Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

NemGogol

L. Simon László és a vasárnapi szegénylegények

2015. július 07. - Toadwart66

Néha önkéntelenül is ráfagy a bárgyú és ostoba vigyor az arcom első részére, amikor Kósa Lajos, L. Simon László, Csizmadia László, vagy valaki más a Közjóléti Bizottság tagjai közül valamilyen hazafias ügyben megszólal. Természetes, hogy az emberen ilyenkor páni félelem uralkodik el. Mégiscsak az ország kiválasztott bölcseiről van szó, akiknek kimondott szavai, a haza sorsát és a forint árfolyamát, ilyen vagy olyan módon, de nagymértékben befolyásolják.

20140514l-simon-laszlo-interju13.jpg

A kereteket természetesen maga a világ legjobb miniszterelnöke jelöli ki. Ebből kibújni, önkényeskedni, visszabeszélni, gondolkodni, fővesztés terhe mellett szigorúan tilos. A gond az, hogy ezek a keretek meglehetősen flexibilisek. Könnyen belefuthat bárki egy csúnya kis hazaárulásba, aztán már mehet is száműzetésbe, szenvedni Brüsszelbe, meg persze kegyetlenül felhízni.

Nagyon emlékezetes jelenet volt az, amikor L. Simon államtitkár úr az éjszaka segítségével két vállra fektette a napelemes lobbit. Az éjszaka mindig is sötét volt, ezt mindenki tudja. Az államtitkár úr szép példája a tényt jól meg is erősítette. Nincs ebben semmi kivetnivaló. A sötét az sötét, kár is lenne tagadni.

L. Simon úr most abba feloldhatatlan logikai hurokba dugta be gyanútlanul az egész fejét, „hogy, ha 4 millió szegény él az országban, vajon mi szükség van arra, hogy vasárnap is lehessen vásárolni.”

Én sem értem pontosan, hogy egy jóleső vasárnap délutáni szunyókálás után hogy juthat eszébe egy szegény embernek, hogy leugorjon a közeli ékszerboltba gyémánt brossért. Miért nem elégszik meg egy sima arany medállal? A szánalmas sopánkodás helyett rengeteg pénzt meg tudna így spórolni magának. Persze, ha valaki vasárnaponként a család utolsó forintjait világi hívságokra költi, az, kérem, vessen magára. Ne az államtitkár urat piszkálja emiatt. Ékszert becsületes éhenkórász csak hétköznap vesz, és természetesen nem kéz alól.

Vagy vegyük annak a feledékeny közmunkásnak az esetét, akinek szombat este jutott az eszébe, hogy ebben a hónapban még nem is vett magának semmiféle Audit. Hat nap állt a rendelkezésére! Ha addig valahogy kibírta luxusautó nélkül, egy nap már igazán nem oszt, nem szoroz. Hétfőn majd olyan színűt vehet magának, amilyet csak akar. Nem szól abba bele még Baldauf László sem, a SemjénDr márkájú mikrofonján keresztül.

Kaviárról, lazacról, homárról és szarvasgombáról is tessék megfelelő időben gondoskodni. A kereskedelemben dolgozóknak is pihenniük kell valamikor, nehogy egyszerre túl sok pénzt keressenek. Aki minden jó szándék ellenére – megátalkodott módon – mégis ragaszkodik ahhoz, hogy vasárnap is kedvére dolgozgathasson valamilyen áruházban, az keressen magának egy CBA-t, mivel arra a törvény nem úgy vonatkozik. Azoknál nyitva tartással szigorították meg a henyélési törvényt.

Ha teszem azt egy svájci megélhetési nyugdíjas vasárnap megérkezik Budapestre, nem kell azonnal kétségbeesetten párizsiért rohangálnia. Kimondottan a svájci migránsok részére találták ki az éttermeket. A szállodákban is mindig található ilyesmi. Beszéljen csak nyugodtan a séffel. Biztos tud valahonnan keríteni neki parizert meg hozzávaló zsemlét.

A szegények is menjenek csak nyugodtan étterembe, mivel az ott dolgozókat felmentették az alól, hogy vasárnap a családjukkal legyenek. Ott aztán kedvükre degeszre tömhetik a bendőjüket. L. Simon bölcs kijelentése okán én is joggal tehetem fel az okos kérdést: “Ha nincsenek Magyarországon szegények, akkor mind a négy millióan miért nem tolonganak vasárnaponként családostól a Gundel étterem előtt?” Azt mondják, hogy elég jó a konyhája, ez igazán nem lehet kifogás. Ennyire csak nem lehetnek finnyásak!

Ami az egészben tényleg megdöbbentő az az, hogy egy olyan társaság betonozta be magát nyakig a hatalomba Magyarországon, amelyiknek a szociális érzékenysége a megboldogult Jean-Bédel Bokassa császáréval vetekszik. Ő arról volt híres, hogy az Közép-afrikai Köztársaság GDP-jét a saját boldogságára és örömére használta fel. Valahogy így megy ez nálunk is. A fényes gazdasági mutatóink csak a Felcsúton kiválasztottakat világítják meg. A többiekre olyannyira nem jut a világításból, hogy egyszerűen már nem is látszanak. L. Simon államtitkár is hiába keresgéli őket serényen, egyszerűen nem találja meg a szegényeket. Talán, ha egy kicsivel hangosabban óbégatnának, akkor a kormány is tudomást venne végre róluk.

***

Ady Endre

Harc a Nagyúrral

Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.

Sertés testét, az undokot, én
Simogattam. Ő remegett.
„Nézd meg, ki vagyok” (súgtam neki)
S meglékeltem a fejemet,
Agyamba nézett s nevetett.

(Vad vágyak vad kalandorának
Tart talán?) S térdre hulltam ott.
A zúgó Élet partján voltunk,
Ketten voltunk, alkonyodott:
„Add az aranyod, aranyod.”

„Engem egy pillanat megölhet,
Nekem már várni nem szabad,
Engem szólítnak útra, kéjre
Titokzatos hívó szavak,
Nekem már várni nem szabad.”

„A te szivedet serte védi,
Az én belsőm fekély, galád.
Az én szivem mégis az áldott:
Az Élet marta fel, a Vágy.
Arany kell. Mennem kell tovább.”

„Az én jachtomra vár a tenger,
Ezer sátor vár énreám,
Idegen nap, idegen balzsam,
Idegen mámor, új leány,
Mind énreám vár, énreám.”

„Az egész élet bennem zihál,
Minden, mi új, felém üget,
Szent zűrzavar az én sok álmom,
Neked minden álmod süket,
Hasítsd ki hát aranyszügyed.”

Már ránk szakadt a bús, vak este.
Én nyöszörögtem. A habok
Az üzenetet egyre hozták:
Várunk. Van-e már aranyod?
Zúgtak a habok, a habok.

És összecsaptunk. Rengett a part,
Husába vájtam kezemet,
Téptem, cibáltam. Mindhiába.
Aranya csörgött. Nevetett.
Nem mehetek, nem mehetek.

Ezer este múlt ezer estre,
A vérem hull, hull, egyre hull,
Messziről hívnak, szólongatnak
És mi csak csatázunk vadul:
Én s a disznófejű Nagyúr.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr737606584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása