem remek időzítéssel sikerült beleesnem egy jó nagy adag tehénszarba. A nagyapám erre megjegyezte, néha megesik az ilyesmi. Tökéletesen igaza volt. Az esküvő nem maradt el miattam.