„Ha Švejk később megemlékezett a bolondokházában folyó életről, mindig a legnagyobb elismerés hangján szólt róla: – Igazán nem tudom, miért olyan dühösek a bolondok, hogy ott tartják őket. Ott az ember meztelenül lefekhet a padlóra, üvölthet, mint a sakál, dühönghet és haraphat.” (Jaroslav Hašek – Švejk – Egy derék katona kalandjai a világháborúban)
Valahogy így érezhette magát a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban Orbán Viktor is. Meglehetősen jól. Olyan számára Tusványos, mint egy kellemes környezetben fekvő elme és ideggyógyintézet.
Mindenki arról beszélt, amiről csak akart és senki nem szólt közbe, hogy ez ostobaság. A meghívott előadók különféle furcsa előadásokat tarthattak például a „Munkaerőpiaci kihívások a Kárpát-Medencében – Iskolaszövetkezetek: példa Európának” címmel. Ki az a jámbor lélek, aki az ilyen balgaságokat egyáltalán komolyan veszi? Az iskolaszövetkezetek kétségtelenül lelkesítő példájának ellenére a valóságban mára több mint 700.000 ember hagyta itt a Kárpát-Medencét.
A show főszereplőjének, az ország teljhatalmú urának a saját hazájában már nem nagyon adódik alkalma arra, hogy kordonok és kommandósok részvétele nélkül kedvére szónokoljon egy tömegrendezvényen. A vidéki városokban néhány embert még odaesz a fene, meg a kíváncsiság, amikor betoppan közéjük a miniszterelnök, de a 2010 előtti dicsőséges Reichsparteitag-oknak már rég végük van.
Tulajdonképpen már csak Magyar Rádióban kéthetente szervezett „Vidám Péntek” maradt meg a kormányfő közvetlen hittérítői tevékenysége számára. A kínos, kötelező jellegű évértékelőkön még Andy Vajna is békésen elszunyókál, pedig ő közvetlenül is érintett, mint kiemelt szintű felhasználó.
Tusványos azonban egészen más. A friss hegyi levegő jótékony hatással van az elgyötört idegrendszerre. Minden évben felidézi a régi daliás időket. Előadása kezdetén az ünnepelt lelkesen köszönetet is mondott emiatt az egyik alapító atyának, mégpedig Németh Zsoltnak. Az idén az „Itthon voltunk, vagyunk, leszünk Európában!” mottót választották maguknak a derék szervezők, ami rendkívül hatásos. „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog”, írta Majakovszkij az örökkévalóságról. Egy jól megválasztott szlogen bizony elsőre megragad az öntudatos proletariátus fejében.
Az idei tusványosi beszéd éppen másfél órás és rendkívül unalmas volt. Ott, a helyszínen ráadásul bele sem lehetett pörgetni a mondókába. Akik becsülettel végighallgatták, azok rendkívüli türelemről és megértésről tettek tanúbizonyságot.
A méregdrága csapatépítő tréningnek elsősorban az volt a célja, hogy a vakmerő előadó valamilyen módon bebizonyítsa azt, hogy Európa jövője attól függ, hogy a kelet-európai országoknak sikerül-e átvenniük az irányítást az Unió felett, vagy legalábbis elterjeszteniük az általuk előnyben részesített kétes módszereket.
Orbán minden kijelentése azon a tételen alapult, hogy a Nyugat stagnál, enervált, a Kelet ezzel szemben dinamikusan fejlődik és tele van tenni akarással. Ha ez, ebben a formában igaz, akkor Magyarország minden bizonnyal fényes jövő előtt áll, ami rendkívül biztató kilátásnak tűnik. Ha azonban nem tükrözi a valóságot, akkor a miniszterelnök másfél órát haknizott. Valamit közben mondania is kellett, mivel Tőkés László és Németh Zsolt önmagukban nem nyújtottak túlságosan szórakoztató látványt, bár nagyon tekintélyes arcot vágtak, miközben hallgattak.
A magyarországi tapasztalatok azt mutatják, hogy miniszterelnök szépen kimódolt teóriájának nem sok alapja van. A kelet-európai térség felzárkóztatására szánt pénzek nagyrészt mindenféle látható eredmény nélkül eltűntek. Ha Tusványos 27. alaptételét elfogadjuk, akkor ráadásul jelenleg nekünk kellene megsegítenünk a sanyargó németeket. Az ágrólszakadt germánok azonban még nem áramlanak nagy számban takarítani és mosogatni Magyarországra. Majd talán jövőre.
