Petri György és Várady Szabolcs
„A listás választásokat tekintve mintegy 0,9, tehát kevesebb, mint 1 százalékkal a legfőbb riválisunk, az MSZP fordult előnnyel. Egyéni kerületben mi 20, ők pedig 25 mandátumot szereztek már meg az első fordulóban. Budapesten jelentős fölénnyel győztek, és lássuk be, hogy csak néhány kerületben maradt meg a reális esélye annak, hogy ott még megszerezhetjük a polgárok többségének a bizalmát. Ezek a rossz hírek, ami a vasárnapot illeti.” (2002)
Orbán beszéde a Testnevelési Egyetemen
A hálátlan és erkölcstelen főváros egyszer már megtörte Orbán miniszterelnök fényes karrierjét és majdnem tönkretette a jól menő magánvállalkozását, mély szomorúságot és csalódást okozva ezzel az aljas árulással. A pártpreferenciáknak Orbán azóta nagyjából annyi jelentőséget tulajdonít, mint Semjén miniszterelnök-helyettességének. Az pedig nem valami sok.
Van is valami alapja ennek a bizalmatlanságnak. Ha telefonon megkeresnének, hogy kire szavaznék a napokban, rögvest rávágnám, hogy a Fideszre, mivel magam is őszinte híve vagyok az Osztrák-Magyar Monarchiának, valamint ő császári és apostoli királyi felségének. Ezzel persze mindössze örömet szeretnék szerezni Bretschneider úrnak, az államrendőrség civil ruhás detektívjének, meg annak a Kubatov nevű kollégájának.
A rebellis pesti polgárok előszeretettel törtek borsot már I. Ferenc József orra alá is. Ronda, izgága egy népség. Nem is igazán magyarok. Németek, zsidók, szlovákok meg mindenféle más kétes népek. Akadnak szép számmal közöttük olyan hontalan bitangok is, akik azt sem tudják milyenek. Mármint tiszta leszármazási vérvonal szerint.
Okoskodnak, önállóan polgárosodnak, iparosodnak, vállalkoznak, üzletelnek és egymással is állandóan veszekszenek. Van közöttük egy csomó kábítószer-használó, depressziós, idült alkoholista, homoszexuális, félőrült meg néhány normális. Inkább alternatív zenét hallgatnak és nem Horváth Charlie-t meg a jó öreg Demjént. Az ünnepnapok elmaradhatatlan nótaénekesét, Varga Miklóst egyenesen mélységesen megvetik.
A szavazati jogot nem nagyon lehet elvenni tőlük, mert amilyen arcátlanok, egyből hőzöngeni kezdenének miatta. A fővárost megszüntetni, a felelőtlen lázadókat meg vidékre költöztetni, hogy dolgozzanak valami rendes, takaros munkatáborban, jelenleg megoldhatatlan problémát jelent. Rákosi elvtársnak ebből a szempontból sokkal könnyebb dolga volt. Akinek túlságosan nagy volt a pofája, az mehetett buzgón jövőt építeni.
A fegyelmezetlen pesti művészeket az MMA-val meg lehet próbálni kordában tartani. Ez a hadjárat rengeteg pénzbe fog kerülni, teljesen eredménytelenül. Nem veszik azok komolyan Fekete Györgyöt és Kerényi Imrét, sőt kiröhögik őket. Nem tisztelik ezek a latrok az államilag támogatott tekintélyt és tehetséget.
Az ötös számú zsebkönyv őrzőjének, Bayer Zsoltnak rendszertani besorolása, a „panelprolik”, nem fedi le ezt a társaságot pontosan, mivel egy csomóan laknak közülük bérházakban, albérletben és a főváros vonzáskörzetében. Egyre több pesti gazfickóval lehet találkozni vidéken is, sőt már Erdélyt is megfertőzték erkölcstelen nézeteikkel. A Szép Magyar Reformok következtében sokan közülük szétszóródtak a világ minden táján.
Ha elfogadjuk Orbán miniszterelnök első számú törvényét, miszerint a Fidesz-tábor jelenti magát a nemzetet, akkor a pestiek nagyon megtisztelőnek tartják a nemzetáruló jelzőt. Semmi hatással nincs rájuk a miniszterelnök jellegzetes karizmája és népies bölcsessége. Ezek a pribékek még a szocializmust sem voltak hajlandóak annak idején túlságosan komolyan venni, pedig lett volna rá elég idejük.
Tonnaszámra lehet küldözgetni számukra a szép, színes propagandakiadványokat. Legjobb esetben azonnal kidobják a szemétbe, rosszabb esetben valami szemérmetlen gyalázatot követnek el vele. Jobb az ilyesmiről nem is tudni.
