Bild: Orbán Magyarországa Európa szégyene

Sebastian Pfeifer írásának minden bizonnyal rendkívüli módon örültek a Miniszterelnöki Kabinetiroda főhadiszállásán (штаб-квартира). Ezzel legalább 1-2 hónapig igazolni lehet a Németországgal fennálló hadiállapotot. Úgy néz ki, Orbán Viktor és a magyar kormány kegyetlen és kíméletlen támadás alatt áll. Ezzel együtt természetesen a magyar nép is, mivel hivatalosan az ugyanaz.

Ez a nemtelen rágalomhadjárat is világosan igazolja azt a bolondos teóriát, hogy a kívülről irányított pedagógusok mind egy szálig aljas árulók. „Már régen körbedöngik őket döglegyek, akik azt gondolják, hogy akkor most majd végre lesz kormánybuktatás.” (Bayer Zsolt szemléletes leírása a semmirekellő és lusta pedagógusokról, valamint a liberális gnoszticizmus rút pusztulásáról.)

„Sebastian Pfeifer csak azért próbál ilyen teljes sületlenségeket mondani, hogy Orbán Viktor Angela Merkel leggonoszabb és immár legerősebb ellenfele, mert nem talál rajta más fogást.” (Nem ezt mondta Rogán Antal)

Micsoda fertelmes hazugság ez már megint? Az európai keresztényég utolsó, még életben lévő bástyája váltotta volna ki a humanitárius válságot? A lepantói csata óta nem arattak a keresztény hadak olyan fényes győzelmet az iszlám felett, mint mi 2015-ben Röszkénél. Hálátlan népség ez a germán. Még hogy a miniszterelnök úr egy gonosz ember. Teringettét!

Ez bizony olyan mértékű sértés, amely mellett még a békés természetű Csizmadia László és rettenthetetlen ármádiája sem mehet el szó nélkül. Herr Pfeifer olyan mennyiségű irodalmi jelzőt fog ezért Bayer Zsolttól kapni, aminek 80 százalékát le sem tudják majd fordítani a számára. A németek elég szegényes választékkel rendelkeznek a szitokszavak területén. Egy teljesen semmitmondó „Schweinehund” vajon miképpen tudná visszaadni egy tehetséges rútíró megindult érzelmeit? A laposra verés az persze más, de az kiváló erőnlétet, komoly szervezést, több napos külföldi kiküldetést és öt csillagos szállodát igényel.

Ha igazi hazaárulóként nézzük a dolgot, akkor bizony van valami Herr Pfeier szidalmaiban (hivatalosan aljas rágalmaiban). Kelet-Európa már másodszor tréfálja meg Nyugat-Európát a terrorizmussal kapcsolatosan. Iljics Ramírez Sánchez, azaz Carlos a Sakál munkavégzés közben szorosan együttműködött a szocialista tábor titkosszolgálataival és az arab fundamentalista mozgalmakkal. Gyakran Budapesten, a Rózsadombon vagy éppen a Balatonon pihente ki az osztályharc fáradalmait a baráti terrorista. Carlos kapcsolatban állt Andreas Baaderrel és Ulrike Meinhoffal is. A hetvenes, nyolcvanas évek terroristái és a KGB kölcsönös szimpátiája és munkakapcsolata ma már nem titok. Ez persze már régen volt.

Orbán Viktor nagy politikai előrelátással, kiválóan használta fel a menekültválságot arra, hogy zavartalanul folytathassa Magyarország építését, azaz magáncélú felhasználását. Ügyesen és szervezetten verte szét annak a lehetőségét, hogy ezt a krízist normálisan lehessen kezelni.

A déli határon nem állíttatott fel regisztrációs központokat és fogadó táborokat, hanem szépen teleszórta az országot „Jönnek a migránsok, de pánikra semmi ok, ameddig engem láttok!” plakátokkal. Egy kerítés felállításával a jámbor népeket meggyőzte arról, hogy ő mennyire gondos és bölcs. A határzárral azt sikerült is elérnie, hogy a menekültek még 175 kilométert gyalogoljanak azért, hogy orosz buszok egyszerre, nagy tömegben, mindenféle regisztráció nélkül Nyugat-Európába szállítsák őket. Ha az volt a cél, hogy kitoljanak nyugat-európai országokkal, akkor az tökéletesen sikerült. Most persze nem a KGB, hanem valószínűleg az FSZB biztosította a praktikus szállítóeszközöket.

A dicsőséges nyári hadjárat után Orbán nekilátott Angela Merkel, kereszténydemokrata politikus bátor hátbatámadásának. A magánsajtójával szidalmaztatta egy kicsit, konzervatívból pillanatok alatt liberálissá nyilvánította, majd nagy hangon követelni kezdte a schengeni övezet védelmét. Ekkora arcátlanságra Merkelék nem nagyon készültek fel és amúgy is lefoglalta őket a nagyrészt náluk landolt menekültek okozta belpolitikai válság.

