(Előrebocsátom: ha egyike vagy azoknak, akik rossz tapasztalataik miatt nem hisznek az alapítványosdi becsületességében és elvből nem segítenek a mások sorsát jobbá tenni akaróknak, akkor ez az írás nem neked való. Lapozd át. Bár, ki tudja, hátha nem is annyira szilárdak azok az “elvek"...)
Vannak emberek, akik küzdelemre születtek. Szemük előtt állandóan ott az újabb és újabb kihívás, hogy vajon úrrá tudnak-e lenni a nem ritkán önszántukból vállalt nehézségeken. Atkári Tímea Kanga egészen biztosan ilyen ember. Dolgozott ő virágkötőként, tanítónőként, de még építőanyag-kereskedőként is, élete mégis akkor vett kacskaringós, de látványos fordulatot, amikor - 1999-ben - Soroksár közelébe, Majosházára költözött a férjével. Vissza a természetbe. Könnyű azt mondani... Amikor kiderült, hogy az összekuporgatott kis pénzecskéjükből megvett házikó életveszélyes, lakókocsiba cuccoltak és - gyakorlatilag pénz nélkül - végeláthatatlan építkezésbe fogtak. Csoda-e, ha az asszony belebetegedett a folyamatos harcba? Agyembóliát kapott, fél oldalára lebénult, “elfelejtett” írni, olvasni, számolni, beszélni.
Talán járni és beszélni sem tudna, ha addigra nem lett volna a két lovuk és a kutyájuk mellett már néhány törpemalacuk, kecskéjük, háziszárnyasuk, amelyeket etetni, gondozni kellett. Amelyek előtt nem szégyellte, hogy húzza a lábát, hogy bizonytalanul imbolyog és nem biztos, hogy a következő lépés után talpon tud maradni. Aztán egyszer azt vette észre: a ló melléje lépett, támaszként, hogy ne dőljön el... Bármennyire akadozva, alig érthetően beszélt is a törpemalackákhoz, nem nevették ki őt, így bátorodott neki, fejlődött, tért vissza lassacskán a beszédkészsége, így gyógyult meg fokozatosan, napról napra, hónapról hónapról. Képletesen, mégis valóságosan egymást tanítgatták.
Aztán szólt Tímeának az egyik ismerőse, nem vinne-e ki néhány kisállatot hozzá, mert egy nappal egy rendezvénye előtt az “állatsimogatót” lemondták, pedig azzal együtt hirdették meg. Persze, hogy elvállalta. Hiszen ha valaki, ő a saját bőrén tapasztalta meg, milyen csodás kölcsönhatást ébreszthet adott esetben egy érintés.
A fogadtatás szívet melengető volt! Azt az örömöt, amit a kicsinyeknek a kisállatok megsimogatása okoz, mindenkinek látnia kellene. Rájött arra, hogy oda kell vinnie az állatokat a gyerekek közé, mert fel fog nőni egy generáció az interneten - távol a természettől, amelyiknek idegenek a bennünket körülvevő élőlények. Csak képekről és képernyőről ismerik például a patás állatokat, nem csoda hát félnek tőlük, és bizony bántani is fogják őket. Innen pedig már csak egyetlen lépés, hogy embertársukat is könnyebben bántsák. Hogy ne tiszteljék az életet.
Vásárolt, általuk tenyésztett és mentett állataikat kiképezték a feladatra. Nem volt könnyű, de a mosolygó arcok minden nehézségért kárpótolták őket.
Egyre több helyre hívták őket, nagyon népszerű lett az állatsimogató. Ám Tímeáék zsebe már végképp nem bírta a megnövekedett költségeket, ezért egy barátja segítségével ötödik éve létrehozták a Kanga Alapítványt. Azóta rendszeresen viszik az állatokat nyilvános kitelepülésekre, iskolákba, óvodákba - oktatási céllal, hogy a gyerekek számára teljessé tegyék a természet, a környezet ismeretét, megtapasztalását.
Intézetben vagy otthon lakó, testileg vagy mentálisan sérült, fogyatékkal élő gyermekek és felnőttek, továbbá idősotthonba kényszerült, korlátozottan mozgásképes emberek esetében közismert az állatokkal való közvetlen kapcsolatnak, az állatok érintésének a gyógyító hatása. Ezért Tímeáék gyógyítási, lélekápolási céllal rendszeresen keresnek fel fogyatékkal élő, beteg gyerekeket, idős embereket is, akik - bármennyire szeretnék is - másként végképp nem juthatnának állatok kézzelfogható közelségébe. Egy-egy ilyen látogatás teljesebbé teszi a mentálisan oly nagyon rászorultak életét.
https://www.facebook.com/pg/KANGA-alap%C3%ADtv%C3%A1ny-407329202666889/videos/?ref=page_internal
https://www.facebook.com/pg/KANGA-alap%C3%ADtv%C3%A1ny-407329202666889/photos/?ref=page_internal
A mai üzemanyag- és takarmány árak mellett mindez egyre nehezebben megy, hiszen a tevékenységért a legtöbben nem tudnak fizetni. Így aztán Tímeáéknak meg kellett tanulniuk jóformán mindent hasznosítani; az állatseregletnek fedélt, táplálékot kell biztosítani, ezért bizony, lehajolnak olyasmiért is, amit mások eldobnak, a földön hagynak. Reklámra nincs pénzük, ezért az alapítvány létezéséről és tevékenységéről az érintetteken kívül nem elegen tudnak, és adójuk egy százalékát is kevesebben fordítják a támogatásukra, mintha az szélesebb körben ismertté vált volna.
A pénz mellett folyamatosan szükségük van takarmányra (állataik zöme növény- és mindenevő, ezért gyakorlatilag mindent fel tudnak használni, ami nem penészes, romlott, vagy rothadt), mindenféle építőanyagra, még olyasmire is, ami sokak számára csak hulladéknak tűnik. Vadhálóra, betonoszlopra, festékekre (akár lejárati idő közeliekre is), OSB-táblákra, takarókra - a telephely építéséhez, szépítéséhez, otthonosabbá tételéhez, mert az ügyes kezek, kivált, ha segítőkész lelkek irányítják őket, csodára képesek. Még jó, hogy vannak néhányan a közvetlen környezetükben és Soroksáron is, akik munkájukkal minden lehetséges módon önzetlenül segítenek nekik.
(Zárszó helyett: ha azok egyike vagy, akik rossz tapasztalataik miatt nem hisznek az alapítványosdi becsületességében és elvből nem segítenek a mások sorsát jobbá tenni akaróknak, mégis végig olvastad ezt a kis kedvcsinálót, talán feladod "elveidet". Megtalálod a lehetőségét annak, hogy valamilyen formában támogasd Atkári Tímea misszóját, a KANGA Alapítványt. Ne tagadd, nincs szívet melengetőbb dolog, mint látni, hallani mások - köztük fogyatékkal élő, beteg gyerekek és idősek - nevetését, felszabadult boldogságát.)
KANGA ALAPÍTVÁNYTelefon: +36 30 467 8150E-mail: kapcsolat@kangaalapitvany.huBankszámlaszám: 10700581-67129630-51100005
https://www.facebook.com/KANGA-alap%C3%ADtv%C3%A1ny-407329202666889/
