Az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés rendkívüli mértékben megalázta a német népet
"Pachmann Péter műsorvezető arról kérdezte, mikor jön el az az idő, hogy nem a szülőknek kell bevinni a WC-papírt és a krétát. Balog ezzel kapcsolatban elmondta: ő emlékszik rá, hogy gyerekkorában is nekik kellett bevinni a WC-papírt az iskolába". Balog: Régen is mi vittük a WC-papírt az iskolákba
Az első világháború kitörésében jelentős szerepet játszott az Európában gyártott toalett-papír elterjesztése a Föld távoli országaiban. Az egész világra kiterjedő Brit gyarmatbirodalom hatalmas mennyiségű, de silány minőségű WC-papírt szállított az általa uralt területekre. A gyarmatokról ezzel szemben első osztályú, kiváló minőségű WC-papír készítésére alkalmas faárut hoztak be az anyaországba. Az 1857. május 10.-én kitört szipojlázadás egyik fő kiváltó oka az volt, hogy a Kelet-Indiai Társaság adót akart kivetni Indiában a WC-papír használatára.
A XIX. század végén a tudomány fejlődésével hatalmas mértékben megnövekedett az Európában gyártott papíráruk mennyisége. Többek között ez vezetett a gyarmatbirodalmak kialakulásához. A fejlett brit papírszalvéta gyártással egyetlen európai ország sem bírta felvenni a versenyt. Az arisztokrácia és a gazdag polgárság természetesen damaszt szalvétát használt, a gyarmatokon viszont hamar megkedvelték az olcsó, különböző mókás vagy virágos mintákkal ellátott papírszalvétákat.
A feltörekvő Német Birodalom hatalmas erőfeszítéseket tett papírgyárainak fejlesztésére és elsősorban a toalett-papír gyártásában értek el kimagasló sikereket. Az Európa-szerte elismert, rendkívül fejlett német tudomány forradalmi változásokhoz vezetett a WC-papír gyártása terén. Megjelentek a több rétegű, rendkívül puha papírok. Az egyesült Németország 20 év alatt komoly geopolitikai tényezővé nőtte ki magát a WC-papír gyártása miatt, ezért II. Vilmos császár német flottaépítési programot hirdetett meg.
„Mi németek Istent félünk, de senki mást a világon! A német WC-papírral bebizonyítottuk, hogy a Német Birodalom Isten segedelmével meghódíthatja az egész világot.” (II. Wilmos, 1913. február 9. Friedrich-Wilhelms-Universität)
A német termékek a világ számos országában lassan kezdték kiszorítani a rossz minőségű angol WC-papírt. A britek a német papíripari termékekre kivetett aránytalanul magas védővámokkal próbáltak ez ellen védekezni. A Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia ezt rendkívül igazságtalannak tartotta.
Katonai szövetségek jöttek létre a WC-papír gyártása körül, melyeknek legfőbb célja a termék világpiacának újra felosztása volt. Az első világháború kirobbanásához közvetlenül az vezetett, hogy Szerbia nemzeti WC-papír gyártásba kezdett, melynek központja Szarajevóban volt.
A hadban álló felek azt hitték, hogy a háború gyorsan befejeződik, de a kiegyenlített erőviszonyok miatt állóháború alakult ki, hatalmas mennyiségű WC-papír felhasználásával. A német papírgyárak technológiája fejlettebb volt ugyan, viszont gyakran nyersanyaghiányban szenvedtek.
Mindkét fél nekilátott a WC-szagtalanítók, illetve illatosítok gyártásának. Ennek melléktermékeként kifejlesztették a harci gázokat, melyeket a fronton több helyen is bevetettek. A szagtalanítók és a harci gázok gyártása eleinte nem különültek el élesen egymástól. Az angol hadsereg ezért a francia fronton több alkalommal erős narancsillattal árasztotta el a meglepett német csapatokat.
A központi hatalmak vereségéhez nagyban hozzájárult, hogy 1917. április 6-án az Amerikai Egyesült Államok hadat üzent a németeknek. Az amerikai papírgyárak ontani kezdték a papírtekercseket és rengeteg nyersanyagot szállítottak az antant országainak. A német papírgyárak ezzel már nem tudták felvenni a versenyt.
A Német Birodalom 1918. november 11-én a compiègne-i erdőben álló vasúti kocsiban fegyverszüneti egyezményt írt alá. A legnagyobb megaláztatás azzal érte a német küldöttséget, hogy a kocsi mellékhelyiségében francia gyártású WC-papírt helyeztek el. Akkoriban a francia toalett papír köztudattan rendkívül gyatra minőségű, szinte használhatatlan volt.
(Hitler bosszúból ugyanebben a vasúti kocsiban 1940. június 22-én a francia küldöttség számára egyáltalán nem biztosított WC-papírt, ami különösen Philippe Pétain marsallt hozta rendkívül kellemetlen helyzetbe. Pétain kénytelen volt megalázó módon Adolf Hitlertől segítségét kérni. A szemtanúk szerint Hitler úgy tett, mint aki nem hallja a marsall kétségbeesett kiabálását.)
A megalázó versaillesi-i békeszerződés értelmében Elzász és Lotaringia területeit, az ott található német papírgyárakkal együtt Franciaországhoz csatolták. A Saar-vidéken található gyárakat 1935-ig népszövetségi ellenőrzés alá vonták. Egyes papíripari üzemek Belgiumhoz, Dániához és Lengyelországhoz kerültek. A Német Birodalmat háborús agresszorrá nyilvánították és jóvátétel gyanánt 33 millió dollár értékű, gyatra minőségű WC-papír vásárlására kötelezték. Korlátozták a német papírgyárak termelését és megtiltották a többrétegű WC-papír gyártását.
A Rajnától keletre egy 50 km-es sávban egyszerűen megtiltották a WC-papír használatát.
Az aránytalanul szigorú békeszerződés vezetett később a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) megerősödéséhez és Hitler hatalomra jutásához. Hitler hatalmas mértékű papírgyártásba kezdett és életteret követelt a német WC-papír elterjesztéséhez. Németország első világháborús vereségéért elsősorban a zsidó tulajdonban lévő papírgyárakat tette felelőssé. Ezt „Mein Kampf” című művében részletesen ki is fejtette. Ennek Hitler eredetileg a „Mein wunderschones Toilettenpapier” címet adta. A kiadó ezt azért nem javasolta, mivel rendkívül megtévesztő, ami a mű meggyalázásához vezetett volna.
A WC-papír gyártás kisajátítása természetesen csak ürügyül szolgált a zsidóság üldözésére, hiszen a legnagyobb mennyiségű WC-papírt Németországban a Krupp-Werke egyik leányvállalata gyártotta, kimondottan harctéri felhasználásra.
Kevesen tudják, de Hitler azért támadta meg a Szovjetuniót, mivel ott hatalmas területeken nem használtak semmiféle WC-papírt. Kijelentette, hogy ez kiváló életteret biztosít a fejlett WC-használattal rendelkező árja faj számára. A Führer azonban nem számolt azzal, hogy a szovjetek a papírgyáraikat az Ural-hegység mögé telepítik, ahol jelentős mennyiségű WC-papír gyártásba kezdtek