Nosferatu, eine Symphonie des Grauens

„266 151 hülye már biztosan van ebben az országban a Békemenet egyik fő szervezője, Stefka István szerint.” (A Békemenet egyik főszervezője szerint mindenki hülye, aki aláírta a Momentum kezdeményezést)

A „Békemenet egyik fő szervezője”  részéről ez bizony rendkívül óvatos becslés. A valós szám ennél nagyságrendekkel magasabb lehet. Egyes vélemények szerint a hülyék száma nagyjából megegyezik azokéval, akik még mindig hisznek Orbán Viktornak és lelkesen támogatják pártját, jobban mondva sikeres vállakozásait.

Ezen nézet szerint Magyarország lakosságának úgy 33 százaléka makokogó idióta. Grandiózus mennyiség. Ebbe a társaságba beletartoznak a Békemenet fő és helyettes szervezői, valamint a tisztelt megjelentek. Egy ilyen hatalmas, eszetlen tömeggel bármikor, simán fényes győzelmet lehet aratni. Ennek a szemléletnek legjelesebb képviselője Orbán Viktor, aki ügyesen ki is használja szavazótáborának rendíthetetlen elmebeli hiányosságait. 33 százaléknyi, gránit szilárdságú biztonság a mai bizonytalan, málladozó világban hatalmas érték. Ők azok a jámbor lelkek, akiket fikarcnyit sem zavar az, hogy 36,5 milliárd forintot kidobtunk egy olyan olimpiára, melynek megrendezésére esélyünk sem volt. Emiatt teljes joggal tekinthetők annak, amik. A magyar nyelvben rengeteg kifejezés áll rendelkezésre ennek meghatározására, melyekből alkalomadánt bárki kedvére válogathat.

Más vélemények szerint inkább annak a 28 %-nak vannak súlyos mentális problémái, akik más pártokat támogatnak. Ők azért nagyon hülyék, mivel nem veszik észre az árnyékkormányokat, Soros György és a „tudodteazthogykik” ármánykodásait, hazánk majdan fényesen felfelé ívelő pályáját, az egyszemélyes demokrácia előnyeit, a nyugati országok halálsikolyait, valamint a felcsúti kisvasút utazóközönségét.

Jelentős számban élnek az országban olyanok is, akikről nem lehet pontosan tudni, hogy miért annyira hülyék amennyire. Egyrészt nem hajlandók elmondani a véleményüket, másrészt egyáltalán nem érdekli őket az, hogy éppen ki nézi őket hülyének. Az évek során már megszokták ezt és nem sokat törődnek vele. A legnagyobb gond velük kapcsolatosan az, hogy hagyják a hülyéket dönteni maguk helyett.

Ha ezeket a százalékokat gondosan összesítjük, akkor 99 %-ot kapunk. Ezek szerint Magyarországon marad még nagyjából 1 százaléknyi ember, azaz úgy 100.000 fő, akiket senki sem néz hülyének. Őket kellene valamilyen módszerrel előkeríteni, mivel rendkívül eszes társaságról lehet szó. Sajnos azonban még közöttük is akadhatnak néhányan, akik valamilyen megfontolásból I. Ferenc József ő császári és apostoli királyi felségét látnák legszívesebben a magyar miniszterelnöki trónon.

Az egymást tökéletesen hülyének nézők tábora ezek szerint nagyjából lefedi az egész lakosságot, ami nagyon sok mindenre magyarázatot ad. Legfőképpen azt lehet levezetni belőle, miszerint azért nem megy az ország semmire, mivel a népesség legfőképpen mások hülyeségén szórakozik. Aki okos, az ezt kihasználva azt csinál, amit csak akar. Kedvére fosztogathat, építgethet, rombolhat, gazdagodhat, országot értékelhet. A bűnöket az ostobaság jótékony homálya szemérmesen elfedi. (Lásd részeletesebben: homály ökör)

Ellenben! Tegyük fel azt a forradalmi tézist, miszerint léteznek olyan teremtmények, akiket rendkívüli módon zavar az, ha az az aktuális elit gyengeelméjűként kezeli őket. Ebben az esetben ők már nem is annyira hülyék. Stefka István számára ebben az a szomorú, hogy ő ebbe a táborba még a rendszerváltás előtt sem sorolhatta be magát. Szívesebben tartózkodott a párthű hülyék között, mivel az jóval kifizetődőbb volt számára. Ebből a szempontból tehát nem lehet őt teljesen hülyének tekinteni. Ha valamikor feladná az elveit, és nem mindig az ostobák között keresné a boldogulását, akkor viszont hülye lenne. Feloldhatatlan dilemma.

Stefka számára a legjobb az lenne, ha elhagyná az országot. Idegenhonban feltehetően nagyon kevesen néznék őt tökéletesen eszetlennek. Elmebéli menekültként dúlt lelke megnyugvást találna és nem beszélne ilyen óriási hülyeségeket:

„Nem biztos, hogy majd adandó alkalommal nem lesz szükség Békemenetre. Méghozzá olyan Békemenetre, ami végleg elveszi a kedvüket ettől az egész Magyarország elleni kampányolástól.” (Stefka István, rendezvényszervező)

Hogy ki, kinek, mitől, mennyire, meddig venné el a kedvét, nem tudható. Ha azonban összejönne a békemenetes harci felvonulás, a „Békemenet egyik fő szervezőjének” minden valószínűség szerint, "adandó alkalommal" sikerülne kirobbantania a fővárosban egy látványos tömegverekedést. Ennek elkerülése érdekében a félelmetesnek ígérkező elrettentést – a hangulatos évértékelő farsangoláshoz hasonlóan – érdemes lenne gondosan elszigetelve, zárt térben lebonyolítani.