Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

NemGogol

A halál móresre tanít

Ez nem nekrológ, hanem inkább valami más, ami nem az

2015. október 07. - Toadwart66

Göncz Árpád a nyilatkozataiból, az írásaiból, az élettörténetéből ítélve, vidám, barátságos, közvetlen ember lehetett. Nagyon jó humora volt, nem vette túlságosan komolyan magát és szerette, tisztelte az embereket.

A gonosz eszméket felismerte és nem próbálta azokat megideologizálni, elfogadni, magába gyömöszölni, felhasználni. Küzdött mind a fasiszták, mind kommunisták ellen. Aki erre a vállát vonogatja, az figyelmen kívül hagyja azt, hogy az adott körülmények között mindez nem volt könnyű döntés. Akkoriban ez bátorságot igényelt. Ma őt bírálni nem jár semmiféle kockázattal. Köztársasági elnökként kiállt az elvei mellett, azt is felmérte, a tetteinek milyen következményei lehetnek és, hogy egyesek ezért gyűlölni fogják őt. Humanistaként voltak olyan történések, döntések, amiket nem fogadott el.

A mai, harciasnak tűnő politikai viszonyok között nem biztos, hogy megtalálná a helyét. Ennek a küzdelemnek ugyanis semmi értelme nincs. Az országot az ostobaságon, a gyűlölködésen, a nevetséges összeesküvés-elméleteken és egy szűk hatalmi elit hatalmi ügyeskedésén kívül nem szállta meg senki. Nem megszálltak minket, hanem egy megszállott ország lettünk. Ezen a közoktatáson, a művelődésen, és a kultúrán keresztül lehetne javítani, de ez jelenleg nem tűnik olyan égetően fontosnak. Propagandával nem lehet okosabbá tenni az embereket, csak meghülyíteni. Jelenleg, sajnos ebben van a pénz és a siker.

Az, hogy a halál közelsége mennyiben változtatta meg Göncz Árpád optimizmusát, arról fogalmam sincs. Az valószínűsíthető, hogy nagyon. A halál könnyű, a haldoklás azonban nagyon nehezen viselhető el, és rendkívül intim dolog. Nyűgössé, türelmetlenné, néha egészen elviselhetetlenné teszi az embert. Én ilyennek éreztem. Göncz Árpád ebben is nagyon bölcsen döntött. Egyszerűen félrevonult a világtól.

Popper Péter már javában haldoklott, amikor egy ügyes újságírónőnek sikerült valahogy elérnie őt az intenzív osztályon. Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor az ember teljes mértékben saját magával van elfoglalva, és a közvetlen hozzátartozóin kívül a pokolba kíván mindenféle aggodalmas arcú siserahadat. Nem illik ilyenkor az embert telefonon zargatni, vigasztalgatni pedig egyenesen vérlázító dolog.

Popper Péter közölte is a szemfüles újságírónővel:

– Ne haragudjon, drága szívem, de most nem vagyok olyan állapotban, hogy interjút adjak. Tudja, az intenzív osztályon fekszem. Nagyon beteg vagyok.

A riporternő mélységesen sajnálkozott ezen a dolgon, jó egészséget kívánt, majd egy frappáns kérdést tett fel:

– És azt megkérdezhetném, hogy amúgy, hogy van a professzor úr?

Popper Péter valószínűleg elmosolyodott, és a lehető legjobb választ adta erre:

– Köszönöm szépen a kérdését, kedves. Ahhoz képest, hogy éppen haldoklom, jól.

Amikor valaki egészséges és nincs semmi baja, akkor úgy van ezzel az egész halál problematikával, hogy majd egyszer, a távoli jövőben meghal. Nem is olyan biztos, hogy ez megtörténik vele. A halál mások ügye. Egy közvetlen hozzátartozó elvesztése természetesen drasztikusan megváltoztatja a Halálhoz való viszonyunkat, de a betegséggel járó testi kínokat ekkor sem érezzük.

Amikor aztán súlyosan megbetegszik valaki, de nem hal meg rövid időn belül, akkor a szemlélete megváltozik. Rájön arra, hogy meghal. Eltűnik a "majd valamikor", "majd egyszer", "valaki mással történik ilyen" védekező mechanizmus. Ő fog személyesen, teljes egészében és visszavonhatatlanul meghalni. Ezt a jogot másra nem lehet átruházni. A "Sose halunk meg" helyett a "Mindenképpen meghalunk" életvezetési modell kerül az előtérbe.

Addig, amíg a haldoklás fogalma elméleti síkon tudatosul valakiben, az ember viszonylag könnyen túlteszi magát ezen. Kicsit bosszankodik, rendkívül módon sajnálja magát, és úgy érzi, halálával szörnyű veszteség fogja érni ez emberiséget. Irigykedve nézi azokat, akik még egészségesek. Elkezd egészen apró dolgokat észrevenni és addig teljesen jelentéktelen, hétköznapi dolgoknak örülni.

Amikor aztán beindulnak a kellemetlen élettani folyamatok, a Halál elkezdi őt móresre tanítani. Fájdalom, gyengeség, rosszullétek. A napi szokásos gyógyszer-szertartás. Leletnézegetés. "Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!" Magasztos gondolatok helyett, ilyenkor inkább azzal foglalatoskodik az ember, hogy lehetőleg elegendő oxigént juttasson a szervezetébe. Megpróbál életben maradni. Kemény testi és lelki küzdelemről van szó, nem bölcs tanácsok osztogatásáról az utókor számára.