Magyarországon az MSZP, Lengyelországban a Polgári Platform, Romániában Victor Ponta is a korrupcióba bukott bele. A FIDESZ azzal nyert Magyarországon 2010-ben, hogy programjuk ugyan nincs, de ők majd rendet tesznek ez ügyben is. Valójában csak hatékonyabbá és egyszerűbbé tették az ügymenetet. Erről természetesen egy szót sem szólt Európa legdinamikusabban gazdagodó miniszterelnöke.
A legcélszerűbb megoldás számára – Ponta druszájához hasonlóan – egy békés visszavonulás, majd a megszerzett javak békés élvezete lenne. Ő azonban mindenképpen küzdeni akar, amit a beszéde elején külön ki is hangsúlyozott. Elszánt harcába sajnos magával viszi az egész országot is.
Mint azt elmondta, a számára alapvető fontosságú annak meghatározása, hogy ki is az ellenség. Vagy húsz percen keresztül magyarázta, hogy tulajdonképen nem a terrorizmus, hanem Nyugat-Európa, melyet számára Brüsszel jelképez. Egyik mondatában Európa fővárosaként Budapestet nevezte meg, ami elég nevetségesen hangzott, főleg úgy, hogy máshol pedig az európai nemzetek önállóságának fontosságáról beszélt. A közös fővárost mindenképpen illett volna másokkal is megbeszélnie.
Nyugat-Európa úgy küzd a terrorizmus ellen, ahogy tud. Ebben a kérdésben sem nagyon szorulnak rá Orbán Viktor és mentora, Vlagyimir Putyin tanácsaira. Franciaországban 4,7, Németországban 4,1, az Egyesült Királyságban 1,9 millió muszlim él, akik nem mostanában telepedtek le ott. Ha csak az 1 százalékuk radikális terrorista lenne, az 100 ezer mindenre elszánt, elvetemült embert jelentene. Ennyi fanatikussal már neki lehetne látni Európa nagyvárosainak módszeres lebontásához. Ezek a hatalmas muszlim közösségek ezek szerint valójában Európában élni akarnak és nem öldökölni és meghalni. 11 millió ember között persze akadnak szélsőségesek, ehhez azonban nem kell muszlimnak lenni. Ulrike Meinhof szociológus és újságíró, Andreas Baader pedig egyszerű építőmunkás volt.
A nagy brüsszeli hadjárat mögött valójában mindössze önző anyagi és személyes biztonsági érdekek húzódnak meg. Mivel a brüsszeli bürokraták nekiláttak az uniós támogatások körüli szabálytalanságok vizsgálatának, ezért elég sok pénzt visszatartanak, illetve egyes projekteket nem is fognak finanszírozni. Valakinek azonban ezeket mégiscsak ki kell fizetnie. Az alaptörvényben szépen benne is van, hogy ez konkrétan a magyar nép feladata.
Orbán soha nem foglakozott Magyarország szociális problémáival. Elméjét nem nagyon foglalkoztatják az ilyen jelentéktelen kérdések. A közmunka becsődölt, az életszínvonal csökkent, az ország egyre inkább leszakad. Hatalmasra növekedett a különbség a szegények és a gazdagok között. A családok döntő többsége képtelen tartalékokat felhalmozni. Mindezekre valamiféle magyarázatot mindenképpen adnia kell egy önkéntes nemzeti hősnek. Ha máshogy nem megy, akkor hazudnia kell.
Egy virtuális szabadságharc ehhez pont megfelelő, csak elegendő embert kell hozzá meggyőznie.
Orbán erőteljesen csúsztatott a beszédében, amikor Brüsszelt jelölte meg ellenségként. A tusványosi hadüzenetet legfőképpen Németországnak, Franciaországnak és Olaszországnak nyújtotta át.
Mondandójában a miniszterelnök utalt az Európai Unió 27 tagországának kormányfőinek és államfőinek szeptemberi informális csúcstalálkozójára és hogy az milyen fontos lesz a jövőre nézve. A csehek már kihátráltak Orbán mögül. Ha Lengyelország és Szlovákia is kiszáll a harcból, akkor nem marad más választásunk, kénytelenek leszünk lerohanni egész Európát.
