Civil a pályán - 2. rész 2019. 10. 05. Video file not found
Ritka dolog esett meg tegnap este a sajnos egyre inkább NER-esedő hangvételű ATV-n: Fiala János, esti műsora második felében, azzal a felvezetővel indított, hogy “Ha kirúgnak ezért, hát kirúgnak”. Miközben csak Mága Zoltánt és a hozzá hasonlóan a Fidesz által folyósított közpénzből áljótékonykodó ócska kóklereket leplezte le. Hogy aztán valóban kirúgják-e érte, azt nem tudom, de az biztos, hogy a Civil a pályán videofelvételének második része már szombat este nem volt elérhető a csatorna honlapján. Érteni vélem a történteket - nehogy már a történelmi egyházakhoz hasonlóan támogatott (...) Hit Gyülekezete által tulajdonolt csatorna rántsa le a leplet a mocskos rezsim oly sok disznósága közül az egyik leggusztustalanabbról: népszerű emberek titkos állami dotációból jótékonykodnak, hogy ennek is köszönhető népszerűségüket aztán a kormány melletti nyílt agitálásra használják.Az igazi baj mégsem az, ami az ATV-vel történt, hanem önmagában a szemlélet, amit Fiala (egykoron Havas) műsora a címében is megtestesít. Lehet, hogy valamikor jól fejezte ki, kiket kíván megszólaltatni közügyekről, de az eredeti gondolat mára enyhén archívvá és idejétmúlttá vált. Azt állítom, hogy azok a közszereplő, közismert emberek, akiket az asztal köré ültetnek, nem érezhetnék magukat civileknek többé.
Vegyük végre észre: egy gusztustalan maffia semmire és senkire tekintettel nem lévő szélsőséges hatalmi eszközeivé válunk, ha azt hisszük, nekünk nincs dolgunk azon kívül, hogy akár a nyilvánosság előtt is elmorogjuk, mennyire elégedetlenek vagyunk: mindenkivel, aki a politikát “csinálja”. Legyen az a diktátor és az őt kiszolgáló rablócsapat vagy éppen az ellenzék, ők egyenlőségjelet tesznek közéjük, egyetlen nagy és visszatérő általánosítással összemosva a bűnösöket azokkal, akik - jól-rosszul, de - megpróbálnak szembeszállni a hatalommal. Kukorelli Endre például gunyoros mosoly kíséretében húzza le a keresztvizet azokról, akik az első fokú bírói ítélet nyomán megkíséreltek annak érvényt szerezni - noha tudták, aligha járhatnak sikerrel - és kicsikarni a köztévé vezetőjéből, hogy ellenzéki képviselők is megszólalhassanak az élő adásokban. Nem átallja a méltóság hiányát számon kérni a hatalom által megveretettektől és kimondani azt a hashajtó értékű bölcsességet, hogy “olyan politikai teret kell kialakítaniuk, hogy ne legyen elképzelhető, hogy az ő álláspontjuk ne jelenjen meg a tévében”. Püff neki, vajúdtak a hegyek és tényleg ennyire korcs egeret szültek.
Szerintem a legnagyobb bajunk éppen ez a szemlélet. Hogy a civil(ek) a pályán (also known as "magyar értelmiség", tisztelet a nem kevés kivételnek) úgy gondolják, nekik jogukban áll kívülállóknak érezniük magukat - átlőcsölve minden felelősséget a "nem-civilekre", vagyis az általuk semmibe vett, kigúnyolt ellenzéki pártokra. Pedig ha eddig nem is tették meg, az önkormányzati választás küszöbén, a közös jelöltállítás, az egy az egy ellen érvényesítésének hatására el kellene végre dönteniük, hogy akkor a pályán vannak és úgy kritizálnak, természetesen jobbító javaslataik bemutatásával együtt, vagy pedig a pályán kívül (meghazudtolva a műsor címét is).
Ha kibicek, akkor viszont kuss a nevük! Nincs harmadik lehetőség. Lépjenek ki a nyilvánosságból, álljanak félre, valahogy úgy, ahogy - bölcsnek gondolva magát - Kukorelly Endre azt tartotta innovációnak, hogy ők 1984-ben (!) elvonultak egy társasággal és úgy viselkedtek, mintha normális lenne körülöttük a közeg. Mi tagadás, ezzel a mentalitással talán "túl lehet élni" a NER-t - hacsak nem jönnek értünk (ahogy Martin Niemöller írta) -, de nem lehet tenni ellene és a dolgok megváltoztatásáért. Kinek-kinek persze ez a mentalitás is a jogában áll, de akkor ne próbálja meg a nyilvánosság előtt leszólni azok tevékenységét, akik nem érik be a passzivitással.
Aki közszereplő, közismert emberként továbbra is civilnek véli magát - tehát nem érzi át a társadalom iránti kötelezettségeit és saját nyűgjén túl szemlátomást nem veszi magára az ország és a normálisan gondolkodó állampolgárok gondját-baját -, az ne kritizáljon, hanem vonuljon félre és érezze csak úgy ezt a borzalmat, mintha normális lenne körülöttünk a közeg. De ne csodálkozzék azon (az idézetet a szereplőkre igazítva), hogy
Amikorra őt vitték el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.