Göncz Árpád a családja körében halt meg, ami nagyon fontos és jóval könnyebbé tehette a küzdelmét a Halállal. Egy kicsit talán sikerül is móresre is tanítania a Halált, hiszen 93 évesen hunyt el. 

Vidám, optimista, jólelkű ember volt. Ha valaki azt mondja, hogy az ő halálával az utolsó demokratát is elvesztettük, arra valószínűleg hamiskásan mosolyogna. Erre a mosolyára biztos mindenki emlékszik, mivel elég sokszor megjelent az arcán. Ő Bombadil Toma.images_9.jpg

R. R. Tolkien – A gyűrű szövetsége I.

Fordította: Göncz Árpád, Tandori Dezső (versek)

"Bombadilló Toma vidámság komája,
hupi a zekéje, sárga a csizmája.

– Szépséges Aranymag! – szólalt meg ismét Frodó egy idő múlva. – Lehet; hogy butaságot kérdezek, de tudni szeretném: kicsoda Bombadil Toma?

– Ő bizony Bombadil Toma – felelte Aranymag mosolyogva; és fürge keze megállt egy pillanatra:

Frodó kérdő szemmel nézett rá.

– Ő az, akit láttatok – mondta Aranymag. – Erdők, vizek, dombok gazdája.

– Akkor hát ez a különös vidék az ő birtoka?

– Azt már nem – felelté Aranymag elkomolyodva. – Nem is lenne jó, mert sok gonddal járna – tette hozzá halkan, mintegy önmagának. – Fának, fűnek és mindennek, ami él e tájon, nincs más birtokosa, csak önmaga. Bombadil Toma a Gazda. Ha fényben vagy árnyékban lombok alatt járkál, sebes vízben gázol, dombtetőkön szökdel nem bánthatja senki. Nem fél ő senkitől. Bombadil Toma a Gazda.

Kinyílt az ajtó, és Bomdadil Toma lépett a szobába. Most nem volt kalap a fején: sűrű barna haját őszi levelek koszorúzták. Nevetve odament Aranymaghoz, és megfogta a kezét.

– Itt az én szépséges asszonyom! – mondta, és biccentett a hobbitok felé. – Az én Aranymagom, aki ezüstzöld ruhát visel, és virágfüzért a derekán! Terítve az asztal? Látom, van sárga tejszín, lépesméz, fehér kenyér, van tej, vaj, sajt, sokféle zöld fű és érett bogyó. Elég lesz mindannyiunknak? Készen van a vacsora?

– Készen van – mondta Aranymag –, de talán a vendégek még nem készültek fel.

Toma összecsapta a tenyerét, és elkiáltotta magát: – Toma, Toma! Fáradtak a vendégeid, és te nem is gondolsz erre! Gyertek, jó barátaim; Toma mindjárt felüdít! Szutykos kezet lesikálunk, fáradt arcot jól megmosunk, sáros köpenyt félredobunk, hajgubancot kifésülünk!"

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr767921830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman megbízott szerkesztő · http://bircahang.org 2015.10.07. 11:25:37

Van neki jobb fordítása is. A Gyűrűk Urát sajnos utálom.

Toadwart66 2015.10.07. 12:02:48

@maxval bircaman megbízott szerkesztő: Nekem gyerekkoromban nagyon tetszett. Vernét is rengeteget olvastam. A Kozmosz könyveket is szerettem. Gyűjtöttem őket. Rengeteget vadásztam antikváriumokban. Izgalmas volt.

Guilelmus 2015.10.08. 10:16:28

... egy bérenccel kevesebb. Fedőneve se Donnie Brasco volt...:)

Voyager10 2015.10.11. 21:35:26

@Guilelmus: Ez igazán mélyen emberi válasz volt. Biztosan rólad is mond valaki valami ilyen szépet, emberit amikor eljön a Te időd. Mert eljön ez biztos. Amúgy meg a gyűlöleted is elmúlik majd... veled együtt, ;-)

Guilelmus 2015.10.11. 22:58:39

@Voyager10: Mindenki ideje eljön egyszer, a Tiéd is. De nem mindenki válik bérenccé... Jellemző egyébként a fajtátokra, hogy ha kritika ér, akkor azt mondjátok, hogy az csak gyűlöletből fakadhat. Ráadásul - szemforgató farizeus módon - éppen a gyűlölet népe bélyegez másokat gyűlölködéssel...

Guilelmus 2015.10.13. 23:23:05

@Voyager10: Ennyi tellett a géniuszodból? :)

hvuk 2015.10.14. 13:29:08

Szegény Bombaldil Tomát (Göncz Árpáddal ellentétben) mindig utáltam. Egyrészt baromi unalmas rész volt, messze ez volt a legérdektelebb. Másrészt (és ez igazából most esett le amikor a fenti részt olvastam) szegény Toma iszonyú modoros volt. Mennyire modoros már azt mondani felnőtt embereknek, hogy "Szutykos kezet lesikálunk, fáradt arcot jól megmosunk, sáros köpenyt félredobunk, hajgubancot kifésülünk!"? Ha valaki nekem ilyet mondana onnantól kerülném mint a pestisest.

Toadwart66 2015.10.14. 13:36:49

@hvuk: Nekem tetszett. Biztos öregebb vagyok. Nem tudom.

hvuk 2015.10.14. 13:37:52

@Toadwart66: 4 évvel. Azért ez nem ad magyarázatot erre a különbségre. :)
süti beállítások módosítása