Az Orbán-rendszer leváltását áhító választópolgárként a kezdettől szimpátiával kísérem a különböző civil szervezetek erőfeszítéseit a változást akaró szándék koncentrálására. Vagyis arra, hogy az erősen manipulatív választási törvény torzításai ellenére minden körzetben elsőbbséget kapjanak a legesélyesebb ellenzéki jelöltek.
Az egy az egy ellen stratégia több módon is megvalósítható. A demokratikus pártok kínkeservesen alakuló egyeztetése a koordinált jelöltállításban látja a megoldást. Mi tagadás, e folyamatot roppant módon késleltette az emberi gyarlóság: a kivagyiság, a vélt vagy valós sérelmek, az egyéni és pártérdekek előtérbe nyomulása mind-mind akadályozza a helyes fontossági sorrend megállapítását és az elsődleges cél tényleges középpontba állítását. Ennek ellenére létrejött az MSZP-Párbeszéd és a DK-Szolidaritás megállapodása, és e pártok késznek mutatkoznak arra, hogy az esélyesség alapján, kölcsönösségi alapon vagy akár egyoldalúan további engedményeket tegyenek.
Mindeközben a Közös Ország Mozgalom (KOM) és az előző időszak(ok) néhány ismert politikusát tömörítő V-18 szerintem veszélyes kísérletbe fogott. E szervezetek, mintegy az idejekorán kimúlt előválasztási kezdeményezés diszkontált változataként teljes ellenzéki összefogásra buzdítanak, és már-már az az ember benyomása, szép lassan át is vennék a pártok átvehetetlen szerepét. Azt érzékelve, hogy a további egyeztetés zsákutcába került, kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a KOM egyéni körzetekben megrendelt közvélemény-kutatásainak és arra buzdítanak, hogy mindenütt az amúgy meglehetősen bizonytalan mérési adatok és a még bizonytalanabb átszavazási hajlandóságot sacc per kábé alapon megtippelő becslés alapján általuk „kinevezett” legesélyesebb jelöltekre voksoljunk.
A változás esélye címmel tartott ma sajtótájékoztatót a Viszlát, kétharmad!, a Közös Ország Mozgalom, a Számoljunk együtt! és az 1 jelölt a változásért! civil szervezet Márki-Zay Péterrel, Bod Péter Ákossal, Elek Istvánnal és Lányi Andrással: a 2018-as választás legesélyesebb ellenzéki jelöltjeiről. Követendő példaként természetesen többször is előkerült Hódmezővásárhely. Helyesen, mert ott valóban a párthatárokon átívelő együttműködés hozta meg Márky-Zay Péter váratlan sikerét. És helytelenül, mert egy időközi önkormányzati választás nem hasonlítható össze az országgyűlésivel: előbbi győzteséből polgármester, a település felelős első számú embere lesz, míg az országgyűlési választás eredményeként a Parlamentbe jutott ellenzéki képviselőknek kormányzóképes erőt kellene előállítaniuk a mátrixból. Mert ugye a NER elkergetésének nem az a célja, hogy anarchiába hajtsa az országot...
Bejelentették, hogy a választást megkönnyítendő, létrehoztak egy honlapot, amelyen már most ötven körzetben megjelölték a legesélyesebb jelöltet, és a folyamatban lévő kutatások eredményeként a választás előtti héten (?) még jó néhány körzetben meg tudják majd könnyíteni a szerintük egyedüli megoldást jelentő átszavazásokat.
https://rendszervaltas2018.hu/
A jelzett honlapot átböngészve megerősítést nyertek, sőt aggállyá változtak fenntartásaim. Nem csak azért, mert az ötven körzet közül, minden egyéb friss mérést felülmúló, negyven százalékos arányban, vagyis húszban a jobbikost jelölték meg a legesélyesebbként - bár ezért is -, hanem azért is, mert az ország jövője szerintem nem tehető ki ilyen szerencsejátéknak. Az átszavazási hajlandóság roppant bizonytalansága, főleg így, a pártok fölött átnyúlva, az ő befolyásukkal nem számolva ugyanis éppen Vonáéknak kedvez. A szélsőjobb híveinek radikális többsége, pártutasítás híján, garantáltan nem fog demokratikus pártok jelöltjeire átszavazni. Ezzel szemben a demokratikus térfélen - a teljes összefogás elengedhetetlenségét hajtogató, jó ideje érzékelhető nyomással - a jóindulatú tömeg akár jelentős részét is meg lehet győzni arról, hogy ha az ilyen szavazóoldalak ott helyben a jobbikost jelölték meg a leginkább esélyesnek, akkor rá, nem pedig a demokratikus pártok koordinált jelöltállítása eredményeként megnevezett vagy éppen egy másik, de demokrata politikusra voksoljanak.
Éppen ezért érzem ezt az egész folyamatot nem kellően átgondoltnak. Vajon tisztában vannak az említett szervezetek azzal, hogy amennyiben elképzelésük sikerrel jár, a tényleges választói akaratot nagy mértékben befolyásolva és torzítva, jó eséllyel segíthetik a Jobbikot kormányra és Vona Gábort a miniszterelnöki székbe?!
Megismétlem: le a kalappal az erőfeszítések és a befektetett energia előtt. De egy pillanatra se tévesszük szem elől, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.