Ha a hatalomnak sikerül felpiszkálni őket, akkor felfüggesztik egymás szidalmazását és képesek egy teljesen egészséges és életerős rendszert is megdönteni. Fegyelmezetlenek, össze-vissza rohangálnak, de ha „itt az idő”, akkor nehéz őket meggyőzni arról, hogy mit nem szabad csinálni. Jelenleg éppen az össze-vissza rohangálás állapotában vannak, de ez nem jelent garanciát arra, hogy az idők végezetéig meg lehet őket fékezni. Valami gazságot mindig kitalálnak, mivel állandóan az ilyesmiken jár a fejük.
A kockás inges rebellió már megmutatta, nem biztos, hogy az önfeledt kacarászás a megfelelő stratégia ellenük. Ha elkezdenek komolyan sztrájkolni, tiltakozni, akkor a nemzet urai elkezdhetik vakargatni a fejüket, hogy mihez is lehetne kezdeni velük. Mivel az aktuális hatalom a támogatóinak agyába belesulykolta, hogy Gyurcsány Ferenc és vérnősző bandája az, aki mindenkit megveret, így a vízágyúkat nem lehet rájuk küldeni.
Marad a migránsokkal való sakkozás, a katasztrófafilmek gyártása, páncélos szállító harcjárművekkel való látványos cirkálgatás a határon, de ennek leginkább a példamutató polgárok örülnek. Ők legalább megértik a kormány szándékait és lelkes hívei a szabadrablásnak, valamint a baráti offshore cégeknek is. A brigantik ezzel szemben az ilyesmik miatt elkezdenek veszettül óbégatni. Még azt sem hajlandóak elhinni, hogy Mészáros Lőrinc nem Orbán Viktor egyik kaszkadőre a sok közül.
Van egy csomó firkászuk, akik a 888 és a Magyar Idők harci publicistáinál sokkal jobban írnak, pedig nem használnak olyan erős kifejezéseket, mint például Bayer Zsolt vagy a Hegyalja út nevén veszélyes mértékben feldühödött Szikszai Péter. Utóbbi keményen le is csapott a belső ellenségekre, nevezetesen Hoffmann Tamásra, Nagy Gábor Tamásra és Pokorni Zoltánra. Az sem lenne meglepő, ha őket is megvádolnák a pestiséggel. Jelenleg be kell érniük a „szűk látókörű voksfetisiszta jobboldali polgármester” jelzővel. A voksfetisizmus nem tudom, vajon mi lehet. Talán valami szexuális perverziót jelent egy védtelen szavazóurnával szemben.
A pestiséghez nem kell pestinek lenni, az őrültséghez nem kell őrültnek lenni, a hazaáruláshoz nem kell hazaárulónak lenni. A pestiség valami olyasmi, amit csak a pestiek érthetnek meg, még vidéken is. Az biztos, hogy az általános vélekedéssel ellentétben nem lehet belőle fényesen megélni. A kerényiskedés (minden rendszer elvtelen kiszolgálása, sok pénzért) sokkal jobb üzlet.
Ez egy rettenetes és élhetetlen társaság, amelyik soha nem hallgat a szép szóra. Orbán miniszterelnök nem minden ok nélkül gyűlöli annyira őket. Próbál ugyan összehozni magának egy jól fizetett polgári réteget, de ez nem nagyon akar sikerülni. Németh Szilárddal, Kósa Lajossal, Rogán Antallal, Habony Árpáddal, Szíjjártó Péterrel, Kövér Lászlóval, Kubatov Gáborral meg hasonló nemzetmentőkkel ez a törekvése leginkább nevetségesnek, illetve kínosnak hat.
Nem véletlen, hogy az Magyarország legfőbb hadura mindenáron szeretné megtudni azt, hogy ez a mihaszna pesti népség miről diskurál a háta mögött titokban. (Gulyás: Nem tiltják be az okostelefonokat)
Petri György
E tér…
E tér micsoda rengés-bőgés!
Egyhelyben járó motorok,
hebegő tükrök torturája.
Egy villamosperon bűzében,
nyárdélutáni nap száraz hevében,
a vásárcsarnok előtt csirkeszar
üldöző, lerázhatatlan szagában
ítélet nélkül internálva állok
egy vadul vert dob belsejében.
Cinkos lehetőségek intenek:
nyakkendőm fulladásig rántani,
egy söröskorsó falát szétharapni:
a dolgok illegetik magukat.
S mihelyst szándékuk megértem,
saját szándékom hazárdjára bíznak.
Messziről mosolyognak.