Nem mondhatjuk, hogy ne kavarta volna fel a honi politika állóvizét a Momentum berobbanása. A pártok támogatásával és híveik aktivitásának köszönhetően is sikeressé vált aláírásgyűjtés, az eddig ritkán tapasztalható médiahátszél, valamint a szokatlanul késve beindított kormányzati médiaellenszél (...) egyaránt közrejátszott az immár párttá alakuló mozgalom nevének gyors megismerésében.
A politikai vállalkozás vezetőinek megnyilatkozásai - beleértve programjuk eddig publikált végtelenül elnagyolt két fejezetét - ugyanakkor koránt sem nevezhetőek a népszavazási kezdeményezéshez hasonlóan sikeresnek. Az érthető és indokolt lenne, ha elhatárolnák magukat az elmúlt huszonhét év negatív történéseitől, elvégre nyilván az elégedetlenek, a csalódottak, a kiábrándultak, a többre-jobbra vágyó fiatalok köréből remélhetik toborozni a saját táborukat. Az azonban, hogy noha hivatalosan az eltelt időszak valamennyi politikai szereplőjét elutasítják, ám a Semjén-Navracsics féle karaktergyilkosság mentén eddig csupán Gyurcsány Ferenc nevét említették, mint messziről kerülendőt, azt bizonyítja: nem érzékelik az éles határvonalat, amely az önkényuralom és a demokratikus berendezkedés között húzódik.
Fekete-Győr András Orbánról nem egyszer a kifejezett csodálat hangján szólalt meg, jeles szakembernek nevezve Fidesz-Magyarország több, általa meg is nevezett (félre)vezetőjét, ami félreérthetetlen jelzés: a Momentum sajnos nem az, amit sokan látni véltek benne. Hogyan várhatnánk megváltást attól a formációtól, amelyik később akár együtt tudna működni a mai kormánypárttal? Hogyan jelenthetne kiutat a helyzetből egy párt, az óhatatlanul elvárható politikai éleslátás nélkül?
Fekete-Győr tegnap az ATV Egyenes beszéd című műsorának volt a vendége. Arra használta az alkalmat, hogy a 24.hu-n megjelent, nagy port kavart interjúja állításait, jelzőit, aránytévesztéseit magyarázza. Jóformán minden második mondatában szerepelt a fideszes szóhasználat által elkoptatott, amúgy is nacionalista színezetű “magyar emberek” megfogalmazás, de tévedés azt hinni, hogy ezzel jelentősen lehet bővíteni az érdeklődök körét. Az elmondottak tartalmára kellene sokkal jobban ügyelni.
Nem hinném, hogy magamra maradok a véleményemmel: unalmas már a mellébeszélés, a történtek és a szerepek összemosása. Érdekes, mennyire következeteseknek szeretnek látszani az időről időre jelentkező “újak”, ha a politikáról és főleg a politikusokról van szó. A szándék, még ha igaz (lenne) is, önmagában sajnos mit sem ér, ha eleve hibás a logika és hibádzik a morális mérce. Ha törekvés sincs a tárgyilagosságra, és elmarad a különbségtétel hiba és bűn, hibásak és bűnözők között.
Sőt, ha a bűnösöket valahol legbelül még csodálják is...
Van már rossz tapasztalatunk, elvégre jelszó szinten ugyanezt a "le mindenkivel, aki régi" elvet vallja az LMP is, mint most a Momentum. Előbbi esetében már évekkel ezelőtt meggyőződhettünk arról: mindez csak álca ahhoz, hogy az egyenlő távolságtartás paravánja mögé rejtve valójában a Fidesszel kisebb legyen ez a távolság és jóval megengedőbb a fellépés, a többiekkel, közülük is megkülönböztetetten a DK-val pedig (Gyurcsány elutasítottságára hivatkozva) nagyobb.
Fekete-Győr és a Momentum eddig megszólalt más vezetői e téren nem látszanak különbeknek Schiffernél és társainál. Bár meghirdetik, hogy az elmúlt 27 év minden politikai szereplője kártékony volt, nevesítve csak Gyurcsány Ferencet küldik el melegebb éghajlatra, Orbánt viszont, alig titkoltan, tisztelik... És a tegnap esti kiigazítás sem több a nyilván ellenséges fogadtatásra adott, roppant gyenge válasznál. Fekete-Győr úgy fogalmazott: igaz, hogy kemény szavakat használt, ennek ellenére nem volna szabad csak a DK elnökére kifuttatni a nyilatkozatát, mert a Fidesz sokkal károsabb gazdasági elitet épített fel, mint ami 2010 előtt volt.
Miközben, ugyebár, mi nem "futtattuk ki" a nyilatkozatát sehová és senkire, elég volt azt elolvasni. És ő volt az, aki a DK elnökét szíve szerint elkergetné. A korábbi nyilatkozat finomhangolása azonban továbbra is hiányos. Az a megállapítása ugyanis, hogy a Fidesz sokkal károsabb gazdasági elitet épített fel, mint ami 2010 előtt volt, leegyszerűsíti, egyben elfedi a dolgokat. Nagyvonalúan túllép azon a tényen, hogy a gazdasági elit túlburjánzása elképzelhetetlen lett volna a kormányerők hathatós közreműködése, sőt aktív részvétele nélkül, és hogy ez a “káros gazdasági elit” összenőtt a kormányzattal, beleértve a miniszterelnököt is. Egy magát nagyra hivatottnak vélő új párt létrehozóinak érzékelnie kellene, hogy a maffia szövete áthatja az egész rendszert. Ami ugyebár már kiemelt bűncselekmény, egyéb hatásai mellett nemzetbiztonsági kockázat is.
És mielőtt én is elfeledkeznék róla: Fekete-Győr továbbra is adós maradt egy fontos “momentummal”: ha már egyszer kiegészítésekkel próbálta meg finomítani egy nappal korábbi kijelentéseit, illő lett volna megfogalmaznia, hogy mindenekelőtt Orbánnak és bűntársainak kellene elhúzniuk a politikából. Annál is inkább, mert ha ezt a káros gazdasági elitet - az ő megfogalmazása szerint is - a kormánypárt építette fel, az bizony az igazságszolgáltatásra tartozik. Az ugyanis már nem egyszerűen hiba, hanem súlyos, a Fidesz-szótár szerint nemzetellenes bűncselekmények sorozata.