Most azonban lett egy kis idejük arra, hogy megvizsgálják miféle emberrel van dolguk és mégis mire tudnák használni. Hálából, amiért Orbán ilyen szépen kitolt velük, elképzelhető, hogy a saját fegyverével fognak visszavágni a felcsúti országépítőnek. Nekik is pont kapóra jönne egy ellenség, akivel egy kicsit lecsillapíthatnák az otthoni kedélyeket. A magyar miniszterelnök erre a szerepre kiválóan alkalmas. Irritáló, arrogáns, harcias, unszimpatikus, gátlástalan, rendkívül elbizakodott, ráadásul a viselkedése az Európában megszokottól merőben eltérő, azaz idegen.

A magyar kormánysajtó még időben megelőző offenzívába kezdett és buzgón nekilátott a német kancellár megbuktatásának. Azóta is sorra jelennek meg a cikkek és a vélemények arról, hogy Merkel már elvesztette a támogatottságát, kifáradt, alkalmatlan stb. Orbán azonban mindezek ellenére soha nem lesz német kancellár. Ez eddig csak egy osztráknak sikerült.

A hála, nem politikai kategória, mondta bölcsen Pozsgay Imre, amikor egykor nem ő lett az államelnök. Merkel lehetséges utódja sem fog hálálkodni, ha nyer. Neki is kell majd egy elvetemülten gonosz politikus. Jarosław Kaczyński ügyesen kihátrált ebből a hálás szerepből és meghagyta ezt a kétes dicsőséget a példaképének.

Orbán közben egy német-török titkos paktummal kezdte riogatni az alattvalóit. Az, hogy nem titkos és valami önkéntes befogadásról esik benne szó, a magyar kormányt nem érdekli. Ez teljes mértékben érthető is, mivel egy olyan szóval, hogy „önkéntesen” a Fidesz-KDNP nem nagyon tud mit kezdeni. Ők csak a parancssoros utasításokat tudják értelmezni és végrehajtani. Ez a „titkos” paktum 2018-ig valószínűleg úgy fog lebegni a magyar állampolgárok felett, mint az a kard, amely egy szőrszálra függesztve lógott a siracusai kegyenc, Damoklész feje felett.

A németek elleni ádáz harcba már a V4-ek is beszálltak.

„Rendkívüli visegrádi miniszterelnöki csúcstalálkozót tartanak Prágában hétfőn, amelyen a cseh, a lengyel, a magyar és a szlovák kormányfőn kívül Macedónia elnöke és Bulgária miniszterelnöke is részt vesz. Németországot állítólag nyugtalanítja, hogy mi a célja a csúcsnak.”

(Feszülten várják Berlinben a V4-csúcsot)

Mi van abban az esetben, ha a feszült várakozásnak az lesz a vége, hogy megvalósul a Mini-Schengen? A V4-ek Macedónia és Bulgária segítségével megalapítják a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát kerítésépítés céljából? Nyugat-Európa nemcsak a szíriai menekültek, hanem a kelet-európai munkavállalók mozgását is nagyon szívesen korlátozná. Egy újbóli kisantant nagy segítséget jelentene ebben a törekvésükben. Ha Schengennel megzsarolják őket, a V4-ek pillanatokon belül el fogják veszíteni az érdeklődésüket egymás iránt, vagy úgy maradnak, hülyén egymásra bámulva. Ebben az esetben hermetikusan elszigetelhetik magukat és annyi védvonalat építhetnek a kedvükre, amennyit csak akarnak. A saját állampolgáraik pénzből és kárára.

Orbán mindenképpen európai tényezővé szeretne válni. Erre most rendkívül nagy az esélye nyílt, mint az Európai Unió első számú közellensége. Ez a szerep láthatóan nagy boldogsággal és elégedettséggel tölti el őt. Ez ugyanis lehetővé teszi a számára, hogy minden felelősség alól kibújjon és elfedje vele a belpolitikai kellemetlenségeket. Imád harcolni a más kárára. Köszöni szépen, az üzembentartói segítségével a támogatottsága így is 50 százalék felett van.

Az, hogy a pedagógusok együttesen és nagy számban tiltakoztak a NER ellen, egy kicsit megzavarta ezt a már-már idillikus állapotot. Bayer Zsolt a zsaroló jellegű publicisztikájában ezért is emlegette velük kapcsolatosan azokat a bizonyos döglegyeket. Ő amúgy keresztény, konzervatív és magyar. Ja, és néha germán is, szlovák rendszámmal.

Selymes döglégy (Lucilia sericata)